Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

8 NÉPÚJSÁI G 1961. szeptember 3., vasárnap f Es megszólalt a csengő'... ' Néhány napja még együtt rúg­ták a labdát, s a péntek reggeli ünnepélyes megnyitó után, szom­baton reggel már megszólalt a csengő. Kezdődik a tanítás. Reggel fél nyolckor Békéscsaba utcáin sok száz diák siet az iskolák felé. Köztük is feltűnik azonban az a sok kisgyerek, aki először lépi át a számára ismeretlen tanterem aj. táját A Békéscsabai II. sz. Általános Iskola folyosóján nyolc óra előtt néhány perccel még nagy a zsi- bongás, néhány fiú egy padot ci­pel, a folyosó végén egy kislány kitartóan olvasgatja az ajtók fel­iratát. — Keresem az osztályomat. Brr... brrr... — és most már tényleg szól a csengő, s az egyik első osztályban negyvennyolc kis­fiú és kisleány helyezkedik el a padokban. Zsíros Pálné tanítónő odaáll a gyerekek elé és így szól: — Még néhány nap eltelik, én is megismerlek benneteket, de most felolvasom a neveket és aki hallja a saját nevét, az szépen álljon fel. Jó? — Jó... — felelik kórusban a vé­kony cérnahangok, s az első név­re Benedek Zoli úgy felugrik, hogy majdnem kiesik a pádból. — Ejnye, ejnye — szól a tanító néni —, ti már hátul beszélgettek is? Szépen csendben üljetek. — És folyik a névsorolvasás tovább. — Béni Tibor, Burkus Ilona, Cserei Mária, Csebe Ilona... és így végig a negyvennyolc néven. — Ki tud egy verset? — Én — áll fei egy szőke hajú, fehér masnis kislány. — No, mondd — szól a tanító néni, s Herczeg Gizi kicsit éneklő hangon rákezdi: — Egyszer egy hét pettyes kati­cabogárka... Nyolcadikosok a VII-es iskolában Már a második órára csengettek be a VII-es számú iskolában, s az udvaron vágtatva szalad át né­hány gyerek az osztályába. A VIII. osztályban harminchat gye­rek áll fel egyszerre, mikor az igazgatónővel együtt belépünk. A tanári asztalon könyvek, s a diá­kok előtt is. A fiúk lebarnulva ül­nek a padokban, látszik, jói telt a nyár. — Hányán nyaraltatok? A karok magasra lendülnek, s a számlálás után kiderült, hogy csak hét gyerek nem volt valahol üdül­ni. De ők is sokat jártak a strand­ra, a Körösre. Jó néhányan kül­földön is voltak, Hegedűs Kati már sokat mesélt Csehszlovákiá­ról, Békefalvi Andris pedig Len­gyelországról. Igaz, csak most kezdődött ei a tanév, de a tíz hónap biztosan gyorsan elszalad és ezalatt az idő alatt dönteni kell, vajon ki mi­lyen pályát választ? A harminc­A világ haladó közvéleménye megértéssel fogadja a szovjet kormány kényszer-intézkedését A Szovjetunió kormányának ama kényszerű határozatát, hogy országa és más békeszerető államok biztonsága fokozására felújítja a nukleáris fegyverkísérleteket, megértéssel fogadták azok, akik tisztában vannak vele, hogy a jelenlegi nemzetközi feszültséget az Egyesült Államok és NATO-szövetségeseinek agresszív politikája idézte elő. Varsó A második világháború kitöré­sének évfordulójával foglalkozó lengyel lapok hasábjain végighú­zódik az a gondolat, hogy a nem­zetközi erőviszonyok alapvetően mások ma, mint 1939 tragikus szep­temberében. „Ma huszonkét évvel 1939 szeptembere után, nyugodtan nézünk szembe a nemzetközi vál­sággal, amelyet az agresszív erők a berlini és a német kérdés körül szítanak” — írja a Glos Pracy. ^Tudjuk, hogy a huszonkét év előtti események nem ismétlőd­hetnek meg — hangsúlyozza a Trybuna Ludu. A szovjet kor­mány határozata az atomfegyver­kísérletek ügyében újabb komoly figyelmeztetés az imperialista kalandoroknak.” New York Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára nyilatkozatot adott a sajtónak, amelyben hangsúlyozza: a Szov­jetunió határozatának meg kell győznie a világot arról, hogy a mi- litarizmus és a revansista szellem újjáéledése Nyugat-Németország- ban előidézte a háború veszélyét. Fokozzák a háború veszélyét azok az intézkedések, amelyek Nyu- gat-Németország atomfegyverrel való felszerelését célozzák és ame­lyek a berlipi válsággal összefüg­gésben növelik az Egyesült Álla­mok és a NATO katonai erejét. A Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok természetsze­rűen most lépéseket tesznek a hitleri villámháború megismétlő­désének meggátlására. Hugh Hester nyugalmazott ame­rikai dandártábornok, aki a kapi­tuláció után vezető szerepet töl­tött be a Németországban állomá­sozó amerikai megszálló csapatok­nál, a Gazette and Daily című lapban felhívja a figyelmet arra a veszélyre, amelyet az Egyesült Államoknak a revansista bonni kormány részére nyújtott támo­gatása idézett elő. hat gyerek közül huszonnégyen akarnak továbbtanulni. A több­ség a gimnáziumba készül. És utána pedagógusnak, mérnöknek, orvosnak vagy éppen mint Be- reczki Miklós grafikusnak készül. Zsilák tanár úr megjegyzi, hogy az osztály művésze, a kis szőke Uhrin Piroska már a színházban is szerepelt, s nem is csodálatos, hogy rabul ejtette őt a színház. — Addig még sokat kell tanul­nom — mondja, s ezzel mindnyá­jan egyetérthetünk. Nemcsak neki, hanem az egész nyolcadik osztálynak sokat kell tanulnia, míg eljutnak oda, amit válasz­tanak. Autószerelők között A gimnázium csendes, a tanári­ban is csak néhányan tartózkod- (Folytatás a 7. oldalon) Goiilart alelnök brazil földre lépett — Hétfőn iktatják be az elnöki tisztségbe — Brasilia (MTI) Joao Goulart alelnök Montevi- deóból szombaton Porto Alegrebe, Rio Grande do Sul állam főváro­sába érkezett. A repülőtéren mint­egy tízezer ember üdvözölte, élén Brizzolával, az állam kormányzó­jával. Mint amerikai hírügynök­ségek alapján TASZSZ-jelentés közli, a Porto Alegre-i rádió be­jelentette, hogy Goulart az alkot­mány értelmében Brazíliába ér­kezése pillanatától kezdve a köz­társaság elnökének tekintendő. A rádió egyben felhívta Brazüia minden állampolgárát, hogy vesse magát alá a legfelsőbb főparancs­nok, vagyis az elnök utasításainak az alkotmány előírásainak érvé­nyesítésében. A TASZSZ és a nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint Brasí- liában, az ország fővárosában a kongresszus vezetői zárt ülésen el­határozták, hogy Goulart alelnö- köt hétfőn, szeptember 4-én hiva­talosan beiktatják az elnöki szék­be. Nyugati hírügynökségek értesü­lései szerint a katonai vezetők visszatértek eredeti álláspontjuk­ra és semmilyen feltétellel sem hajlandók beleegyezni Goulairt el­nöki beiktatásába. Walter Ulbricht üzenete az NDK fegyveres szerveinek Berlin (ADN) Walter Ulbricht, a NSZEP Köz­ponti Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke, nyílt le­vélben mondott köszönetét az NDK fegyveres szerveinek a párt és a kormány nevében az augusz­tus 13-4 biztosító intézkedések eredményes végrehajtáséért. (MTI) Románia új közigazgatási beosztása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a magyar kormánynak a meghívására 1961. szeptember 1-én Oh. Gheorghiu-Dej elvtárs veze­tésével román párt- és kor­mányküldöttség érkezett ha­zánkba. Ez alkalommal kö­zöljük a 232,5 ezer négyzet- kilométer nagyságú és 18,4 millió lakosú baráti Román Népköztársaság közigazga­tási térképét, mely egyúttal a nagyobb városokat is tar­talmazza. A román dolgozók kérésé­re és több éves tapasztalat alapján 1960 december vé­gén a román Nagy Nemzet- gyűlés 9. ülésszakának alkalmával sor került az or­szág korábbi közigazgatási beosztásának átszervezésére. Az új közigazgatási beosztás szerint Románia 15 tarto­mányra, egy autonóm tarto­mányra és két tartományi jogú városra oszlik. Az át­szervezés során számos tar­tomány nevét is megváltoz­tatták. Az új nevekben ki­fejezésre juttatják az új te­rületek helyi, gazdasági, tár­sadalmi, kulturális, földraj­zi, történelmi és műszaki sajátosságait. ROMA R.M.A M.- Regiuned Mures-Autonomó Magh/ara Maras-Magyar Autonóm tartomány Az átszervezés során az alábbi tartományok neve változott meg: Arges (volt Pitesti), Banat = Bánát (volt Timisoara), Brasov (volt Stalin), Crisana = Körös- vidék (volt Oradea), Dob­rogea = Dobrudzsa (volt Constanta), Maramures = Máramaros (volt Baia Maré), Oltenia (volt Cráiova). A Magyar Autonóm Tatomány új neve: Maros-Magyar Au­tonóm Tatomány. Bukarest tartományi Jogú város mel­lett a Fekete-tenger romá­niai szakaszának legfonto­sabb kikötője és nagy üdülő- központja Constanta is tar­tományi jogú város lett. — Terra A TÖRTÉNELEM LOGIKÁJÁ vonul végig minden során a szov­jet kormány nyilatkozatának, me­lyet a nukleáris kísérleti robban­tások felújításáról tettek közzé laz elmúlt napokban. Kényszer, de elengedhetetlenül szükséges lépés volt ez napjainkban, ami­kor az Egyesült Államok megva­dult militaristái féktelen fegyver­kezési hajszába kezdtek és szinte nap mint nap egymást követik agresszív intézkedéseik. A Szovjetuniót e logikus lépésé­ben ugyanaz a szándék vezette, mint amikor évekkel ezelőtt meg­szüntette a nukleáris kísérleteket, s ezzel megszabta az irányt egy világpolitikai enyhüléshez. Nap­jainkban ugyanúgy a béke bizto­sítása tette szükségessé a kísérle­tek újrakezdésének bejelentését, mint annakidején azt a kezdemé­nyezést, hogy hagyjanak fel az atomfegyverkísérletekkel. Most, amikor — a Pravda találó megál­lapítása szerint — „az Egyesült Államok napról napra hasonlób­bá válik egy katonai táborhoz”, amikor a felemelt katonai költség- vetések, meggyorsított rakétaprog­ram, a New York-i és bonni tá­bornokok uszító harci lármája, hangos fegyvercsörtetése egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy a nyu­gati világban szabadjára enged­ték azokat az erőket, melyek vég­zetesen sodorják országukat a há­borús készülődés felé: elengedhe­tetlenül szükségessé vált a Szov­jetuniónak ez a lépése, hogy fi­gyelmeztesse a háborús szellem megvadultjait, a kardcsörtető tá­bornokokat, a világot újabb hábo­rú katasztrófája felé sodró for­rófejűeket, hogy „van a világon olyan erő, mely kész visszaverni a békeszerető államok független­sége és biztonsága ellen irányu­ló minden próbálkozást, és hogy a megtorlás fegyvere saját odújá­ban éri utói az agresszort”. Következetes és a népek békéjé­nek biztosítására irányuló harc­nak napjainkban rendkívül indo­kolt fejezete a Szovjetuniónak a kormánynyilatkozatban bejelen­tett eme lépése. Hiszen a békének és a népek biztonságának maga­sabb szempontjai parancsolóan előírják ezeket az intézkedéseket. Mint a nyilatkozat megállapítja: megbocsáthatatlan könnyelműség lenne nem vonni le a megfelelő következtetéseket a NATO kato­nai tömb agresszív politikája kö­vetkeztében előállott helyzetből és nem gondoskodni a békeszere­tő államok biztonságának és ha­talmának fokozásáról. A szovjet emberek boldogok lennének, ha sikerülne véget vetni a fegyver­kezési versenynek, ha mindörök­re szükségtelenné válnának a nukleáris fegyverkísérletek és a népek örök időkre megszabadul­nának attól a súlyos tehertől, amelyet kénytelenek vállukon vi­selni azóta, hogy a háború az em­beri társadalom leggonoszabb kí­sérője lett. Az erőfitogtatókat, a provokátorokat, a háború előké­szítőit azonban meg kell fékez­ni. Ennek pedig egyetlen módja, ráébreszteni a nyugati militarista köröket, akik — miután zsákutcá­ba juttatták a nukleáris kísérle­tek megszüntetésére vonatkozó tárgyalásokat és egy új háború ki­robbantására törekednek —, arra, hogy ez az új háború megsemmi­sítésüket jelentené. A Szovjetunió hatalmas erejével a világbékét őrzi az új háború előkészítőivel szemben. Ennek dokumentuma a szovjet kormánynyilatkozat, mely megálljt parancsol azoknak, akik újabb borzalmak szakadékéba szeretnék taszítani az emberisé­get. A SEMLEGES ORSZÁGOK Értekezletén mely ezekben a napokban tartja ülését Belgrádban, természetesen szintén az általános figyelem kö­zéppontjába kerül a Szovjetunió kormányának nyilatkozata. A semleges államok ismerik, érzik azokat a hatalmas erőfeszítéseket, melyeket a Szovjetunió a béke megőrzéséért, az általános és tel­jes leszerelés megvalósításáért tett. Tisztában vannak a nyugati militaristák képmutató, a háborús feszültséget fokozó magatartásá­val. A konferencia pódiumáról több ország készül felszólítani a nagyhatalmakat, hogy mielőbb kössék meg a német békeszerző­dést, oldják meg a nyugat-berlini helyzetet, szüntessék meg azt a tűzfészket, melyet a háború befe­jezése után tizenhat évvel még megoldatlan kérdések jelentenek. Ezek után érthető az az aggjoda-

Next

/
Thumbnails
Contents