Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-20 / 222. szám

1961. szeptember 30., szerda

HÉPÜJSÁG

3

Méhkerék gazdasági és kulturális fejlődését vitatta meg a járási tanács v.b.

A sarkadi járási tanács végrehajtó bizottsága legutóbb Méhkerék községben tartotta meg a végrehajtó bizottsági ülést, amelyen részt vettek a községi tanács végrehajtó bizottságának tagjai, a párt, a Hazafias Népfront, KISZ, nőtanács, földművesszövetkezet, termelőszövetkezet képviselői és a községi állandó bizottságok elnöke is.

A járási tanács végrehajtó bi- , jttsága az előzetesen lefolytatott brigádvizsgálat tapasztalatai alapján éltékelte Méhkerék községi tanács végrehajtó bizottságának munkáját.

A végrehajtó bizottsági ülés több meglévő hiányosságra mutatott rá és konkrét határozatokat hozott a községi tanács végrehajtó bizottsága munkájának megjavítására. Különösen fontos és hasznos útmutatásokat adott a járási v. b. a községi tanács tömegkapcsolatának további elmélyítésére, a tanács és a tanács alá nem tartozó szervek kapcsolatának javítására és a tanácstagok választó- kerületi munkájának megjavítására. A járási tanács végrehajtó bizottsága sok érdekes megállapítást tett Méhkerék román nemzetiségű község gazdasági és kulturális fejlődésével kapcsolatban:

Méhkerék a járás községei közül

a legtöbb új létesítménnyel, gazdasági eredményekkel büszkélkedhet

Villany, kultúrotthon, új tanács- háza, szép párt- és ifjúsági ház, új postahivatal, tűzoltószertár épült a községben. Két iskola és óvoda

bővítése is történt az elmúlt években, több utcában új járda épült, mintegy 7 kilométer hosz- szúságban.

A román nyelvű lakosság szocializmust építő országunkban a magyarokkal egyenértékű jogokat élvez. Ez bizonyítható Méhkerék község példájával is, ahoi — a mostani vizsgálat megállapítása szerint is — a helyi tanács és minden szerv működése során szem előtt tartja és biztosítja a legteljesebb nemzeti egyenjogúságot. Méhkeréken a legteljesebb mértékben kifejezésre jut alkotmányunk előírása: „A Magyar Nép- köztársaság a területén élő minden nemzetiségi számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásának és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét.’’

A községben lévő nemzetiségi általános iskolában anyanyelvükön tanulnak a fiatalok. Közismert volt a felszabadulás előtt Méhkerék község gazdasági és kulturális elmaradottsága. Ennek felszámolása érdekében

a felszabadulás óta nagy előrelépés történt

Megszűnőben van a községben a múltból örökségül kapott analfabetizmus. A felszabadulás óta 5 esetben indítottak analfabéta-tan- folyamot, amelyet összesen 130-an végezték el. A dolgozók iskoláját 30 felnőtt végezte el. Az ifjú generáció pedig már teljes egészében általános iskolában tanul. Eddig közel 300 gyermek végezte el az általános iskola nyolc osztályát.

Amíg a múltban nem volt rá lehetőség, most minden román gyermek előtt nyitva állnak a kökultál ebben a szobában? Dolgom volt, ki kellett valakit emelni a menetből. Milyen menetből? Ne légy gyerek, ott hajtanak az országúton vagy 30 000 embert Bécs felé — no, közülük, édes fiam. Nem, ne nézz rám olyan áhítattal. Nem szerelemből zavartam el a fenébe azt a két nyilast. Én, pajtás, vásárra viszem a bőrömet, de jó pénzért. Nem vagyok angyal. Krisztus koporsóját sem őrizték, tudod, ingyen...

S megveregeti Soós Péter térdét.

— Hanem a te dolgod, az más, te pajtás vagy, testvérem vagy — na igaz, itt az igazolványod is. Tamás papára nyugodtan bízhatod magad.«

És azzal a bőrkabát belső zsebébe nyúl, letesz a dohányzóasztalra egy pecsétes papírt. — Jó, komám, most én megyek. Bessy vár. Hogy ki az a Bessy? A... mondjuk, ad hoc nejem. Majd megismered. Természetesen

együtt karácsonyozunk. Hol? A 120-asban. Legyen szerencsénk, szervusz.

Amikor egyetlen sötétkék ruhájában végigsiet a puha szőnyeggel borított folyosón, s a szomszéd szobákból itt is, ott is muzsika szűrődik ki — valami táskarádió a Stille Nachtot zümmögi, valakinek lemezjátszója is lehet, egy éppen kinyíló ajtó mögött két kislány áll, fényes karácsonyfa előtt — ismét elborítja az a karácsonyi nosztalgia, amely mindig, kisfiúkora óta. Anyja jut az eszébe.

A távolból erősödő, harsogó morgással a tüzérség ágyúi jelzik: nem biztos, találkoznak-e még valaha. S valami suhogó-vijjogó hang orgonázik a távolban, amelyet csak az ismer, aki már megjárta a háború frontját.

Gyorsan, mielőtt megtörik a karácsonyi varázs... És Péter bekopog a 120-as ajtón.

Ez aztán lakosztály a talpán. Világoskék teveszőrtakaró a kettős ágyon végigvetve. Ragyogó csillár, a sarokban hangulatlámpa. Ég az is, hadd égjen. Asztal, három személyre terítve.

És a sarokban, a fűtőtest mellett mindenféle sötétkék ruha és házigazdái feszélyezettség nélkül, selyempizsamában, köntösben, illatosra borotválva: Tamás.

— Üdvözöllek, Péterkém. Bessy? Azonnal jön.

Péter most ismeri meg Bessy Mortont, a Nagymező utcai Arizona mulató dizőzét. A Délibáb címlapján találkozott már vele. Bessy angolosan nyújtja a szavakat, rosszul beszél magyarul, de nagyon kedves.

Aztán ott ülnek a vacsora mellett és Péter megkérdi: — Amerikai?

— Nem, csak sokáig éltem ottan én — mondja kedves törtség- gel a lány.

Tamás elneveti magát.

— Ne add már a nagyot, kedves. Baráttal beszélsz. Mondd meg nyugodtan, hogy lengyel vagy. Elvégre — van lengyel— magyar barátság is, nem?

Űjabb dörgés. Mély, összefüggő, hosszú sorozatok rengetik a levegőt. Azután a beálló, csak még halálosabbnak tűnő csendben átmuzsikál a szomszédból a rádiócska hangja, cémavékony gyermekhangok éneklik:

— Békesség földön az embernek.«

(Folytatjuk)

zépfokú és feisőbbfokú iskolák kapui is. A felszabadulás óta a községből 30-an szereztek tanítói, óvónői vagy egyetemi, főiskolai végzettséget. Köztük van két orvos, egy mérnök, egy színész, két mezőgazdász és egy közgazdász. A gyulai román tannyelvű gimnáziumban Méhkerékről jelenleg 15- en folytatják tanulmányaikat. A községből 25-en végezték el a műszerész, építőipari, vájár stb. szakiskolát és mintegy 50-en tették le a traktoros, gépkocsivezető, szerelő stb. tanfolyamot.

1948-ban alakult meg a méhkeréki román népi együttes Dúló György vezetésével. A lelkes együttes azóta sokat fejlődött, s a mai napig több mint 300-an kapcsolódtak be a népi együttes munkájába. A népi együttes megalakulása óta több mint négy- százszor lépett fel, s előadásait több mint százezren nézték meg. A népi együttes több esetben részt vett országos versenyeken, szerepelt a Csempészek! című filmben, ez évben és az elmúlt évben is részt vett az Országos Nemzetiségi Fesztiválon.

Nagy gondot fordítanak a községben az ismeretterjesztő előadások és a különböző szakköri foglalkozások, tanfolyamok szervezésére.

Hz elmúlt évben 24 ismeretterjesztő előadást tartottak

a községben összesen 1420 résztvevővel. Az ezüstkalászos tanfolyamot 23-an végezték el, ezenkívül 43-an vettek részt különböző szakköri foglalkozásokon. A községi művelődési otthon keretében már ez évben is 10 ismeret- terjesztő előadást tartottak 537 hallgatóval és 8 szakköri foglalkozást 87 résztvevővel.

Méhkerék román nemzetiségű község gazdasági, kulturális élete egészségesen fejlődik. A községi tanácsnak, mint az államhatalom helyi szervének és egyben a dolgozók legszélesebb tömegszervezetének feladata az, hogy a Hazafias Népfrontra támaszködva, a dolgozók tömegszervezeteivel szorosan együttműködve a jövőben még jobban szervezze a lakosságot a társadalmi, gazdasági és’ kulturális tevékenységben való közvetlen és állandó részvételre.

Bertalan Ferenc

a sarkadi járási tanács v. b. titkára

A faiskolák felkészültek az őszi forgalomra

Megyénkben jelenleg 14—15 faiskola működik. Ezek jó része termelőszövetkezetek tulajdonában van. A Földművelésügyi Minisztérium rendelete értelmében a faiskolák gondozása és gazdaságos üzemeltetése megkívánja a szétszórt gyümölcsíacsemete-ker- tek megszüntetését és korszerű, nagyüzemi gépekkel felszerelt, új facsemete-kertek felállítását. 1962 —63-ra megyénk területén a békéscsabai Előre, a kondorosi Dolgozók és a nagyszénási Lenin Termelőszövetkezetek kivételével

minden faiskolát felszámolnak. Az említett helyeken viszont ugyanez időben megteremtik a gyümölcsfacsemete-nevelés nagyüzemi alapjait.

A jelenleg még meglévő gyümölcsfa-iskolákból az idén mintegy 120—140 ezer darab oltványt bocsátanak a háztáji gazdaságok rendelkezésére, udvarok és kertek betelepítéséhez. A gyümölcsfa* oltványokat lerakati helyen hozzák forgalomba, ahonnan nemcsak a termelőszövetkezeti gazdák, hanem a városi háztulajdonosok is beszerezhetik szükségleteiket.

Megtárgyalták a jövő évi tervet a körösújfalui Rákóczi Tsz-ben

(Tudósítónktól)

A körösújfalui Rákóczi Termelőszövetkezet legutóbbi vezetőségi ülésén megtárgyalták a jövő évi tervkészítést. Faar Sándor elnök többek között elmondotta, hogy rost-kenderből 200 holdat, cukorrépából 100 holdat, búzából 550 holdat, napraforgóból 50 holdat akarnak bevetni. Az állatállo-' mányt tovább fejlesztik és dolgozó népünk hús- és zsírellátása érdekében sertésből ezer darabot, szarvasmarhából pedig száz darabot szerződtetnek le. Növelik a baromfiállományt is, s libából és pulykából száz-száz darabos törzs- állományt alakítanak ki.

A tsz-elnök

Nincs még egy munkakör, amely egészebb embert kíván, mint a tsz elnöke. ÉígondoLkoztotó — és nyitott kérdés marad; mi teszi őket képessé egy nagy gazdaság irányítására, hisz falusi kisparasz. tok túlnyomórészt, mégis megfelelnek az emberi bánásmód kényes feladatára. Védi a tsz érdekét, egyforma arányban kifelé és befelé, de mindig úgy, hogy az arányt 100 százalékban lehessen kifejezni.

Mondom, nem tudni, ml teszi őket képessé minderre. Személyes adottság, vagy korunk társadalma már ilyen embereket hoz felszínre? Az alapszabály kimondja: a tsz legfőbb fóruma a közgyűlés! A közgyűlések között pedig a vezetőségi gyűlés határozata, de a gyűlések közt az elnöké a szó, a tett — egész a lelkiismeretig. És át kell lényegülni benne a magánvéleménynek a többség sugallta közképviseletté.

Van a falunkban egy paraszt- ember, aki mindent a miért és hogyan szemléletéből néz. Széles skálájú ismerete van az élet minden területéről. Azt lehet rá mondani: bölcselkedő.

Ez az ember a minap ezt kér- dézte tőlem: Tudom-e, milyennek kell lenni a jó tsz-elnöknek?

— Nem én. Szeretném, ha megmondaná, kiváncsi vagyok a véleményére.

— Először — kezdte —: bármilyen jó szíve van az elnöknek, ne adjon túlelőleget egy tagnak sem, mert nincs szegényebb szegényember a tartozó tsz-tagnál.

— Másodszor, ne engedjen kiadni még filléreket sem a terven felül, még akkor sem, ha százezer forint bevétel van terven felül.

Harmadszor, aratáskor mór a jövő évi vetés magágyát készítse, de nemcsak a terv kedvéért, hanem azért, hogy jövőre még többet arathassanak.

Lévai Teréz

JLe oíí cl db u ujjL(őhl3tL

Anyám mindig jóízű dinnyével traktált bennünket, ha nyárderékban hazakerültünk a szülői házhoz.

— Eredj fiam — mondta most is —, hozzál egy pár dinnyét a földről.

Igen szeretem a diny- nyét, főleg a görgőt. Ha a városi boltban vett dinnyét csemegézek, az otthont juttatják eszembe (no meg — azt is be kell vallanom — a régi, gyerekkori legeltetések közbeni dinnyelopásokat).

A dinnyeföldre is kíváncsi voltamj amelyet apámék a falu szélén osztott, háztáji kukoricába ékeltek be, így örömmel teljesítettem anyám parancsát.

A kukoricák — régen

volt eső — mór sárgu- lásra indultak, s bizony a szegény dinnyeindák is sorvadozva kúsztak a cserepes földön, de apámék kukoricája kizöl- dült a többi közül. Az apám mindig négyszer is megkapálta a tengerit, ha futotta erejéből. Most meg, hogy tsz-be lépett, 72 éves nyugdíjas lévén, csak az egy hold háztájira van gondja. Kapálja is feszt, ha befejezi, kezdi elölről.

Anyám is dolgos asz- szony volt mindig. Mostanság a tyúkjaiban és kertjében leli munkáját és örömét. A dinnyeföld amolyan kirándulási éle volt számára, mint nekünk a nyaralás. Most már kénytelen átengedni, ha van kinek, a diny- nyeföldre menést; nem

olyan bírásak már a lábai, mint hajdanán.

Mondom, a dinnyeindák is igen szomorkod- tak az eső után, de azért a száz négyszögölön megszámoltam vagy 40 szép görgőt.

Ahogy így járkálgatok, nézgelődök, a dinnyeföld szélén meglátok egy csomó félbevagdalt, félig megevett dinnyét.

— Hejnye a hétszázát

— mondom magamban még ennél is cifrábban

— valami rossz kölykök milyen pocsékságot tettek — s mintha csak magamat látnám, valamikor a legeltetés közben.

Meresztem a szemem jobbra, balra, s mellettem egy szép, nagy diny- nyén egy nagy papírlapot látok. Ahogy felemeltem, megismertem anyám írását:

— Gazemberek! Ha esztek is belőle, de ne tékozoljátok, sokat dolgoztam vele.

Én csak nézem az írást, s a torkom igen szorongatja valami: — anyám szakadatlan munkában telt élete, gyermekkorom, a dinnyét tékozló gyerekek váltogatják egymást. S ahogy elnézek a kukoricások felett a messzi határba, csodálkozom magamon: Én is ilyen voltam, mennyi bánatot okoztam másoknak. A dinnyevag- dalókra sem haragszom már, csak a torkom szo- rulgat még mindig, s a szemem ködösnek látja a messzi határt, és anyámat szeretném magamhoz ölelni. Zs. J.