Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-18 / 194. szám
HÉPŰJSÁG 1961. augusztitS Í8„ péntek" I _1 Sajtóvélemények az NDK kormányának berlini rendelkezéseiről London (MTI) Az MTI londoni tudósítója rámutat, hogy mindezidáig nem hangzott el érdemleges nyilatkozat az NDK kormányának rendelkezéseivel kapcsolatos angol hivatalos álláspontról. A szóvivők igyekeznek elkerülni az állásfoglalást. Ugyanakkor viszont az angol és a külföldi sajtóban különféle találgatásokra adnak okot bizonyos jelek, amelyek közül első helyen az angol kormány vezetődnek távollétét kell megemlíteni. A Chicago Tribune szerdai számában külön kiemeli, hogy Macmillan angol miniszterelnök és Lord Home „a berlini válság idején fajdvadászatra ment”. Az amerikai lap hozzáfűzi: „Persze, ha történetesen nem lenne fajd- szezon, akkor Macmillan más módon juttatta volna kifejezésre, hogy a berlini helyzetet nem hajlandó válságnak tekinteni”. Magában az angol közvélemény, ben több jel mutat arra, hogy Angliában gyanakvással figyelik a bonni kormány Nyugat-Berlin- nel kapcsolatos manővereit. Az Evening Standard szerdán az Adenauer és Brandt közt támadt vitával kapcsolatban többek közt ezeket írja: Itt az ideje kiábrándí. Térkép egy fontos eseményhez A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának 19«. augusztus 12-i határozata alapján az NDK illetékes hatóságai Nyugat-Beriin határán eif'nőrzesi rendszert létesítettek. Az újonnan létrehozott ellenőrzési rendszer a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kö- íütti 1400 km-es államhatár-szakaszra is kiterjed. Az NDK Minisztertanácsának védelmi intézkedése a szocialista tábor országainak, különösképpen pedig a Német Demokratikus Köztársaság biztonságának megóvására irányul. Az imperialista hatalmak az NDK szívében, a Német Szövetségi Köztársaság határaitól ISO km-re — tehát légvonalban Budapest—Szeged közötti távolságra — fekvő Nyugat-Berlini frontvárossá alakították át. A 481 négyzetkilométernyi területű és kereken 2,3 müliö lakosú Nyugat-Berlinben, mel. hosszú éveken át az embercsempészés centruma volt, mintegy 11 ezer főnyi amerikai, brit és francia megszálló csapat állomásozik, valamint több mint félszáz kém- és divcrzáns-központ működik. Az új intézkedések a Nyugat-Berlint a Német Szövetségi Köztársasággal összekötő közlekedési útvonalak használatára vonatkozó korábbi rendelkezéseket nem érintik. Nyugat-Beriin lakosai tehát minden akadály nélkül eljuthatnak a Német Szövetségi Köztársaság területére. — Terra — ítéletet hirdettek a demokratikus Berlinben négy imperialista kém fölött Berlin (TASZSZ) Berlinben az NDK Legfelsőbb Bírósága kedden fejezte be négy imperialista felderítő ügynök — Helene Vogt, Werner Herder, Margarete Panels és Manfred Wegner — perét. Az ügynökök a Nyugat- Berlinben működő nyugatnémet, amerikai, angol és francia titkosszolgálat megbízásából kémkedtek a Német Demokratikus Köztársaságban, provokatív hangú, rágalmazó röplapokat terjesztettek, új ügynököket próbáltak toborozni. A Legfelsőbb Bíróság Helene Vogtot és Manfred Wegnert 12 évi, Werner Herdert hétévi. Margarete Pauelst másfél évi kényszermunkára ítélte. (MTI) tani őket. A berlini válságot csakis kompromisszum alapján lehet megoldani. Adenauer jól tudja ezt, csakúgy, mint Brandt. Most ugyan a választási hadjáratra való tekin. tettel verik a harci dobot, de bármelyik kerül is majd hatalomra, kénytelen lesz visszavonulót fújni. Tűrhetetlen tehát, hogy még egy teljes hónapig, a nyugatnémet választások lezajlásáig várni kelljen a Berlinre vonatkozó kelet-nyugati tárgyalásokkal. Prága Az MTI prágai tudósítója jelentette, hogy a szerdai csehszlovák lapok nagy teret szentelnek a nyugat-berlini kérdésnek. Cikkeikben méltatják az NDK kormánya által hozott határozatok jelentőségét. A Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja, a Rudé Právo berlini tudósítójának kommentárját közli. Bécs A berlini helyzetet kommentáló osztrák polgári sajtóban mind jobban érezteti hatását a nyugati kormányok és a nyugati közvélemény tartózkodó magatartása — állapítja meg jelentésében az MTI. Mikojan Tokióban Tokió (TASZSZ) A Japán—Szovjet Társaság szerdán fogadást adott Mikojannak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének tiszteletére, aki a szovjet ipari és kereskedelmi kiállítás megnyitására érkezett Tokióba. Viharos tapstól kísérve Mikojan beszédet mondott. Nagy elismeréssel nyilatkozott a társaságnak a szovjet és a japán nép barátságának fokozására irányuló tevékenységéről. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szovjet dolgozók őszintén békét és jószomszédi kapcsolatokat kívánnak a japán néppel. Mikojan megállapította, hogy a japán—szovjet kapcsolatok rendezését komolyan akadályozza, hogy megkötötték a japán-amerikai katonai szerződést és amerikai katonai támaszpontok vannak japán földön. Kifejezte azonban azt a reményét, hogy nem sok idő múltán „eltűnnek az akadályok és mi barátok, a legőszintébb és leghűségesebb szomszédok leszünk”. Mikojan szerdán látogatást tett Ikeda japán miniszterelnöknél 4s megbeszélést folytatott vele. (MTI) Adenauer beszéde Bonnban — A kancellár Dlyugat-Berlinbe tátogat — Bonn (MTI) Adenauer nyugatnémet kancellár szerdán este Bonnban ismét beszédet mondott A kancellár ez alkalommal is visszautasította a német kérdés békés rendezésére és az európai háborús tűzfészek felszámolására tett konstruktív szovjet javaslatokat. Kijelentette, a Német Szövetségi Köztársaság semmi esetre sem foAmerikai lap figyelmeztetése Nevo/York (TASZSZ) A Gazette and Daily szerkesztőségi cikkében kétségbe vonja a Nyugat-Németországgal szemben folytatott amerikai politika helyességét. A cikk részleteket idéz Drew Pearson, az ismert szemleíró berlini jelentéseiből, amelyekből kitűnik, hogy a nyugat-németországi hangulat nagyon hasonlít a hitlerizmus időszakának hangulatához. A szemleíró szerint Németország szomszédai gyakorta felteszik ezért a kérdést: „Mi az oka annak, hogy az Egyesült Államok egyaránt támogatja Németország újraegyesítését és az új német hadsereg atomfelfegyverzését?” „Bennünket — mutat rá a lap — szintén érdekel ez: Németország szomszédai ugyan elsőnek váltak a náci agresszió áldozataivá, amikor Hitler megkezdte a második világháborút, de a későbbiekbea az Egyesült Államok is belesodródott ebbe a háborúba”. „Befolyásos amerikai körök segítették Németország felerősödését a két háború között, ugyanúgy, ahogyan most segítünk Adenauer kancellárnak megteremteni a jól felfegyverzett német államot.” A Gazette and Daily figyelmeztet arra, hogy a Nyugatnak talán meg kell fizetnie majd a német revensisták erősítéséért, és kijelenti: „Sok alap van olyan vélekedésre, hogy a németek önzőek és saját belátásuk szerint cselekszenek, mihelyt elég erősnek érzik magukat. Jobb lenne most felismerni ezt, még mielőtt a német politikusok üstökön ragadnak bennünket.” (MTI) gadhatja el, hogy Nyugat-Beriin szabad város legyen és aláírják a békeszerződést a két német állam, mal. E kérdések tárgyalása során — állította Adenauer — még tovább fokozódna a berlini válság. Kritikus helyzet keletkezne, de nem hiszem, hogy ez háborúhoz vezetne” — fűzte hozzá. Adenauer ezután megdorgálta azokat a lapokat, amelyek azt vetik a nyugati hatalmak szemére, hogy „semmit sem tesznek az NSZK érdekében”. A kancellár befejezésül kitartásra hívott fel és azt sürgette, hogy Nyugat-Németország lakossága legyen egységes a nyugati szövetségesekkel. A Keresztény Demokrata Párt szóvivője egyébként szerdán este bejelentette, hogy Adenauer Nyu- gat-Berlinbe látogat. A látogatás célja, hogy a kancellár személyesen meggyőződjék az ottani helyzetről. A látogatásra valószínűleg a jövő hét elején kerül sor. (MTI) A televízió közvetíti a szombati nagygyűlést A televízió közli: szombaton 16.25 órás kezdettel közvetítést ad a Hősök teréről, a J. A. Gagarin tiszteletére rendezett nagygyűlésről. (MTI) Aki nem menekül 1961. július 24... Már öt perce, hogy leírtam ezt a dátumot, és nézem, csak nézem egyre, úgy bámulom, mintha csodálkoznék azon, hogy ezt a napot is megértem. Ha tudnák, mit éltem át!... Alig vagyok huszonöt éves, de az utolsó öt évemet azt senkinek nem kívánom, még a halálos ellenségemnek sem. ...öt éve úsztam át Sopron határában a Fertőt, meggémberedve húztak ki a másik parton, és azt mondták: „Also Kamprad, alles gut! Szabad földön vagy, élj, ahogy akarsz!” Igazuk volt. Ügy éltem, ahogy csak akartam. A kutya se törődött velem. Egyik lágerből ki, a másikba be. Aztán „kitoboroztak” Franciaországba, egy évig ládákat cipeltem egy ei- pőpaszta-gyárban. Ettem is, meg nem is. Ügy néztem ki, hogy anyám se ismert volna rám, szegény. Később, három éve, akkor is nyál- volt, Marseilles-be vetődtem... De minek is sorolom az életem, kit izgat egy szerencsétlen ördög sorsa? Megcsináltam magamnak, és ez lett a vége. Talán a holnapot megérem még, úgyis kinyírnak, érzem. Ezek az arabok nem teketóriáznak sokat. (Én talán különb voltam?...) Marseilles-ben csaptam fel légiósnak. Három nap múlva már a Földközi-tengeren himbált egy hajó Algír felé. Az a tenger! De szép is az a tenger! Kék a víz, és kék az ég, itt meg... csak az ablakrácson néz be rám egy kis darabja, és olyan fakó, mint a szőrpokróc... de az is lehet, hogy csak én látom olyannak, mert... fogoly vagyok. Reggel találtam a zsebemben egy picurka ceruzát, meg két ösz- szehajtott füzetlapot. Behúzódtam egy sarokba az ajtó mellé, hogy ne lássa meg az őr mit csinálok, és azóta... írok. Tudom, hogy nem sokáig. Mert megölnek. Mért- gyilkos vagyok. Egy asszonyt öltem meg, akinek a lányát... Két napja történt, mindenre úgy emlékszem, mintha ezekben a percekben történne. Bizerta felett sötéten ásított az éjszaka, olyan volt minden, mintha kormot fújtak volna szét a házakon, az utcákon, az égen is... A csendben furcsán pattogott néhány távoli géppisztolysorozat, a harcnak vége volt. Tizenegy óra lehetett. Hans, egy tagbaszakadt szőke német titokzatos képpel sompolygott hozzám, rámnézett, aztán mellém dőlt a kőre, (egy mellékutcában rendelték el a pihenőt) vigyorgott, és azt mondta: — Franzl, találtam valamit. Pont nekünk való. Ügy emlékszem, nem szóltam neki. Holtfáradt voltam. —r Nem érdekel, fiú? Nem hagyott élni. — Mit akarsz, Bivaly? Tetszett neki, hogy a becenevén szólítottam, mert egyből az utca túloldalára mutatott. — Ott, bent, két nő... Ittragadtak a nagy balhéban. Reszketnek, mint a pálmalevél. Egész közelről villogott rám a szeme. — Franzl, gyere! Két tuniszi arab csemege!... — és röhögött foj- tottan, kajánul. I
