Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-02 / 180. szám
4 Mép új &áa 1961. augusztus 2., szerda 'Dábőr a ^öisza parff/ut Szegeden, a Petőfi Sándor sugárútról kifelé robog a kocsi, már elhagyjuk a vágóhidat és néhány száz méterrel a körgát előtt sátrak teteje villog és fenn a zászló- rúdon egy tábor zászlaját lengeti a szél. Szeged: Hattyas-telep. Néhány év múlva itt már modern családi házak és bérházak állnak majd. — Jövőre már másutt lesz a tábor, itt építkezünk — mondják a táborban a szegediek. Mikor ez a riport megjelenik, már talán otthon vannak az első csoportbeliek a Békés megyeiek közül. Két hétig a Kulich Gyula önkéntes ifjúsági tábor lakói voltak megyénk középiskolás diákjai közül közel háromszázan. Délután 5 óra van, mikor gépkocsink a tábor sorompója alatt begördül a térre, s néhány percen belül ismerősök köszöntenek. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumból 40 diák érkezett a táborba és most itt a délutáni pihenő alatt pingpongoznak, röp- labdáznak és van aki levelet ír, mások pedig olvasgatnak. C. Kiss Ferenc tanár elvtárs, a gimnázium tanára a 48-as sátor lakója. A diákok, akik ebben a sátorban laknak, többségben harmadikosok. Jókedvnek és már megszokták a munkát. — Az első nap bizony szokatlan volt — mondja Mészáros. — Nekem úgy feltörte a tényéhagyták abba a pingpongozást, most elheverednek az ágyon. — Várjuk a vacsorát — mondják. A következő sátorban a sarkadi gimnázium diákjai laknak. A gimnáziumból 18-an érkeztek ide — Kiről neveztétek el ezt a brigádot? — kérdem meg a sátorban tartózkodó Tauber Bélától és Szőts Lászlótól. — A KISZ-titkárunkat hívják így, aki szintén jelentkezett az építőtáborba, de közben beteg lett A nehéz munka után jólesik az ebéd, és ha kevés, bizony repetáért is sorba állnak. a szegedi Hattyas-telepre. Négyen most érettségiztek és már a felvételi vizsgán is túlvannak az egyetemen, itt a táborban várják, hogy vajon milyen értesítést hoz a posta. Paál Tamás már boldog, őt a magyar-tprténelem szakra már fel is vették. — így jobban is megy a munka — mondja. és most a budapesti László Kórházban fekszik és őrá gondoltunk, mikor az ő nevét választottuk. — Nagyon rendes srác, már két levelet is írt nekünk ide a táborba — mondja Szőts Laci. — És ti válaszoltatok már? — Persze. Az orosháziak sátránál egy ismerős tanárt pillantok meg. Tóth Lajos, a gimnázium tanára is elkísérte diákjait a táborba. A sátrukban a bélmegyeri táborból ismert diákok fogadnak; Németh János és Hegedűs Béla a IV. d)- ből. — Nehezebb itt, mint Bélmegye- ren volt, már ahol mi dolgozunk, majdnem térdig ér a víz. — Azért megy a munka? — Nem félünk mi attól — kérik ki maguknak. Este tábortűz gyűlt a téren és köré feküdtek a diákok. Névadó ünnepséget tartottak. A révadóról özvegy Kulich Mihályné beszélt és szavaiban megelevenedett a régmúlt idő, az ifjú kommunisták küzdelme és a beszédet hallva a mai diákok szemében kigyulladnak a fénylő csillagok. Irta: Dóczi Imre Fényképezte: Enyedi Zoltán A balesetvédelemről Augusztus balesetvédelmi hónap a mezőgazdaságban. Kampánymunkáról vagy a balesetek elleni szívós és huzamos küzdelemről van-e szó? Az a tény, hogy a balesetvédelmi hónapot augusztusra korlátozzák, a kampány feltételezése lép előtérbe. Önkéntelenül is arra gondol az ember: ismét egy újítás, baleset- védelmi hónap a mezőgazdaságban. (Ilyen talán még nem volt.) De miért éppen augusztusban szerveznek ilyen mozgalmat? Miért nem kíséri a balesetvédelem egész éven át a dolgozó embert? Amikor egyesek ilyen gondolatokat felvetnek, mások rögtön magyarázatot találnak. Körülbelül ezekkel a szavakkal: „Iyenkor legtöbb a munka. A cséplés, a tarlóhántás, a mélyszántás, a kenderaratás és a trágyahordás mind, mind belesűrűsödik augusztusba, a silózásról nem is beszélve.” És máris megvan magyarázva, hogy miért pont augusztusban van ez a bizonyos munkavédelmi hónap. Kétségtelen igaz, hogy ilyenkor legtöbb a mezőgazdasági munka, s ilyenkor leggyakrabban fordulnak elő balesetek is — de ez nem törvényszerű! Ebben a hónapban mindenki siet. Siet a traktoros, aki a nyári hónapokat kereset szempontjából jól akarja kihasználni, s nem számít arra, hogy egy megcsúszás, és kész a baj. De ilyenkor sürgős a cséplés is. Az ebben a munkában dolgozókat állandóan fenyegeti a gépszíj. Ezen túl meleg is van. Ekkor bágyadtabb az ember, mint eső után. Néha-néha elmélázik, és csak azt veszi észre, hogy baleset érte. Mindezek ellenére helytelen csak augusztus hónapra korlátozni a mezőgazdaság dolgozóinak balesetvédelmét. Ezt a munkát éves feladatnak kellene tekinteni minden tsz- és gépállomási vezetőnek. Balesetek nem csupán augusztusban fordulnak elő, hanem az év minden szakában. Barázdáról barázdára ott leselkedik a baleseti veszély, s egy pillanat tört része elegendő arra, hogy áldozatát vegye. A mi számunkra nem közömbös a baleset bekövetkezése. A munkából mindenkit hazavárnak. A feleség a férjet, a szülő a gyermeket vagy éppen fordítva. De nemcsak ezért jó és érdemes balesetmentesen dolgozni> mert a család hazavárja szeret- tét, hanem a holnapi munkába- állásért, a teljesítmények után járó anyagi és erkölcsi megbecsülésért. Igaz, a mi hazánkban a munkában megrokkant emberekről maga a társadalom gondoskodik. Ellátja őket a legszükségesebbel. Mindezek ellenére üzemről üzemre küzdenek a balesetek ellen, hogy minél kevesebb legyen a munkában rokkant ember, mert így a társadalomnak és a családnak is könnyebb. A balesetmentesség a mező- gazdaságban még nem nőtt tömegmozgalommá, pedig helyes lenne, ha a gépek kezelői bizonyos teljesítmény elérése után a gépjárművezetőkhöz mérten jutalmat, erkölcsi elismerést kapnának, hogy ezzel is bebizonyosodjék: a balesetek elleni küzdelem még a mezőgazdaságban sem kampányjellegű feladat. Örvendetes, hogy a gépállomások megyei igazgatóságán már ilyenformán kezdik a balesetek megakadályozását és a célprémiumok megszerzésének egyik feltételeként a balesetmentes munkát jelölték meg. Ebből a tényből az következik, hogy a gépállomásokon szakítottak a korábbi évek balesetvédelmi gyakorlatával. Kezdeményezésük helyes, jó dolog. Érdemes lenne a termelőszövetkezeti vezetőknek is ilyen vagy ehhez hasonló megoldáson gondolkozni, mert a mezőgazdaság dolgozóinak balesetvédelme a termelőszövetkezeti gazdák kihagyásával nem lehet egyértelműen teljes. Dupsi Károly Az esti tábortűznél özvegy Kulich Mihályné beszél a tábor lakóinak fiáról, J Kulich Gyuláról A délamerikások remet az ásó, hogy egy napig alig tudtam dolgozni — mutatja a tenyerét az egyik diák. — Kísérjen már valaki körbe a Békés megyeiek között — kérem meg a fiúkat. Több „vállalkozó” akadt, s elindultunk sátorról sátorra. Egyik sátornál valaki hangos „szervusz”-szál köszön rám. A kis Hajdú, a békéscsabai szlovák gimnázium tanulója gyorsan abbahagyja a levélírást és máris arról érdeklődik, hogy mi újság Csabán? Antal Mihály és Rágyanszki János jól érzik magukat, éppen most Katona János jogi karra, Rostás János a veszprémi vegyipari egyetemre, Pethő Zsolt építőipari' egyetemre jelentkezett. Közülük] többen voltak már az elmúlt év-, ben a Békés megyei építőtábor-] ban és most az itteni táborról az■ a véleményük, hogy ez jobban, van megszervezve. — Milyenek a sátrak? — Ezeket biztosan nem viszi el, a szél — fogja meg a sátorkötelet Rostás János — jó erősek ezek. A gyulai Erkel gimnázium 45, diákja is itt dolgozik az építőtáborban. A brigád neve Balambér. Nagy érték a mákgubó fontos gyógyszer készül belőle. Minden mennyiségei felvásárolnak a feidmävesszövetkezetek 1,10 Ft-os kilogrammonkénti áron. Férges mákgubót is azonos áron! 8538 EGYKORI KIVÁNDORLÓ társuk, Szobek Pál, a békéscsabai Kulich Gyula Termelőszövetkezet tagja hívta fel rájuk a figyelmet a megyei népfront-bizottság legutóbbi ülésén. — Sztankóék hazajöttek Uruguayból, harmincöt évig voltak kint.:; érdemes lenne beszélgetni velük — szólt Pali bácsi. így került aztán Sztainkó Jánoséit története az újságok hasábjaira. A hír nyomán, pesti újságírók is egymásnak adták a kilincset a Kazinczy utcai csendes kis lakásban^ Egyszerre ismertté lettek Budapesten és az országban is. A hófehér hajú, napbarnított arcú, szótlan férfi, aki eddigi életének felét I>él-Amerika — sokak által egzotikusnak hitt — világában töltötte, és az ezüstösödé hajú, derék, csupaszív asszony ;; § A romantikát sej tők színes álomvilága helyett nagyon Is szürke valóságról mesélhet a messzi tengerentúlról hazatért idős asztalos .A trópusi csodák élénk tarkaságát csupán természetrajzi emléktárgyak és népművészeti mütyürkék idézik; üveges keretbe foglalt, a kék és zöld szín ragyogó változatait szivárványosan csillogtató pillangószár- 4 nyak, indiánok lószőrből font virágai, Taz embert faló piranha preparált hal- T feje, meg a szobaajtót helyettesítő füg- Igönyként használt poncho, a dél-ame- i rikai őslakók mindenes viselete, képek X és egyebek. SZTANKÓÉK KINTI ÉLETÉNEK azonban nem ezek voltak a jellemzői. Nem állott módjukban, hogy luxus-utazásokat tegyenek a pénzes turistáiktól és a gazdag polgároktól látogatott érdekes helyeken. Csak fényképről ismerték ők Is az amazonaszi ökörhalvadászatot, az inkák utolsó erődjét, a híres „Ma- csupikcsut’4, amelyet egy dollárért mutogatnak • az idegeneknek Peruban. Arra sem jutott, hogy személyesen megnézzék a Niagaránál is jóval nagyobb Iguazú vízesést, Chile havas, zordon hegyeit, a Titicaca tavat Bolíviában^ a bortermő Mendozát és Brazüia tengerparti fürdővárosait, és más nevezetességeket. János bácsi mélyről néző szeme, a sűrű barázdált magas homlokán, s az éles vonások szája szögletében kemény munkában, mepróbáltatásokban töltött életről tanúskodnak. Természetesen ért szép napokat is, szorgalmas munkájának gyümölcséből. Mégsem térhetett haza gazdagon, a munkások küzdelmes sorsában osztozott Uruguay- ban ißi De hogy is voítt csak? ;. s A HÜSZAS ÉVEK KILÁTÁSTALANSÁG A, munkásnyomorúsága hazájának elhagyására kényszerítette őt is, mint annyi más társát. 1907 óta tagja volt a Famunkások Szövetségének, szívesen adott a szociáldemokrata párt választási alapjára is. Talán ez is okozr- ta, hogy összeütközésbe került később a miskolci vagongyár leszerelt huszártiszt igazgatójával. Éhbérért dolgozott a gyárban, kéthetenként járt haza Csabára. Társaival együtt rossz vagonokban szállásolták el Miskolcon. NoSztankó János ék a trópusi lepkékkel, és a veszedelmes piranka hal fejével. vember felé, a tél közeledtével bekö-* szöntött a gőgös igazgatóhoz:
