Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-02 / 180. szám
1961. augusztus 2., szerda NÉPÚJSÁG 5 A faiisi lakosság légoltalmi oktatásáról Hiánycikk—és mégsem Az elmúlt évben sikeresen feje- EŐdött be megyénkben a városi lakosság atomvédeümá tájékoztató oktatása, önkéntelenül is felmerül: szükséges-e kiterjeszteni a községekben a tájékoztató oktatást? E kérdésre csak igen lehet a válasz. A jelenlegi helyzetben — amikor atombombával terhelt repülőgépek keringenek békés városok és falvak felett, amikor az imperialisták nap mint nap újabb provokációkat követnek el békés államok ellen, lelkiismeretlen- ség lenne a községi lakosság atomvédelmi oktatását elhanyagolni. Az egész lakosság fokozatos felkészítését indokolja az is, hogy a harci eszközök hatalmas méretű fejlődése következtében megnőtt a hátország szerepe, jelentősége. Nagyhatású támadó fegyverek alkalmazása esetén a hátország ve- szélyezettsége összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a II. világháború idején volt. Egy adott esetben a mezőgazdaságot — amelyre az ország közellátásának a gondja hárul — sem kímélné az ellenség. A vidéki lakosság is ki volna téve a radioaktív harcanyagokkal, biológiai, vegyi fegyverekkel való támadásnak. Ezért szükséges a községi lakosságot is tájékoztatni az atomfegyver, a biológiai és vegyi fegyverfajták okozta hatások ismereteire, az ellenük való védekezésre. Nekünk jobb volna, ha nem lenne erre szükség, ha mindazokat az erőket, eszközöket, amelyeket légoltalmi célra fordítunk, a békés építés szolgálatába állíthatnánk. Az imperializmus léte, a támadás veszélye miatt vagyunk kénytelenek népünkért mindent megtenni, hogy egy esetleges támadás ne érjen bennünket készületlenül. A légoltalommal kapcsolatos oktatás és gyakorlatok a nyugati államokban az elmúlt években fokozódott. Az Egyesült Államokban még a légoltalmi gyakorlatokat is módszeresen felhasználják hidegháborús célokra, pánik- és hisztériakeltésre. Az USA vezető körei érdekeltek abban, hogy a saját népüket minden eszközzel háborús pánikban tartsák, mert így könnyebb fenntartani a fegyverkezési hajszát, könnyebb megszavaztatni, évről évre növelni a katonai kiadásokat. S a nemrég tartott légoltalmi gya. ♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦ ♦♦ < *— Engedjen él igazgató úr, nem bárom tovább; ! : — Hogyan?! Mit mond? — kiabált rá a jóléttől duzzadó Igazgató. — Kibírhatatlanul hideg már a vagon..; Nincsen meleg ruhám sem, nem tudok magamnak vermi... Hazamegyek, talán otthon akad valami más, kérem, engedjen el a gyárból. ;s — Hát még mit nem! Mit gondol maga — rikácsolt rá a főnök, majd farizeusi pillantással hozzáfűzte: — Most akar elmenni, amikor a vesztett háború után bajban van a haza?!? — Ez nem élet így, igazgató úr .. s — Miii... ?! Így egy magyar ember nem beszélhet! Nekünk nincs ilyen magyarra szükségünk. Megálljon csak, lesz gondom magára! . . ä Volt is rá gondja. Hiába keresett munkát ezután Sztankó János. Végül is vándorbotot vett a kezébe. 1925-ben Románián át Bulgáriába, majd onnan Törökországba ment. Törökországban egy haladó szellemű, magyar nyelvű emigráns újságnak, a Párisi Újságnak az olvasója lett. A hasonló sorsú földiek terjesztették ezt a lapot Ankarában, s a konstantinápolyi bútorgyárban, későbbi munkahelyén emiatt kellemetlensége támadt, mint „kommunista-gyanúst” Internálták. Hasztalanul folyamodott a magyar királyi követséghez, hogy segítsék haza; elzárkóztak más európai követségek is kérésé elől. Csalt nehezen engedték be hozzá a börtönbe a látogatására kiutazott feleségét Is. A meghurcoltatások után egyedül a óé! amerikai kivándorlás lehetőségét csillogtatták meg korlat alkalmával az amerikai rendőrség a legkíméletlenebbül bánt el azokkal az állampolgárokkal, akik valamilyen oknál fogva nem voltak hajlandók vagy vonakodtak az óvóhelyre menni. A mi kormányunknak nem érdeke a fegyverkezési hajsza, a háborús pánik fokozása. Ellenkezőleg. A mi kormányunk a többi szocialista ország kormányaival egy sorban küzd a világbéke fenntartásáért. A népünkkel szembeni felelősségérzet és kötelesség vezérelte, amikor a légoltalommal kapcsolatos oktatást elrendelte. Mi nem akarunk háborút, nem akarunk megtámadni senkit. Továbbra is a békés egymás mellett élés elveinek a gyakorlati megvalósításán fáradozunk, mert ma már a vüágbéke nem puszta óhaj, nem utópia. A békét akaró népek és a szocialista világrendszer olyan hatalmas erőt képvisel, hogy az Imperialisták nem szabhatják meg kényük-kedvlik szerint, legyen-e vagy ne legyen háború. Az elmúlt években az imperialisták több esetben sodorták egy új világháború szakadékénak a szélére az emberiséget. A béke és szocializmus erőd azonban meghátrálásra kényszerítették őket. Az imperialisták az erőpolitika hívei. Ha nem számolnának a béketábor, a szocialista világrendszer erőfölényével, már régen katasztrófáiba sodorták volna ,az emberiséget. A mi erőnk napról napra növekszik, egyre kilátástalanabb az imperialistáik helyzete egy esetleges háború esetién. A felkészülés, a légoltalmi ismeretek gyarapítása, fejlesztése szervesen összefügg a béketörekvéseinkkel, mert a hátország felkészítése a védelemre azt jelenti: ha szükséges, hatásosabban tudjuk megóvni életünket, anyagi javainkat a pusztulástól, ez pedig erőink megóvását, gyarapodását jelenti, az ellenség táborában pedig a reménytelenséget fokozza. A községi lakosság légoltalmi oktatásának az előkészületi szakaszában vagyunk. És várható, hogy egyesek igyekeznek ezt szándékosan félremagyairáznii, igyekeznek a tájékozatlan lakosok között háborús pánikot kelteni. Akadnak majd olyanok is, akik az oktatás jelentőségének a lebecsülésére törekednek és a nagyhatású támadó fegyver iránti „kiszolgáltatottságot” hangoztatják. Mi nem afcarelőtte. Nem volt más választás, hajóra tettéle, s 1928 tavaszán Uruguay fővárosában, Montevideoban kötött ki, TÖBB HONFITÁRSÁVAL, köztük a földi Szobeik Pállal találkozott az új hazában, nála szállt meg, Ö kalauzolta a szokatlan környezetben. Különösen az éghajlat volt furcsa. Ott a június- július hideg, nagy, hűvös szelek sepernek végiig az országon, a nyárnak számító évszakban pedig nagyon párás, fülledt a levegő, nyomasztó a meleg, Sztankó János dolgozott a világhírű fürdőhelyen, a Piriapolis-szálló felhőkarcolójának építésén, ugyanott, ahol Szobek Pál is. Majd Montevideoban keresett munkát. Sok nehézség, küszködés után, végre felesége is követheti férjét Uruguayba. Nagy öröm ez mindkettőjüknek. Boldogságuk mégsem állandó. Hiába vannak már együtt, mégsem érzik otthon magukat az idegen világban. Gringóknak, betelepült idegeneknek tekintették őket, akár a többi olasz, német, szlovák, magyar és más nemzetiségű bevándorlókat. Egyre erősebben elfogja őket a honvágy. Az sem enyhít ezen, hogy a földiekkel néha találkoznak. Az emberek azonban különfélék, nincs közöttük összetartás. Sőt akad olyan honfitárs is, aki nem átallja, hogy „befeketítse” — mai kifejezéssel élve, ^megfúrja” — Sztankó Jánost; azt mondja munkaadójának: — Vigyázzon, ez egy „nagy kommunistán’ A csabai asztalos ugyanis a tengerentúlon is tagja volt a szakszervezetnek, az uruguay-i munkásegyesületnek: Jó munkájáéit azonban megbejuk a nagyhatású támadó fegyvenek pusztító, romboló hatását lekicsinyelni, de nem is fetisizáljuk. Atomrobbantás az elmúlt években a Szovjetunióban is volt, nyíl. vánvaló, hogy hatását több vonatkozásban ellenőrizték. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nincs kiszolgáltatottság, van mód a védekezésre még a nagyhatású támadó fegyverekkel szemben is. A II. világháború idején a két japán város — Hirosima és Naga- szaki lakosságában korántsem okozott volna olyan pusztítást az atombomba-támadás, ha csak hagyományos módon is védekeztek volna ellene. A városi lakosság tájékoztató oktatása alkalmával a dolgozóink elsajátították a nagyhatású fegyverekről és az ellenük való védekezésről az alapvető tudnivalókat. Hasonló eredményekre számíthatunk a községi lakosság tájékoztató oktatásánál is. Az oktatás sikere az alapos előkészítő és szervező munkán múlik. A légoltalmi törzseink csak úgy tudják feladataikat megoldani, ha a helyi pártszervek, tömegszervezetek, a KISZ, a Vöröskereszt, az MHS stb. szervek, a községi önkéntes tűzoltó testületekig bezárólag az előkészítő munkától az oktatás befejezéséig aktívan közreműködnek. Különösen fontos most, hogy olyan elvtársakat válogassunk ki és bízzunk meg oktatónak, akiír átérzik az oktatás nagy jelentősegét, érzik az a nagy társadalmi felelősséget, amely az oktatás időszakában rájuk hárul és hajlandók önzetlenül elősegíteni célkitűzéseink sikerét. Számítunk arra, hogy az előadói munkát elsősorban pedagógusaink, tartalékos tisztjeink, a honvédség, a rendőrség és a határőrség hivatásos tisztjei vállalják magukra, valamint olyan elvtársak, akik állandó kap. csolatban állnak a községek lakosaival, akik társadalmi beosztásuknál fogva is elismert emberek, akik eddiig is fáradhatatlanul dolgoztak a közért, akiknek a legnagyobb jutalmat a végzett munkájukért eddig is a dolgozó népünk elismerése jelentette, akik mindent megtesznek azért, hogy a községi lakosság a légoltalmi feladatokat a szükséges mértékben megismerje. Dobra János Péntek reggel történt. Egyszerűen azért kellett vásárolnom, mert a DÁV a 110 voltos hálózatunkat felcserélte 220-ra, a konyhában földeléses süllyesztett konnektort szereltek be. Ebbe a konnektorba nem felel meg akármilyen dugó, szaknyelven konnektor-villa, tehát újat kell venni. No ez csak nem okozhat nagy gondot? Mi sem természetesebb: elmegyünk az üzletbe és megvesszük! Megvennénk, ha... Előbb az államiba mentem. Itt mindig gyorsabban és ügyesebben szolgálnak ki. Közelebb is van. — Süllyesztett földeléses konnektorhoz kérek banándugót. — Sajnos, nincs. Hiánycikk — súgta sejtelmesen az eladó. Nem estem kétségbe. Élek még, s van még üzlet Csabán. Itt van például a műszaki a Sztálin úton. Titkolt izgalommal lépek be, s kérem a sürgős villamossági villát, — Nincs — hangzott lágyan remegő hangomra az egykedvű válasz. — Miért nincs? Az eladó felvonja szemöldökét: tétovázás jele. — Nem tudom kérem. Csak azt tudom, november elseje óta nincs. De én nem érek rá, nekem ki kell szolgálni. Ott a főnök kartárs, tessék tőle kérdezni. Különben is önnek jobban kellene ezt tudni, mint nekem. Ez már egészen felvillanyozott, ilyen talentumot még bennem senki sem fedezett fel: Azt is tudjam, amit ők, a kereskedők sem tudnak? Ez igazán felemelő. Ügy esett, hogy másnap, szombaton Csongrádra, ebbe a kies, hangulatos Tísza-parti kisvárosba kellett utaznom. Sok egyéb dolgom volt, de valami kis vagy nagy ördög arra ösztökélt, hogy nézzek, be, egy műszaki üzletbe ott is. Benéztem. — Van kérem, van — volt a lelkes válasz félénk kérdésemre. Milyet parancsol? Fehéret, barnát? Zsinórral vagy anélkül? Elzsongított ez a fülemnek is oly harmonikus szózuhatag. Blokkolás közben mégis tettem egy megjegyzést. — Érdekes, Csabán nem lenet kapni... — Máskor Csongrádon tessék vásárolni — hangzott a szellemes válasz, amit én hálás köszönettel fogadtam. A konyhaszekrény egyik kulcsa eltörött. A kisfiam játszott vele, el is intézte. Sebaj, a szekrényt nemrégen készítette a szolnoki bútorgyár, tehát a zár és a kulcs forgalomban van. Biztosan kapok is egyet. A csonkról megállapítottam, hogy 2-es kulcsot kell t ennem. A Sztálin úti Vas- és Edénybolti ba mentem el. — Kettes kulcsot kérek. — Tessék. Gyorsan ment az egész Csakhogy a kulcs mégsem lett jó. Nem fért be a zár nyílásába. Ellenőriztem a zárat, aztán a kulcsot. Semmi kétség. Kettes kulcs kell. Jót vettem. És mégsem jó. Visszavittem tehát a kulcsot. A jóságos öreg, szemüveges eladó bácsi felvilágosított: — Van nagyméretű és kisméretű kettes kulcs. — Kérek tehát kisméretűt. — Nincsen kérem. — Miért nincs? — Mert a Nagykereskedelem (igen, nagy N-nel) nem profilírozta magát erre nálunk. De ha fel tetszik utazni Pestre vagy egy ismerőse, a mostani Bajcsy Zsilinszky úton, ahol valamikor a Vaskirály üzlet volt, ott tetszik kapni néhány fillérért. Hä nem adódik Pestre jutnia, akkor valamelyik maszek megcsinálja. Megköszöntem a tanácsot.1 Valóban, nem „adódott” sem nekem, sem ismerőseimnek egy pesti út, nem volt más hátra, minthogy elmenjek egy „maszek” lakatoshoz. A lakatos körülményesen meg- ókumlálta a kulcsot. Majd fúrt, reszelt, csiszolt. És jó lett a kulcs. 1,20 helyett 8 forintba került. Csekélység. K. A. csillést szerez magának, hiávaló az intrika. Csak a honvágy ne kínozná őket annyira! Felesége végül is nem bírja tovább, az összekuporgatott pe- sokból hajójegyet váltanak, s 1939 nyarán hazaindul látogatásra. Akkor még nem tudta, hogy ez az utolsó hajó Európába. Alighogy hazaért Magyarországra, kitört a második világháború. Ismét elszakadnak egymástól. Tíz és fél évnek kell eltelnie, amig újra találkozhatnak, míg visszautazhat férjéhez Mária asszony. A viszontlátás boldog örömét biztató hírrel vegyíti: — Megváltozott a világ odahaza.« TÖBB, MINT TÍZ EV MÜLIK EL. Odakint állandóan romlik az anyagi helyzet, fokozódik a drágaság. Az utóbbi választáson megbukik a 93 évig uralkodó kormánypárt, amely gazdaságilag a tönk szélére vitte az országot. Tombolt a korrupció, a panama. De az új párt rendszere sem hozott változást, sőt... Napirenden voltak a munkássztrájkok, tüntetések. Élelmiszerhiány volt, két hétig kenyér, sem krumpli nem volt egy ízben, pedig a burgonya is kétszer terem az ottani éghajlat alatt. A munkások szűkölködnek, a gazdagok pedig tovább zsírosodnak. Nem múlik el nap, hogy sztrájk ne legyen valahol, ne zúgolódjék a nép. A diákság is gyakran ösz- szeütközik a rendőrséggel. Sztankóék számára mégis a remény évei ezek. Szorgalmasan gyűjtik a garasokat, hogy végleg hazatérjenek. Tudják, hogy belőlük sohasem lesz senora Maria és senor Stanco. Otthon, az óhazában minden jobb és szebb : már, s úgy érzik, akad még egy nyu-? godt fészek odahaza, két megfáradté öreg számára is. S a sokáig dédelge-? tett álomból valóság lett. Hazajöttek,? örökre... J — Én olyan kimondhatatlanul boldogé vagyok — mondja most Mária néni,? békéscsabai kedves otthonukban, mi-X közben János bácsi a különös, keser-T nyés ízű yerba, vagy mátéteával, aj dél-amerikai „bennszülöttek” kedvelt^ italával Is megkínálja vendégét. —i Tudja, nagyon szeretem hazámat, né-4 pemet. Olyan sokat éltünk külföldön,! és aki távol, idegemben él, megtanulja^ szeretni az embereket..; Csaknem hasonló korú a két öreg.? Sztankó bácsi augusztus 26-án tölti be X a 70. életévét. Mégis, mindketten szinte? újrafiatalodtak. János bácsi elment A. dolgozni is, a faipari vállalatnál kapott^ munkát. Uruguay ban öt évi után j árás J és várakozás után, 3 évvel ezelőtt 220? peso öregségi nyugdíjat „élvezett”. J már. Annyira volt csak elegendő, j hogy a lakbért kifizessék, ezért ott Is ' tovább kellett dolgoznia- De az uruguay-i állam Magyarországra nem folyósítja. Szeretne még annyit dolgozni idehaza is, hogy megszerezze a nyugdíjjogosultságot. Bár ebben a korban már? inkább pihenni kellene, élvezni egy ? munkában eltöltött élet megérdemelt? jutalmát, derűsebb éveit. Harmincöt* évvel ezelőtt egy embertelen világ űzte? messzeföldre, idegenbe. Annak volt az? áldozata, s annak a nyomát érzi még? mindig. á Ballabás László * szabadság MOZI, Békéscsabai Július 27—augusztus 2: Feltámadás; Kezdés hétköznap 6, 8, vas. 4, 6, 8; BRIGÁD MOZI, Békéscsaba. Július 29—aug. 2: Megmérgez a családom. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6; fél 8. A Szabadság és a Brigád moziban minden kedden és pénteken délelőtt 11—1-lg elővételi pénztár. BRIGÁD KERT-MOZI, Békéscsaba. Aug. 1—2: Rövidnadrágos ember. K.: 9 órakor. TERV MOZI, Békéscsaba, Augusztus 2-ig: Kezedben az élet. K.: h. fél 6, fél 8, vas. fél 4, fél 6, fél 8. SZABADSÁG MOZI, Gyoma, Aug, 2-ig: Kalandor. K.: h. 8, vas. 4, 6, 8. BÉKE MOZI, Orosháza. Augusztus 2- ig: Dr. Fausztot elvitte az ördög. K.: h. fél 6, fél 8, vas. fél 4, fél 6; fél 8. PARTIZÁN MOZI, Orosháza. Aug; 3— 8: Tamangó. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. PETŐFI MOZI, Gyula. Augusztus 3—6: Egy évig tartó út. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. ERKEL MOZI, Gyula. Augusztus 2: Rátarti fickó. Kezdés hétk.: fél 6, fél 8, vas. fél 4, fél 6, fél 8. BÁSTYA MOZI, Békés. Augusztus 3—6: Lámpaláz. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8; VÖRÖS OKTÓBER MOZI, Mezőko- vácsháza. Aug. 2-ig: Hamupipőke. K. h. 8, vas. 4, 6, 8. PETŐFI MOZI, Sarkad. Augusztus 2-ig: A halálhajó. Kezdés hétk. 8; vas. 4, 6, 8. TÁNCSICS MOZI, Szarvas. Aug; 2-ig: Vidéki lány. K.: h. 6, 8, vas. 4, 6, 8. ADY MOZI, Szeghalom. Augusztus 2-ig: A nagybácsim. Kezdés hétk. 8, vas. 4, 6, 8. SZABADSÁG MOZI, Vésztő. Aug; 2-ig: Balti égbolt. I. r. Kezdés hétk^ 8, vas. 6, 8á