Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-02 / 180. szám

1961. augusztus 2., szerda NÉPÚJSÁG 5 A faiisi lakosság légoltalmi oktatásáról Hiánycikk—és mégsem Az elmúlt évben sikeresen feje- EŐdött be megyénkben a városi la­kosság atomvédeümá tájékoztató oktatása, önkéntelenül is felme­rül: szükséges-e kiterjeszteni a községekben a tájékoztató okta­tást? E kérdésre csak igen lehet a válasz. A jelenlegi helyzetben — amikor atombombával terhelt repülőgépek keringenek békés vá­rosok és falvak felett, amikor az imperialisták nap mint nap újabb provokációkat követnek el békés államok ellen, lelkiismeretlen- ség lenne a községi lakosság atom­védelmi oktatását elhanyagolni. Az egész lakosság fokozatos felké­szítését indokolja az is, hogy a harci eszközök hatalmas méretű fejlődése következtében megnőtt a hátország szerepe, jelentősége. Nagyhatású támadó fegyverek al­kalmazása esetén a hátország ve- szélyezettsége összehasonlíthatat­lanul nagyobb, mint a II. világhá­ború idején volt. Egy adott eset­ben a mezőgazdaságot — amelyre az ország közellátásának a gondja hárul — sem kímélné az ellen­ség. A vidéki lakosság is ki volna téve a radioaktív harcanyagokkal, biológiai, vegyi fegyverekkel való támadásnak. Ezért szükséges a községi lakosságot is tájékoztatni az atomfegyver, a bio­lógiai és vegyi fegyverfajták okoz­ta hatások ismereteire, az ellenük való védekezésre. Nekünk jobb volna, ha nem len­ne erre szükség, ha mindazokat az erőket, eszközöket, amelyeket légoltalmi célra fordítunk, a bé­kés építés szolgálatába állíthat­nánk. Az imperializmus léte, a tá­madás veszélye miatt vagyunk kénytelenek népünkért mindent megtenni, hogy egy esetleges tá­madás ne érjen bennünket készü­letlenül. A légoltalommal kapcsolatos ok­tatás és gyakorlatok a nyugati ál­lamokban az elmúlt években fo­kozódott. Az Egyesült Államokban még a lég­oltalmi gyakorlatokat is módsze­resen felhasználják hidegháborús célokra, pánik- és hisztériakeltésre. Az USA vezető körei érdekeltek abban, hogy a saját népüket min­den eszközzel háborús pánikban tartsák, mert így könnyebb fenn­tartani a fegyverkezési hajszát, könnyebb megszavaztatni, évről évre növelni a katonai kiadásokat. S a nemrég tartott légoltalmi gya. ♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦ ♦♦ < *— Engedjen él igazgató úr, nem bá­rom tovább; ! : — Hogyan?! Mit mond? — kiabált rá a jóléttől duzzadó Igazgató. — Kibír­hatatlanul hideg már a vagon..; Nincsen meleg ruhám sem, nem tudok magamnak vermi... Hazamegyek, ta­lán otthon akad valami más, kérem, engedjen el a gyárból. ;s — Hát még mit nem! Mit gondol ma­ga — rikácsolt rá a főnök, majd fari­zeusi pillantással hozzáfűzte: — Most akar elmenni, amikor a vesztett há­ború után bajban van a haza?!? — Ez nem élet így, igazgató úr .. s — Miii... ?! Így egy magyar ember nem beszélhet! Nekünk nincs ilyen magyarra szükségünk. Megálljon csak, lesz gondom magára! . . ä Volt is rá gondja. Hiába keresett munkát ezután Sztankó János. Végül is vándorbotot vett a kezébe. 1925-ben Románián át Bulgáriába, majd onnan Törökországba ment. Törökországban egy haladó szellemű, magyar nyelvű emigráns újságnak, a Párisi Újságnak az olvasója lett. A hasonló sorsú föl­diek terjesztették ezt a lapot Ankará­ban, s a konstantinápolyi bútorgyár­ban, későbbi munkahelyén emiatt kel­lemetlensége támadt, mint „kommu­nista-gyanúst” Internálták. Hasztala­nul folyamodott a magyar királyi kö­vetséghez, hogy segítsék haza; elzár­kóztak más európai követségek is ké­résé elől. Csalt nehezen engedték be hozzá a börtönbe a látogatására kiuta­zott feleségét Is. A meghurcoltatások után egyedül a óé! amerikai kiván­dorlás lehetőségét csillogtatták meg korlat alkalmával az amerikai rendőrség a legkíméletlenebbül bánt el azokkal az állampolgárok­kal, akik valamilyen oknál fog­va nem voltak hajlandók vagy vonakodtak az óvóhelyre menni. A mi kormányunknak nem ér­deke a fegyverkezési hajsza, a há­borús pánik fokozása. Ellenkező­leg. A mi kormányunk a többi szocialista ország kormányaival egy sorban küzd a világbéke fenn­tartásáért. A népünkkel szembeni felelősségérzet és kötelesség ve­zérelte, amikor a légoltalommal kapcsolatos oktatást elrendelte. Mi nem akarunk háborút, nem aka­runk megtámadni senkit. Tovább­ra is a békés egymás mellett élés elveinek a gyakorlati megvalósí­tásán fáradozunk, mert ma már a vüágbéke nem puszta óhaj, nem utópia. A békét akaró népek és a szocialista világrend­szer olyan hatalmas erőt képvisel, hogy az Imperialisták nem szabhat­ják meg kényük-kedvlik szerint, legyen-e vagy ne legyen háború. Az elmúlt években az imperialis­ták több esetben sodorták egy új világháború szakadékénak a szé­lére az emberiséget. A béke és szocializmus erőd azonban meg­hátrálásra kényszerítették őket. Az imperialisták az erőpolitika hívei. Ha nem számolnának a béketá­bor, a szocialista világrendszer erőfölényével, már régen kataszt­rófáiba sodorták volna ,az emberi­séget. A mi erőnk napról napra növekszik, egyre kilátástalanabb az imperialistáik helyzete egy eset­leges háború esetién. A felkészülés, a légoltalmi ismere­tek gyarapítása, fejlesztése szerve­sen összefügg a béketörekvéseink­kel, mert a hátország felkészítése a védelemre azt jelenti: ha szüksé­ges, hatásosabban tudjuk megóvni életünket, anyagi javainkat a pusz­tulástól, ez pedig erőink megóvá­sát, gyarapodását jelenti, az ellen­ség táborában pedig a reménytelen­séget fokozza. A községi lakosság légoltalmi oktatásának az előkészületi szaka­szában vagyunk. És várható, hogy egyesek igyekeznek ezt szándéko­san félremagyairáznii, igyekeznek a tájékozatlan lakosok között há­borús pánikot kelteni. Akadnak majd olyanok is, akik az oktatás jelentőségének a lebecsülésére tö­rekednek és a nagyhatású táma­dó fegyver iránti „kiszolgáltatott­ságot” hangoztatják. Mi nem afcar­előtte. Nem volt más választás, hajóra tettéle, s 1928 tavaszán Uruguay főváro­sában, Montevideoban kötött ki, TÖBB HONFITÁRSÁVAL, köztük a földi Szobeik Pállal találkozott az új hazában, nála szállt meg, Ö kalauzolta a szokatlan környezetben. Különösen az éghajlat volt furcsa. Ott a június- július hideg, nagy, hűvös szelek se­pernek végiig az országon, a nyárnak számító évszakban pedig nagyon pá­rás, fülledt a levegő, nyomasztó a me­leg, Sztankó János dolgozott a világhírű fürdőhelyen, a Piriapolis-szálló felhő­karcolójának építésén, ugyanott, ahol Szobek Pál is. Majd Montevideoban keresett munkát. Sok nehézség, küsz­ködés után, végre felesége is követ­heti férjét Uruguayba. Nagy öröm ez mindkettőjüknek. Boldogságuk még­sem állandó. Hiába vannak már együtt, mégsem érzik otthon magukat az idegen világban. Gringóknak, bete­lepült idegeneknek tekintették őket, akár a többi olasz, német, szlovák, magyar és más nemzetiségű bevándor­lókat. Egyre erősebben elfogja őket a honvágy. Az sem enyhít ezen, hogy a földiekkel néha találkoznak. Az em­berek azonban különfélék, nincs kö­zöttük összetartás. Sőt akad olyan honfitárs is, aki nem átallja, hogy „befeketítse” — mai kifejezéssel élve, ^megfúrja” — Sztankó Jánost; azt mondja munkaadójának: — Vigyázzon, ez egy „nagy kommunistán’ A csabai asztalos ugyanis a tenge­rentúlon is tagja volt a szakszervezet­nek, az uruguay-i munkásegyesület­nek: Jó munkájáéit azonban megbe­juk a nagyhatású támadó fegyve­nek pusztító, romboló hatását le­kicsinyelni, de nem is fetisizáljuk. Atomrobbantás az elmúlt évek­ben a Szovjetunióban is volt, nyíl. vánvaló, hogy hatását több vonat­kozásban ellenőrizték. A tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy nincs kiszolgáltatottság, van mód a védekezésre még a nagyhatású tá­madó fegyverekkel szemben is. A II. világháború idején a két ja­pán város — Hirosima és Naga- szaki lakosságában korántsem okozott volna olyan pusztítást az atombomba-támadás, ha csak ha­gyományos módon is védekeztek volna ellene. A városi lakosság tájékoztató oktatása alkalmával a dolgozóink elsajátították a nagyhatású fegy­verekről és az ellenük való véde­kezésről az alapvető tudnivalókat. Hasonló eredményekre számítha­tunk a községi lakosság tájékoz­tató oktatásánál is. Az oktatás si­kere az alapos előkészítő és szer­vező munkán múlik. A légoltal­mi törzseink csak úgy tudják fel­adataikat megoldani, ha a helyi pártszervek, tömegszer­vezetek, a KISZ, a Vöröskereszt, az MHS stb. szervek, a községi ön­kéntes tűzoltó testületekig bezárólag az előkészítő munkától az oktatás befejezéséig aktívan közreműköd­nek. Különösen fontos most, hogy olyan elvtársakat válogassunk ki és bízzunk meg oktatónak, akiír átérzik az oktatás nagy jelentőse­gét, érzik az a nagy társadalmi felelősséget, amely az oktatás idő­szakában rájuk hárul és hajlan­dók önzetlenül elősegíteni célkitű­zéseink sikerét. Számítunk arra, hogy az előadói munkát elsősor­ban pedagógusaink, tartalékos tisztjeink, a honvédség, a rendőr­ség és a határőrség hivatásos tiszt­jei vállalják magukra, valamint olyan elvtársak, akik állandó kap. csolatban állnak a községek lako­saival, akik társadalmi beosztá­suknál fogva is elismert emberek, akik eddiig is fáradhatatlanul dol­goztak a közért, akiknek a leg­nagyobb jutalmat a végzett mun­kájukért eddig is a dolgozó né­pünk elismerése jelentette, akik mindent megtesznek azért, hogy a községi lakosság a légoltalmi feladatokat a szükséges mérték­ben megismerje. Dobra János Péntek reggel történt. Egysze­rűen azért kellett vásárolnom, mert a DÁV a 110 voltos hálóza­tunkat felcserélte 220-ra, a kony­hában földeléses süllyesztett kon­nektort szereltek be. Ebbe a kon­nektorba nem felel meg akármi­lyen dugó, szaknyelven konnek­tor-villa, tehát újat kell venni. No ez csak nem okozhat nagy gondot? Mi sem természetesebb: elmegyünk az üzletbe és meg­vesszük! Megvennénk, ha... Előbb az államiba mentem. Itt mindig gyorsabban és ügyesebben szolgálnak ki. Közelebb is van. — Süllyesztett földeléses kon­nektorhoz kérek banándugót. — Sajnos, nincs. Hiánycikk — súgta sejtelmesen az eladó. Nem estem kétségbe. Élek még, s van még üzlet Csabán. Itt van például a műszaki a Sztálin úton. Titkolt izgalommal lépek be, s kérem a sürgős villamossági vil­lát, — Nincs — hangzott lágyan re­megő hangomra az egykedvű vá­lasz. — Miért nincs? Az eladó felvonja szemöldö­két: tétovázás jele. — Nem tudom kérem. Csak azt tudom, november elseje óta nincs. De én nem érek rá, nekem ki kell szolgálni. Ott a főnök kartárs, tes­sék tőle kérdezni. Különben is önnek jobban kellene ezt tudni, mint nekem. Ez már egészen felvillanyozott, ilyen talentumot még bennem senki sem fedezett fel: Azt is tudjam, amit ők, a kereskedők sem tudnak? Ez igazán felemelő. Ügy esett, hogy másnap, szom­baton Csongrádra, ebbe a kies, hangulatos Tísza-parti kisvárosba kellett utaznom. Sok egyéb dol­gom volt, de valami kis vagy nagy ördög arra ösztökélt, hogy nézzek, be, egy műszaki üzletbe ott is. Benéztem. — Van kérem, van — volt a lelkes válasz félénk kérdésemre. Milyet parancsol? Fehéret, bar­nát? Zsinórral vagy anélkül? Elzsongított ez a fülemnek is oly harmonikus szózuhatag. Blok­kolás közben mégis tettem egy megjegyzést. — Érdekes, Csabán nem lenet kapni... — Máskor Csongrádon tessék vásárolni — hangzott a szellemes válasz, amit én hálás köszönettel fogadtam. A konyhaszekrény egyik kulcsa eltörött. A kisfiam játszott vele, el is intézte. Sebaj, a szekrényt nem­régen készítette a szolnoki bútor­gyár, tehát a zár és a kulcs forga­lomban van. Biztosan kapok is egyet. A csonkról megállapítot­tam, hogy 2-es kulcsot kell t en­nem. A Sztálin úti Vas- és Edénybolti ba mentem el. — Kettes kulcsot kérek. — Tessék. Gyorsan ment az egész Csak­hogy a kulcs mégsem lett jó. Nem fért be a zár nyílásába. Ellenőriz­tem a zárat, aztán a kulcsot. Semmi kétség. Kettes kulcs kell. Jót vettem. És mégsem jó. Vissza­vittem tehát a kulcsot. A jóságos öreg, szemüveges el­adó bácsi felvilágosított: — Van nagyméretű és kismére­tű kettes kulcs. — Kérek tehát kisméretűt. — Nincsen kérem. — Miért nincs? — Mert a Nagykereskedelem (igen, nagy N-nel) nem profilíroz­ta magát erre nálunk. De ha fel tetszik utazni Pestre vagy egy ismerőse, a mostani Bajcsy Zsi­linszky úton, ahol valamikor a Vaskirály üzlet volt, ott tetszik kapni néhány fillérért. Hä nem adódik Pestre jutnia, akkor vala­melyik maszek megcsinálja. Megköszöntem a tanácsot.1 Való­ban, nem „adódott” sem nekem, sem ismerőseimnek egy pesti út, nem volt más hátra, minthogy el­menjek egy „maszek” lakatoshoz. A lakatos körülményesen meg- ókumlálta a kulcsot. Majd fúrt, reszelt, csiszolt. És jó lett a kulcs. 1,20 helyett 8 forintba került. Csekélység. K. A. csillést szerez magának, hiávaló az intrika. Csak a honvágy ne kínozná őket annyira! Felesége végül is nem bírja tovább, az összekuporgatott pe- sokból hajójegyet váltanak, s 1939 nyarán hazaindul látogatásra. Akkor még nem tudta, hogy ez az utolsó ha­jó Európába. Alighogy hazaért Ma­gyarországra, kitört a második világ­háború. Ismét elszakadnak egymástól. Tíz és fél évnek kell eltelnie, amig új­ra találkozhatnak, míg visszautazhat férjéhez Mária asszony. A viszontlátás boldog örömét biztató hírrel vegyíti: — Megváltozott a világ odahaza.« TÖBB, MINT TÍZ EV MÜLIK EL. Odakint állandóan romlik az anyagi helyzet, fokozódik a drágaság. Az utóbbi választáson megbukik a 93 évig uralkodó kormánypárt, amely gazdaságilag a tönk szélére vitte az országot. Tombolt a korrupció, a pana­ma. De az új párt rendszere sem ho­zott változást, sőt... Napirenden vol­tak a munkássztrájkok, tüntetések. Élelmiszerhiány volt, két hétig ke­nyér, sem krumpli nem volt egy ízben, pedig a burgonya is kétszer terem az ottani éghajlat alatt. A munkások szű­kölködnek, a gazdagok pedig tovább zsírosodnak. Nem múlik el nap, hogy sztrájk ne legyen valahol, ne zúgolód­jék a nép. A diákság is gyakran ösz- szeütközik a rendőrséggel. Sztankóék számára mégis a remény évei ezek. Szorgalmasan gyűjtik a garasokat, hogy végleg hazatérjenek. Tudják, hogy belőlük sohasem lesz senora Maria és senor Stanco. Otthon, az óhazában minden jobb és szebb : már, s úgy érzik, akad még egy nyu-? godt fészek odahaza, két megfáradté öreg számára is. S a sokáig dédelge-? tett álomból valóság lett. Hazajöttek,? örökre... J — Én olyan kimondhatatlanul boldogé vagyok — mondja most Mária néni,? békéscsabai kedves otthonukban, mi-X közben János bácsi a különös, keser-T nyés ízű yerba, vagy mátéteával, aj dél-amerikai „bennszülöttek” kedvelt^ italával Is megkínálja vendégét. —i Tudja, nagyon szeretem hazámat, né-4 pemet. Olyan sokat éltünk külföldön,! és aki távol, idegemben él, megtanulja^ szeretni az embereket..; Csaknem hasonló korú a két öreg.? Sztankó bácsi augusztus 26-án tölti be X a 70. életévét. Mégis, mindketten szinte? újrafiatalodtak. János bácsi elment A. dolgozni is, a faipari vállalatnál kapott^ munkát. Uruguay ban öt évi után j árás J és várakozás után, 3 évvel ezelőtt 220? peso öregségi nyugdíjat „élvezett”. J már. Annyira volt csak elegendő, j hogy a lakbért kifizessék, ezért ott Is ' tovább kellett dolgoznia- De az uru­guay-i állam Magyarországra nem fo­lyósítja. Szeretne még annyit dolgozni ideha­za is, hogy megszerezze a nyugdíjjo­gosultságot. Bár ebben a korban már? inkább pihenni kellene, élvezni egy ? munkában eltöltött élet megérdemelt? jutalmát, derűsebb éveit. Harmincöt* évvel ezelőtt egy embertelen világ űzte? messzeföldre, idegenbe. Annak volt az? áldozata, s annak a nyomát érzi még? mindig. á Ballabás László * szabadság MOZI, Békéscsabai Július 27—augusztus 2: Feltámadás; Kezdés hétköznap 6, 8, vas. 4, 6, 8; BRIGÁD MOZI, Békéscsaba. Július 29—aug. 2: Megmérgez a családom. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6; fél 8. A Szabadság és a Brigád moziban minden kedden és pénteken délelőtt 11—1-lg elővételi pénztár. BRIGÁD KERT-MOZI, Békéscsaba. Aug. 1—2: Rövidnadrágos ember. K.: 9 órakor. TERV MOZI, Békéscsaba, Augusztus 2-ig: Kezedben az élet. K.: h. fél 6, fél 8, vas. fél 4, fél 6, fél 8. SZABADSÁG MOZI, Gyoma, Aug, 2-ig: Kalandor. K.: h. 8, vas. 4, 6, 8. BÉKE MOZI, Orosháza. Augusztus 2- ig: Dr. Fausztot elvitte az ördög. K.: h. fél 6, fél 8, vas. fél 4, fél 6; fél 8. PARTIZÁN MOZI, Orosháza. Aug; 3— 8: Tamangó. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. PETŐFI MOZI, Gyula. Augusztus 3—6: Egy évig tartó út. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. ERKEL MOZI, Gyula. Augusztus 2: Rátarti fickó. Kezdés hétk.: fél 6, fél 8, vas. fél 4, fél 6, fél 8. BÁSTYA MOZI, Békés. Augusztus 3—6: Lámpaláz. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8; VÖRÖS OKTÓBER MOZI, Mezőko- vácsháza. Aug. 2-ig: Hamupipőke. K. h. 8, vas. 4, 6, 8. PETŐFI MOZI, Sarkad. Augusztus 2-ig: A halálhajó. Kezdés hétk. 8; vas. 4, 6, 8. TÁNCSICS MOZI, Szarvas. Aug; 2-ig: Vidéki lány. K.: h. 6, 8, vas. 4, 6, 8. ADY MOZI, Szeghalom. Augusztus 2-ig: A nagybácsim. Kezdés hétk. 8, vas. 4, 6, 8. SZABADSÁG MOZI, Vésztő. Aug; 2-ig: Balti égbolt. I. r. Kezdés hétk^ 8, vas. 6, 8á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents