Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-17 / 193. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 17., csütörtök Mit ad a pártoktatás? Hamarosan megkezdődik az új pártoktatási év. Tanfolyamokon, szemináriumokon, a különböző oktatási formákban munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok és idősek, párttagok és pártonkí- vüliek tanulmányozzák a marxizmus—leninizmus eszméit. Miért van erre szükség? — kérdezheti valaki bizonygatva, hogy ő eddig nem vett részt semmilyen szemináriumban, és mégis jól megvan nélküle. A kérdés feltevése, talán az első pillanatban erőltetettnek tűnik, de ha hozzátesszük, hogy nemegyszer találkozunk ilyen felfogású emberekkel, akkor beláthatjuk, szükséges válaszolni erre a kérdésre. Előbb azonban elmondok egy esetet. A napokban egy társaságba keveredtem, ahol kötetlen beszélgetés folyt olyasmikről, ami éppen eszébe jutott a jelenlévőknek. Valaki megkérdezte: Mi az oka a háborúnak? — Áh! Háború az mindig volt, és mindig lesz... — legyintett fölényes bölcseséggel egy elvált fiatalasszony, akiről mindegyikünk tudta, hogy a fizetésemelésen, a divaton, színházon, a dzsessz-ze- nén, mozin és főleg a csinos, és lehetőleg diplomás férfiakon kívül soha nem érdekelte semmi más. — Nincs igazad — felelte az előbb szóló férfi —, neked sem lehet mindegy, van-e, lesz-e háború, hogyan alakul az életed... — Ugyan. A politikát hagyjuk. Azzal foglalkozzanak az okosok. Én magammal törődöm. Mások is törődjenek magukkal — pökhen- diskedett tovább a nő olyan gesztusokkal kísérve szavait, mintha nagyon bölcs dolgokat mondana. Ha ez a kijelentés közvetlen felszabadulás után történik, talán nem okoz különösebb meglepetést, most azonban nagyon rosz- szul hangzott. Így nem csodálkoztam, amikor a kérdést feltevő férfi miután felém fordult, súgva azt mondta: A hölgy kétségtelenül nagyon csinos, de belül olyan üres, mint egy lefordított vizesköcsög. Különben nem is az a baj, hogy társadalompolitikai kérdésekben tudatlan, hanem az a nagyobb hiba, hogy tudatlanságát tudásnak tünteti fel, s még csak meg sem kíséreli, hogy megértsen valamit a mai világból — magyarázta a férfi. Lám — gondoltam —, ma már ott tartunk, hogy egy ember értékének mérésénél még ilyen egyszerű beszélgetéseiken is számításba jön: valaki mennyire érdeklődik a társadalom dolgai iránt. Ha tájékozatlan, ha érdektelen a közösség ügyeiben, visszatetszést szül azokban, akik nemcsak a mára és önmagukra gondolnak, hanem másokra is, a holnapra is, arra, hogyan alakítsák a közösséggel együtt életüket. Ez a kis epizód talán kitérőnek látszik, mégis megemlítettem, hogy bemutassak valakit, aki nem tulajdonít jelentőséget a társadalomtudománynak, azt hiszi, hogy ez a tudomány távol áll tőle, nem befolyásolja életét. Talán le is nézi azokat, akik ilyen, szerinte felesleges lim-lommal foglalkoznak. Vizsgáljuk meg egy kicsit, mit is néznek le az efféle gondolkodású emberek? Lapozzunk bele a Szovjetunió Kommunista Pártjának program- tervezetébe, és vizsgáljuk meg, mit adott a szovjet embereknek útmutatást és erőt ahhoz, hogy meg- döntsék a cárizmust, és az intervenciós támadásokat leverve, hallatlan nyomorral, éhséggel meg- küzdve, a világon először felépítsék a szocializmust? Az útmutatást és ösztönző erőt, a tudatosságot: a marxizmus-leni - nizmus eszméje adta. Milyen iránytűt tartott a kezében a Szovjetunió Kommunista Pártja, amikor vezette a munkás- osztályt, a néptömeget az osztályharcban, a kizsákmányolok, a nyomorszülők ellen? A marxizmus—leninizmus volt ez az iránytű! Mi késztette a szovjet munkásokat, parasztokat, hogy miután lerázták magukról a tőkések uralmát, kezükbe vegyék saját sorsuk irányítását, üzemek és gazdaságok élére álljanak, elsajátítsák a politikai és gazdasági vezetés művészetét, hogy birtokukba vegyék a tudományt, fejlesszék a technikát? Mi ösztönözte az értelmiséget, hogy tudásuk legjavát adják a munkáshatalom szolgálatába? A marxizmus—leninizmus! Milyen párt vezette a szovjet embereket, hogy elmaradott országukat néhány évtized alatt a világ legfejlettebb országává fejlesszék, olyan országgá, ahol a közeljövőben a legrövidebb és ugyanakkor legtermékenyebb és legjobban fizetett lesz a munkanap? Milyen párt adta a lelkesítő, szervező erőt ahhoz, hogy a szovjet emberek utolérhetetlen gyorsasággal fejlesszék a technikát, a világon először utat törjenek a világűrbe? Olyan párt, mely születésének napján a marxizmus-leninizmus eszméjét tűzte zászlójára. Mi fékezi ma a végső haláltusájában vergődő imperializmust, hogy undok önzésétől elvakultan sem mer atomhalált ontva ráro- hani más népekre? Ez a fékező erő a marxizmus- leninizmus eszméjéből táplálkozó külpolitika. A marxizmus-leninizmus a történelemben eddig sohasem tapasztalt óriási hatást gyakorol a társadalom fejlődésére. A történelemben az első olyan elmélet, mely a haladó osztály álláspontjáról tudományosan magyarázza a társadalom fejlődését. Tanúi vagyunk a történelemnek, amikor a marxizmus-leninizmus eszméi, kifejezve a legszélesebb dolgozó néptömegek érdekeit, az egész világ dolgozóit mozgósítják a társadalom átalakítására. A marxizmus-leninizmus olyan társadalmi osztály elmélete, mely a világtörténelem leghatalmasabb feladatát: minden dolgozónak a kizsákmányolás, az elnyomás alól való felszabadításét tűzte ki célul. Ez a célkitűzés a legszélesebb tömegek érdekét tükrözi. Mit ad tehát nekünk a marxizmus-leninizmus? Tudatosságot. Ha a munkások megismerik a társadalom fejlődésének törvény- szerűségeit, ha tudják, miért voltak a múltban kevesen gazdagok és sokan nyomorultak, ha ismeri a rablóháborúk okait, miért ölte a munkás a munkást a frontokon, ha a krónikus válságok mögé látnak, ha tudják, miért folyik a kanadai búza a tengerbe, miért halnak ugyanakkor éhen emberek, ha, ismerik ezeknek a jelenségeknek legmélyebb okait, társadalmi gyökereiket, ha látják a kivezető utat, akkor tudják, mi a teendő és késlekedés nélkül cselekszenek. S nálunk, ahol végeztünk a kapitalizmussal, amikor mindinkább előrehalad a szocialista társadalom építése, mind nagyobb szerep jut a szocialista tudatosságnak. Ez teszi lehetővé a társadalom tudatos irányítását, a társadalmunk előtt álló feladatok felismerését és helyes megoldását. A szocialista ideológia az új típusú ember kine. velésének döntő eszköze, a fejlődés lendítő ereje, iránytű abban az értelemben, hogy nélküle nem tehetünk egyetlen lépést sem. A marxizmus-leninizmus eszméjének jelentősége felmérhetetlen, aki ezt nem akarja megérteni, s csak legyint rá, az nem tudja, mit cselekszik. Boda Zoltán R bonni kormány a belnémet kereskedeimi háborúval maga helyezi blokád alá Nyugat-Berlint Berlin (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság kormányának a demoKratikus Berlin védelmére tett intézkedései — mint ez várható is volt — rá- kényszerítették a nyugatnémet kormányt, hogy némileg felülvizsgálja minden konstruktív javaslatot visszautasító politikáját. Diplomáciai megfigyelők megítélése szerint igen sok olyan kérdés van, amit a két német államnak, illetve Nyugat-Berlin szenátusának és az NDK kormányának kellene megoldani. Bonn és Nyugat- Berlin szenátusának ama reményei, hogy az NDK kormányának intézkedéseire a NATO-tagálla- mok erőszakkal válaszolnak, szertefoszlottak. Ez kiderül a szerda reggel megjelent nyugatnémet és nyugat-berlini lapok igen lemondó hangjából is. Az elmúlt három nap Bonnban is, Nyugat-Berlinben is a kapkodás és zavar jegyében telt el. Nö- v éli a zavart az a tény, hogy Adenauer keddi regensburgi beszédében igen sértő kifejezésekkel Illette választási ellenfelét Willy Brandt szociáldemokrata kancellár-jelöltet, s emiatt jelenleg válságban van Nyugat-Berlin koalíciós szenátusa. Az egység megbomlott és csak a szocialista tábor elleni gyűlöletben maradt meg a teljes egység. Brandt már teljesen elvesztette a fejét és a jelek azt mutatják, hogy Adenauer kancellár Brand- nál jobban látja azokat a határokat, ameddig el lehet menni, Adenauer most megpróbál minden felelősséget választási ellenfele nyakába varrni, s így akarja növelni a maga politikai befolyását. Az NDK kormánya felkészült gazdasági természetű „ellenintézkedésekre” s mint kedden közzétett nyilatkozatában értésre is adta: az NDK kereskedelmi kapcsolatai bőven elegendők ahhoz, hogy szükség esetén külföldi piacokon szerezze be azokat az árukat, amelyeket jelenleg Nyugat-Németor- szág szállít. Az NDK szilárdan számíthat a szocialista tábor országaira. Az NDK kormánya nyilatkozatában arra is emlékeztette a bonni kormányt, hogy a kereskedelmi egyezmény felbontása komoly következményekkel járna Nyűgig Németországra. „A kereskedelmi megállapodás felrúgásával a szövetségi kormány !—»*■' iymjHiinítaná a fizetések ügyében kötött kiegészítő egyezményt is. A szövetségi kormány a kereskedelmi egyezmény önkényes felmondásával megfosztaná magát attól a lehetőségtől, hogy árukat szállítson az NDK közlekedési útvonalain. Nyilvánvaló, hogy ilyen lépéssel a nyugatnémet kormány csapást mérne magára Nyugat-Berlinre is. A nyugatnémet uralkodóköröknék tudomásul kell venniök, hogy az NDK szuverén állam, és közlekedési útvonalainak használata csak az elismert nemzetközi jogok tiszteletben tartás ával lehetséges.” Waldeck-Rechet leleplezte Oe Sauliénak a német kérdésben elfoglalt álláspontját Párizs (MTI) Waldeck-Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese a Hérault megyei pártszervezet ünnepén Issankában 12 ezer főnyi tömeg előtt nagy beszédet mondott, s ebben leleplezte De Gaulle tábornoknak a német kérdésben tanúsított magatartását. De Gaulle és a hidegháború propagandistái módszeresen támogatják Nyugat-Németország revansis- táit, ncmkevésbé módszeresen foglalnak állást mindazzal szemben, amit az NDK javasol és tesz a maga létének, határának megvédésére— mondotta Waldeck-Rochet. Az Adenauer-kormány célkitűzéseinek számbavétele meggyőz arról, hogy De Gaulle német politikája Franciaország és a béke érCsurka Péter: dekeivel ellentétes. Nyugat-Németország be akarja kebelezni az NDK-t, hogy ott helyreállítsa a kapitalizmust, és kiterjessze rá a militarizmust — ha hagynák, újra- felfegyverzett, hetvenmilliós Németországot alakítanának ki. Ha pedig túljutottak ezen az első szakaszon, harcba kezdenének az elvesztett, Lengyelországhoz, Csehszlovákiához és a Szovjetunióhoz tartozó területek visszaszerzéséért. A revans terveit háború nélkül nem lehet megvalósítani — állapította meg a szónok. A Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese emelt hangon jelentette ki a 12 ezer főnyi hallgatóság tapsvihara közepette: „Nem! A franciák nem fognak hadat viselni és maghalni azért, hogy lehetővé tegyék a német militarise ták revans-terveinek megvalósítását.” Fegyverkeznek a fehérek Dél-Afrikában Johannesburg (MTI) Csillagászati számokkal mérik üzleti hasznukat Dél-Afrikában a fegyverkereskedők — állapítja meg statisztikai adatok alapján az AP amerikai hírügy-* nökség johannesburgi tudósítója. Jelentéséből kitűnik, hogy a hatalmát féltő fehér lakosság nyakra-főre vásárol fegyvereket és hárommillió fehér lakosnak egymillió kézifegyvere vaaij Az utóbbi időkben 90 ezer lőfegyvert importált a fajüldöző dél-afrikai kormány, körülbelül másfélmillió dollár értékben. Emelet vagy Űjabb húsz oktatófilm az iskolai és óvodai nevelés segítésére Az 1961—1962-es tanévben újabb húsz oktatófilm szolgálja az iskolások és óvodások nevelését, ismereteik gyarapítását. Ezenkívül 18 diafilmet is készít az iskolai filmintézet, az idegen nyelvek oktartásának könnyítéséhez pedig magnetofon-felvételeket. Az új tanévre tervezett oktatófilmek közti eddig nyolc készült el. A pedagógusok munkájának, az iskola és a gyakorlati élet közötti kapcsolatok erősítésének ma már több mint kétezer általános és valamennyi középiskolában rendszeres segítői, s mindinkább fontos tényezői a kesken jetiim-veti tőgépek Ugyanakkor minden középiskolában, s az általános iskolák több mint 80 százalékában megtalálható a diavetítő is. (MTI) A vezetőség elhatározta, a gyár régi öltözőjét és fürdőjét, melyei egyszer már megnagyobbított, újra bővíti. Tíz méterrel meghosz- szabbítja, hat méter szélességben, hátra a kőkerítés és az út felé. A legutóbbi gyűlésen részletesen ismertette tervét a munkásokkal. A gyűlés helyeselt, tapsolt, de nem szólt hozzá senki. Tódultak ki a portán bólongatva, örömköd- ve. Hogy na végre! Nem tapossák egymást mosdáskor s ruhaváltáskor az öltözőben. Éljen! Bence bácsi, a portás beírt mindent, amit be kell neki írni. Óra, perc, a kulcsát leadta. Azt vitte ki magával, amit reggel behozott. Két hézag virított még a névtáblán. Hol vannak ezek? Reggel bejöttek, ki is kell menni nekik. A gyárban nincsen túlórázás, mégis befejezik a terveket a rendem munkaidő alatt. Mostanában meg túlteljesítik. — Tömös Jani és Kertes István... Hol késnek? * Tömös János tízet lépett az út felé. — Majdnem az útig kimegy az új épület... Az út itt amúgy is megszűkül... Látja szaktárs? — Látom én, és én sem helyeslem... A területből is sokat lecsíp, a szabadban tárolható anyagok területéből. — Mért nem szólt hozzá?... Hallgatott... — Hallgattam, mert előbb meg akartam győződni. — Én is... — De miért nem raknak erre egy emeletet... Megbírná... Felfelé kellene terjeszkedni... Lehet akár az égig, területveszteség nélkül... — Vagy lefelé, az épület alá — fontoskodott Tömös is. — Lefelé nem praktikus — szólt Kertes sokára. — Inkább másszak én fel magának legalább kétszer naponta, hogy levetkőzzem, megmosakodjam ... A ... — Én meg másszak le magának?... A szuterénból fel is kell jönni... A profil csak fordított, de véleményem szerint olcsóbb is lefelé építkezni... — Mint felfelé?... Ugyan, ne mondjon már ilyet... Mit gondo,.- mennyi földet kellene kiásni az épület alól?.,. Cementezés, betonozás ... — Na és felfelé mennyit kell állványozni?... Tégla, cement, ablakok és tető... Na? — Hogy hogy na?... Tudja maga milyen költséges lefelé építkezni? Fogalma sincs hozzá... — Annyi van, mint magának... — Na, azért maga se úgy néz ki, akiről szemlátomást meg lehet állapítani, hogy ért az építkezéshez... — Magáról meg éppen lesír, hogy a tájékán se járt a műszaki egyetemnek...
