Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-16 / 192. szám

ft61. augusztus 16., szerda NÉPŰJSÁg 3 Másfél — kétszeresére nő a békésszentandrási November 7 Tsz-ben r-« A mezőhegyes! őszibarack és alma a fermesafiag ezüst érmet nyert Erfurtban Békésszentandrás lakosainak nagyobb része vándorló földmun­kás — kubikos volt. Otthon csak télen voltak, amikor kifagyott a csákány a földből, vagy nagyobb ünnepeken, ha futotta a kereset­ből. így parancsolta az élet, mert a falu szikes földjébe nehezen le­hetett megkapaszkodni, még ha va­lamiképpen jutott is egy darab­ka belőle. Tragikomikus helyzet volt: porzott a szik, s a falutól északra duzzasztógáttal a Körös vize. Keleti irányban pedig a falu alatt a Körös holtága kanyarog Mintha incselkedett volna a ter­mészet azokkal az emberekkel, akiknek elődei, Péró parasztjai kaszát fogtak a földesurak ellen, mert elviselhetetlen volt az éle­tük. Dehát a földesurak azok ma­radtak, akik voltak, utódaik 300 év múlva se tettek mást: saját he­nye életükkel törődtek, s pusztul­hatott a föld, az ember. S bizony 1945 után a falu felszabadult pa­rasztjai sem tudtak különösebbet tenni, külön-külön nehezen birkóztak meg a szikkel Ä valamiféle tehetetlenséget érez­tek, elvesztették önbizalmukat, hogy talán nincs is erejük jobb életet teremteni. Most már nin­csenek földesurak, elkergették őket, de ott a szik, azzal nem tud­nak boldogulni. Bizony, külön-külön nem is bír­tak volna soha. Ehhez nagyobb erő kellett, a közösség ereje. Erre most kezdenek rájönni, amikor már nem 3—5, vagy 6 holdon tö­rik a sziket, hanem együtt ezer holdakon. Ez adta meg a lehetősé­get, hogy a 2400 holdas Novem­ber 7 szövetkezet tavaly már 30 mázsa kukoricát is betakarított egy holdróL Arról van szó, hogy megzabolázzák” a sziket, mégpe­dig úgy, hogy segítségül hívják a Körös vizét. De ehhez szükséges volt a közösség ereje. Az állam hitellel támogatja a szövetkezete­ket, hogy újabb és újabb szikes területeket tegyenek bőven termő­vé. Ennek az erőfeszítésnek a hasznosságát bizonyítja a Novem­ber 7 szövetkezet tavalyi példája is, amikor egyszeri öntözéssel hol­danként 30 mázsa kukoricatermést tudtak elérni, s a nem öntözött pedig 7 mázsa csövest adott. Igaz, tavaly aszályos esztendő volt, de az úgynevezett „jó esztendőkben” Korszerűsítették az óvodát Zsadánybán A zsadányi Búzaikaiász Ter­melőszövetkezet gazdái augusz­tus 10-re befejezték a cséplést, a szalmalehúzást, a tarlóhántást és a nyári mélyszántást. A nagy munkák idején a ter­melőszövetkezet gazdáinak arra iS volt gondjuk, hogy a zsadányi napközis óvodát koszerűvé te­gyék. A termelőszövetkezetiek körülbelül százezer forint érté­kű segítséget adtak anyagban, és társadalmi munkával az óvo­da átalakításához. is csak 16—18 mázsa kukoricater- I mést tudtak elérni. Az idén pedig | 40—50 mázsa kukoricára számíta­nak holdanként az öntözött ré­szen, mert most már kétszer tud­ják öntözni. Különben van 40 hold barázdás öntözött földjük és 115 alagcsöves öntözött. A 115 holdból 16 kh kertészet, melyből 5 hold pa­radicsom, 6 hold uborka. Jó két héttel ezelőtt már 260 mázsa uborkát szállítottak el a Kecskeméti Konzervgyárba. Ter­vük 59 ezer forint bevételt irány­zott elő a kertészetből, és már két héttel ezelőtt 70 ezer forint árút adtak el. Nem csoda, hiszen az egy hold vegyeskertészetből (salátából, paprikából) is 12 ezer forintot árultak. Ez a néhány adat mutatja, ho­gyan hódítják meg lépésről lépés­re a vándorló földmunkás-kubike- sok a sziket, mely reménytelensé­get lehelt a felszabadulás után is. Csak a közös erő képes arra, hogy már most kirajzolódik az a jövő, amikor nem a szik szabja meg az emberek életét, hanem az embe­rek szabják meg, miből mennyit lehet termelni. Ennek megfelelően jövőre már a November 7 szövet­kezet 450 holdat öntöz és ahogyan az agronómus mondja: 4—5 esz­tendő alatt másfél-kétszeresére tudják növelni a jelenlegi átlag­termést. Persze a víz még nem minden. Az idén 230 holdat átlag 180 má­zsa istállótrágyával terítenek meg, s ezenkívül még előreláthatólag a háztáji gazdaságokból 20 vagon is tállótrágyát tudnak átvenni, de amint a jelek mutatják, ennek a duplája is meglesz. Természete­sen kis büszkeséggel is mondják, hogy a 70 tehénen kívül 51 hízó­marhájuk is van, melyből 30-at ebben a hónapban adnak át. A jövőről való gondoskodást mutat­ja az is, hogy az állatállomány téli takarmányszükséglete nagy részben már megvan, ahogy mondják: 90 százalékig biz­tosított. Ezt éppen az segítette elő, hogy a 38 hold öntözött lucerna első kaszáláskor 28 mázsa, má­sodik kaszáláskor pedig 25 mázsa szárított szénát adott holdanként. Szóval az 500 juh, a 70 tehén és a többi állat fejlődésének megvan az alapja. így nyerik vissza lépésről lépés­re a szentandrásiak önbizalmukat, látják nap mint nap, hogy a közös erő olyanra képes, amire régebbel gondolni sem mertek volna. Ez az elő képes arra, hogy a November 7 szövetkezetben munkaegységen­ként 8 forint előleget adnak, és terv szeri m már ebben az eszten­dőben 28 forintot osztanak mun­kaegységenként. Ez az erő változtatja meg az em­berek gondolkodását, értik meg mind többen a szövetkezés nagy- szerűségét. Azt, hogy nem lesznek kitéve a szik szeszélyeinek, hanem Nagy érték a mákgubó ­fontos gyógyszer készül belőle. Minden mennyiséget felvásárolnak a földmQvesszövetkezstek 1,10 Ft-os kilogrammonkénti áron. Férges mákgubót is azonos áron 8538 okos gazdálkodással bő termővé válik. Hiszen jóformán a szövetkezet csak másfél éves múltra tekinthet vissza, tavaly márciusban alakult meg három kisebb szövetkezetből és már 4—5 esztendőre előre lát­nak. Tavaly még volt úgy, hogy egyik-másik kertészetben dolgo­zónak az agronómus ötször is szólt, hogy menjen dolgozni, az idén már nem kellett hívni, mert többet lót a jelenben a jövőből is. Most eljön vele a fia, öccse, hogy haladjon a munka; este 7-kor nem­egyszer unszolni kellett a kerté­szetben dolgozókat, hogy hagyják már abba, mert pakolni kell, reg­gel szállítják az uborkát. így nő az önbizalom az embe­rekben. Látják, van erejük, meg­birkóznak a szikkel, tudnak jobb életet teremteni otthon, nem kell vándorolniok az országban. Cserei Pál A világ kertészeinek erfurti nemzetközi kiállításán és bemu­tatóján szép számmal szerepeltek hazánk állami gazdaságai és ter­melőszövetkezetei. A kiállítók, be­mutatók között találjuk a Mező- hegyesi Állami Gazdaságot. Egy hónappal ezelőtt korai érésű, íz­letes őszibarackot és nyári almát — a Barackpiros fajtából — küldtek. A 25—25 kiló mintakol­lekció elnyerte a bíráló bizottság tetszését, s a kiváló ízű gyümöl­csöket ezüst éremmel díjaztál!. Ennek megfelelően a Mezőhegye» si Állami Gazdaság kertészei Er­furtból két ezüst éremmel térhet­tek haza. A következő hetekben újabb árumintát küldenek a kiállítás­ra. Zöldpaprikát a cecei fajtából és a szentesiből, valamint Si- monfi piros és Kox-narancs al­mát, továbbá Ford fajtájú őszi­barackot. 4200 hold új öníözőtelep Megyénk közös gazdaságaiban jövőre 21 millió forintos beruhá­zással 4200 hold új öntözőtelepet létesítenek. Kétezer holdon hor­dozható esőztető berendezést, 2200 holdon pedig mélyvezetésű esőz­tető berendezést helyeznek üzem­be. Az új öntözőtelepek építésé­nél figyelembe veszik a vízkö­zelséget és általában az öntöz®» ses gazdálkodáshoz szükséges fel­tételeket, ádottságokat. Ennek megfelelően összpontosítják a be­ruházást. Nagyobb öntözőtelep épül a gyulavári Lenin Hagyaté­ka, a békéscsabai Május 1, az ecsegfalvi Egyetértés és a gyulai járás csaknem valamennyi ter­melőszövetkezetében. A laSfásrongálókról... Lehet-e nagyszerűbb, szívderí­tőbb látvány, mint amikor egy- egy elkészült új lakás előtt búto­rokkal megrakott teherautók áll­nak meg, s a jövendő új lakók birtokba veszik a lakásokat — be­költöznek. Felemelő érzés szét­nézni az új, kényelmes lakásban, s a feleséggel, az egész családdal azon vitatkozni, hogy mit hol he­lyezünk el, s hová tesszük azokat a bútorokat, melyek az új lakás­nak megfelelően kerülnek egy- egy sarokba, a frissen festett fa­lak mellé. Milyen jól hangzik az a rövid, de annyi mindent jelentő mondat, melynek kimondására hosszú évek óta annyira epedve vártak az új lakások új tulajdo­nosai: A mi lakásunk! A „mi lakásunk” jelző azonban kettős értelemben is igaz és jo­gos. Először azért, mert a lakás­bej elentő-lapra, s a lakásnyilván- tartó-könyvbe már a mi nevün­ket írják be. De a „mi lakásunk” a szó átvitt értelmében is igaz. Igaz azért, mert az új ház, az új lakás tulajdonosa az állam, az ál­lampolgárok nagy közössége. Mi tagadás, még nagyon sokan várnak a rövid mondat: — „a mi házunk” kiejtésére, kimondására. Fiatal házasok és többgyermekes apák, anyák, megyénkben, s az egész országban. Bár a párt és a kormány nagyszerű programban határozta meg a lakásépítést, s a perspektivikus meghatározás alapján egymás után és rohamo­san „nőnek” is ki a földből az új lakások, azonban az úri Magyar- országtól ránk maradt szörnyű la­kás-nyomort pótolni, s a rohamo­san jelentkező igényt teljesíteni csak nagy-nagy erőfeszítéssel, s hosszabb idő alatt lehetséges. Hiszen az ország bíróképessége nem végtelen — tudjuk jól, hogy a lakásépítésen túl megannyi más feladat is vár megoldásra... E gondolatok jutottak eszembe, amikor Békéscsabán, a Körös-part mentén ismételten új lakásokat vettek birtokukba a lakók, ami­kor derűs arccal cipekedtek a lép­csőn felfele, izzadva a szekrények és más bútorok súlya alatt. Együtt örültem az új lakástulajdonosokkal, akik azt magyarázták gyermeke iknek: „Kisfiam, ez a mi há­zunk, itt nőtt'”- ajd naggyá, itt lesztek embu.ci ’... Ezek után az ember úgy gondol­ná, hogy akik birtokukba vették az új lakásokat, melyek az ország­nak sok-sok milliókba kerültek, hálásak érte valamennyien, meg­becsülik, óvják. Egyrészt azért, mert kultúrált, tiszta környezet­ben kellemesebb élni, másrészt pedig azért, mert a mi vagyo­núnkról, a mi házunkról, az egész társadalom tulajdonáról van sző. Sajnos azonban vannak — nem is kis számmal — olyanok is, akik miután a lakást birtokukba vet­ték, mitsem törődnek annak meg­óvásával, karbantartásával. Sőt... Láttam Békéscsabán olyan la­kót, aki a konyha mozaiklapján vágatta gyermekével télen a fát. S amikor a mozaiklapok összetör­tek, hetekig járt az Ingatlankezelő Vállalathoz, hogy javítsák meg, hozzák rendbe konyhája köveze­tét. De vannak más példák Is. Bé­késen az egyik lakó három éve ka­pott szép kétszobás lakást. Mielőtt beköltözött, csaknem tízezer forin­tot költött rá az illetékes szerv. S ez a család már több mint egy éve lekiismeretfurdalás nélkül el­nézi, hogy a tetőről négy cserép hiányzik, és az eső már jó félig lemosta a falat Vagy egy harmadik példa. Nem­rég a véletlen következtében egy olyan családhoz voltam hivatalos, akik két éve költöztek kétszobás, modern, új lakásba. Az előszobá­ban azonban úgy éreztem, mintha legalább ötven éves, elhanyagolt lakásba léptem volna. A sarkok­ról már a vakolat is régen lehul­lott. A gondatlanság, a trehány- ság teljessége azonban az egyik szobában tárult elém egészen. A három 4—9 éves gyerek a fel­lazult, majd az általuk felfesze­getett parketta fáival játszado­zott. S az apa — miután észrevet­te a látottakon való meglepődé­sem — tettetett bosszankodással így korholta három csemetéjét: „Már megint felszedtétek a par­kettát, fene a dolgotokat...” Majd gyorsan „átvágott” támadásba, vagyis dühösen szidni kezdte az építő vállalatot, amiért ilyen ha­nyag, trehány munkát csinált (?!) De hosszan lehetne még sorolni a hasonló példákat. Lehet, hogy a három említeti eset mindegyike a durvább lakás­rongálást példázza. Lehet a lakást rongálni „enyhébb” módon'is. Egy azonban biztos: sok a lakásrongá­ló. S az is vitathatatlan, hogy az így keletkezett károk helyrehozá­sa nem ezrekbe, hanem milliókba kerül. Sokat írtunk és beszéltünk az általános pazarlásról, az abla­kon kidobott pénzekről. Kevés szó esett a lakásrongálásról, az ebből keletkezett károkról, melyekből évenként országosan sok ezer családnak, megyei vonat­kozásban is igen sok családnak lehetne új, kényelmes otthont építeni. De amikor idáig . eljutottunk, feltétlenül szólni kell a házfel­ügyelők, a lakóbizottságok, s nem utolsósorban a lakótársak felelős­ségérzetéről. Arról, hogy ne tudja senki szó nélkül elnézni a lakások rongálását. Persze, az sem lenne helytelen, ha az ingatlankezelő vállalatok, s a helyi tanácsok lakásellenőrzési körútra indulnának időnként. De úgy, hogy a tapasztalt rongáláso­kat „kézzel foghatóan” éreztetnék is: pénzbírsággal, avagy ponto­sabban kártérítéssel. Ügy gondo­lom, egy tönkrement lakás ese­tében az alapos kártérítés kiszabá­sa — s annak nyilvánosságra ho­zása — hatással lenne a lakásron- gálókra, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi vonatkozásban is. B. 1. Nagykopáncsról jelentjük A nagykopáncs! Kossuth Tsz szombaton a késő délutáni órák­ban befejezte a cséplést. A csép- léssel egy időben meghántották tarlójukat is, és igen jó ütem­ben hordják a trágyát. Eddig 100 holdat szórtak meg istállótrágyá­val. A felhántott tarlókat szep­tember első feléig mélyen fel­szántják. A mélyszántással olyan jól előrehaladtak, hogy mindössze 200 hold van még hátra. A szö­vetkezet határában 6 traktor szánt.

Next

/
Thumbnails
Contents