Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-16 / 192. szám

N ÉP ÚJ S ÁG 1961. augusztus 16., szerda János vitéz dicsérete Váratlanul ért bennünket a hír, hogy termelőszövetkezetünk ré­széről az esztergomi, a budapesti társas utazást követően a Szegedi Szabadtéri Játékokra, pontosab­ban a János vitéz előadására me­gint „el kell^ mennünk”. Különö­sebb bizonyításra nem szorul, hogy a fenti hír mekkora örömet keltett. A János vitéz meséje, fül­bemászó melódiája közel áll hoz­zánk. Mennénk, mennénk, de most a dologidő kellős közepén hogyan s mivel? A válasz rövid és nagyon megnyugtató volt, mert az Álla­mi Biztosító képviselője közölte, hogy a Termelőszövetkezeti Tagok önsegélyező Csoportjának szerve­zésében folyó hó 6-án, vasárnap' reggel egy farmotoros külön autó­busz jön értünk. A költségeket teljes egészében az Önsegélyező és Biztosítási Csoport viseli. Ezek után más nem volt hátra, mint a sütés-főzés, útra való készülődés. Ütunkhoz a beszélgetést nótázás váltotta fel. Jó hangulatban ér­keztünk az Alföld egyik legszebb és legkulturáltabb városába: Sze­gedre. Nagyon sokan voltak közöttünK, akik még nem jártak ebben a tör­ténelmi múlttal rendelkező egye­temi városban. A Tiszát csak dal­ból, versből és fényképekről is­merték. A buszmegállóhoz egy perc távolságra volt a Tisza, ahol motorcsónak- és egyéb víziverse­nyeket tekintettünk meg. Érkezé­sünktől az előadás kezdetéig a vá­ros szépségeit tekintettük meg, ro­konokat, barátokat, ismerősöket kerestünk fel. Egyszóval este 8-ig az idő nagyon kellemesen eltelt. Amikor a hatalmas nézőtérre ke­rültünk, kétségbe voltunk esve a színpad távolsága miatt, s azt hit­tük, hogy semmit sem fogunk lát­ni és hallani. Nagyon, de nagyon kellemesen csalódtunk, mert a négyórás előadás alatt a szerep­lők szuszogását is hallottuk. A lá­tottakat leírni talán nem is lehet, mert azt válóban a szó legszoro­sabb értelmében látni kellett. So­ha nem felejtjük el a gyönyörű díszleteket, kosztümöket és a sok­sok kiváló szereplőt. Mindent el­felejtve hol a Tündérországban éreztük magunkat, hol pedig át­menet nélkül a János vitéz által vezetett magyar huszárok törö­kökkel vívott csatája színterén. A résztvevők legnagyobb része el­képzelni sem tudta a gazdag tűzi­játékot, amiről a rendezőség gon­doskodott. Pazar volt az előadás. Nagyszerű hagulattal indultunk haza, amit mi sem bizonyít job­ban, mint az, hogy a velünk együtt utazó nők János vitéz da­lát, a férfiak pedig Iluska belépő­jét énekelték. Trefil Ernöné Doboz KlSZ-eskiivő Békéscsabán Egy űrhajós naplójából... Túl az űrhajó falán, tág egek baljós honán — száll szavam a Téren át, hívom, hívom Földanyát! Műszerszemek néznek rám, égitestek várnak tán’, gépem teste fáklyaként lángot Sizór az űr egén. Fények szárnyán kiáltom szétharsogva biztatón — száll szavam a Téren át, téged hívlak Földanyám! Wegroszta Sándor A „Kiváló Színjátszó Együttes” címért A Művelődésügyi Minisztérium pályázatot hirdetett a „Kiváló Színjátszó Együttes” elnevezés elnyeréséről a színjátszó csoportok­nak. A pályázat feltételéhez tartozik az, hogy az együttes öt éve már rendszeresen működjön, részt vegyen a község, a város társadalmi életében. Nemzeti, társadalmi és családi ünnepségeken szerepeljen, rendszeres előadásokat tartson. Állandó és egyenletes helyes műsor­politikát folytasson, a csoportvezető rendelkezzen kétéves színjátszó akadémia bizonyítványával és legalább három éve vezesse már a csoportot. A csoport keretében fordítsanak gondot a vlágnézeti, poli­tikai és szakmai nevelőmunkára is. A csoport produkciói megfelel­jenek olyan követelményeknek, mint a bemutatott előadások esz­mei mondanivalójának megértetése. Törekedjenek a tisz­ta, szép színpadi beszédre, a jó színpadi mozgásra, egyszerű, de mű­vészi díszletezésre, melyek alapján a megyei kulturális szemlék be­mutatóján is jól szerepeljenek. A tagság vegyen részt tevékenyen a társadalmi szervek munkájában, a kulturális szemlék művészeti és egyéb ágaiban, így például a József Attila olvasómozgalomban. A pályázat követelménye közé tartozik az is, hogy kisebb kezdő együt. test is segítsenek. Az elnevezés elnyeréséért pályázni lehet minden évben a kul­turális szemle befejezése után. Pályázhat minden együttes, amely a fenti feltételeknek megfelel. A pályázatot a megyei tanács népmű­velési csoportjához kell benyújtani. A „Kiváló Színjátszó Együttes” elnevezést, illetve oklevelet a Művelődésügyi Minisztérium adja az együttesek részére. Az elnevezés elnyerése az együttesekre fokozottabb kötelezett­ségeket ró. ugyanakkor olyan jogokat is biztosít, hogy például, aho­vá hivatásos színház rendszeresen nem jut el, az együttest a megyei tanács eljuttatja. Biztosítják az együttesnek, hogy évente legalább egyszer országjárásra menjenek. Az ilyen együttest a színház pat­ronálja, amely meghívja a csoport tagjait előadásaira való felkészü­lésének egy-egy részletére, bemutatóra és a meghívásokat szakmai megbeszéléssel kötik össze. Reméljük, megyénk szép múlttal rendekező színjátszó együttesei is részt vesznek ezen a pályázaton és még sokszor hallatnak maguk­ról, Kétségbeesett amerikai szülök felhívása Nemrég kötött házasságot Békéscsabán, a városi tanács dísztermében Pod- maniczky Pál, a Békéscsabai Téglagyár KISZ-titkára és Hrabovszki Judit. Képünk az ifjú párt és a meghívott vendégeket ábrázolja a városi tanács dísztermében» ^ Mézesmadzag — Nahát! Ez a Ma­laczkay megint be­csapott... Nem, ez el­viselhetetlen!... — jaj­gatott Pintyőke kar­társ, a Borgőz Kisze­relő Vállalat 2121-es fiókjának borgőzkós- tolója. Ösztövér teste való- színűtlenül kicsire zsugorodott a külön­leges gonddal tele­szórt különleges ak­táktól roskadozó író­asztala mögött. Hiába, mióta ez az undok Malaczkay be­férkőzött az évek óta jó hírnévnek örvendő Borgőz Kiszerelőhöz, azóta neki, a tisztes­ségben és borgőzkós- tolgatásban megőszült Pintyőke Adómnak egyetlen szava sincs a központban. Mert ugyebár, itt van mindjárt ez a mai eset, amely való­sággal alapjaiban rázta meg borgőztől jól megalapozott ön­érzetét. Arcátlanul, egyenest szemébe or­dította — a telefonon keresztül —, hogy nem és nem járul hozzá szerény kérésé­hez még akkor sem, ha szeretett Pintyőke kartársa lemond Pe­dig neki semmi lett volna egy tollvonást tenni az érdekében, és felvenni az ö igazán kifogástalan múltú és jövőjű feleségét a Bor gőz Kiszerelőhöz, valamiféle titkárnő­nek vagy fiók­vezetőnek, aki még­hozzá azzal is dicsekedhet, hogy már pontosan 97 he­lyen volt alkalmazva, de hát igazán semmi­ség lenne ilyen gya­korlattal a 98-ik he­lyet is betöltenie. — De hát! — jaj- dult fel ismét Pintyő­ke kartárs, aztán dü­hösen az asztalra csa­pott, vigyázva, ne­hogy megbontsa ak­tái művészi rendet­lenségét. — Igenis megpuhí­tom — határozta el, s villámgyorsan 12 faj­ta márkájú borgőz- adagot utalt ki Ma­laczkay számára. — így ni... — só­hajtott fel, felitatva az utolsó kiutalásra ejtett forró könny­cseppjét is. — Most megbosszu­lom magam... — ez lesz a mézesmadzag, lekenyerezem Ma- 'aczkayt. Ez hatni fog. Még azon a napon iktatta, díszes ajánló prospektusokat nyo­matott hozzájuk, és postázta — hivatalból díjátalányozve - pon­tosan feltüntetve a borgőzök átvevési he­lyét, s Malaczkay la­kásának címét. — Megpuhítom... — uj­jongott egész nap. Éj­szaka nem bírt alud­ni, újra és újra át­gondolta remek ter­veit Malaczkay ab­szolút és teljes lesze­relésére. És ha más­kor tízre is ment, a következő reggel szinte majdnem a munkaidő kezdetén, negyed 9-kor ott volt a 2121-es fiók irodá­jában, s lázasan túrt bele a napi, alig fél- száznyi hivatalos le­vél csomójába. — Megvan! Ez az! — ordított fel diadal­masan, amikor meg­pillantotta a központ jellegzetes szürke bo­rítékját. Egy másodperc múlva már a levél tartalmát habzsolta, mely Malaczkaynak a szokatlanul bőbeszé­dű válaszát tartal­mazta: — Köszönöm a bor­qözt. Lemondását el­fogadtam... Kelt. 1961... —We— Összefogtak Csanádapácán Egy körülbelül 1400 méter hosszú, régi kövesút felbontását kezdték meg társadalmi mun­kával Csanádapácán. A község termelőszövetkezeteiből a gaz­dák kocsikkal, lovakkal vesznek részt a munkálatokban. Hozzá­juk csatlakoztak a földműves­szövetkezet és a tanács dolgozói, valamint a pedagógusok és az úttörők is. Mintegy kétszázöt­venen tevékenykednek az út építésén. Az útbontás után még ebben a hónapban megkezdik az új kövesút építését. Az amerikai Seattle város egyik újságjában nemrég hirde­tés jelent meg: „Ki ad kölcsön 350 dollárt arra a célra, hogy 11 esztendős súlyosan beteg gyer­mekünket nyaralni vihessük és megmutathassuk neki mindazo­kat a helyeket, amelyekre vá­gyik. Visszafizetés 12 havi rész­letben." A hirdetést a Seattle-i Os­wald házaspár adta fel, akinek John nevű 11 esztendős kisfia leukémiában megbetegedett. A halálosan beteg gyereknek egyetlen vágya, hogy Californi- ában megláthassa a híres Dis- ney-Landet, vagyis azt a vidám­parkot, amelyet Walt Disney tervei nyomán építettek fel. A szülők kétségbeejtő anyagi kö­rülmények között élnek. Az apa, aki foglalkozását tekintve gépész, 1958 óta munkaképte­len, de reméli, hogy rövidesen helyreáll az egészsége és újra dolgozhat. Az anya, mint kise­gítő ápolónő havi 200 dollárt keres és ebből kénytelen a csa­lád megélni. 4 (Az „Arbeiter Zeitungéból) Hiszik, amit látnak! Az angolok előszeretettel isznak világos színű italokat, elsősorban whiskyt. Az egyik lap azt írja: „Ez azzal függ össze, hogy a modem világ egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a tisztaságnak.” A Budapest Táncegyüttes műsora Békéscsabán Ha egy kicsit megkésve is, de hírt adunk arról, hogy városunk­ban augusztus 12-én nagy sikerrel mutatta be műsorát az Állami Bu­dapest Táncegyüttes. Békéscsabán a közönség régóta megszerette a különböző táncegyüttesek műso­rát és mindig érdeklődéssel és vá­rakozással tekint egy-egy ilyen műsor elé. A közönség nem csa­latkozott ebben a műsorban, mél­tán aratott az együttes nemcsak külföldön, de idehaza is nagy si­kert. Az együttes koreográfusa Mol­nár Miklós, akinek munkájára ta­lán az a legjellemzőbb, hogy az együttes keresi azt a formát, amellyel a régi népművészeti ha­gyományokat maibbá és korsze­rűbbé tudja tenni, modem tánc­játékot tudjon teremteni. Néhány vitatható táncszámot is láttunk, bár közönségsikere osztatlan volt, pl. a „Szerelmi kettősnek”, de úgy hisszük, nem ez az igazi útja a mai népi táncművészetnek. Sok­kal inkább az „Ostortánc” az, amely szerencsésen egyesíti a régi tánchagyományokat és a népi já­tékokat, könnyen érthető előadása nem nélkülözheti a magas színvo­Képünk a műsor egyik táncszámáról készült. nalú táncelőképzettséget. Szeren­csés kísérletnek hat a Magyar ké­peskönyv című táncszám és a Liszt Ferenc művére készült tánc is. Az együttes műsora nagyon hosszú, kevesebb többet mondana és a zenekari számok mellett a kő. zönség biztosan szeretettel fogadta volna néhány népdal bemutatá­sát is.

Next

/
Thumbnails
Contents