Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-15 / 191. szám
1981. augusztus 15., kedd 3 NÉPÚJSÁ9 Tjarhősi történet Munkásvédelmi verseny E TÖRTÉNETNEK múltja van. Két hónappal ezelőtt kezdődött a tsz egyik közgyűlésén. Akkor is fülledt volt a levegő és parázs a hangulat. Nyár eleje volt, s az emberek a cséplésre készültek. — Munkaegységre nem csépelünk! — kiáltották azon'a bizonyos közgyűlésen. Többen úgy van-nal helyeseltek és megtold- ták. — Ha maszekokkal lehet részibe csépelni, akkor velünk is lehet! A heves vitában az elnök megtörölte izzadó homlokát, s még egyszer nekigyűrkőzött, hogy meggyőzze a tagságot: — Értsétek meg, a termelőszövetkezet minden munkát munkaegységben számol el. Ez alól a cséplés sem kivétel... — Egy pillanatra körülnézett. Segítséget várt. Látta, hogy a fitalok elhagyják a termet — őket nem érdekli a cséplés, gondolta magában — nem ez járt az eszükben, s reménytelenül legyintett. Pedig nem más történt, mint Bagi Sanyi, a KISZ-titkár intett a fiúknak és a lányoknak, miközben az ajtó felé mutatott. Előrement. A többiek követték. Egy darabig ott álltak az iroda háta mögött, és a cséplésről tanácskoztak. A rövidre fogott beszélgetés végén Sanyi megszólalt: — Ugye, mi munkaegységre is megcsináljuk? — fordult a fiatalokhoz. — Meg! — ilyen tömör és határozott volt a válasz, és a fiúk máris munkába indultak. AMIKOR BAGI SANYI visszament a terembe, a vita még mindig éles volt. Szót kért. — Mi, kiszesek úgy döntöttünk — vetette magát a méhkasba —, hogy munkaegységre is elvállaljuk a cséplést. Alakítunk egy ifjúsági brigádot. Hirtelen csend lett, de aztán nyomban kitört a bábeli hangzavar. Egy éktelen kacagás hallatszott, — Nem úgy megy az, srácok! Ember is kell oda, nemcsak vállalás — tette megjegyzését valaki gunyorosan. — Igenis, mi, fiatalok vállaljuk a gabona cséplését — kiabálta túl a hangoskodókat. Lassan csend lett. Kecskés Lajos bácsi állt fel. — Van rá egy mázsa búzám, hogy pár nap múlva otthagyjátok a gépet! — Alijuk a fogadást! — vetette oda az egyik fiatal. « A NAPOKBAN Tarhoson jártam. Akkor az utolsó kereszteket hordták a gépbe. Olyan lelkes, kemény munkát, mint ott, még kevésszer láttam. Az izzadtság térképeket rajzolt a poros hátakra. A kipirult arcok fáradt vonásaiból mégis a fény és a bizalom áradt. Örültünk valamennyien, hogy nem fogott rajtuk ki a nehéz munka. Pedig itt a gép körül igen sok a tennivaló. Aki már maga is volt a pelyva-lyukban, az asztagon vagy zsákolta a friss termést, az tudja, hogy itt nem lehet megállni. Az ember valósággal alkatrésze a cséplésnek. Vele együtt indul vagy áll meg a gép, s amíg a dob forog, addig az ember is talpon van. Kutatok az idősebb arcok között. Látom, ők is örülnek. Nézik fiaikat, lányaikat, ahogy serényen, fürgén mozognak. Egy idős bácsi, a kocsiról le- szállva, fáradtan ropogtatja meg derekát: — Az isten se győzi ezeket kalásszal. M. Molnár Gábor, a traktoros elégedetten tesz-vesz a gép körül. A dobra mutat, amikor a fiatalokról érdeklődöm. — Ott fenn, az a tökmag, aki a kévét vágja, a segédem. Gérárd Pista. Éjszaka szánt, nappal meg állandóan itt lábatlankodik. El sem lehetne innen zavarni, pedig aludnia kellene... Ilyenek ők. Csuda tudja, honnan szorult beléjük ez az erő. Ha nem látnám őket mindennap, talán el sem hinném. Az elnök jön, és nem is tudom, mit kérdezzek tőle. Kérdően állok előtte. — Látom, megállták helyüket a fiatalok. (Rájöttem, hogy a kérdezésnek is stílusa van.) — Megállja itt mindenki, csak hát ők a 75 mázsa napi normájuk helyett 120—130-at eresztenek le — kutatóan néz rám, mintha kérdezné: értem-e, mit jelentenek a számok? Holdanként 10800 forint jövedelmet adott a köztes mák az elcki Lenin Tsz-ben Az eleki Lenin Termelőszövetkezetben a tavasszal tíz holdon telepítettek köményt. Az évelő növénnyel bevetett területről azonban már az első évben hasznot akartak húzni, ezért köztesként kék mákot vetettek a köményföldre. A jó magágyba vetett és gondosan ápolt mák holdanként 4 és fél mázsa átlagtermést adott s holdanként 10 800 forint jö védelemhez juttatta a tagságot. A húsárutermelésben első a gyulai Népköztársaság Tsz A gyulai termelőszövetkezetek első félévben árutermelésüket tovább növelték, és áruértékesítési kötelezettségüknek becsülettel eleget tettek. Előirányzat tehéntejből 5000 hl, ebből június 30-ig teljesítve 3'1 1 hl. Hízott marhát 1242 mázsát, hízott sertést 1648 mázsát, baromfit pedig 103 mázsát értékesítettek az államnak. A húsellátás megjavításában élen jár a Népköztársaság Tsz, 100 hold szántóra 3480 kg hús eladásával, utána következik a Béke Tsz 3450 kg, a Zöld Mező 2530 kg, a József 'Vttila 2380, Aranykalász 2307 kg, Vörös Csillag 1433 kg. Erkel 1210 kg és utolsóként az Űj Élet Tsz 1190 kg-mal. Forintban tervezett áruértékesítés 12 millió 905 ezer forint, melynek 47 százaléka, 6 millió 13 ezer forint teljesítést nyert. A tények alapján minden lehetősége megvan az előirányzott áruérté kesítés teljesítésének. (Pflaum) A hangtalan kérdésre hangosan válaszolok: — Értem. És mivel lesznek jutalmazva? Az elnök sunyit. Látom, hogy a KISZ-titkárt cukkolni akarja. — Hát... munkaegységgel — majd később hozzáteszi: — Ha megkergülne két birkánk, hát csak levágnánk vacsorára — nevetünk. A KISZ-titkár feléje fordul. — És ha a kút kiapad? — Akkor egy százas hordót csapra verünk, nehogy szomjan haljatok — ezzel nagyot üt a titkár vállára. —Jól van, gyerekek! — Szemébe az elégedettség és az öröm sugarai lopakodnak. MÁR INDULÓBAN voltam, amikor az érkező Kecskés Lajos bácsit bemutatták. — Allja-e a fogadást? — kérdeztem. — Magyar ember vagyok! — Ez igen. Az öreg többet nem beszélt, de láttam rajta, szeretne ő is itt lenni a fiatalok között, és csépelni úgy, ahogy az új viszonyaink között jogszokás: munkaegységre! (Csak az a baj, hogy erre a cséplés végén döbbentek rá.) Kiss Máté K örülbelül másfél hónappal ezelőtt közöltük lapunkban az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Elnökségének munkásvédelmi felhívását. Az Elnökség, amikor a felhívást megszövegezte, az iparág általános tapasztalataiból indult ki. Minden szavából a dolgozó ember iránti aggódás csendül ki, amikor többek között megállapítja: Általában a fejlődés jelentős mértékű, mégsem lehetünk megelégedettek. A baleseti statisztika ugyanis azt mutatja, hogy még mindig sok a közömbös ember, aki sem saját magával, sem dolgozótársainak biztonságával, egészségével nem törődik. Van olyan is, aki a szocializmus építésének hevében megfeledkezik a dolgozó emberről. Mindezek következménye a balesetet szenvedett dolgozók ezreinek fájdalma és tragédiája. Mindebből a feladatok is világosak. Ezért csak helyeselni lehet azt a kezdeményezést, amely megyénk egyik legnagyobb vállalatánál, az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál indult el, amint azt üzemi lapjukban, a Viharsarki Építőmunkás legfrissebb számában hírül adják. Eszerint munkásvédelmi versenyt kezdeményeztek, s ezt az egész második félév idejére kiterjesztik. A verseny pontjai a legfontosabb feladatokat jelölik meg. Azokat* amelyek teljesítésével lényegesen csökkenthető a balesetek száma és súlyossága. Az értékelésnél minden esetben figyelembe veszik majd azokat az adatokat és tényeket is, amelyeket a havi szemléken, a hónapközi ellenőrzéseken, valamint az SZTK nyilvántartásban szerepelnek. A versenyző munkahelyek, brigádok között hibapontnak számít valamennyi olyan természetű bejegyzés, mely munkásvédelmi hiányosságra utal. A vállalatnál anyagi ösztönzéssel is próbálják megteremteni a munkásvédelmi versenyhez a kellő feltételeket. A művezetők, az építésvezetők és a brigádok legjobb három helyezettjét pénzjutalomban részesítik. Ez az összeg mintegy 10 ezer forintot tesz ki. Ez is méltán kifejezi, hogy a vállalatnál komolyan vették a szak- szervezet elnökségének felhívását* s nemcsak az öntudat fejlesztésétől, hanem az anyagi ösztönzéstől is várják a munkásvédelem javulását, a balesetek csökkenését. P. P. i Több mint másfélmillió forint a forgalom negyedévenként Békéscsabán a Szabadság téri önkiszolgáló boltot két éve létesítették. A szakemberek véleménye akkor az volt, hogy jó lesz, ha ez a bolt negyedévenként 200 ezer forintot forgalmaz. — Mi sem gondoltuk, hogy ilyen sok árut adunk el — mondotta Illés Gábor boltvezető. — Az emberek megszerették ezt az üzletet, pedig eleinte nem nagyon kedvelték, mivel önkiszolgáló. — Mennyivel nőtt a forgalom? — Csak egy számot mondok. 1959 első negyedévében például 200 ezer, 1961 III. negyedévében viszont 1 780 000 forint értékű árut adtunk el. Azután Illés elvtárs az ix-odába invitált. A raktáron keresztül mentünk. Itt Máté Mária, Fodré Petemé és Frankó Erzsébet éppen a sót mérték ki kilós és félkilós zacskókba. — Nagyon szűk a raktárunk — panaszkodott Illés elvtárs. — Tessék széjjelnézni, olyan zsúfolt, hogy ha, mint ahogy azt mondani szokták, három ember bejön, a többinek ki kell menni, hogy elférjenek. Egyébként 12-en dolgozunk az üzletben. Az egy főre eső forgalom 49 800 forint volt az elmúlt évben. Az irodának nevezett helyiségben az egyik falon fogasok és azon különböző ruhadarabok lógtak. — Látom, azt nézi az elvtárs, hogy ez tulajdonképpen milyen helyiség — jegyezte meg Illés elvtárs. — Elárulom magának. Ez az irodánk, a férfi-női öltözőnk és a mosdónk együttvéve. Sajnos néni a legjobban sikerült a tervezése ennek az üzletnek. Valóban, higiénia szempontjából van némi hiányosság. Az is furcsa (de talán ez újítás?), hogy együtt van a férfi és a női öltöző. Hiába, takarékoskodnunk kell a — helyiségekkel is. Persze ez idő- veszteséget is okoz, hiszen amíg a nők átcserélik ruháikat, megmosdanak, addig a férfiak kinn türelmesen várnak, ugyebár ezt megköveteli az illemszabály is. — Áruhiányuk nincsen? — Most már elértük azt — jegyezte meg a bolt vezetője —, hogy árukészletünk elegendő. Naponta például 250—300 liter tejet adunk el. Vasárnap többet. Egyedüli hiányosságnak tartom, hogy nem árulunk pasztőrözött tejet. Eleinte lehetett kapni és szerették is. Egyébként az is jé lenne, ha 2—2,5 decis üvegekben kakaót árulnánk, jó forgalmat jelentene az üzletnek. Az önkiszolgáló bolt mellett van a zöldség-üzlet. Egy időben többen panaszkodtak, hogy bizony nem valami jó az ott kapható zöldségek minősége. Mit mond erről Koczka Gyuláné boltvezető? — A vásárlók reklamációja jogos volt. Bizony többször előfordult, hogy a zöldségnek estik a se- lejtjét kaptuk. Ez a mi és a vásárlók örömére most már másképp van. Eddig például naponta csak egyszer kaptunk áxut. Most viszont kétszer, s meg is látszik a forgalmon. Általában minden hónapban 100—120 ezer forint értékű zöldséget adunk el. Sajnos nekünk is heiyiségproblémánk van. Tessék nézni, itt is milyen zsúfoltság van. A raktárt irodának is használjuk. De hát mit csináljunk — tárta szét a kezét Koczká- né. Máskülönben most mar elégedettek vagyunk és jó érzés az, hogy a vevőknek jó minőségi! árut tudunk adni. - . Jantyik Tibor Mezőmegyeren befejezték a cséplést Á mezőmegyeri Egyakarat Termelőszövetkezet gazdái augusztus 11-én, pénteken befejezték a cséplést. Jó termést takar,'lottak be borsóból, árpából, búzából és mákból. Borsójuk 11 mázsájával, az árpa 12-vel, a búza pedig 11-gyel fizetett. A közös gazdaságban ih =>r gazdag termést még egyik évben sem értek el. Termelőszövetkezeti tagok! Egyéni termelők! Megindult a sertésszerződés kötés 1962. I. negyedévi szállításra Magasabb átvételi árakkal és kedvezőbb súlyhatárokkal. Háztáji és egyéni gazdaságok a 400 Ft kamatmentes előlegen kívül állami áron 1,5 mázsa abraktakarmányt kapnak. A szerződéskötéssel kapcsolatos mindennemű felvilágosítást kirendeltségeink és községi felvásárlóink adnak. BÉKÉS MEGYEI ALI \ l EORGALMI VÁLLALAT 389
