Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-13 / 190. szám
1561. augusztus 13., vasárnap NÉPÜJSÁG Konzervgyár Békéscsabán Jövőre már ezer vagon konzervet gyártanak Szocialista gazdaságunk építése során megszokott dolog, hogy nap mint nap hírt ad a sajtó új gyárak, új termelő üzemek létesítéséről. Nem akarom túlozni a konzervgyár létesítésének jelentőségét, de az a körülmény, hogy Békéscsabán egy új konzervgyárat hozunk létre, igen jelentős eseménye a magyar élelmiszer- iparnak és ezen belül a konzerviparnak. Bízom abban, hogy ez jelentős fordulatot hoz a megye életében is. Egy konzervgyár munkája messze túlnő a gyár kerítésén, az iparban feldolgozott nyersanyagok termesztése belterjes kertészkedést igényel, széleskörű munkaalkalmat, nagyobb és biztos jövedelmet juttat a termelő parasztságnak. Már korábban is foglalkozott az ipar vezetése olyan tervekkel, hogy ebben a megyében egy nagyobb kapacitású konzervgyárat kell megteremteni. A megvalósítást most elősegíti, hogy a kormányzat az ipar rendelkezésére bocsátotta a volt tárházakat, amelyek magját képezhetik egy új konzervgyárnak. (A Pamutszövő mellett lévő volt Martincsek-féle bőrgyár helyén létesül a konzervüzem.) Településünket nagymértékben elősegíti az a körülmény, hogy a tárházak közelében egy tartalékként kezelt, nagy gőztermelő kapacitással rendelkező erőmű van. Feladatunk, hogy a meglévő épületek némi bővítésével, illetve átalakításával már lőöS-ben megindítsuk a termelést. A feladat nagyságát azzal kívánóra bemutatni, hogy már az első évben 1000 vagon konzervet akarunk ezen a telepen előállítani. A termelés alapfeltétele a jó minőségű és megfelelő ütemben átadott nyersanyag. Tekintettel arra, hogy a termelőszövetkezetek rövidesen készítik az 1962. évi termelési üzem tervüket, a legelső feladatunk volt a megye vezetőségével megtárgyalni az új gyár nyersanyagszükségletét és biztosítani, hogy a megye mezőgazdasági, tervét már ennek'megfelelően bővítsék ki. Rövidesen megjelennek a megyében a konzervipar szervezői, akik felkeresik az illetékes tanácsok mezőgazdasági osztályai által megjelölt termelőszövetkezeteket a jövő évi termelési feltételek megbeszélése végett, A már működő konzervgyárak nyersanyaguk zömét, a teljes zöldség- és paradicsomszükségletet közvetlenül a termelőkkel kötött termelési szerződések útján biztosítják. A szerződésekben útmutatást adunk a legfejlettebb agrotechnikai eljárásokról, különböző szolgáltatásokat vállalunk, mint például vetőmag, szaporítóanyag, trágya, védekező szerek, továbbá központilag biztosítjuk a palántás növények hajtatásához a meleg- ágyi ablakokat. A konzerviparnak komoly hagyományai vannak a termelés szervezésében. E munka során igen sok tapasztalatot gyűjtöttünk; kiváló szakembereink vannak, akik a szövetkezetek megsegítéáét szinte hivatásuknak tekintik. Szeretném, ha itt is megvalósulna a többi konzervgyárunkban meglévő szoros kapcsolat, amelyben a gyár és azok szakemberei szinte üzemük egy részének tekintik a velük kapcsolatban lévő szövetkezet gazdaságait, ugyanakkor a termelőszövetkezetek tagjai, szakemberei, vezetői olyan otthonosan mozognak a konzervgyárban, mintha annak résztulajdonosai lennének. A létesítendő konzervgyár már az első évben 4—5000 katasztrális holdon termesztett zöldségfélét, körülbelül ugyanilyen nagyságú területről veszi át a gyümölcsöt és a hagymát — már az első évben mintegy 50 millió forint értékben. Tehát ilyen jövedelmet biztosít a termelőszövetkezeteknek. Terveink szerint a vállalatot már 1963- ban tovább fejlesztjük évi mintegy 3000 vagon készáru feldolgozásáig. Ennek megfelelően a me- tzőgazdaság bevétele a gyárból az Jelső évnek a háromszorosa lesz. I A másik körülmény, ami az {ipar vezetését a békéscsabai településhez vonzotta, az volt, hogy az utóbbi évek rohamos fejlődése ellenére még aránylag elég alacsony az iparban foglalkoztatottak száma. Tehát e kérdésben ismét jelentkezik a nagy egymásrautaltság. A konzervipar termelésére jellemző, hogy még elég magasfokú gépesítés esetén is aránylag sok munkáskezet igényel. Az ,, ,e'ső évben már kereken ezer fős vak, ezt egy szovje es ezt pedig Iétsz4mmal íogunk dolgozni> ami egy bolgár úttörőtől. A mai nap1 őket a csapatba, ha... a Párduc őrs segít nekik igazi úttörőkké válni. — Éreztem, hogy sikerülni fog, hogy tanár bácsi segít nekünk — szól Laci és arca napok óta most látszik először igazán derültnek. — Várjatok csak — ugrik fel Sanyi —, nekem van egy pár ajándékkendőm — és a szekrényből egy vörös csomagot emel ki. Ezeket Csillebércen kaptam. Ezt — emeli fel az egyiket — egy csehszloemlékére nektek ajándékozom — nyújtja a három fiú felé. — Tanár bácsi kérem — szól Laci —, hadd kössem fel nekik, Sanyi születésnapján. Itt az őrs előtt; — Tedd Laci, ilyen úttörőavatáson még úgy sem vettem részt! — mondja a tanár, és egy kicsit mintha elérzékenyülne ő is. — Míg Laci a három fiúnak felköti a nyakkendőt, Sanyi halkan megszólal, mintegy jelentést téve. — A Párduc őrs létszáma tizenkét főre emelkedett. — Éppen ma, amikor az őrs egyik tagja betöltötte a tizenkette. dik évét — folytatja Laci Sanyi szavait. — Ezt megünnepeljük — szólal meg Kovács tréfásan, és magasba emeli málnaszörppel telt poharát. A szemek összenevetnek és a málnáspoharakkal összecsendülnek a boldog gyermekszívek is. Arcuk olyan, mint a mellükre simuló úttörő-nyakkendő. — Vége — természetesen a későbbiek során növekszik. A munkaerő biztosítása ugyancsak széleskörű szervező munkát igényel. A konzervipari termelésnek sokféle képzettségi szakmunkásra van szüksége, nagyszámban kell lakatos, elektromos berendezésekhez szakértő, faipari munkás stb. — de legnagyobb igény a konzervipari szakmunkások tekintetében jelentkezik. Ennek a nagyszámú, speciális képzettségű szakmunkásnak a biztosítása a legnagyobb gond. Éppen ezért az első évben azt tervezzük, hogy bizonyos számú önként jelentkező dolgozót igénybe veszünk a konzervgyáraktól, de ez — néhány kulcsembert kivéve I— természetesen csak ideiglenes (fokozásának. Nem utolsósorban zömükben vissza eredeti üzemükbe. jellegű lehet, akarnak térni lakóhelyükre. Éppen ezért arra kérem a megye fiatalságát, hogy akik a konzerviparban látják jövőjüket, pá- | lyaválasztásuk alkalmával minél [nagyobb számban törekedjenek az J.ípar felé. Már az idén is legalább 20 fős kerettel egy ipari, illetve műszaki tanuló osztályt indítunk be a nagykőrösi iskolánkban Békés megyei fiatalokból. Természetesen ezt a létszámot a növekvő feladatoknak megfelelően emelni kell. Olyan nagyságrendű gyárakban — amilyenre a békéscsabai üzemet terveztük —, 2—300 fős magasabb képzettségű műszaki, adminisztratív dolgozóra van szükség, akik közül jó néhány munkakörben még a főiskolai képzettséget is megköveteljük. Szeretném, ha minél nagyobb számban jelentkeznének ilyen, esetleg Békéscsabáról elszármazott, másutt dolgozó szakemberek, akik már az első évek nehézségei közepette is segítségünkre lennének. Hangsúlyozom, hogy jó képességű fiatalok részére az ipar társadalmi ösztöndíjat is tud biztosítani, megfelelő szerződés ellenében, mely szerint a képesítés megszerzése után az iparban fognak dolgozni. Rövidesen megjelennek ezzel a szervezési munkával megbízott munkatársaim a megyében. Kérem, részesítsék őket minél szélesebb körű támogatásban, hogy munkájuk eredményes legyen. Természetesen már nagy ütemben halad az üzem megvalósításának munkája is. A felsőszintű döntés utáni napokban már helyszíni tárgyalást tartott a konzerviparig! műszaki tanács a legkiválóbb ipari szakemberek részvételével. A tanácskozás alapján már el is készült a kétütemű program első része, amely az 1962- es beindulásra vonatkozik. Az építési, átalakítási és gépszerelési terveket az Élelmiszeripari Tervező Intézet, az ipar kutatóintézete és vállalati szakemberei nagy lelkesedéssel készítik. Minden biztosíték megvan arra, hogy az adott körülmények között a legjobb módszereket alkalmazzák és a kívánt határidőkre készen lesznek. Magát az építkezést nyilván a megyei építőipari vállalat fogja elvégezni. Ezúton is kérem az építő vállalat dolgozóit, hogy ezt a munkát úgy szervezzék meg, hogy a megvalósítás után kölcsönösen büszkék lehessünk rá. Hangsúlyozom, hogy attól a perctől kezdve, ahogy a gyár létesítésének lehetősége felmerült, de még inkább a megfelelő döntések meghozatala óta, a megye és a város párt- és tanácsi szervei olyan messzemenő támogatást nyújtottak, amely már egymagában a siker biztosítékát jelenti. De egy ilyen új létesítmény különböző terveinek jóváhagyásától kezdve a tényleges termelés megindulásáig annyi hivatali, társadalmi, mozgalmi szerv jóváhagyása és segítsége szükséges, és annyi előre nem látott nehézséget kell le- ■-"zdeni, hogy a konzervgyár létesítése ilyen rendkívül rövid idő alatt csak abban az esetben lesz megvalósítható, ha társadalmi üggyé válik Békés megyében. Biztosítom a megye lakosságát, hogy a konzervipar minden erejével igyekszik maid rászolgálni erre a segítségre és Békéscsabán olyan konzervgyárat fog létesítem, amely — ahogy a bevezetőben is írtam — nagy fellendítője lesz a mezőgazdasági nagyüzemi termelésnek. a termelési eredmények pedig olyan színvonalú ipari létesítmény lesz. amely országszerte — sőt a zömében exnortra küldött áruk útján sok külföldi országban is — hirdetni fogia a megye dolgozóinak jó munkáját. Kovács 1 ászlő a Konzervipari Igazgatóság vezetője hétköznapi feljegyzés A hatalom hordozóiról „Semmik vagyunk, s minden leszünk”, A proletariátus nemzetközi himnuszának e szavai hűen kifejezik, hogy a tőkés társadalomban mi a munkás, mi volt a munkás és minden fizikai dolgozó Magyarországon 1945 előtt. ó egyben azt is kifejezik, nogy mi lesz a munkás, amikor „rabságunknak vége már”, amikor a burzsoázia elveszti hatalmát. Nagyon is szükséges, hogy a hétköznapok árjában is bennünk lüktessenek e szavak, s azok történelmi jelentőségű eszmeisége hassa át minden lépésünket, minden tettünket. Azért húztam alá a hétköznapokat, mert ünnepi alkalmakkor, amikor felcsendülnek a proletárhimnusz dallamai, valamennyiünkben megrezdülnek a legmélyebb érzések, érezzük és értjük azt a magaslatot, ahová 1945 óta eljutottunk, és érezzük azt a feneketlen mélységet, ahonnan elindultunk. Az idősebb nemzedék nemcsak történelmi leckékből, elbeszélésekből ismeri, hanem szenvedő tanúja volt annak a kornak, amelyben a munkás, a fizikai dolgozó semmi volt. Semmi a szó teljes értelmében. A hivatalokban, a munkahelyen úgy ordítottak rá, mint a kiveri kutyára. Egyszerűen a hivatalos Magyarország nem vette emberszámba a munkást, azt lehetett szidni, rúgni, két szóval kifejezve: jogfosztott volt. Mert hál kinek adtak igazat, ha mondjuk valamilyen követeléssel a bíróság előtt állt? A tőkésnek, hiszen a bíróságon is éppen azok ültek, vagy azok kiszolgálói. A munkások politikai és bérharcaira nem is térünk ki, hogy mennyi kardlap, csendőrszurony védte a tőkés érdekeit, mennyi munkás bukott véres arccal a kövezetre, mert több akart lenni a semminél. S amikor marta a munka- nélküliség átka, a nincstelenség, még akkor is meggyalázták emberi méltóságában. Hányán, de hányán jártak úgy, mint én, amikor nem volt vonatra pénzem és gyalog mentem Szarvasról Szegedre. Mindszent környékén a csendőrök csavargónak neveztek, mert hát mi lehet az, aki hónapokig nem dolgozik, s hogy „jobb belátásra” bírjanak, „búcsúzóul” jól nyakon vert az egyik, és hasbarúgott. És tizenhat esztendő alatt minden lettünk. A munkásosztályé lett a hatalom. Tehát azé, aki esztergálja a vasat, aki égeti a téglát, aki házat épít, betonoz, kenyeret süt, selymet sző. Ma már nyilvánvaló, hogy az anyagi javak termelői az ország fenntartói, ők teremtik meg a társadalmi haladáshoz szükséges feltételeket, ők hozzák létre a kulturális, a szellemi javak eszközeit is. Minden eszköz abból fakad, amely az iskolák, a kutatók, a művészetek rendelkezésére áll. , Éppen ezért nagyon bosszantó, amikor egyesek erről az egyszerű tényről megfeledkeznek, valamiféle rangkórságban szenvednek. Szavakban azonosítják magukat a munkásosztállyal, megértik a munkásosztály hatalmának a jelentőségét, csak éppen az osztály fiaival, magával a munkással nem úgy bánnak, mint ahogyan az a szocialista társadalom írott és íratlan törvényeiből fakad. Elismerik, hogy a társadalom fejlődésének alapja az emberek alkotó ereje, de sokszor elfektetik a munká- ' sok hasznos javaslatait, újításait, nem ismertetik összefüggően a tervfeladatokat, csak felületesen, „kapásból” mondanak valamit, hogy megtartsák a látszatot, ők mindent együtt csinálnak a munkásokkal, Emögött kimondatlanul az a nézet rejlik, hogy „úgy sem értik a dolgokat”. A rangkórság odáig vitte őket, hogy a tudatban már nem az osztály képviselőinek, megbízottainak tartják magukat, hanem valamiféle , különleges embereknek, akik felette állnak a fizikai munkásoknak. Különben azért nem jelöltem sem ipari, sem mezőgazdasági üzemet, sem mást, mert az ilyen emberek itt is, ott is megtalálhatók. y Rangkórságot mondtam, amely azonos a hatalmi gőggel. Mert lényegében erről van szó. Valahogy egyeseknek a nép szolgálata eltűnt a szemük elől, úgy érzik: ami a környezetükben van, az az ö művük. Mint amikor egyik üzemünk igazgatója azzal kérkedett, hogy „túlteljesítettem a féléves tervet.” A minden lettünk helyett 'o minden lettem szemlélet vált náluk uralkodóvá. Pedig semmi oka senkinek erre. Bármilyen hozzáértéssel, becsületességgel is igyekszik csinálni munkáját, ha önmaga körül forog, ha a fizikai munkát a nap minden órájában és percében nem annak fogja fel, ami, akkor akarva, akaratlanul a nép szolgálata másodrendűvé válik nála, s nem képes azt adni, amit képességei szerint adhatna. Nem elégséges, hogy ünnepnapokon rezdüljenek meg csak bennünk a minden lettünk magasba emelő érzései, hanem minden percben eszerint kell cselekednünk az üzemekben, a hivatalokban, az építkezéseken és mindenütt. És ha már „rangról” beszélünk, akkor hozzátehe- tem: hazánkban legnagyobb rang a munkásosztályé, a fizikai munkáé, az anyagi javak termelőié, a hatalom hordozóié. Cserei Pál Készpénzért is vásárol a Bizományi Áruház férfiruhát, bútort, szőnyeget, porcelánt, rádiót. Értékesítésre átvesz magas előleggel motorkerékpárt, televíziót, fényképezőgépet, porszívót, padlókefélőt és egyéb villamos- sági gépeket. Takarékos ember mielőtt vásárol vágj' elad, felkeresi í Bizományi Aruházat. Bizományi Áruház Békéscsaba, Sztálin út 6. 47173
