Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-11 / 188. szám
4 NEPUJSAG 1961. augusztus 11., péntek Lakóiiizottságaink mindjobban segítik a lakosság helyi szükségletének kielégítését A gyulai városi tanács a 3/1958. rendeletnek megfelelően határozta el a Lakóbizottságok tanácsi választókerületenkénti létrehozását. A múlt év végén tanácstagi beszámoló gyűlések keretében zajlottak le másodízben a lakóbizottsági választások. A város belterületén 64 körzetben működő lakóbizottságokban 432 dolgozót választott a lakosság. Félév elteltével a végrehajtó bizottság felmérte az eddig végzett munkát és e felmérés alapján az alábbiak szerint értékelte az újjáválasztott lakóbizottságok tevékenységét. A lakóbizottságok számára fontos feladatot ír elő a működésükre vonatkozó tanácsrendelet. A. teendők között első helyen szerepel a párt, a kormány és a tanács határozatainak, a törvényeknek és a rendeleteknek széleskörű ismertetése, valamint a lakosságnak a párt és a kormány által kitűzött célok érdekében folyó munkára való mozgósítása. Lakóbizottságaink e feladatuk teljesítése során élvezték és jelenleg is élvezik a városi pártbizottság által irányított lakóterületi pártcsoportok hathatós támogatását és politikai irányítását. Lakóbizottságaink bekapcsolódtak a városfejlesztési társadalmi munka szervezésébe is, amely a tanácsrendelet szerint egyik fő feladata a lakóbizottságoknak. Mintegy 1400 lakost vontak be a városfejlesztési terv teljesítését elősegítő feladatok megvalósításába és az I. félév alatt több mint 2000 társadalmi munkaórát teljesítettek. Igen jelentős eredményt értek el lakóbizottságaink a „Virágos Gyuláért” mozgalom kibontakoztatásában. A felmérés szerint összesen 659 ház előtt készültek virágágyak, kereken 110 000 Ft értékben. Különösen dicséretesek a Kerecsényi—Régitemetö utcai, valamint a Jász-Lukács utcai parkok, melyek a Kertészeti Vállalat szakemberei által készített parkokkal is vetekednek. A vi- rágosítási mozgalom ez évi nagy sikerei megmutatták, mennyire szereti a gyulai lakosság a szépet és azt is, hogy kellő szervező- munkával a város úgyszólván minden utcájában megvan a lehetőség a virágosításra és a parkosításra. A köztisztaság javítása, a lakóházakon belüli és kívüli tisztaság megtartása ugyancsak a lakóbizottságok feladatai között szerepel. Ismeretes, hogy tavaly a lakóbizottságok aktív közreműködésével érte el Gyula a megye legtisztább városa címet. A jó hírnév megtartása további munkára kötelez. Lakóbizottságaink ezt nem tévesztették szem elől, mert munkájuk nyomán 2100 ház előtt takarították fel az utcákat, gaztalanították az árkokat, valamint több mint 1600 házat, illetve annak udvarát hozták rendbe a közegészségügyi követelményeknek megfelelően. Lakóbizottságaink egy része a fentieken kívül egyéb irányú tevékenységei is kifejtett. Több lakóbizottság helyesen, figyelmet fordított a körzetben lakó beteg vagy egyedülálló idős emberekre, eljártak az arra rászorulók segélyben részesítése, szociális otthoni elhelyezése ügyében. Más lakóbizottságok pedig közreműködtek a lakosok közötti súrlódások megszüntetésében, a szocialista együttélés szabályainak tisztelet- bentartására nevelték körzetük lakosságát. Egyes lakóbizottságok helyes kezdeményezésükkel elősegítették a lakosság helyi szükségleteinek jobb kielégítését Ilyen kezdeményezésekre létesült az újvároson zöldség és gyümölcs szaküzlet, Szt. Fálfalván pedig férfi- fodrászat. Közreműködtek a lakóbizottságok a város fejlődő idegenforgalma miatt szükségessé váló fizetővendégszolgálat megszervezésében is. A lakóbizottságok I. félévi munkáját összefoglalva megállapíthatjuk, hogy működésükkel komolyan hozzájárultak a tanács tömegkapcsolatának erősítéséhez és tevékenységükkel nagyban elősegítették a városfejlesztési és vá- rosszépítési munkát. Hiba volna azonban annak elhallgatása, hogy lakóbizottságaink munkája nem egyenletes. Aki jár-kel a városban, az látja, hogy a szépen virágosí- tott utcák mellett olyanok is vannak még, ahol kötésig év a gaz. Egyes lakóbizottságok munkája leszűkül a tanácstagi beszámolók szervezésére és folyamatos szervező, nevelőmunkát nem végeznek. A lakóbizottsági tagok többsége, kb. 80 százaléka lelkesen dolgozik, a másik 20 százalék viszont kivonja magát a közös munkából. Az eredmények mellett tehát javítanivalók is akadnak. Az elmúlt félévi munka alapján reméljük, hogy lakóbizottságaink újabb sikereket érnek el. Vidd István A z öreg kerülő görbebotja minden lépésnél ” mélyen süppedt a puha talajba, ahogy elgondolkozva baktatott a már törésre váró kukoricatáblák között. — Hát mégiscsak kialakult ez a téesz! Lassan, sok gonddal-bajjal, de csak megértük. Emlékezett, hogy még csak egy éve is... az a bizonyos répa... a december is földben találta, aztán meg már ott is maradt. A tagok végül zárszámadáskor morgolódtak, hogy ez is kevés, az is kevés. Akkor az elnök azt mondta: „Emberek, ezen csak maguk segíthetnek. Ha mindenki olyan lelkiismeretesen fog dolgozni, mint mikor a saját kispar celláját művelte, nem lesz baj zárszámadáskor sem.” A tagok lassan maguk is rájöttek, hogy még a tsz-ben sem lehet munka nélkül megélni, s azóta megy is minden rendjén. Lámcsak, ez a gyönyörű kukorica is... Özemét gyönyörködve emelte újra a kukori- ^ cásra... s hirtelen megállt. Egy embert vett észre a kukorica között. Az ember mellett a földön zsák, a felénél már feljebb rakva aranyló kukoricával. János bácsi — az öreg csősz — szó nélkül indult az ember felé. Mikor mellé ért, megrökönyödve ismerte fel Kós Bandit, a tsz egyik legjobb munkását. Kós Bandi volt az, akinek nem számított, hogy kapálni kell, aratni, gyomlálni vagy répát egyelni, minden munkát szívesen végzett, két ember helyett is dolgozott, ha kellett, és most mégis ő... dézsmálja a közöst? — Bandi fiam! Hova viszed azt a kukoricát? Bandi meglepetten hátrafordult, zavart lett, amikor meglátta Jani bácsit. — Haza vinném, Jani bácsi. — De Bandi fiam, hát hogy gondoltad ezt? Te is tudod, hogy ez a közös, oszt te meg csak fogod a zsákot, megpakolod, viszed haza. Ez lopás, Bandi! — Ugyan János bátyám! Hát a miénk! Akkor hát lopom-e a sajátomat? Nem volt otthon a disznónak, oszt gondoltam, úgyis a miénk, viszek egy kicsit. Attul még marad éppen elég azonfelül is, mi vetettük, én is a kapálok között voltam. Csak nem fogom még azt a 20—30 kiló kukoricát is pénzért venni, pmi kell most hirtelenében, mikor benne vagyok. — Na, Bandi, belőled ugyan többet néztem ki, dé már látom, te sem tudod megkülönböztetni, hogy mi a „miénk”, meg mi az „enyém”. Magad mondtad az elébb, hogy a „miénk”, „mi” vetettük. Akkor pedig le is csak mi szedhetjük, nem pedig te magad. Amennyit leszedsz, annyival kevesebben osztozhat a többi. Hankó Pista és a többiek is vetették, kapálták ezt a kukoricát, mégsem jön ki egy sem zsákkal, hogy akkor el is hordja. — János bátyám, csak Hankó Pistáékat hagyja el! Ök hordták el a kukoricaföldről az összes tököt. Mikor a szomszédok meglátták, Pistáék is csak azt mondták: „hiszen a miénk! Aki meg irigyli, hozzon maga is!’! — Jól van Bandi, vedd akkor a zsákot, oszt gyere, mondd el ugyanezt az elnök elvtársnak is. Ö majd megmagyarázza, hogy irigyelni, meg követni kell-e azt, aki dézsmálja a közöst, vagy inkább meg kell akadályozni. I átta Bandi, hogy János bácsi nem tréfál. “ Meg is szeppent most már. Valahol mélyen érezte, míg vitatkozott, hogy nincs igaza. De hát mások is csinálják, és azok mind csak azt mondják: „a miénk”.» Mégis, az elnök elvtársnak még soha senki nem merte ezt mondani. Akkor valami csak nincs itt rendben. Csakugyan, mi is lenne, ha a ruhagyárakból minden munkás elvinne 1—2 darabot, mikor kedve szottyanna rá, mert ők csinálták, vagy a cipőgyárakból elvinnék a cipőket, a bútorgyárakból a bútorokat. Ilyesmin gondolkozott Bandi, míg az elnök irodája felé haladtak. S mire beléptek a szobába, megért benne az elhatározás: soha többé nem nyúl a közöshöz. Megkéri az elnök elvtársat, hogy most az egyszer nézze el ezt a hibáját, ne vigye tagság elé az ügyet. Csak nagy szégyen lenne, ha zsákostul ki kellene állni az egész tagság elé, és mindenki előtt elmondani, hogy őt a Jani bácsi fogta meg a kukoricásban. Igen, rajtakapták. És már saját maga előtt is pirul, mert rájött, és most már világosan tudta, hogy igenis lopott. Jani bácsinak igaza van: Ha közösen vetettünk, közösen is arassunk. Gál Attiláné Együtt a munkásokkal... Most folynak vagy a napokban kezdődnek el a termelési tanácskozások. Ezeknek a tanácskozásoknak kettős céljuk van. Egyrészt ismertetésre kerül az előző félévi gazdasági munka eredménye, másrészt meghatározzák azokat a tennivalókat, melyeket szükséges végrehajtani a második félév sikeresebb teljesítése érdekében. Mi a legfontosabb teendő: a tanácskozásokat elevenné, mozgalmassá tenni. Segíteni a dolgozók aktivitásának kibontakozását. Ez legtöbb üzemünkben még ma sem könnyű feladat. Vannak üzemek, ahol az üzemi demokrácia még nem szélesedett ki megfelelően. Néhol a vezetők hibája ez. Előfordult, hogy egy-egy üzemben a javaslatot tevő dolgozót — esetleg téves vagy helytelen nézete miatt — élesen bírálták, felvetéseit elutasították. De volt olyan eset is, a javaslat „támadható” pontjait kezdték feszegetni, s ugyanakkor a helyes felvetést „elfelejtették” megválaszolni. Ez mind szárnyát szegheti az üzemi demokrácia további kibontakozásának. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a helytelen javaslatokat, észrevételeket ne utasítsuk el. Az elutasításkor magyarázzuk meg a dolgozónak, hogy felvetése miért nem helyes, s mi a legfontosabb — mindezt úgy tegyük, hogy érezze: a jövőben is számítunk javaslataira, felszólalásaira. A jó beszámoló nem általánosságban mutat rá a hibákra, hanem részletesen elemzi annak az üzemrésznek vagy brigádnak a munkáját, ahol a hibák előfordultak. Így a dolgozók jobban tudják személyre vonatkoztatni a hibákat, s ennek alapján jobban tudnak a hiányosságok megszüntetésére konkrét javaslatot tenni. Egyes üzemekben még mindig lebecsülik a dolgozók hozzáértését, szakmai tudását. Emiatt nem vonják be őket a műszaki fejlesztési, valamint a műszaki intézkedési tervek teljesítésének értékelésébe. Ennek elmulasztása súlyos hiba, hiszen a műszaki terv a vállalat egyik legfontosabb terve. Az új vagy korszerűsített gépek, az átszervezett műhely munkájáról nyilván azok „is” tudnak véleményt mondani, akik ott dolgoznak, akiknek az átszervezés, vagy a gép nap mint nap örömet vagy bosszúságot okoz. Fontos feladat: támaszkodni a munkások szakmai véleményére, hozzáértésére, ez segíti a munkások és műszakiak összefogását, az üzemi demokrácia és a kollektív szellem erősítését. — Szá — „Viszontlátásra a A nyári szünidőben megyénk középiskolás diáklányai közül több mint 750 lány vett részt a mezőhegyes! ifjúsági rnunkatáíbor- ban. A táborban eltöltött napokról számol be szerkesztőségünkhöz írt levelében Szabó Julianna- táborvezető. „Jól érezték itt magukat a lányok — írja levelében. — Ezt bi- .zonyítóttá az is, hogy a Békés megyei középiskolások közül többen visszajöttek a második turnusra is. Az állami gazdaság vezetői, mint vendéglátó házigazdák, szinte gondolatainkat is kitalálták, s úgy segítettek bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat. A táborozás ideje alatt igen sok vendég látogatta meg az ifjúsági leánytábort. A vendégek a vendégkönyvbe írt bejegyzésükkel is bizonyították, hogy sokaknak menynyire tetszett a tábor fegyelme, tisztasága és a lányok munkája. Az ifjúsági lány táborban a két turnus alatt dolgozó több mint 750 lány kivétel nélkül mind egymáskővetkező nyáron!” sál versengve, arra törekedett, hogy minél jobb munkát végezzen. A gazdaság vezetősége is meg volt elégedve munkájukkal. A táborozás ideje alatt 767 hold kukorica címerezését, 631 hold faty- tyazását végeztük el és ezenkívül magrópát is szedtünk. Keresetünk összesen 291 597 forint lett. Ebből csupán az étkeztetést kellett kifizetni a gazdaságnak. A többit a következő tábor még jobb és kényelmesebb felszerelésére fordítjuk. A gazdaság vezetősége elismerte munkánkat és éppen ezért az 55 forint fejenkénti célprémiumon kívül 114-en kaptak 100—100 forintos pénzjutalmat, és hatva- nan különböző értékes tárgyjutalmat kaptak a kulturális és sporttevékenységükért. A tábor befejezése óta több levelet kaptam, amelyekben a lányok kifejezésre juttatják, hogy milyen jól érezték magukat és jövőre is szeretnének a mezőhegyesi ifjúsági tábor lakói lenni. Szabó Julianna” A makacs szódásüveg A kánikula hozott össze vele a napokban. Bár akkor se találkoztunk volna. Egy pohár szódára szomjaztam meg, hát vettem egy üveggel. Ott állt az íróasztalomon, és így szemre elég szelídnek látszott. Nem is volt vele baj, míg meg nem próbáltam egy pohárral kiengedni belőle. Akkor aztán — „mint az őrült, ki letépte láncátS” — a legkisebb érintésre orrán-szá- ján dőlt belőle a szóda. Hiába engedtem el, csak spriccelt rendületlenül. Beletettem a lavórba, mivel minden szódavízben úszott már, a nadrágom ugyanúgy, mint az íróasztal. A lavórban úgy látszik, jól érezhette magát, mert abbahagyta a spriccelést, bár én utána is gyanúsan, és Vizes nadrágomat szárítgatva nézegettem. El is felejtkeztem volna róla, ha nem jön be egy ismerősöm, aki azt hitte, hűteni akartam, magához emeli és a pohár után nyúl. Megrémülve nézek rá, de ... Csodák csodája, hiába nyomkodja, nem jön a szóda, bár még az üveg félig volt. Megrázza, mivel hogy minden „jól nevelt” szódásüveg így szokta kiadni maradék tartalmát. Igaza volt. Ez is kiadta. De most is úgy, mint korábban. Jutott még a kályhára és a meglepett ismerősöm ingére is. A pohárba viszont már egy csepp sem. Újra a lavórba került, de már üresen. Most is ott áll. Nem merek hozzányúlni, hisz ettől minden kitelik. Azt hiszem, hőgutát kaphatott szegény. (K)
