Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-06 / 184. szám

2 NÉPÜJSÁŰ 1961. augusztus 6., vasárnap t,*d kúmnunidtának mindm lététté I világsajtó szovjet jegyzékekről — Pósteleki párttagok között Sok pártaiapszervezetben hali­juk: a tagok nagy része azért nem végez pártmunkát, mert a vezető­ségtől nem kap erre megbízatást. Kétségtelenül igen fontos elősegí- tője egy pártszervezet aktivitásá­nak a pártmegbízatás, amikor a vezetőség beosztja, ki milyen te­rületen tevékenykedjék. Mond­hatnánk úgy is, hogy szűkebb ér­telemben ez a szervezettség alap­ja. De elképzelhető-e, hogy egy 50—80 vagy még több tagú párt- szervezetben minden egyes elv­társnak külön-külön pártmegbíza­tása legyen, valami konkrét tenni­való, amelynek véghezviteléről időnként be kell számolnia a ve­zetőségnek? A gyakorlatban az nincs így, s mégis az alapszerve­zetek zömében egyre több elvtárs tudatosan végzi a maga pártmun­káját anélkül, hogy erre külön megbízatást kapott volna a párt­titkártól. Példa erre a Pósteleki Konzervgyárban tapasztaltak, ahol azzal a kérdéssel fordultunk Medve elvtárshoz, az üzemi párt­titkárhoz, hogy mutasson nekünk egy olyan kommunistát, aki nem végez pártmunkát. — Ilyen párttag nincsen nálunk — felelt Medve elvtárs. — Keres­senek fel akárkit, és érdeklődje­nek... Tudatosan egy olyan munkáshoz mentünk, aki csak a múlt héten kapta meg a tagkönyvét. Mégpedig azzal a hátsó gondolattal, hogy szaván fogjuk Medve elvtársat. Domokos Gábor régi „bútorda­rab” az üzemben. 1945 óta dolgo­zik itt — korábban az uradalom­ban szolgált — egyszerű munkás­ból lett a feldolgozó üzem műszak­vezetője. Még 1950-ben vett részt egy konzervsegédképző tanfolya­Amintore Fan fant elutazott Moszkvából Moszkva (TASZSZ) Amintore Fanfani, az Olasz Köztársaság miniszterelnöke és Antonio Segni külügyminiszter háromnapos hivatalos látogatás után szombaton elutazott a Szov­jetunióból. A vnukovói repülőtéren Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, Anasztasz Mikojan, a Minisztertanács első elnökhelyettese és Andrej Gro- miko külügyminiszter búcsúztatta a magas vendégeket. (MTI) Heves diáktüntetés Mexikóban Puebla (MTI) A közép-mexikói Puebla város egyetemén április végén a haladó szellemű diákok követelésére li­berális egyetemi tanárt neveztek ki rektornak. Az egyetemet fenn­tartó üzletemberek nyomására a pueblai kormányzó most közölte, hogy a kinevezést megváltoztat­ják, mire a félháborodott egyete­mi hallgatók elözönlötték Puebla belvárosát, megrohamozták a vá­ros rekaciós lapjának szerkesztő­ségét és összecsaptak a rendőrség és a hadsereg kivezényelt egysé­geivel. Az összetűzésnek több se­besültje van, a rendőrség számos tüntetőt letartóztatott. (AP) Kémtevékenységről kiállítás Imperialista kémtevékenység a Magyar Népköztársaság ellen címmel kiállítás nyílik augusz­tus 13-an a megyei rendőrfőka- pitányság, Békéscsaba, Szabad­ság tér 2. szám alatti kultúrter­mében, melyet augusztus 31-ig mindennap meg lehet tekinteni, mon, és képezte magát politikai­lag is, mert nem akart elmaradni a fejlődéstől. Egyenesen rátörtünk a kérdéssel: — Milyen pártmegbízatása van Domokos elvtárs? — Pártmegbízatásom? — cso­dálkozott el először a műszakve­zető. Aztán, hogy megértette a kérdést, meggyőződéssel felelte: — A kommunistának minden lé­pése pártmunka, minden percben azt végez... Amikor a termelés előrelendítéséért beszél, amikor a hanyag, felületes munkát végzőket figyelmezteti, amikor a civódókat kibékíti, amikor azt magyarázza, hogy miért fontos a német béke- szerződés megkötése, vagy amikor megrója maga-magát valami elkö­vetett hibáért, még az is pártmun­ka... — Igen, igen, de külön párt­megbízatása van-e? — Én műszakvezető vagyok. Éppen tegnap tartottam termelési értekezletet a feldolgozóban, ahol ötvenen tanácskoztuk meg a má­sodik félévi feladatokat. Hát vég­eredményben ez is pártmegbízatás volt... — Miért lett párttag, Domokos elvtárs? — Az én bűnöm, hogy nem je­lentkeztem hamarább — kezdi egészen máshonnan. — Már vol­tam ugyanis párttag 1956-ig. Ak­kor beléfáradtam. Nem úgy, hogy nem tettem azt, amit korábban, megmondhatják az elvtársak: mindig velük voltam. Még azt sem mondhatom, hogy nem hív­tak a pártba. Csak hát... Felesé­gem betegeskedett, otthon az ő munkáját is nekem kellett ellát­ni. Nagyon sok volt a dolog... Sok a gondja Szentesi Mózes­nek is, akivel később beszélget­tünk, 1956 óta családfenntartó a 22 éves szezfőzdei munkás. Édes­anyja 55 százalékos rokkant, s ő tartja el. Keresetét fillérig haza adja. Igénytelen, szerény fiatalem­bernek ismerik, és szeretik őt az (20) Amikor kilépnek az ajtón, újabb koppanás hallatszik, de most a tetőn. — Ne nézz hátra. Messze lehet. Nem fog eltalálni. Majd a kútnál visszanézünk, onnan a bokrok mö­gül. Azonban onnan nem látnak senkit. Sehol egy lélek. Az utca kihaltnak látszik. — Valamelyik házból jöhetett — szól Sanyi. — Nem hiszem. Azokban a há­zakban nem laknak olyanok, akik rácsuzliznának valakire. Inkább a saroknál állhatott a pimasz. Ott, ahol » gyümölcsös van. — Háromnegyed háromra legyél nálunk, fordul vissza Laci, ami­kor Sanyiékhoz értek. — Ott leszek. Laci! —szól a tá­vozó barátja után. — ? — Ha kész lesz a leckém, akkor én is hordok vizet... meg fát is vágok. Már tegnap sem vártam meg, míg szólnak — mondja Sanyi és gyorsan belép az ajtón. Laci szívét jóleső melegség járja át. Sanyi visszatért. Most már végleg visszaszerezték. Sietve ha­lad hazafelé. A kútnál — visszafelé — egy idegen fiút talált, aki a kezét mossa. Figyelmesen megné­zi, de nem ismeri. Idegen ezen a környéken — állapítja meg. Az iskolát is kijárhatta már, úgy mint Totyak... Totyak? Ez csuz- lizott ránk — döbben bele a fel­ismerés. Totyak bérelte fel. Most már emlékszik, hogy látta őket együtt is. Óvatos lesz, határozza el. Hátranéz, ahol ebben a pilla­natban Kovács jelenik meg, kan­tával a kezében. Itt laltik nem üzemi fiatalok. A KISZ-bizottság kultúr- és sportielelőseként tevé­kenykedik, és sok jó rendezvényt csinált már az üzemi KISZ az ő segédletével. Önkéntes üzemi tűz­oltó is. Csapata a járási, megyei versenyen első lett, az országoson is a negyedik helyen végzett. A harmadik gimnáziumot hagyta ab­ba Gyulán, amikor egyedül ma­radt édesanyja, mert férje el­hagyta őt. Nem tudta folytatni a gimnáziumot, mert munkába kel­lett állnia. De most újra tanulni fog: jelentkezett a Budapesti Élel­miszeripari Technikum levelező tagozatára. Szentesi Mózes szintén a múlt héten kapta meg tagjelölt­könyvéi. — A KISZ-ben sok párttag van már, és ők dolgoznak ott a legtöb­bet' — mondja. — Tudják, hogy mi célja van a társadalmi munká­nak. Tavasszal rendbehoztuk az üzem területét, tele volt romos téglakupacokkal, bozóttal. Min­denkinek jobb lett, hogy szebbé vált a környezet. De csak a kom­munista ifjaknak jutott eszébe, hogy hogyan kellene azzá tenni. Most pártmegbízatásból folytatom a KISZ-ben a társadalmi munkát. Szerettem volna már régen tagje­lölt lenni. Sokat beszél esténként Asztalos elvtárs, az igazgató a párttagok feladatairól. Három mű­szakban dolgozunk, és esténként sűrűn meglátogat minket. Neki mondtam: ha megfelelnék a kö­vetelményeknek, szívesen lennék párttag. Most pártcsoportba is be­osztott Medve elvtárs, és elma­gyarázta a feladatot. Csinálom is, hiszen szemünk előtt nő, bővül ál­landóan az üzem, s a mi jó mun­kánk csak gyorsíthatja a növeke­dését. Két év alatt majdnem két forinttal nőtt az órabér... Ha valaki mégis igazságtalan hango­kat üt meg, elősorban a mi fel­adatunk — most már az enyém is — megcáfolni azt, akkor is, ha nincs erre semmiféle pártmegbí- zatásunk... Varga Dezső Becs (MTI) Az osztrák sajtó vezető helyen ismerteti a nyugati hatalmakhoz intézett szovjet jegyzéket. A kormánykoalíció lapja, a Neues Österreich kiemeli, hogy a Szovjetunió hajlandó mindkét Né­metországgal megkötni a béke- szerződést és nem szándékozik a nyugat-berliniek szabadságát, va­lamint a nyugati hatalmak nyu­gat-berlini jogait korlátozni. A lap mérsékeltnek ítéli a szovjet jegyzék hangját. A néppárti Österreichische Neue Tageszeitung a jegyzékekből kö­vetkeztetve rámutat, hogy a Szov­jetunió kész tárgyalásokat folytat­ni a nyugati hatalmakkal, de Nyu- gat-Berlin kérdésében hajthatat­lannak mutatkozik. London A pénteken nyilvánosságra ho­zott szovjet jegyzékek első londo­ni sajtóvisszhangja hangsúlyozza a tárgyalások lehetőségét. A Daily Herald szerint a jegy­zékek „megnyitják a tárgyalások lehetőségét”. A Daily Telegraph ezzel a cím­mel közli a hírt: „Hruscsov nyit­va hagyja a berlini kaput”. Lon­donban úgy vélik — írja a Daily Telegraph —, a jegyzék nyitva hagyja a kaput a Nyugat számá­ra, hogy javaslatokat tegyen a Szovjetuniónak külügyminiszteri vagy kormányfői szinten tartandó értekezletre még az év vége előtt. Berlin A demokratikus német közvéle­mény továbbra is élénk érdeklő­déssel kíséri a német békeszerző­dés megkötésére és a nyugat-ber­lini helyzet normalizálására irá­nyuló szovjet kezdeményezések fejleményeit. A Német Demokratikus Köztár­saság lapjai szombaton vezető helyen ismertették az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányaihoz inté­zet szovjet jegyzéket, valamint a Német Szövetségi Köztársaság kormányához címzett szovjet em­lékiratot. Amerikai hírügynökségi jelen­tések szerint Washingtonban kü­lönösen méltányolják a szovjet jegyzékek „mértéktartó hangját’’ és kormánykörökben általános­ságban az a vélemény alakult ki, hogy „a szovjet jegyzékek a nem­zetközi feszültség enyhítésére irá­nyuló törekvésekben új remé­nyeket ébresztettek.” Léopoldvilleből küldöttség indult Stanleyviilebe Léopoldville (MTI) Christoph Gbenye, az újonnan alakult kongói kormány belügy­minisztere és három más Lumum. ba-párti politikus pénteken Léo­poldvilleből elindult Stanleyville- be, hogy tájékoztassa Antoine Gi- zengát a legújabb fejleményekről. A négytagú küldöttség előrelát­hatólag vasárnap érkezik vissza Léopoldvillebe. Cyrille Adoula, az új miniszter- elnök pénteki nyilatkozatában ki­jelentette, arra törekszik, hogy Kongó egész területén helyreállít­sa, a törvényt és a rendet. Ez — fűzte hozzá — különösen vonat­kozik Kivu tartományra, ahol e héten „a feszültség bizarr helyzete állt elő”. AFP-jelentés szerint egyébként Csőmbe, az Elisabetvilleben szé­kelő katang&i szakadárok vezére üzenetet intézett Adoulához. Eb­ben azt fejtegeti, hogy „hő óhaja” találkozni véle. kezében — két ötösre. Földrajzból és számtanból. Az anyja ránéz, kicsit csodál­kozó szemekkel, majd odaszól a férjének. — írd már alá, ha ugyan tényleg igaz. — Hát ha így is tudsz fiam, akkor miért hozol rossz jegyeket haza? — nyúl az apa az ellenőr­ző után. messze és ide jár vízért a kereszt­utcán át. Megáll, megvárja míg utoléri. — De gyorsan hazaértél — kö­szönti. — Nincs víz az ebédhez, azért szaladtam el. Te még nem voltál otthon? — Nem... — szól halkan. Mondd, ismered ezt az alakot? — int á kútnál álló fiú felé. — Ajaj! Kavicsnak hívják. Mit akarsz vele? — Azt hiszem, ez lőtt ránk az előbb... csúzlival, amikor Sanyi­val jöttünk hazafelé. — Ez?... Az lehet. Totyakkai szokott csavarogni. Csodálom, hogy ő nincs a bandában. Na várj — szól —, megtudom én mindjárt, hogy van-e nála csúzli, \ — Szevasz Kavics — szól a kút- tól ellépő sunyi tekintetű fiúhoz Mutasd már, milyen csúzlid van? — Nekem? Nekem nincs is csúzlim — szólal meg az, afféle nyikorgó hangon. — Na, ne papolj sokat. Tudom hogy minden zsebedben csúzlit ta.'tasz. Meg kavics is akad, mi? — üt egy nagyot a fiú zsebére, amelynek csörgése elárulta, hogy vadban tele van kaviccsal. A sunyi képű ijedt tekintettel hátrál pár lépést, majd hirtelen futásnak ered. Kovács meg úgy tesz — a lábaival topogva — mintha szaladna utána. Még el is kiáltja magát. — Állj meg! Elé­be! Az pedig szalad végig az utcán, mint akit valóban kergetnek, bár csak a két fiú hahotája repül utá­na. — Olyan ez, mint a róka, csak még annál is alattomosabb, bfem kell tőle tartani. Ide biztos nem jön vissza egyhamar. A két fiú elköszön egymástól. Sietnek haza. VII. KAKUKK MARADT UTOLJÁRA Sanyiéknál már otthon volt az egész család, amikor hazaért Gyorsan megebédel, majd a kan­nákért nyúl és szalad a kútra. Kétszer is hoz. Utána a leckét ve­szi elő. A szobába megy és bele­temetkezik a tanulásba. — Feleltél ma, Sanyi? — szól be hozzá az anyja. — Igen. Két tárgyból Is. — Hármasra, mint a múltkor? Akkor is azért mentél el szó nél­kül vízért, mert... — ötösre, anyukám — lép ki Sanyi a szobából ellenőrzőjével a — Azt hiszem apa — szól Sanyi halkan —, hogy én újra csak ötö­söket fogok hazahozni... ezután. — Rég várok már erre fiami Amióta Lacival összevesztetek, nem tetszik a viselkedésed. Vagy most újra kibékültetek? Míg 6 volt a barátod, mindig jó] tanul­tatok... Te is, ő Is. — Ö mindig jól tanul — szól Sanyi. Az osztály legjobb tanuló­ja. — És te, te is kitűnő voltál min­dig, csak azt nem tudom, mi tör­tént veled — szól az anyja. — Én a második voltam" az osztályban Laci után — szól szomo­rúan a fiú, majd felemeli hangját —, de most is az leszek. Verse­nyezni fogok vele. — Ha úgy lesz Sanyi, akkor... — majd az apára néz — mondd meg neki te, úgyis te mégy el ve­le... megvenni. — Holnapután, születésnapodra kapsz egy új ruhát — szól az apa — bár nem nagyon érdemied meg — teszi hozzá vizsgálódó tekintet­tel. — Meg fogom érdemelni apu... meg fogom érdemelni, meglátjá­tok... — öntik el a szemét a köny- nyek és mint aki szégyell!, gyor­san a szobába, megy. (Folytatjuk) i.

Next

/
Thumbnails
Contents