Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-05 / 183. szám

2 NÉPŰJSÁG 1961. augusztus 5., szombat A termelés pártellenfirzése a munkások érdeke A tavalyinál több iskolaköpeny, szövetruha, úttörő-öltözet Az 1961—1962-es tanévre a ke­reskedelem is tokozott gonddal készült fel. A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása sze­rint a legfontosabb gyermekruhá­zati cikkekből és tanszerekből ki­vétel nélkül többet rendeltek, mint az elmúlt évben. Az ipar a harmadik negyedévre a tavalyinál 170 százalékkal több iskolai kö­penyt, 50 százalékkal több leány­blúzt, 70 százalékkal több lányka- szövetruhát és 50 százalékkal több úttörőnadrágot gyártott. A boltok raktárain ezenkívül 15 százalék­kal több tréningöltönyt és külön nadrágot is raktároznak. A szak­emberek véleménye szerint — egy-két különleges mérettől elte­kintve — minden korosztályú gyermek számára találnak a szü­lők iskolaruhát. A gyermekek őszi cipőellátásán is javított a kereske­delem. Főleg az igen keresett rá­mázott félcipőkből gyártottak töb­bet a tavalyinál. Az évről évre sok gondot okozó tornacipő-ellátást úgy javították, hogy egyrészt a fokozott hazai termelésből, más­részt importból az elmúlt évinél 40 százalékkal több gyermekmé­retű tornacipőt szereztek be. A gyermekek őszi öltözködését az ipar és a kereskedelem az idén is fokozott gonddal irányítja. A konfekció-ruhák fazonjainak kivá­lasztásánál a célszerűséget tartot­ták szem előtt, de sokat adtak ar­ra is, hogy ezek a ruhák minél sikkesebbek, csinosabbak legye­nek. Az iskolásleánykáknak a legcélszerűbb öltözet a szoknya és a blúz, esetleg a mellény, és fölé az iskolaköpeny. A fiúk öltözéke is az iskolához igazodik: előnyös a könnyű öltöny, a düftin ujjas és a „politechnikás” kabátka vise­leté. (MTI) A békéscsabai máv for­galmi pártszervezet kommunistái a vonatkísérők oktatótermében gyülekeztek nemrégiben, ahol tag. gyűlésüket tartották. Első napi­rendi pontként O. B. vonatfékező fegyelmi ügyét tárgyalták. A ve­zetőség előadta, hogy O. B. er­kölcsi magatartása és a munkához való viszonya nem kommunistá­hoz méltó volt; bántalmazta a fe­leségét és a munkahelyén sokszor ledttasodott állapotban dolgozott, egyszóval nem szocialista brigád­taghoz méltóan élt. A vezetőség és a tagság többször elbeszélgetett O. B.-veü. Egy időbért úgy is lát­szott, hogy visszatér a helyes útra, de ez csak színlelés volt, mert to­vább folytatta a fent említette­ket. A tanácskozás több mint egy óra hosszáig tárgyalta O. B. ügyét. A hozzászólások mélyen elítélték őt és javasolták a pártból való ki­zárását. Mielőtt a gyűlés szavazott volna, a vezetőség két levelet ol­vasott fel, egyiket az orosházi pártbizottság küldte, a másikat az orosházi MÁV-főnök. Mindkét le­vél O. B. botrányos életéről, mun­kájáról szólt, s alátámasztotta a tagság kizárási javaslatát. A tag­gyűlés ugyanakkor fölvetette az ajánlók, Kotta és Katona elvtársak felelősségét is. O. B. ajánlód an­nak idején megígérték, hogy töb­Pártunk VII. kongresszusának határozata előírja, hogy a párt- szervezetek jobban hangolják össze politikai és gazdasági irányí­tó munkájukat. A párt szervezetei többet és szakszerűbben foglalkoz­zanak a termeléssel, tegyék haté­konyabbá a pártellenőrzést min­den termelőüzemben. A határozat nyomán megyénkben a pártszervezetek fe­lülvizsgálták a pártellenőrzés ré­gebbi módszereit, mind nagyobb figyelmet fordítanak a termelő- munka ellenőrzésére, segítésére. Egyik-másik pártalapszervezetben azonban tapasztalatlanság, gya­korlatlanság következtében még mindig nem találták meg a párt­ellenőrzés leghatékonyabb mód­szereit. Egy-két helyen előfordul, hogy megfeledkeznek a politikai feladatokról, és egyoldalúan csak a gazdasági munka irányításával foglalkoznak. Ez utóbbi jelenségre utal az az eset is, mely egyik pártalapszer­vezetben történt: — Most a leg­fontosabb a gazdasági szervező- munka! — jelszó alatt a kilenc tagú pártvezetőség kétszer egy­más után a gazdasági vezetők ki­lenc tagú kollektívájával együtt tartotta meg ülését. A pártvezető­ség feloldotta a politikai vezető­testületet a gazdasági vezetők kol­lektívájában. Az ülésen mindkét esetben elsősorban a gazdasági szervezőmunka részleteiről be­széltek, és jóformán nem is esett szó a politikai felvilágosító mun­káról, az emberek neveléséről, a kommunisták feladatairól. Az ilyen gyakorlatnak a követ­kezménye, hogy a párt tagjai nem kapnak megbízatásokat, munka közben nem hallani felvilágosító szavukat. A politikai munka háttérbe szo­rul, a rejtett tartalékok továbbra is rejtve maradnak, és így tovább nem összehangolás történik, ha­nem egyoldalúság, a politikai ne- velőmunka rovására. A termelés pártellenőrzésének másik fogyatékossága, amikor megelégszenek egy-egy gazdasági vezető beszámoltatásával. Meg­hallgatják a sokszor egészen szűk­szavú, száraz jelentéseket, s ezzel úgy gondolják, eleget is tettek a pártellenőrzés követelményeinek. Esetleg egy-két általános, már többször ismételt javaslattal bo­csátják útjára a beszámoltatottat. Nsm Igényesek Nem vonnak le következtetéseket, nem mozgósítják az egész párt- alapszervezetet a fogyatékosságok megszüntetésére, nem ösztönöznek a rejtett tartalékok feltárására, új, hatékonyabb termelési módszerek kutatására. Mindkét esetben a termelés pártellenőrzésének helytelen ér­telmezéséről van szó. Az ilyen je­lenségek arra figyelmeztetnek, hogy még többet szükséges foglal­kozni e munka fejlesztésével, a tapasztalatok elterjesztésével. Nézzük csak, milyen feladatot adott a VII. kongresszus a párt­szervezeteknek, amikor kimondta: tegyék hatékonyabbá a termelés pártellenőrzését. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a pártszerveze­teknek a termelés feladatainak, szükségleteinek megfelelően ál­landóan tájékozottaknak kell len­niük. hogy ml történik a termelés minden részlegén, hogy idejében feltárják a gazdaság vezetők hi­báit, figyelmeztessenek ezekre a hibákra és téves intézkedésekre, bátor kritikát, önkritikát indítsa­nak meg, új, fejlettebb termelési módszerek bevezetésére ösztönöz­zenek. A gazdasági tevékenység haté­kony pártellenőrzésének megvaló­sítása azt jelenti, hogy képesek vagyunk a mánál messzebb látni, előre tekinteni és minden pillanat­ban látjuk a termelés, a gazdaság fejlődésének távlatait. A helyesen megszervezett párt­ellenőrzés ereje és jelentősége ab­ban rejlik, hogy a dolgozók aktí­vájának támogatására és kezde­ményezésére támaszkodik. A párt- szervezet a gazdasági irányításhoz felhasználja a munkáskollektíva tapasztalatait és tudását, hogy ez­zel állandóan javítsa a gazdaság irányításának rendszerét, fokozza a vezetőség munkaképességét. A pártszervezet a párteUenőr- zéssel még magasabbra emeli a munkások és vezetők termelői te­vékenységét és megerősíti felelős­ségérzetüket. A Gyulai Harisnyagyárban pél­dául ezeknek az élveknek megfe­lelően szervezték meg és fejlesztik tovább a pártellenőrzést. Ebben az alapszervezetben a gazdasági ve­zetők beszámoltatása csupán egy része a pártellenőrző munkának, de még ennek is a legjobb for­máját választották. Egy-egy osztályvezető beszá­moltatását brigádvizsgálat előzi meg. A brigádban többek között részt vesz egy pártvezetőségi tag, kiváló dolgozó, egy-két szakem­ber. A brigád tagjai beszélgetnek a munkásokkal. A pártvezetőségi ülésen aztán az osztályvezető be­számolója mellett tanulmányozzák a brigád jelentését fs, s a napi­rend. tárgyalására meghívnak a részlegből is egy-két munkást, akik szintén elmondják javaslatai­kat Mint említettem, ezek a tanács­kozások a pártellenőrzésnek csak egy részét képezik. A fő erőt a munkásokkal való beszélgetésre, a határozatok végrehajtására for­dítják. Ezen túl pedig nem szorítkoz­nak minden esetben arra, hogy a problémákat plénum előtt napi­rendként vitassák. A pártellenőr­zést mindennapi feladatnak tart­ják. Nemrég történt, a pártvezetőségnek tudomására jutott, hogy a lángolóknál csak­nem negyven munkásnál csökkent a teljesítmény. Brigádvizsgálatra és alapos beszámoltatásra nem volt idő. Azonnal cselekedni kel­lett. A pártvezetőségi ülésen csu­pán bejelentés formájában ismer­tették a helyzetet. Nyomban elhatározták, hogy beszélgetnek a munkásokkal a lemaradás okairól. A munkásnők egy csoportja ar­ra hivatkozott, hogy most a befő­zések idején, már fáradtan jönnek be dolgozni. Mások a nagy mele­get okolták. Egyik fiatal munkás- asszony őszintén megmondta, hogy a melegben nem volt kedve dolgozni. Olyan vélemény is el­hangzott, hogy egy-egy munkás­nőnek indokolatlanul sűrűn vál­toztatják beosztását, egyik gépről a másikra teszik, ezért csökkent a teljesítménye. A beszélgetések eredményekép­pen már a harmadik napon 10—15 százalékkal növekedett a teljesít­mény. A munkásnők megértették, hogy a terv teljesítése népgazda­sági érdek, üzemi érdek, kihat az egész üzem eredményességi muta­tóira, ezen keresztül a nyereség- részesedést is befolyásolja. Egyre több azoknak az esetek­nek a száma, amikor a munkás'*: egymást figyelmeztetik, segítik, ha a munkában fogyatékosságot lát­nak. — Mi köze magának ehhez? Nem a maga borítékja bánja — ilyen válaszok is elhangzanak még többnyire fiatalok szájából, akik könnyelműen veszik a munkát. Az ilyen fiatalnak is megma­gyarázzák, hogy a nyereségrésze­sedés nagysága az ő munkáján Is múlik és ez az egész üzem érdeke, tehát nemcsak az 5 borítékjáról van szó. A pártszervezet a termelés el­lenőrzésében elsősorban az üzem régi munkásaira, a törzsgárdára támaszkodik, véleményeikét igény­lik. Helyesen kapcsolják össze a felülről történő ellenőrzést az alul. ról jövő ellenőrzéssel. Bátran támaszkodnak a KISZ üzemi a la ps zer vezetőre. A fiatal munkások problémáit a pártvezetőség a KISZ elé viszi, s mint mondják, önállóságot adnak nekik ahhoz, hogy elsősorban ők foglalkozzanak a fiatalok nevelé­sével. E néhány példából is látható, hogy a termelés pártellenőrzése sokoldalú munka. A pártszerve­zetnek ez a tevékenysége politi­kai tisztánlátást, messzemenő pél­damutatást, magas szakmai kép­zettséget, a gazdasági vezetés kér. déseiben jártasságot követéi. Boda Zoltán kel. Szájában most is cigaretta fityeg, sveici sapkáját pedig még mélyebben húzta a szemére. Sanyi az őrs gyűrűjében megy. Mindannyian közrefogják. Ügy látszik, az egész őrs haza akarja kísérni. Kakukk előttük baktat pár méterrel. Totyakot figyeli. Amaz alig észrevehetően int va­lamit. Négy ujját mutatja fel úgy, mintha csak a cigarettáért nyúlt volna az agyaraihoz. Laci Kakukkot figyeli, aki észrevehetően bólint a fejével. Te­hát négy órakor — gondolja Laci — sürgős lett egyszerre az uta­zás. Tücsöknek is négyet int, ugyanúgy, mint az előbb. Tücsök oldalba böki a mellette haladó Zsírost, de az nem néz Totyak felé, hanem hátra pillant, oda, ahol Sanyiék csoportja igyekszik utánuk. Laci odaszól hozzá, úgy, hogy áthallatsszon az utca túlsó oldalá­ra is. — Ott a főnököd Zsíros, észre sem veszed? Zsíros előrekapja a fejét. To­tyak pedig gyilkos pillantásokat küld az őrs felé. Nyilván Sanyi­nak bőven szánt belőle. Lassan szétszéled az osztály. Csak az őrs halad együtt kitartó­an. Amikor elérnek az utca sarká­ig, Laci megszólal. — Most mór elmehettek. Ne fe­lejtsétek el. Mi hárman Tücsök­höz megyünk háromra, ti pedig a Taggyűlés a békéscsabai MÄV forgalmisták pártszervezetében bet foglalkoznak O. B.-vel, ez azonban csali ígéret maradt, mert nem tudták elejét venni ajánlot­tuk rossz útra térésének. A tanácskozás második napirendi pontjaként A szervezeti szabályzatból adódó feladataink címmel Vadász edvtára tartott tá­jékoztatót. Többek között javasol­ta: alakítsanak oktatási bizottsá­got. Javaslatát egyhangúlag elfo­gadták. A napirendi pontokhoz sokan hozzászóltak. Pál elvtárs el­mondotta: O. B. ügye tanulságából okulva fokozottabb felelősséggel szükséges nevelni párttágjelőlije­inket. Az üzemnek 10,1 százaléka párttag. Ez jónak mutatkozik. De nem kielégítő az üzemben a kom­munisták megoszlása. Molnár elv­társ arról beszélt, hogy 250 ezer vagon kendert kell szállítaná a megyén belül két kendergyár ré­szére. A Romániába járó eivtár- safona is igen nagy feladat hárul a nagy őszi forgalomban. Ezenkí­vül nagy mennyiségű cukorrépát, gabonát stb. kell rendeltetési he­lyére eljuttatnunk. Bízom azonban abban — mondotta, hogy ezeket a feladatokat a kommunisták példa- mutatása alapján végre tudjuk hajtani, mint ezt tettük az első fél­évben. Borbíró Lajos (19) — Mi? Mit beszélsz? — dadog Kakukk. — Azt kérdeztem, utaztok-e ma? — Ki? Hova? Mi nem akarunk utazni sehova — áll fél Kakukk izgatottan. — Nem? Akkor miért volt az a nagy készülődés? — Milyen?... — Ne add a bambát. Tudunk mindent. El akartok szökni. — Há... há... há... — Háp? háp? Mi az, kacsa lett belőled, hogy hápogsz? — Ti voltatok -azok... Az este... a szellemek. — Nem! A sánta gróf volt. Él­vezet volt nézni, hogy reszkette­tek a vezéretekkel együtt. — Sanyi árult el — ugrik fel Kakukk. Tudom, hogy Sanyi árult el! — Rosszul tudod. Ö csak be­csületes volt és nem akart veletek 9 szökni. Mert nem „olyan”, mint ti.. — Majd megkapja a magáét!... — Te... Vigyázz!... Ha Sanyihoz nyúltok... — mondja Kovács foj­tott hangon — megismeritek a Párduc-őrsöt. — Majd lesz az az őrs gyen­gébb is! — Eddig csak erősödött. Ott nem rablólovagok vannak, hanem úttörők. Azoknak nem verődik össze a térdük egy kis „szellemes­kedésre” mint a tietek. — Én nagyon féltem — szólal meg az eddig hallgatag Zsíros. A csengő elnyomja Kakukk hangját. — Délután lesz még egy­két szavunk egymáshoz — szól és eltűnik a tantermekbe igyekvő gyermekseregben. Jól sejtették. Totyak egy órakor csakugyan ott volt az iskola előtt, csakhogy „biztos” távolságban. Az utca túlsó oldalán állt. Hanya­gul egy fának támaszkodva, szo­kása szerint zsebredugott kezek-

Next

/
Thumbnails
Contents