Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-30 / 204. szám
4 N ÉP ÚJ S ÁI G 1961. augusztus 30., szerda W nUj szemek kacagnak az égre 99 III. Egy kicsit belemerültem a fel- szabadulásának 17. évfordulóját ünneplő román nép eredményeinek felsorolásába. Talán csak a hév kapott el a ragyogó sikerek láttán, de lehet, hogy közrejátszott az is, hogy néha hallani nálunk olyan megjegyzéseket: „A románok életszínvonala, országuk fejlődése jóval a miénk mögött maradt”. Nos ezen lehet is, kell is vitatkozni. Mikor 1956 őszén kinn jártam, több öntudatos román dolkellett összébb húzniuk a nadrágszíjat, vagyis a fogukhoz verni a garast ahhoz, hogy építkezzenek. Csupán a falvakat behálózó szövetkezeti kereskedelem 1960-ban kétszer annyi készruhát, 2,5-szer több kötöttárut és több mint kétszer annyi cipőt adott el, mint 1955-ben. Amíg hallgattam a jólét növekedését bizonyító számokat, Ady verssorai jutottak eszembe: „Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre, A varadi Szigligeti Színház, amelynek állandó magyar társulata van gozótól hallottam ilyen megnyilvánulást: „Gazdag a mi hazánk, s a jelenleginél jobban is élhet- nénk. j De pártunk és kormányunk azt mondja: inkább emelkedjen lassabban az életszínvonal addig, amíg meg nem teremtjük a megfelelő alapot az állandóan emelkedő, tartós jóléthez. Mi egyetértünk ezzel, mert mit érnénk vele, ha egyszer kopp, aztán hopp lenne. Vagyis mit érnénk vele,, ha egyszer nagyon telj j arcok, új szemek kacagnak az égre.” Bevált a jóslat, másképpen lett végre. Hol van már az Ady által megénekelt „Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó”, aki „Tiszta ágyat és tiszta asszonyt álmodik, s vígan felkacag, kicsit több bért, egy jó tál ételt, Foltatlan ruhát, tisztességet és emberi szavakat, Kevesebb vért a köhögésnél, A munkánál több erőt”. Van már minden, ami Ady ideAz egészségvédelem ugrásszerű fejlődését tanúsítják ezek a számok. De a román dolgozók nemcsak egészségesebbek, hanem lényegesen műveltebbek is lettek. A nagyváradi tartományban az 1936. évi 426 elemi iskola helyett most 866, a 70 kultúrház helyett most 694, az 51 mozi helyett most 150 van, a rádióelőfizetők száma megközelíti a 40 ezret. Az emelkedő jólétet bizonyítja az is, hogy a Román Népköztársaság lakosainak száma az 1956. évi 17 millió 490 ezerről, 18 millió 350 ezerre szaporodott 1959-ig. Azért, mert lényegesebben kisebb a csecsemő- halandóság és lényegesebben nőtt az átlagos életkor. Szülőfalumban a 98 éves Seres Sándor bácsi a tél folyamán még javában aprította a tűzifát. A 76 éves Murvai Gyuri bácsi is olyan egészséges, mint a makk. Mikor megkérdeztem tőle: hogyan él, azt felelte: Hogyan élne egy nyugdíjas fiatalember, másként, mint jól? Gyuri bácsi egyszerű cselédkönyves kocsis volt az uraságok- nál, s most mégis jó nyugdíjat kap. Ha nem a dolgozók veszik kezükbe a hatalmat, akkor aligha kímélte volna meg a nyomor Gyuri bácsi életét. Családjával együtt sokat nélkülözött akkor, amikor ereje teljében volt. A 30- as és a 40-es évek között sokszor láttam görnyedt, fáradt alakját. Mindig hajnalban kelt és este későn feküdt. Fiainak és lányainak mégis beesett, sápadt volt az arca, kukoricakása az éhség csillapítója, kenderszőttes az inge. Akárcsak az enyém és akárcsak a több millió román gyereké. Ismerősöket látni mindig öröm. De olyan ismerősöket látni, akik megelégedetten, jól élnek, akikről tudja az ember, hogy milyen nagy nyomorban éltek, még nagyobb öröm. — Emlékszel, hogy csak akkor ettünk jóízűt gyermekkorunkban ha sikerült halat fogni a Sebes- Körösben — kérdezte Nagy Lajos, villának is beillő fugyivásár- helyi új lakóháza előszobájában. — Emlékszel, milyen férges, avas szalonnát adtak enni Kovácsék, s abból is keveset, amikor kanászok voltunk náluk? — kérdezte Kerekes István. — Emlékszem. Mindenre emlékszem. De ti se felejtsétek el, mert a régi nyomor teszi sokkal szebbé ezt a gyorsan fejlődő falut, a régi keserűség teszi nagyon édessé a mostani szép életet. (Folytatjuk) Kukk Imre Az elfekvő megyei kiadványokról Szocialista társadalmunk napról napra sikereket ér el új ipari és mezőgazdasági létesítményeivel. A szociális és művelődésügyi intézményeink modern külseje is az alkotás lázát hirdeti. Az építés üteme ihletet ád az írói vénának és a kutatásra érett hajlamnak. Az utóbbi években különösen megélénkült az alkotókedv Békés megyében. Különböző szervek vállalják az írásos alkotások megjelentetésének munkáját. A szerzőktől nyert lelkesedés ereje általában fokozódik addig, amíg a könyv, illetve folyóirat elhagyja a nyomdát. S ekkor terjesztési módszerünk elégtelensége miatt gyakran arra a helytelen következtetésre jutunk, hogy „nincs igény" megyénkben az itt született alkotások iránt. Megtörtént, hogy az egyik kiadást vállalt szerv dolgozója inkább nevetett a fáradságos kutató munkát végzett szerzőn, mert kiadott monográfiájának jó néhány példánya a szekrény tetején áll, de a kisujját nem mozdította meg a terjesztés érdekében, noha ez pontosan az ő feladatköréhez tartozik. A minap jelentkezett megyénkben egy gyakorlott mozgó kiadványterjesztő, aki eddig csak a szomszédos területek kiadványainak terjesztésével foglalkozott, és megtudta, hogy Békés megye „szűzföld’’. Eljárt azoknál a szerveknél, amelyek páncélszekrényeiben és irodáiban antológiák és monográfiák fekszenek, amelyek iránt állítólag „nincs érdeklődés”. (Ez nép- gazdasági kérdés is!) Arra vállalkozott, hogy betölti a megyei terjesztési rendszerben eddig fennállott űrt. A kiadók megbízásából magához veszi a kiadványokat, majd Békés megyében, illetve a szomszédos megyékben megkeresi a kiadványok olvasóit. Nem ismeretes, hogy más megyék eljárásaihoz hasonlóan megkapta-e a terjesztő nálunk is a megbízatást. Ma megyénk alkotógárdája egyre inkább felnő az országos színvonalra, terjesztési rendszerünket is magával ragadhatná. Számos országos példa igazolja, hogy nincs „bukott” kiadvány, mely felett közömbös illetékesek tort ülhetnek, de van hiányos vagy éppenséggel bukott kiadványterjesztés. —h —c Orosz nyelvtanfolyamok A Magyar—Szovjet Baráti Társaság ez évben is szervez orosz nyelvtanfolyamokat. A tanfolyamokat a helyi lehetőségekhez mérten, a művelődési otthonokban vagy iskolákban rendezik meg és működésükhöz biztosítják a személyi és tárgyi feltételeket. A tanfolyamok időtartama 7—8 hónap* és általában október elsején kezdődnek meg. A tanfolyamokon heti két órai foglalkozásokat iktatnak be és a részvételi díjat egy évre 120 forintban állapították meg. Fényképkiállitás Sarkadon A romantikus sarkadi vérkertben tavasszal avatták fel az új művelődési házat. A művelődési ház azóta sok hasznos és sikeres rendezvényt szervezett, és a község lakód szívesen járnak oda. A művelődési házban a napokban nyílt meg egy igen figyelemreméltó fényképkiállítás, mely a járás 15 éves fejlődését mutatja be. A képeket Hegyes! László, s cukorgyár vegyészmérnöke és Faragó Frigyes vegyésztechnikus készítette és művészi elhelyezésükhöz Wild Magdolna, a sarkadi földmüvesszövetkezet kirakatrendezője nyújtott segítséget. A képkiállítás szeptember első napjaiig lesz nyitva, majd sorra bemutatják a járás valamennyi községében. Tovább építik a Körös-part betonfalát a váradi városi tanács épülete előtt. le lenne a kamránk, aztán pedig éppen, hogy akadna benne valami”. Mondom, ezt még 1956-ban hallottam. Akkor a bátyám is, öcsém is bérelt házban lakott, a nővérem is, a húgom is még csak tervezte, hogy majd családi házat építenek. Nos, azóta felépült mindkét nővérem háza, fivéreim pedig vásároltak maguknak. No nem magas beosztású funkcionárius egyik sem. A húgom kivételével, aki a Nagyváradi Téglagyár áruszállítási osztályvezetője, valamennyien gyári munkások. S nemcsak ők „házasodtak” meg. A Nagyváradtól 5 kilométerre lévő szülőfalumban, Fugyivásárhelyen már csaknem annyi, ha nem több az új ház, mint a régi. A magánházépítkezés a jólét egyik legmegcáfolhatatlanabb jele. S a román dolgozóknak nem jében hiányzott. Abban az időben orvos csak akkor látta a román paraszt nagy többségét, amikor a temetési engedélyt megírta- S adhatta egyiket a másik után, hiszen a nagy nyomor, a kizsák-! mányolás miatt mindössze 43 év volt Romániában az átlagos életkor. De elhalt 18 minden megszületett 100 csecsemő közül is. S mennyi szörnyűséget lehetne még felsorolni. Ma már az ország minden 780 lakosára jut egy orvos, s a mos-! tani hatéves tervben ez az arány tovább javul. Űjabb 100 városban és járási székhelyen épül poliklini- ka. Pedig nem kevés a már meglévők száma sem. Csupán a nagy-, váradi tartományban 22 kórház! van 4615 ággyal, továbbá 73 szülőotthon 370 ággyal. Á tartományban lévő orvosok száma pedig 892. Humoreszkeket, szati- ! rákat, komoly hangú cikkeket olvasok a fővárosi és vidéki lapokban arról, hogy egyes budapesti szakemberek, !diplomások és nem diplomások az istennek sem akarnak vidékre menni ! dolgozni. A vidékiek Budapestre vágyakoznak, az istennek sem akarnak az - isten háta mögött maradni, még akkor sem, ha az „isten háta mögött” mostanság nagy ! dolgok történnek. Hát ez ■ egy-egy rejtély. Azaz rejtély volt előttem a dolog mindaddig, amíg rá nem jöttem valamire. Vasárnap egész nap 1 szólt nálunk a rádió. Hallom ám, hogy nekünk szép fővárosunk van, olyan szép, hogy a szív megszakad, ha nem a fővárosban él az ember. Most, ahogy e sorokat írom, még mindig [a fülemben csengenek a •csodálatos dallamok ar(djuiiLöQai& ról, milyen gyönyörűek a pesti nők, olyan gyönyörűek, hogy az nem is kifejezés: angyalok. Mondja a nóta, hogy este még a gyönyörűbbnél is sokkai gyönyörűbbek. Egész nap vártam, hogy zeng majd a dal arról, milyen észbontóan szépek a békéscsabai meg a gyulai nők, nem is beszélve az orosháziakról meg a csorvásiak- ról... Azonban hiába tapasztottam a fülemet a rádióra, újra csak azt hallottam, hogy a pesti nők... A pesti nők... utolérhetetlenek, Európa-szerte, sőt világviszonylatban. Azaz a pestieknek utolérhetők, elvégre ott loholnak helyben, s nem is akárhogy loholnak, régi tapasztalt gyerekek, ismerik a dörgést. Mondom vártam, hogy egyszercsak felcsendül a dallam a Váczí utca mellett a békéscsabai főutcáról is, meg a vidéki kis Katiról, de nem csendült fel a dallam. Gondolom, azért nem csendült fel, mert a táncdal- írók és mindenki, akinek józan esze van, Budapesten él. Akinek nincs józan esze, az megelégszik a pusztával, a kútgémmel, a szelíden legelésző nyájakkal, a Dunához képest vérszegény Körösökkel, a kenyéren, són tengődő vidéki lányokkal... — ahogyan azt néhányon elképzelik a csod.álatos „fellegvárban”. Hát nem. Ezerszer nem. A legújabb „tudományos kutatások” arról tanúskodnak, hogy a vidék, puszta, már nem puszta, hanem: dús mezők, mozgalmas életű üzemek, gazdag erdők, lágyvizű folyók, szép parkok, kedves sétányok birodalma, mely birodalomban mint gyémántok, csillagok, tündökölnek a legújabb divat szerint öltözködő csinosabbnál csinosabb vidéki nők. Varázsuk megszédít mindenkit, még az idetévedt pesti férfiakat is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy egy-két pesti énekes és nem énekes — köztudomású — azért jár olyan sűrűn vidékünkre, mert megfogta őket ez a varázs... Mindenesetre, ha visz- szatérnek szép fővárosukba, ők mégis a pesti nőkről áradoznak csodálatos dalokkal, elvégre valamivel leplezni kell valamit, no meg a szövegeket sem ők írják, hanem a vidéktől szűz igazi pestiek. Boda Zoltán
