Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-26 / 201. szám

1961. augusztus 26., szombat NÉPŰJSÁG 5 Költözik a Balaton? A Népszabadság augusztus 24-i számá­nak 7. oldalán furcsa hirdetés hökkentett meg. Azt mondja a szöveg: „Nyárutó leg­szebb a Balatonnál”, majd a továbbiakban a balatoni moteleket reklámozza. Az egé­szet a gyönyörű ma­gyar tenger klisérajza egészíti ki, amelyen pontok jelzik a leg­kiesebb és legismer­tebb üdülőtelepeket, s mindegyik pont mel­lett a község neve ol­vasható. S engem ezek a felírások hök­kentettek meg! Mert a nyájas üdülni vá­gyó dolgozó hiába ke­resi e térképen pl. a tihanyi félszigettől sré-vizavé a somogyi parton Siófokot, mert ott Fonyódot találja, Siófok viszont a tér­képrajzoló jóvoltából Fonyódra költözött. De van ám ezen a csodálatos térképen ennél viccesebb is. Az eddig érvényben volt hivatalos térképek szerint ugyanis Keszthely a Balaton déli, Kenese pedig az északi csücskén fog­lal helyet. A szóban lévő térképen ezek is helyet cseréltek. Ugyan mit akadékos­kodom, mondhatná bárki, csücsök az csü­csök! Különben is gagarini és tyitovi időket élünk, mit szá­mít az a vacak 70 ki­lométer?! De már engedelmet kérqk, nem csupán a fentiekről Van szó. Annyi ezen a térké­pen az efféle helycse­re, mint egy iramos futballmeccsen. Így például Lelle és Bog­lár rövid körömpasz- szal szintén helyet cserélt. Balatonakali és Balatonalmádi — megkerülve a mezőny fölé emelkedő tihanyi kolostor tornyainak éberségét — ugyan­csak imigyen cseleke­dett. Még hajmeresz­tőbb Földvár és Füred helycseréje, ezek rá­adásul partot is cse­réltek, pedig mind­kettőt közvetlen kö­zelről figyeli Tihany. Igaz, hogy az utóbbi is a félszigetről a partvonalra húzódott vissza... Te jó ég! Valóságos népvándorlás! Árpád vezér egy évezreddel ezelőtt ide jött törzsei vei és letelepedett, punktum! De itt iszo­nyú nyüzsgés folyik a Balaton körül. Üdü­lőtelepek Grand Prix-e a nagy tó kö­rül! Itt van például Balatonszentgyörgy. Megunta Somogyot és helyet cserélt a Veszprém megyei Ba­latongyörökkel. Bala­tonszárszónak Szigli- get tetszett meg, s a számos példán felbuz­dulva, ők is helyet cseréltek... Ezek után joggal vetődik fel a kérdés, hát tulajdonképpen egyik sem maradt a helyén? Mi lesz ve­led, jámbor üdülni vágyó, ha e térkép alapján határozod meg balatoni utazá­sod végcélját? De semmi kétségbeesés! Badacsonytomaj — eddig még megnyug­tatóan ki nem derí­tett okból — a helyén maradt. Azaz, hogy mégse’! Az elveihez konokul ragaszkodó térképrajzoló ugyanis e szép helyet így je­lölte meg: „B.tokaj”. Hm, hát már a To­ka j-H egy alja is a ma­gyar tengerrel kacér­kodik? Ebből még tenger-sok baj lehet... Képzeljék csak el, hogy pl. Badacsony­ban lehúzok egy lityi kéknyelűt, utána csak néhány kilométert kell kúsznom, máris „B.tokaj”-ban va­gyok, s vedelhetem a tokaji aszút... Ez az­tán összkomfort! De nicsak! Alig hi­szek a szememnek. A felsorolt tizenhét köz­ség közül Zamárdi csakugyan a helyén maradt! Micsoda csö­könyös falu! Semmi közösségi érzés, sem­mi szolidaritás! Tér­képrajzolónk azon­ban megbosszulta ezt, mert egy kissé átke­resztelte. Így lett Za- márdiból „Szamárdi”. ...Bár az sincs kizár­va, hogy ez utóbbit a falu-költöztetésben jártas, de a földrajz­tudományban kevés­sé tájékozott rajzoló saját névaláírásának szánta... km Érettségizett fiatalokat villanyszerelő ipari tanulónak felveszünk Jelentkezni lehet: Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat személyzeti osztályán. Békéscsaba, Micsurin utca 10—12. 47234 Paprikavelő télire Kímélő (diétás) ételek A paprikát megtisztítjuk szá­raiktól és magházaiktól, majd jól megmossuk és lecsurgat­juk róla a vizet. Ha ezzel elkészül­tünk, a paprika húsos részét leda­ráljuk és egy centiméter magas­ságban szépen elsimítva egy részt beleteszünk az üvegbe. Egy sor (elég vastagon) sót hintünk rá. Ez­után ismét paprika, majd só kö­vetkezik mindaddig, amíg az üveg meg nem telt. Végül hártyapapír­ral lekötjük és máris mehet az éléskamrába. Az egyes kímélő ételeiket természet­szerűen a betegség mivolta szabja meg, az orvos azokat rendszerint elő­írja, és ezért felsorolásuk felesleges. Mi arra szorítkozunk, hogy néhány (az orvos által előírt) étel készítési módját ismertessük. A magas vérnyomású beteg részére Az egyik általános érvényű szabály az, hogy a magas vérnyomású vagy szívbetegeknek rendszerint sószegény, vagy éppen sótlan étrendet rendel az orvos. Ebbe nehezen nyugszik bele G beteg, főleg azért, mert olyan ételek­kel táplálkozik, amelyeknél a sós ízre feltétlen igénye van. A következő éte­lek kevés sóval vagy éppen só nélkül is élvezhetők: paradicsom minden for­mában, tökfőzelék, gyümölcsízzel vagy dióval, vagy mákkal rakott tej beme­télt, tejbe rizs, tejbedara: ezekből ké­szült felfújt, császármorzsa, alma bun­dában, stíriai metélt, túrós tészták; sajtos makaróni vagy rizs, almás ré­tes, gyümölcslevesek, sonkás kocka, ma jonézes burgonyasaláta, francia saláta* kaszinótojás, kompótok, gyümölcsle­vek, vajas, sajtos kenyér, gyümölcs és még számos más. Hogyan kell helyesen fésülködni? % Furcsa dolog, hogy a minden­napi hajápolás első feladatának a fésülködést jelöljük meg. Hiszen természetes, hogy kócosán, úgy, ahogy az ágyból felkei valaki, nem mehet emberek közé, még akkor sem, ha beköti a fejét. A fésülködés azonban nemcsak a haj rendbehozatalának és a frizura elkészítésének a módja, hanem a fejbőr és a haj ápolásá­nak is egyik eszköze. A gondos fésülés szétbontja az összecsomó­sodott, éjszaka egy bizonyos fo­kig összetapadt hajat és ezzel biztosítja természetes szellőzését. A fésű sohase sértse a fejbőrt, tehát fémfésűt semmilyen körül­mények között ne használjunk. A műanyag- vagy szarufésű fogai ne legyenek élesek és hegyesek. A fogak sűrűsége alkalmazkodjon az egyéni hajsűrűséghez és göndör­ségéhez. A fésülködést könnyebb ritkafogú, úgynevezett bontófésű­vel elkezdeni, és csak miután a szálakat szétválasztottuk, folytas­suk a fésülködést sűrű fésűvel. Általában nagyon hosszú hajnál a sűrű fésű óhatatlanul tépi a ha­jat vagy a fésű foga törik ki! Márpedig a foghíjas fésű csúnya látvány és nem is fésül. A fésülködés természeténél fog­va reggeli művelet, amikor min­den dolgozó ember hajlamos a sietésre. Márpedig, ha valaki a fésülködést rendszeresen elsieti, helyrehozhatatlan károkat okoz­hat hajának. Az erőszak időnye­reséget, de hajveszteséget is je­lent. A bontófésűvel óvatosan, nem nagy erővel, kis mozdulatok­kal, hosszú és félhosszú hajnál a szálak szabad végén kell kibon­tani vagy lassan egyre inkább kö­zeledni a haj töve felé. Hövid hajnál mindegy, hogy hol kezd­jük a bontást. A kibontott hajat azután a frizurának megfelelően hullámokba rendezzük. Reggel nem érünk rá a haj szépségével annyit törődni, amennyit az megérdemelne. Pe­dig a haj fényét és selymességét csak a gondos kikefélés adja meg. Ezért este keféljük hajun­kat, így a napközben rászállott és összegyülemlett port is eltávo­lítjuk. A kefélés nem árt a frizurá­nak, nem veszi ki a hullámokat,. A helyes fésülés és kefélés a fej­bőr vérkeringését is élénkíti, az enyhe húzás jót tesz a haj növe­kedésének és az elhalt, megla­zult hajszálakat eltávolítja. A fé­sű és a kefe csak akkor felelhet meg feladatának, ha fogai, illető­leg szálai tiszták. Tökfőzelék (sótlan). A megtisztított tököt főzzük meg forró vízben, majd rántsuk be. Tejjel feleresztve, folyto­nos keverés közben főzzük péppé. Tá­laláskor egy kis tejjel elkevert tojás- sárgáját tegyünk hozzá, és cukorral; citromlével vagy citrompótlóval ízesít­sük, Cukorbetegek részére Becsinált gomba. Sampinyon vagy vargánya gombát petrezselyem zöld­jével vajon megpárolunik. 1 deciliter tejből, egy tojás sárgájából és egy csapott kávéskanálnyi lisztből mártást készítünk:, sózva citromlével vagy cit­rompótlóval Ízesítjük, ha felforrt, a gombára öntve tálaljuk. Káposztás felfújt. Egy fej káposztát meggyalulva, sóval megfonnyasztunk* kifacsarjuk és apróra vágott szalonnán megpároljuk. Kihűtjük. Két evőkanál tejfölt, két tojás sárgáját és habját összekeverjük a káposztával, kikent formában, középmeleg sütőben meg-* sütjük. Sajtos felfújt. 6 dekagramm vajat, 13 dekagramm reszelt sajtot habosra ke­verünk. Ehhez hozzáadunk 3 deciliter tejfelt, 4 tojás sárgáját és fehérjének habját, és egy kevés sót. Jól elkever­jük, és puding formába tesszük. Vízzel telt lábasra állítva 45 percig főzzük* majd forrón tálaljuk. Csokoládétorta. 15 dekagramm tisztí­tott és darált mandulát, 8 tojás habját (akkor készítsük, amikor összegyűlt néhány tojás fehérje), és szaharinnal édesített 8 dekagramm kakaót összeke­verünk. Sütőbádogbain két részben megsütjük, diabetikusán elkészített gyümölcsízzel vagy szaharinnal édesí­tett tejszínhabbal megtöltjük, illetve vonjuk be a tetejét. T ASSZONYOK AZ ESZPRESSZÓBAN IX ödös őszi délután volt. Olyan ^ borongás, hűvös esőre álló, amitől az emberben csak a szomo­rú gondolatok ébrednek fel. A ,,Kati eszpresszó” egyik sarkában két asszony ült. Több vendég nem­igen volt Ha egy-egy be is tévedt, fogyasztott fizetett, ment tovább. Csak a két asszony tartott ki. A pincér az időtől álmosain odia-oda- pillantott, de látva, hogy most rá nincs szükség — nagyon érdekes dolgokról beszélgettek —, nem za­varta őket. Főleg az egyik beszélt. A másik csak néha zavarta azt meg egy-egy kérdéssel, vagy ép­pen csak egy szóval. Aztán hall­gatta tovább a beszélőt — Szerettem én mindig a húgo­mat, nem is volt köztünk ellensé­geskedés, veszekedés soha. Ö szebb volt nálam, de én annyival tanul­tabb voltam, amennyivel őszebb így aztán valahogy kiegyenlítőd­tünk. Talán soha nem is lett volna közöttünk vita, ha férfiak nem volnának. De ennél a pontnál — amint odajutottunk, hogy udvar­lónk lehetett — felborult köztünk a békesség. Ha a húgomnak meg­tetszett egy fiú, az biztos nekem kezdett el udvarolni, mondván, hogy neki nem elég, ha egy nő szén, művelt is legyen az. Ha az én szemem akadt meg va_ lakin, az biztos a húgom udvarló­ja lett, mert annál meg csak a szépség volt fontos. így ment ez mindig, és mi egymásra haragud­tunk, mert nem a sors különös tréfáját láttuk a dologban, hanem én a húgomat, ő pedig engem vá­dolt „csábítással”. A ztán én mégis férjhez men­” tem. Jött egy férfi, akit megszerettem és akinek ón is megtetszettem. Akkor a húgom­mal megöleltük egymást, és köny_ nyék közt kinevettük a múlt bo­hóságait. Azt hittük, hogy köztünk minden lezáródott, ami ellentétek, re adhat okot. Én mint fiatalasszony, nagyon boldog voltam. Ahogy szokták mondani: férjem tenyerén hordo­zott. Múlt az idő, született egy szép kislányunk is. Nagy boldog­ság volt, de nagy gond is. A mun­ka, a háztartás és a gyerek mel­lett egyre kevesebb idő jutott a férjemre, magamra még kevesebb. Már nem tudtam minden nap friss blúzban járni, a fodrászhoz is rit­kábban jutottam el, mint addig. Férjem pedig egyre többet ment el egyedül otthonról. Előbb csak TV-t nézni, aztán egy-egy mozi­ba, majd mind sűrűbben találko­zott össze a „haverokkal”. Ezek a találkozások éjfélnél előbb soha nem értek véget A másik asszony, aki eddig csak érdeklődéssel figyelt, most tette az első megjegyzést. Ez is csak egy „igen” volt, de ezt olyan bóloga- tás kísérte, ami azt mondta, „is­merjük az ilyet”. A ztán figyelő tekintetét ismét ” a beszélőre emelte. Az foly­tatta: — Ekkor kértem meg a húgo­mat, hogy ha teheti, jöjjön át hoz­zám naponta, segítsen egy kicsit sok elfoglaltságomiban. Húgom jó testvér volt. Eljött minden nap. Hol ezt, hol azt csi­nált, sokat segített rajtam. De — amire nekem nem volt időm — ő hetenként járt fodrászhoz, mindig friss, habos ruhákban járt, ezért néha egy kicsit irigyen néztem rá. Azonban hamar megvígasztalód- tam: hiszen ő a lány, nálam az ilyesmi már nem fontos. Pedig, ha akkor nem így gondolkozom, ma talán vidámabb dolgokról mesél­hetnék. A figyelmes hallgató újra meg­”1 szólalt, de most sem vált bőbeszédűvé. — Nacsak? — ezzel azt kérdezte „miért, mi lett ebből?”' s hagyta társnőjét tovább beszélni. — Igen, igen. Most jön a java. Akkor este döbbentem rá, mikor a húgom nálunk vacsorázott. Fér­jem, mint „udvarias sógor” olyan bókokat mondott neki, hogy a ka­nál majd kiesett kezemből. — Hm! — így a hallgató. S míg az elbeszélő folytatta történetét, komoran bámult ki, a ködös dél­utánba. — Aztán már nap mint nap lát­nom kellett, hogy ragyog fel fér­jem szeme, ha a húgom jön, s hogy nekividámodik mindjárt. Olyankor soha nincs külön prog­ramja. Az elbeszélő szünetet tart, a hallgató kérdez: — És a húgod hogy viszonyult ehhez? — Meg vagyok győződve, hogy férjem nem érdekli mint férfi, de bohó gyerek, játéknak vesz mindent, és amellett van benne egy kis öntudatlan kacérság. A két asszony elgondolkozik. ” Figyelik, hogy odakint meg­éred az eső. — Fel kell lázadnod! — szólal meg hirtelen az asszony, aki ed­dig jobbára csak hallgatott. — Hová gondolsz? Nem tudok én léirmát csinálni! —szólt ijed­ten a másik. — No, ne is úgy gondold! Ennek nagyon csendes lázadásnak kell lenni. — Hogy érted? — Egyszerű. Te nem Játsz, nem hallasz semmit. Csak megpróbálsz újra szép lenni. Mindig a lehető legszebb. Vegyél agy-két új ruhát, pihenj néha, hogy ne légy örökké fáradt. Kérd férjedet, hogy vi­gyen néha moziba — húgod vi­gyáz addig a kislányodra —, menj vele néha egy presszóba, és sokat beszélgess vele. Keress témát, akármit, ami érdekli, aztán be­széltesd őt. Ügyes hallgató légy, és majd meglátod, nem marad el a hatás. A két asszony egymásra nézett. Szemükben már ott bujkált a mo. soly. Mert egy asszonynak nem sok kell. Elég, ha meglátja a le­hetőségnek egy szikráját is. Attól már remény ébred benne, s már tudja, mit kell tennie. IX ifizették kávéjukat, és ők is 1 távoztak. A pincér egyked­vűen utánuk nézett. Ezek is el­mentek — gondolta —, csoda, hogy volt kedvük ebben a szomo- rító időben eddig is itt ülni. — s egyet ásított a most már végképp kiürült eszpresszóban. Gál Attiláné

Next

/
Thumbnails
Contents