Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-24 / 199. szám
4 N ÉP ÚJ Sif G 1961. augusztus 24., csütörtök Kisújszállási kirándulás A Békés megyei Jókai Színház művészei egy önkéntes építőtáborban Kétfő volt, színházi szünnap és mégis megállt a kékszinű autóbusz a szokásos helyén, a Jókai Színház előtt, s pillanatok alatt magába fogadta a pontosan érkező színészeket. Ügy indultak munkába, mint máskor, csak talán jobb kedvvel, mosolygósabban, hiszen „hosszú tájra” indult a Bekopog a szerelem együttese. A kisújszállási építőtáborba mentek társadalmi munkára, ha nem is csatornát ásni, de szórakoztatni az ott dolgozó fiatalokat. Amatőr „színészkedésem” idején kapott meg először és nagyon a színészi titok, s azóta ha tehettem, kutatva jártam közöttük, s kerestem az eddig meg nem talált titkot. Most megtaláltam. S a titok az, hogy nincs is semmiféle titok. Komoly felkészültség és pontos munka Ennyiből áll az egész. Az utazó együttes egyharmada betegségről panaszkodik. Székely Tamás náthával küszködik, Almássy Gizi sem kevésbé, s a panasza: csak a betegség! A munka nem! Zötyög velünk a busz. Kiss Tibor kontra ultit vág a rögtönzött kis asztalkára, s Fetőházi Miklós sápadtan ragadja meg a piros heÄ Békés megyei Fmsz-ek Megyei Központja és a KPVDSZ megyei bizottsága az elmúlt évekhez hasonlóan ebben a félévben is kiválogatta azokat az fmsz- eket, amelyek 1961. I. féléves tervüket túlteljesítették. Ezeknek az ímsz-eknek a megyei központ javaslatára a SZÖVOSZ Igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége munkájuk jutalmaként a Kiváló Földművesszövetkezet címet adományozta. E legjobb fmsz-ek megyénkben a tótkomlósi, békéssámsoni fmsz-ek, amelyek megérdemelten kapták a kiváló címet és a békéscsabai és méhkeréki fmsz test. Buss Gyula a sofőr „előadását” hallgatja a rossz útról, meg a kocsisokról, akik megkeserítik az életét. Szalad a busz. Zökken egyet, s riadtan ébred a szendergő. Ennyi az egész. Csalódottan szemlélem a megtalált titkot. Begördülünk a kisújszállási Békái János önkéntes építőtábor díszkapuján. Mosolygós fiatalember fogadja az együttest, a tábor parancsnoka. Nincs jó idő, s a tábor lakói sátorlapokkal felszerelve készülődnek a zászlólevonáshoz. Közéjük vegyülnek a színészek, s már folyik is a beszéd. — Mikor van ébresztő? — kérdezi Déry Mária az egyik ifjútól. — Reggel négykor. — Szentisten! — csapja össze a tenyerét, s a kérdezett mosolyog. — Meg lehet szokni. Csak az első napok voltak furcsák. — S a színészek körül egyre többen gyülekeznek, a munkájukról beszélő szolnoki és pesti középiskolások. — Hát ez a mi társadalmi munkánk fiúk — mondja Székely Tamás, az együttes vezetője — és szívesen adjuk nektek, megérdemli tek. Azután megkezdődik az előadás. Kezdetleges kis szükségszínpadon, de szívvel, vidáman kergetőznek a a SZÖVOSZ Igazgatósága és a KPVDSZ megyei bizottsága dicséretét érdemelte ki. Kiváló címet kapott még a kö- rösiadányl takarékszövetkezet, amelynek a megye takarékszövetkezetei között a legjobb betét- gyűjtési, tagszervezési és részjegybefizetési tervteljesítése volt. Az 1961, I. féléves fmsz-i munkaversenyben még számos jó eredmény született. Több mint 40 fmsz-i bolt kapta meg a kiváió bolt címet és több bolt kollektívája nyerte el a szocialista brigád címet. Héjjá Sándor Bekopog a szerelem szellemes fordulatai. S a mintegy háromszáz főt számláló tábor három órán át nevet, tapsol az együttes tagjainak, Székely Tamásnak, Petőházi Miklósnak, Gyurcsek Sándornak, Basa Györgynek, Buss Gyulának, Déry Máriának, Dénes Piroskának, Lő- rinczy Évának, Almássy Gizinek és Kiss Tibornak. A szünetben autogrammot adnak a színészek. Ogy írják neveiket, mint Gagarin — mosolyogva, s elégedetten, mert nem csupán a név miatt, hanem a kellemes este emlékéért is kérik azokat. Közel járunk az éjfélhez, mikor útra kelünk. A kép ugyanaz. Valahol elcsapják az ultit, elöl Székely Tamással és a technikai személyzettel a benyomásokról, élményekről beszélgettünk. Százhatvan kilométer van mögöttünk, amikor leszállunk a buszról. Mi tagadás, fáradt vagyok. Önkéntelenül is arra kell gondolnom, hogy néha igazságtalanul ítélünk. A színészek nagy része naponként csinálja ezt az utat. Most nem volt kötelező, önként mentek. De máskor, amikor hidegebb, rossz, zötyögős utakon kell szállítani a mosolyt és a művészet könnyeit, akkor egy kicsit lemondanak is. Az ember életében talán lemondani a legnehezebb. És ezt mindennap újra kezdeni, megbecsülést és tiszteletet érdemel. Kiss Máté Növekedett a kereskedelmi forgalom A békéscsabai belkereskedelmi vállalatok felajánlást tettek a termelékenység növelésére. Ezt minden vállalat teljesítette és a helyes létszámgazdálkodásukkal 4 százalékkal túl is teljesítették. A vállalat 35/m forintos többlettervet már az első félévben 120/m forintban teljesítették. Különösen kiemelkedik a vendéglátóipari vállalat, amely 35/m forintos tervét már 203/m forint értékben teljesítette. Kitüntették a megye legjobb földmüvesszöveíkezeteit A zöldségellátásról Fiatalasszony ismerősöm panaszkodott, hogy délután, amikor befejezi a munkái és rohan bevásárolni, sokszor az üzletekben azzal fogadják — ha mondjuk zöldséget kér —, hogy elfogyott vagy éppen még nem érkezett meg. Ez a panasz nem, lenne különösebben érdekes, ha nem hallottam volna már jó néhányszor. De sűrű egymásutánban történő ismétlődése azt bizonyítja, hogy azok, akik dolgoznak, bizony hátrányban vannak az otthon lévő háziasszonyokkal szemben. Mit lehetne tenni? Azt hiszem, a panasz orvoslásának egyetlen és hathatós megoldása az lenne, ha néhány ilyen üzletünkben, mint mondjuk a nagy KÖZÉRT vagy a csemege üzlet, vagy a zöldséges bolt ajtaján elhelyeznének egy levélgyűjtő ládikát, amelybe a korán reggel munkába siető asszonyok rendelésüket föladhatnák o bolt címére. Ügy hiszem, nem kellene hozzá különösebb szervezés sem, mert az üzletek akkor még nyitva vannak, amikor a háziasszonyok az üzemekből vagy a hivatalokból hazafelé tartanak és a már elkészített csomagot kifizetve hazavihet- hék a vacsorának valót. Ügy hiszem, ez is a kulturált kereskedelemhez tartozna és megvalósítása nem okozna különösebb gondot sem az üzlet, sem a háziasszonyok számára. Valami rémlik is, hogy mintha már lett volna ilyen vagy csak hallottunk róla. Azt hiszem, megvalósítása esetén a panaszok megszűnnének, s a kereskedelem sem járna rosszul. Az ilyen panaszok megszüntetése mindössze csak egy kis jóakaraton múlik és azon a bizonyos jó értelemben vett üzleti szellemen. Megvalósítása pedig sokat könnyítene a dolgozó asszonyok munkáján. Nem kellene munkából fáradtan rohangálniuk egyik üzletből a másikba, odahaza kevesebb veszekedés lenne, köny- nyebb lenne a második műszak. És ez sem kevés!! (Dóczi) Új művelődési otthonok Csárdaszálláson a közeljövőben fejeződik be az új 250 ülőhelyes színházteremmel rendelkező művelődési otthon építése és berendezése. A művelődési otthonban szakköri szobákat is létesítettek, és még ezen az őszön átadják a lakosságnak. Medgyesegyházán november 7-én avatják fel az új művelődési otthont. A művelődési otthon 450 személyes nagytermét, valamint a színpadot, öltözőket és az előcsarnokot építették fel az első ütemben, a második ütemben kerül sor két szárnyépület felépítésére. A művelődési otthon építési költsége másfélmillió forint. Túlteljesítette féléves tervét a Bánya ES A Békés megyei Tanács Bánya és Építőanyagipari Egyesülés féléves tervét 5,3 százalékkal túlteljesítette. Az 1960. első félévével I szemben a többtermelése 4,6 szá- I zalékot tesz ki. Ez főleg a mezőgazdaság részére szállított trágyaféleségekben mutatkozik. A vállalat azonban túlteljesítette a tervét a nyers- és az égstett-tégia gyártásánál is. Pest az valóban Pest cSzatira cSne jk üíiiujíIxatL Az ötletet úgy szültem, hogy az Esti Hírlap megindította a szülési fájdalmat. Egyik múltheti számában azt publikálta, hogy megjelent a Pest-környéki írók antológiája, Duna-táj néven. Aztán néhány félmondattal megdicsér fiatal szerzőket, egynek pedig odamondogat, mert — így kritizál — írása „Pest-ellenesHallottam én már olyat, hogy bírálat után a megbírált „megfúrva” érezte magát, és azt mondta, hogy Kapro- csek „ő-ellenes”. (A mi falunkban is volt egy kisbíró, aki egyszer kihasította a dobon a kutyabőrt, mert hogy az a dob le volt téve a földre, a kisbíró maga tette le, mert azt hitte, azért megy olyan görbén. mert hogy a dob félrehúzza. Pedig más is lehetett, mert egyenesen a sarki kocsmából jött a kisbíró, és nem is lehet, hogy meggylét ivott, mert akkor még nem csináltak meggylét. Szóval letette a dobot az út szélére, és akkor indult volna tovább, de mert megfordult vele a világ, ő ezért visz- szafelé indult. A dob persze nem ment félre előle, és a kisbíró belebotlott, minek folytán el is vágódott. Erre azt mondja az áldott szívű kisbíró: „Na, tudtam, bogy az isten engem kegyeiben tart és meg is jutalmaz. Az apám mindig azt mondta, hogy az már régi igazság, hogy ahol megbotlik az ember, ott el van ásva az öregapja aranya.” Aztán fogta a kisbíró a bicskáját, és belevágta a k-u- tyabőrbe, aztán rázta a dobot, hogy kipotyogjon belőle az öregapja aranya. De nem esett ki az arany, viszont a falu népe nagyon megbírálta a kis- bírót, elkergette, és megvetette vele a dobot. Másnap a kisbíró elköltözött a faluból és azt híresztelte más falu népének, hogy azért fogott batyut, mert az ő faluja , ,kisbíró-ellenes”. Pedig nem is volt a falu ldsbíró-el- lenes, csak nem szerette, ha a kisbíró a község dobjában keresi az öregapja aranyát.) Nem tudom, hogy most engem is nem mondanak-e „Pest-ellenesnek”, mert ugyan imádom Pestet, csakhogy én szabadságom idején nem érzem, hogy Pest is imádna engem. » A Nyugati-pályaudvar előtt ért a sörszomjúság. Utánanéztem,. és ott a csemegebolt fölött megtaláltam a büfét. Igen ügyesen van odaépítve. Ha az ember lent vesz 10 deka főtt-csülköt, ott fent elfogyaszthatja, és rögtön le is öntheti egy kisüveg sörrel. Vettem én is blokkot, s kértem a kisüveg sört, meg a poharat, mert mégsem iszik az ember egy ilyen kulturált helyen üvegből. — Az üveges sörhöz nem adunk poharat! — nyomta elém az a szép asszony az üveget pohár nélkül. — Nem jár hozzá! — Nincs rendszeresítve... — erősítettem meg. Biccentett, hogy nincs. — Elég baj! (Egyszer Csabára pesti turistáik érkeztek nagy hűhóval. Megtekintették a Kossuth téren a mezőgazdaság fejlődését, aztán a Csaba Étteremben tették tiszteletüket a mezőgazdasági termékekből származó készítmények megkóstolása végett. Volt köztük egy nálamnál is soványabb, kétméteres „Csaba-járó”. Ez egy nagyon jóságos, tiszta ember lehetett, mert ebéd előtt rögtön eltűnt a spanyolfüggöny mögé, hogy a Kossuth téri mezőgazdaságban rárakódó port lemossa a kezéről. Igaza is volt, mosatlan kézzel tiszta lelkű ember nem ülhet le enni. De nem sokáig volt ott a spanyolfal mögött, feltűrt ingujjakkal előbújt, és olyan har- ciasfonmán, pesti tájszólással elkiabálta magát: — Hozzák nekem Ide az üzletvezetőt! — a pincér ugrott, s már ott is volt az üzletvezető. — Kérem, kollégám pardon, bemutatkozom: Fény Kázmér vagyok, a Nagybudapesti Hortenziaétterem üzletvezetői státuszából. Kérem, kedves vidéki kollégám, micsoda disznóság az, hogy a kézmosó mellett nincs kéz-szagosító paríőm?! Ez kérem durva hanyagság! Vidéken még ilyet is lehet tapasztalni? Követelem, hogy ez többé ne forduljon elő!) » Az MTK—Juventus meccsre mentem az 5-ös autóbuszon. Egy 50 év körüli ülő férfivel szemben állt egy 40 év körüli jólszituált, olyan gyémántféle karkötővel és aranyféle gyűrűkkel kidíszített hölgy. Azt hittem először, hogy a jólszituált hölgy ismeretséget akar kötni az 50 év körüli bajuszos bácsival. Mert olyan vidéki bácsi formája volt. Folyton odanyomta a térdét ez a hölgy. Ha meg egyet döccent a busz, akkor ráesett a bácsira. Aztán még egyet döccent az 5-ös, megint a nyakába esett a jólszituált hölgy. Az 50 év körülinek is, nekem is gyanús volt a dolog. De elég buta gyanú volt, mert a jólszituált hölgy a Dohány utcában megszólalt: — Mégis csak udvariatlanság és müveletlenség, hogy nem áll fel kérem, amikor egy hölgy fájós lábbal áll maga mellett. Látni, hogy nem volt az úrnak gyermekszobája. Micsoda förtelmes lova- giatlanság ez kérem?! A bácsi sajnos felállt és odébbbicegett. A jólszituált hölgy az O-szek- torban két sorral előttem a leghangosabban drukkolt a Juven- tusnak... (Városunkban azelőtt mindig átjárt Békésről egy kolduló, és a nagytemplom előtt tartotta „fogadóóráját”. Ez az ember olyan szívfájdítóan tudott dariz- ni, hogy az embernek meg kellett, hogy szakadjon a szive. Megró kiránt valahol és teljesen érthetően szokta mondani: „Könyörüljön rajtam kegyességed jó szíve, nyomorult rokkant vagyok, elveszítettem fél lábamat”. Mindig a reggeli csendben szokta elfoglalni a „trónját” és csalt este, amikor teljesen elnéptelenedett az utca, szokott eltávozni. Senki nem ismerte csak úgy, ahogy ott ült a meglévő egy lábát kinyújtva. Egyszer aztán valami dolga lehetett, mert nem várta meg az utca elnéptelenedését, hanem amikor beállt a térre a békési kisvonat, felugrott, vette a sapkáját, zsebbe öntötte a pénzt, s usgyl neki, egyenest a mór mozgó kisvonat egyik kocsijának peronjára ugrott. Méghozzá kétíábon! Valahogy a sok ülés folytán úgy látszik „kikelt” a másik lóba is. Másnap aztán hiába ült a „trónra”, senki nem adott neki egy vasat sem). W A pályaudvaron megkérdeztem a peronőrtől, hogy mikor indul Rétságra a vonat. Azt mondta: 13.30 órakor. — Mikor érkezik meg Rétságra? — Tizenhat órakor! — Ez nem jó... — Megy egy vonat most 11.20 órakor is — kedveskedett a peronőr. — És ez mikor érkezik oda? — Ez is 16 órakor, mert meg-
