Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-23 / 198. szám

1961. augusztus 23., szerda népOjsáe Különleges építkezési mód Nagy feladat elé állította az ÉM Békés megyei Vállalatát Békés­csabán a legújabb lakótömb ala­pozásánál feltárt futóhomokréteg. De nem sokáig tétlenkedtek, mert rátaláltak a megoldásra. Vasbeton- lemez alapot készítettek, összeál­lították a vasszerkezetet, amelyet a tervező vállalat szakmai vezetői végleges formában az elmúlt na­pokban vettek át. Erre a vasszer­kezetre 180 köbméter betont dön­gölnek. Ezen a vasbetonlemezen és a keretállásokon nyugszik majd az új 18 lakásból álló tömb, amelyben a beruházási bank is helyet kap. Az épületet a jövő év tavaszán adják át rendeltetésének. Egymillió 670 ezer naposcsibét vittek ki megyénk tsz-eibe Megyénk termelőszövetkezetei eddig egymillió 670 ezer naposcsi­bét vittek ki, amelyből az elhullás 10,9 százalékos volt. Ezzel egy idő­ben 226 ezer napospulykát, 160 ezer gyöngyöst és 26 ezer libát is szállítottak a termelőszövetkeze­tekbe. A naposbaromfi-igények ki­elégítésére megszervezték a szeg­halmi, valamint a mezőkovácsházi keltetőállomás építését is. Mind­két járásban folyamatban van a törzsbaromfi-állomány kinevelése. A mezőkovácsházi keltetőállomás­ról a Mezőhegyesi Állami Gazda­ságban 30—33 ezer hempshirei-leg- horn keresztezett állományt he­lyeznek ki, és letojatás után a Barneválnak adják át. Helytörténeti és képzőművészeti kiállítások nyíltak a megyében Az alkotmány ünnepére érde­kes kiállításokat rendeztek a vi­harsarki múzeumokban Békés­csabán a Munkácsy Mihály Múze­umban szombaton délelőtt nyi­tották meg a Hazafias Népfront és a Megyei Könyvtár rendezte helytörténeti kiállítást, melyen fényképek, eredeti dokumentu­mok, megsárgult levéltári okmá­nyok alapján mutatják be Békés­csaba keletkezését és fejlődését napjainkig. Gyulán, az Erkel Ferenc Mú­zeumban alkotmánynapi kiállítást rendeztek, ahol bemutatják a magyar nép hogyan él az alkot­mány biztosította jogaival, meny­nyit szépült, javult élete és mun­kakörülménye. A kiállításon lát­ható Derkovits Gyula Dózsa-soro- zata is. Orosházán, a viharsarki föld­munkásmozgalom egykori felleg­várában a helyi festőművészek legszebb alkotásaiból rendeztek kiállítást a Szántó Kovács Múze­umban. Tudösitás a zsadányi Búzakalász Tsz közgyűléséről Augusztus 19-én délután köz­gyűlésre jöttek össze a zsadányi Búzakalász Tsz tagjai. Pásztor elvtárs, a termelőszövetkezet párt- szervezetének titkára megnyitójá­ban nem kis büszkeséggel jelen­tette ki, hogy termelőszövetkeze­tük első a járásban, de a megye számos termelőszövetkezetének sem sokkal különb a gazdálkodá­sa. Ezek után kíváncsian vártuk Törő elvtársnak, a tsz elnökének beszámolóját. Abból is azt tűnt ki, hogy a zsadányi Búzakalász Tsz tagjai szorgalmasak, élnek az adottságokkal, jól gazdálkodnak. Tavaly és az azelőtti évben annyit építkeztek, hogy jövőre már csak legfeljebb baromfíólat kell épít­senek, hogy mintegy tízezerre nö­velhessék a baromfiállományt. A 3072 holdas közös gazdaság jelen­tős számú állatállománnyal ren­delkezik. Kétszázhuszonnégy szarvasmarhájuk, 755 sertésük, 1357 juhuk és 3348 darab vegyes baromfijuk van. Az idén már elszállítottak 537 hízott sertést és 148 hízott marhát, de még 198 hízósertésük és 81 hi- zómarhájuk van. Az állatállo­mány az év első hét hónapjában 1 600 000 forintot jövedelmezett. Az állati termékekkel, a segéd­üzemek termékeivel és egyéb áruk értékesítésével együtt az első fél­évben 2 794 458 forint volt a ter­melőszövetkezet bevétele. Ez a magas bevétel lehetővé tette, hogy a termelőszövetkezet — mint ahogy azt év elején betervezték — minden hónapban 30 forintot fi­zessen a teljesített munkaegysé­gekre. Ilyen összeget fizetnek év Bíró néni sírfa el az asszonyok­nak, hogyan történt az eset. A gyárak valami láthatatlan ** erő akaratára kezdték be­zárni kapuikat, egyre több mun­kás jelentkezett segélyre a szak- szervezeteknél. Abban az elektro­technikai gyárban is, amelyikben az öreg Bíró dolgozott, csak egyet- kettőt tartottak meg a régi szak­munkásokból. A többieket, első­sorban segédmunkásokat, szélnek eresztették., Nyomorgott a Bíró család sok tízezer hasonló sorsra jutott társával együtt. Lalinak hi­ába ígértek új cipőt húsvétra, hogy végre ne szégyenkezzen rongyos lábbelije miatt az iskolá­ban — karácsonyra sem lett sem­mi az új cipőből. Bíró alkalmi munkát, szénhordást, favágást vállalt, de ha felesége nem lett volna olyan erős, hogy szinte éjiel- nappal mosson a Steiner libásék, a Török hentesék meg a Horváth építőanyag-nagykereskedőék há­zaiban, bizony a mindennapi ke­nyérre sem lett volna a csalánnak. De megértheti ezt egy nyolc esz­tendős gyerek? Lali csak annyit tudott, hogy húsvétkor a nyuszi csapta be őt, karácsonykor meg a Jézuska. Lábujja kilógott a sze- métrevaló bőrcafatok alól, melye­ket házilag erősített a lyukas talphoz Bíró Mihály. Az iskolában bocskorosnak csúfolták az önérze­tes gyerkőcöt, aki alig várta már a karácsonyt, amikor majd eldob­hatja ezeket az ócska kacajokat. A keserűség, a mindig félreve­zetett, megalázott gyermekembe­rek kétségbeesett daca ömlesztett forró könnyeket szemeiből, ami­kor otthon megmondták neki; a Jézuska elfelejtett cipőt hozni, mert biztos rossz volt az iskolá­ban. Először nem akarta elhinni, kereste az ágy alatt, s egyre elke­seredettebben a szekrényben, az asztal körül. Aztán állt egy dara­big a fa mellett és omlottal: a könnyei. Odalépett a székhez, le­vette róla foltozott Kabátját, fe­jébe vágta sildes sapkáját, s az ajtó felé rohant. Zokogva a kü­szöbről kiáltotta vissza; — Többet nem jövök haza:... Maguk mindig becsapnak enge- met a Jézuskával együtt!.. Ügy bevágta az ajtót, hogy csak erre ocsúdtak fel a szülők. Ta­nácstalanul néztek egymásra, Bí­rónő pityeregni kezdett. Az em­ber rákiabált. — Mit bőgsz itt? Eredj, azt hozd vissza azt a kölyköt!... — Menj te utána, látod, hogy megindult..; Bíró öles léptekkel ment a fiú után. A kapuban érte utol. — Az istennyilába mégy ilyen időbe, te!? — förmedt rá. Gye­re, vetkezz le... Majd kapsz cipőt, ha lesz pénzünk... — Jó voltam én az iskolában is — zokogott a fiú —, mégis... nem vesznek nekem cipőt... — Ejh, hát!... Gyere vagy el- fenekellek mindjárt, az istenit a nyakas fejednek!.... Bíró mérgesen ragadta karon a rugkapáló gyereket, s úgy von­szolta be a szobába. Bent a székre lódította, s az asszonyra támadt. — A te hülye meséid gyümöl­cse!... Itt van, magyarázd meg ne­ki, hogy a szegényeknek nincsen Jézuskájuk... Nekik nincs.. — csa­pott az asztalra. — Ne üvöltse- tek!... gúnyolódott keserűen. — Inkább énekeljétek a Menny­ből az angyalt... Aztán becsapta maga mögött az ajtót, úgy hagyta ott a bömbölő családot. Eíróné hiába vigasztalta Lalit. A gyerek, amikor már nem zoko­gott is, kijelentette, hogy elmegy hazulról oda, ahol majd kap ci­pőt, meg mást is. Erőszakkal vet­keztették le, Misi bátyja egész es­te veszekedett vele, hogy fogd be a szádat, te hülye, mert elverlek — Lali hajthatatlan maradt. Lí ásnap hiába várták haza. 1 1 Mielőtt kiment, azt mondta, a grundon lesz, szánkázik a többi­ekkel. Sém ebédre, sem vacsorá­ra nem tért haza. Az asszony ke­zeit tördelve szaladgált az ismerős gyerekekhez, hogy látták-e Lalit. Senki sem látta. Aztán felkereke­tek keresésére. Bíró iszonyúan feldühödött, mikor megtudta, mi van. — Miért engedted ki, tudtad mit forgat a fejében az az elvete- temült!... Na megállj, te büdös csavargó, majd adok én neked, ha kezeim közé kerülsz — füstöl­gőt!. Lali harmadnapra került elő, rendőrök csípték el Rákcsrende- zőn. Falura akart menni a nsgy- mamához. Mit tudta ő, hogy ott | még nagyobb Ínség várna rá. 1 Ahogy a rendőrök mesélték, há­rom napig kéregetésből élt, s hol egyik, hol a másik váróteremben aludt. Egy könny sem buggyant ki szeméből, amikor apja amúgy istenigazából elnáspágolta... Zoltán mosolyogva figyelte a szeme sarkából Lalit. Vajon ak­kor is nyakas tudna lenni, ha nem róla, hanem barátainak a vé­delméről lenne szó? Könnyed, kissé fölényes viselkedése nem er­re enged következtetni, állapítot­ta meg magában. És az sem, amit Sándor reggel mesélt róla. In­kább olyan, csak a maga érdekeit néző, hebehurgya fiúnak könyvel­te el Lalit. (Folytaíjuki végéig a munkaegységekre, s lehe­tőség van arra, hogy jelentős összegű nyereségrészesedést is kiosszanak. Az összbevétel egy ré­szét természetesen a közös alap növelésére fordítják. Ebben az évben az új jövedelemelosztási mód, vagyis a garantált munka­egység-érték miatt nem vásárol­tak gépet, de a jövő évben két DT, két kis Zetor, egy Szuper-Zetor és egy Belorusz traktor vásárlá­sát vették tervbe. Törő elvtárs elmondotta, hogy a termelőszövetkezetben idejében végeztek el minden munkát, az aratást például már július 12-én, a cséplést pedig augusztus 18-án fejezték be, annak ellenére, hogy a tagok közül egynéhányan alig, vagy egyáltalán nem dolgoztak a közösben. Oszlács elvtárs, a ter­melőszövetkezet agronómusa rész­letesen elemezte az eddig elvég­zett munkát a közgyűlés második napirendi pontjaként. Azzal kezd­te, hogy az 519 hold kukoricave­tés elfogadható növényápolásban részesült, bár voltak, akik elhanyagolták a kapálást egyes területeken, s ott kevesebb termés is ígérkezik. Jó ápolásban részesült a 150 hold cukorrépa is. Többen voltak, akik kijelentették, hogy a répa gazolókapálását még munkaegység-jóváírás nélkül is elvégzik. A tagok zömében ilyen volt a munkakedv, de a hiányzók miatt a napraforgó egy részét az építőbrigád tagjaival kellett meg- kapáltatni. Az aratásról beszélve Oszlács elvtárs tanulságként megemlítet­te, hogy jövőre az ideinél sokkal több gabonát kell asztagba horda­ni, mert a keresztből való csép- lés sokkal lassúbb ütemű. Ugyan­csak az ez évi tanulság az is, hogy a cséplés idejének megrö­vidítése miatt sokkal nagyobb te­rületet biztosítanak a kombáj­noknak. A Búzakalász Tsz-ben egyébként az étkezési borsó ki­vételével mindenből több termett a tervezettnél. Például búzából 10,88, őszi árpából 14,85, tavaszi árpából 10,89 mázsát takarítottak be holdanként. Különösen jel fi­zetett a 40 hold olajlen: a terve­zett 5 mázsával szemben 7,12 má­zsájával holdanként, — Most az a legfontosabb fel­adat — hangoztatta Oszlács elv­társ —, hogy gyorsítsák az istálló­trágyázást, a majorokból és a háztáji gazdaságokból mielőbb mintegy 40 ezer mázsa szerves­trágya kerüljön kihordásra, illet­ve széjjelterítésre. Ezután a 150 hold kender és a 31 hold burgonya gyors betakarítását említette fontos feladatnak. Amint mondotta, a járásban alig van má­sik olyan szép kender, mint az övéké, jó a burgonyatermés is: elég sok 50—60 dekás burgjnya is került ki a földből. Eadig 514 hold jó minőségű nyári mélyszán­tást végeztek el a gépállomás traktorosai a termelőszövetkezet területén. — Ezért dicséret illeti a traktorosokat — mondotta Gsz- lács elvtárs, majd ismertette a jövő évi előzetes vetéstervet. Eszerint jövőre 200 hold szovjet, 100 hold olasz és 300 hold magyar búzafajtát, 150 hold őszi, 100 hold tavaszi árpát, 150 hold cukorrépát, 100 hold napraforgót, 45 hold bur­gonyát, 10 hold uborkát, 100 hold olajlent és 500 hold kukoricát vet­nek. A lucerna vetésterületét 350, a vöröshere vetésterületét pedig 105 holdra növelik. A termelőszö­vetkezet a fennállása óta eltelt évek összességében sem takarí­tott be még ennyi szénát, mint az idén, összesen 10 ezer mázsát. Törő elvtárs is, Oszlács elvtárs is hangsúlyozta, hogy a háztáji állatállomány tartásának és hiz­lalásának megkönnyítéséhez mintegy 3000 mázsa szénát osztanak ki, de emellett osztanak kukoricát ü az eddig kiosztott árpa és egyéb szemestakarmány mellett. Törő elvtárs azt javasolta a közgyűlés­nek, hogy a közös kukoricával együtt művelt és még ki nem mért háztáji kukoricát csak aztán mér­jék ki, ha már a közi» kukorica be lesz takarítva. Mint mondotta, fur­csa az, hogy a tagok még nem tud­ják, hol van a háztáji kukoricájuk, és hogy a vezetőség csak a közös kukorica betakarítása után alkarja kimérni. Azonban ezt indokolja a korábbi évek tapasztalata: az, hogy a tagok közüj jó néhányan a háztáji termés betakarítása után nem törődtek a közös termés be­takarításával, s megtörtént, hogy még januárban is kellett kukori­cát törni. Az elnök és az agronómus be­számolóját élénk vita követte. Má­té Károly elmondotta: a vezetőség hibája is, hogy a tagok egy része nem járt ki rendszeresen dolgoz­ni. Egyrészt azért, mert eléggé gyenge a tagok körében a felvilá­gosító munka, másrészt tavaly a különböző kampánymunkák előtt a vezetőség ígéreteket tett, amit aztán nem teljesített Buhkán Sán­dor azt fejtegette, hogy a sok ered­mény láttán egyeseknek a fejébe szállt a dicsőség, meg vannak elé­gedve azzal, amit eddig elértek. Neki is az a véleménye, hogy a szövetkezet vezetői keveset beszél­getnek, foglalkoznak a tagokkal, ritka időközönként tartják meg a közgyűlést. Baranyai Sándor elv­társ ezt azzal toldotta meg, hogy a termelőszövetkezet pártszerve­zete nem mozgósítja megfelelően tagjait, gyenge a felvilágosító, agi- tációs munka. Vannak olyan mun­kacsapatok a termelőszövetkezet­ben, amelyekben egyáltalán nincs párttag, mert eddig nem for­dítottak gondot arra, hogy ará­nyosan osszák el a kommunistákat a munkacsapatokban. A közgyűlésen mind a vezetők, mind a tagok részéről kendőzetlen őszinteség nyilvánult meg. Együt­tesen törekedtek arra, hogy meg­szüntessék a hibákat, s az eddigi­eknél is jobban, eredményesebben gazdálkodj anak. Kukk Imre Hat község, 211 vagon búza A sarkadi járás községei — közöttük Biharugra. Körösnagyhar- sány, Kötegyán, Méhkerék, Sarkadker esztúr, Űjszalonta és Zsa- dány — elsők között fejezték be a cséplést. A cséplés befejezésével együtt valamennyi termelőszövetkezet teljesítette gabonaeladási tervét. Biharugrán háromezer, Körösnagyharsányban 1700. Köte- gyánban 2287, Méhkeréken 3500, Sarkadkeresztúron 4000, Űjszalon- tán 1050, Zsadányban pedig 5550 mázsa búzát szállítottak be és ad­tak át a terményforgalminak.

Next

/
Thumbnails
Contents