Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-22 / 197. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ara 50 fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPUJSAG 1961. AUGUSZTUS 22., KEDD AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM Fehér Lajos elvtárs beszéde a füzesgyarmati nagygyűlésen Díszoklevelet és pénzjutalmat kapott a Vörös Csillag Tsz tavalyi jó gazdálkodásáért Kettős ünnepet ültek augusztus 20-án a füzesgyarmati termelőszövetkezeti gazdák: alkotmányunk születésének évfordulóját, melynek tiszteletére befejezték a kenyérgabona betakarítását; és azt, hogy a Vörös Csillag Termelőszövetkezet tavaly az ország 25 legjobb termelőszövetkezete közé került, s megkapta a forradalmi munkásparaszt kormány dicsérő oklevelét és 20 ezer forintos pénzjutalmát. Az oklevelet és a pénzjutalmat Fehér Lajos elvtárs adta át az ünnepi nagygyűlésen, amelyen beszédet mondott. A Füzesgyarmat főterén felállított emelvényen Fehér Lajos elvtárs mellett helyet foglalt Szabó Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Láda András elvtárs, a járási pártbizottság titkára, Sándor József elvtárs, a járási tanács elnöke, továbbá a két nagy helyi termelőszövetkezet elnöke, a többször kitüntetett Barkóczi Pál és Csató Zsig- mond elvtársak. A nagygyűlést a községi tanács elnöke nyitotta meg, aztán Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára emelkedett szólásra. Fehér Lajos elvtárs beszéde — Tisztelt szövetkezeti gazdák! Füzesgyarmat dolgozó népe! Augusztus 20-án évről évre megünnepeljük az alkotmányt, szocializmust építő társadalmunk alaptörvényét, amely rögzíti ezeréves fejlődésünk legnagyobb vívmányát, azt, hogy a Magyar Nép- köztársaság a munkások és parasztok állama. Rögzíti azt a tényt, hogy a népnyúzó urak, föld- birtokosok, főpapok országa helyett ma szorgalmas munkával a dolgozó nép országát építjük, tehát saját magunknak építjük — mondotta Fehér Lajos elvtárs bevezetőjében, majd így folytatta: — Alkotmány napja, amely egyben az új kenyér ünnepe és országszerte munkás-paraszt találkozók napja, jó alkalom arra, hogy mérleget készítsünk a magunk számára: ki-ki hogyan dolgozik saját területén, a gyári munkapadok mellett, a földeken, az íróasztal mellett, s milyen sikereket értünk el a szocialista építőmunkátóan, munkás-paraszt államunk erősítésében. Az ilyen összejövetelek egyben alkalmat jelentenek arra is, hogy megvonjuk, mi a helyünk a nap alatt a külvilágban: mi a helyzet a külpolitikában. S mivel ma különösen zajlanak a külpolitikai események, egymást kergetik az izgalmas, sokszor az egész emberiség sorsát és jövőjét érintő események: engedjék meg, hogy beszámolómat a külpolitikai helyzet főbb vonásainak ismertetésével kezdjem. Ma már vitán felül áll minden józan és becsületes ember előtt, hogy korunk a szocializmusba való átmenet korszaka. A jelenlegi időszakot a szocialista világrend- szer létrejötte, az imperialista gyarmati rendszer gyors széthullása, a kapitalizmus általános válságának elmélyülése, ugyanakkor a szocializmus és a béke erőinek állandó növekedése jellemzi. A két rendszeri, a szocialista és a kapitalista rendszer óriási, mondhatnám, élethalál-versenyben áll egymással. Mi azt valljuk, hogy ezt a versenyt a történelem fogja eldönteni és a történelem a szocializmus javára dolgozik, Bizonyosak vagyunk benne, hogy a szocialista országok a békás verseny eszközével is győzedelmeskednek a kapitalizmus felett. A szocialista társadalmi és gazdasági rendszer ugyanis, mivel megszüntette a kizsákmányolást és a termelőeszközöket, a nép tulajdonába adta, összehasonlíthatatlanul életképesebb, haladóbb, igazságosabb, mert jobban kielégíti a dolgozó emberek anyagi, szellemi szükségleteit, boldogulását. A szocialista rendszer lényegéből fakad az, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország nem akar háborút, sőt minden erejét megfeszíti, hogy ne legyen háború, mert a szocialista építőmunkához, a jobb és szebb emberi élet kialakításához — béke kell! Éppen ezért a mi országaink a békés egymás mellett élés politikáját és nem a háborúskodás politikáját folytatják! Nőm így teszik ezt az imperialisták. Őket egyre nagyobb félelem fogja el a szocialista országok erőinek gyarapodása láttán. Mindenekelőtt annak a felismerésnek nyomán, hogy a két világ- rendszer küzdelmében a szocialista országok gazdasági sikerei, békés külpolitikája révén politikai befolyásuk rohamosan nő szerte a világon a becsületes emberek- körében. Mindezek alapján — és nem utolsósorban a Szovjetunió hagy katonai fölénye következtében — a szocializmus táborának erői túlsúlyba jutottak az imperializmus táborának erői felett. Mindezek miatt egyre dühöd- tebbek az imperialisták és leg- agresszívabb körei, élükön az Egyesült Államok milliomosai és milliárdosai, a Zalájukban álló tábornokok, akikul vakult dühükben háborús kalanddal, egy új világháború kirobbantásával is — ha csak rajtuk állna megkísérelnék a szocializmust, kommunizmust építő országok megsemmisítését. Ennek érdekében ve-, szettül fokozzák a fegyverkezést. Különösen nagy erőfeszítést tesznek évek óta Nyugat-Németország felfegy vérzésére Elsősorban az amerikaiak jóvoltából és segítségévei Nyugat-Né- metország bosszúra éhes reakciós vezető körei az elmúlt tíz év alatt majdnem annyit költöttek katonai célokra, mint dicstelenül kimúlt elődjük, Hitler 1933-tol — batalomrajutásától — kezdve a második világháború kirobbantásáig. A háborús kalandorok számításaikban különleges szerepet szántak Nyugat-Beriinnek. Maguk is nyíltan „írontváros”-nak nevezik, s háborús készülődéseik előretolt ugródeszkájának tekintik és kezelik. Ennek érdekében Nyugat-Berlint teletömték diver- zárss kémszervezetekkel, amelyek felforgató tevékenységet szerveznek nemcsak Kelet-Berlin és a Német Demokratikus Köztársaság szocialista társadalmi rendszere ellen, hanem kémtevékenységet folytatnak a többi szocialista ország belső rendje ellen is. Nyugat-Berlin ennek következtében ma tulajdonképpen egy óriási kémközpout, azaz a Német Demokratikus Köztársaság elleni provokációk állandó tűzfészke és a náci propaganda központja. Azt hiszem, minden jelenlévő egyetért velem abban a megállapításban, hogy ideje rendezni a német béke és Nyugat-Berlin kérdéséi. A német népnek 16 esztendővel a második világháború befejezése után — joga van a beke- szerződésre. A Szovjetuniónak, Csehszlovákiának, Lengyelországnak s a többi országna:: amelyek olyan sokat szenvedtek és oly sok emberéletet vesztettek a második világháborúban a rabló hitlerista hadsereg pusztításaitól: jogulí van arra, hogy pontot tegyenek a második világháború végére. Joguk van arra, hogy hathatós, erélyes rendszabályokat foganatosítsanak a Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben kialakult háborús tűzfészek megszüntetésére! Ezt a célt szolgálja a német békeszerződés és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rendezése. Tisztelt hallgatóim! Teljes tudatában kell lenniük Önöknek is és a szocialista tábor minden becsületes állampolgárának, hogy ha a német békeszerződés megkötését nem mi, a szocialista országok kezdeményezzük és valósítjuk meg, akkor ezt nem valósíthatja meg senki. Az imperialista hatalmak ugyanis nem érdekeltek ebben, mert jól tudják, hogy ők veszíteni fognak ezzel. Éppen ezért a békeszerződést nekünk kell kikényszeríteni az imperialistáktól. Ha lehet, persze jobb lenne, ha a békekötés a nyugati hatalmakkal egyetértésben történne meg mindkét német állammal, tehát a Német Szövetségi Köztársasággal és a Német Demokratikus Köztársasággal. De ha ez nem megy és nem sikerül rábírnunk a nyugati hatalmakat, akkor. a varsói szerződés országai külön is megkötik a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal — még ebben az esztendőben ' Ez a varsói szerződésben részt vevő államok, tehát a szocialista országok álláspontja! Világos, tiszta és becsületes álláspont! A nyugatnémet reakciós vezetők válasza erre az lehet, hogy fokozzák a hisztériát, a felforgató tevékenységet és eéy időben az emberkereskedelmet Kelet-Berlin területéről. Ezt megkönnyítette eddig az a körülmény, hogy Keiet- Berlinben évek óta nyitott a határ. s a két városrész között kibejárhatott mindenki tetszés szerint. Ezt az állapotot persze különösen kihasználták a kémek, (Folytatás a 2. oldalon) J. A. Gagarin őrnagy találkozása a sajtó képviselőivel Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy hétfőn hajókiránduláson vett részt, majd visszatérve a Bem rakpartra, a sétahajón találkozott a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel, akik .kérdéseket tettek fel neki. Kivonatosan közüljük erről az MTI tudósítását: A Népszabadság kérdése: Rövid magyarországi tartózkodása idején melyik volt a legkedvesebb élménye? — Magyarországi élményeim közül nagyon nehéz lenne kiválasztani olyat, amelyikre azt mondhatnám, az volt a legkedvesebb, az gyakorolta rám a legmélyebb hatást. Találkoztam magyar dolgozókkal, a*párt- és a kormány vezetőivel. Valamennyi találkozás igen szívélyes, baráti volt. Mindegyik felejthetetlen élményt nyújtott számomra. ■Jártunk Budapesten, Sztálinvó.ros- ban, Pécsett, Komlón. És bár csak néhány rövid napot töltöttünk Magyarországon, itt-tartózkodá- sunk nagyon sok élményt nyújtott, maradandó emléket jelent. Nekünk nagyon megtetszett az önök országa, az önök népe és fővárosuk, Budapest. A Népszava szerkesztőségének kérdése: a szovjet űrkutatás jelenlegi technikai és tudományos sikereiből ítélve mikor utazhat az első ember a Holdba? A Vosztok típusú űrhajók alkalmasak-e Hold-utazásra? A VQsztok-típusú űrhajók item alkalmasak arra, hogy azokkal a I kész voltam a találkozásra. Az Holdra repüljenek. Ezt a típust Föld-körüli kozmikus utazásokra alkották. Tudósaink, mérnökeink dolgoznak már olyan űrhajókon is — s ezek ei is fognak készülni —, amelyek alkalmasak lesznek Hold-körüli repülésre. Mi majd ezeken a különleges űrhajókon jutunk a Holdra. Az időpontot természetesen ma még nehéz lenne meghatározni. Lehetséges, hogy öt év is kell hozzá. Nem tudom, hogy áll ez a dolog az Egyesült Államokban, lehet, hogy ők hamarabb elkészülnek a Hold-űr- hajóval és előbb fognak oda repülni. Az \I>N hírügynökség budapesti tudósítójának kérdése: Hogyan alakú! programja a következő hónapokban és programjában szerepel-e az NDK meglátogatása? — Az én legközeleobi programom — válaszolta GagaHn őrnagy — tanulás a mérnöki akadémián. Az NDK-ból kaptam meghívást. El is fogadtuk, sok mindentől függ azonban, mikor látogathatunk el a Német Demokratikus Köztársaságba, hiszen a további űrreviilé- seket is elő kell készíteni és valamikor tanulni is kell. Véleménye szerint mi az oka annak, hogy Cyrus Eaton meghívása ellenére sem sikerült találkoznia a két amerikai űrpilótával? — A dolog nem rajtam múlt. Én amerikai űrrepülőket kellene megkérdezni, miért nem jutottak el a találkozóra, miért nem jöttek el? Gondolom, a találkozó elmaradása veszteség az amerikai űrhajósok számára, mert a mi technikánk és felkészülésünk az űrutazásra mégis valamelyest magasabb színvonalon áll. A tapasztalatcsere tehát számukra lett volna előnyösebb. Gondolom, mi is meríthettünk volna valamit az o tapasztalataikból, de meggyőződésem, hogy végül is ők vesztettek többet. Ez a találkozás politikai szempontból is hasznos lett volna, mert elősegíthette volna a két nép, az Egyesült Államok és Szovjetunió népeinek közeledéséi, s nem utolsósorban a világűr további meghódítását. Ha nem akarnakt találkozni velünk, hát ne találkozzanak. Mi végrehajtjuk programunkat, a jövőben is repülni fogunk az űrben. Nekik pedig azt üzenjük: érjenek utol bennünket. A sajtófogadás végén a filmhíradó riporterének kérésére dedikálta fényképét, hogy majd a mozikban azok is láthassák auto- grammját, akiknek nem tudott au- ■ogrammot adni. A sajtókonferencia Szirmai István zárszavával ért véget. (MTI)
