Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-22 / 197. szám
2 N ÉP ÚJ $ Á6 1551. augusztus 22., teíff (Folytatás az 1. Mairőt) diverzánsok és mindenféle fel- forgatók. Ebben a helyzetben, kiváltképpen az utóbbi időben kiélezett helyzetben teljesen helyesen járt el a Német Demokratikus Köztársaság kormánya, amikor végei vetett ennek a ki-bejárásnak, más szóval a kémek, diverzánsok, felforgató üzérek gátlástalan aknamunkájának, s a múlt hét elején lezárta a Nyugat- és Kelet-Berlin közötti határt. Elrendelte, hogy aki Nyugat-Berlin határán át akar lépni, ahhoz külön engedélyre, igazolásra van szüksége. Ennyiből állt az NDK kormányának rendelkezése, amely nemcsak az NDK-nak, de minden államnak elemi joga. amely függetlennek tekinti magát. A magyar közvélemény teljes mértékben egyetért és helyesli az NDK kormányának határozott lépését, amellyel kifejezésre juttatta: „eddig és he tovább!” Más szóval: Nyugat-Berlin határának megbízható, erélyes lezárásával útját állta az NDK társadat- . mi rendszere és egyben a szocialista országok ellen irányuló felforgató tevékenység folytatásának! A sajtóból, rádióból önök is Ismerik azt az óriási ricsajt, eszeveszett rikoltozást, amellyel az NDK kormányának teljesen jogos önvédelmi intézkedését fogadták, elsősorban Nyugat-Németország uralkodó körei. Bonnban azzal fenyegetőznek, hogy gazdasági blokád alá veszik a Német Demokratikus Köztársaságot, tehát felFehér Lajos elvtárs beszéde mondják a nyugatnémet vállalatok és az NDK között lévő kereskedelmi szállításokat, pénzügyi hiteleket stb. Amennyiben ezt a fenyegetést valóra váltanák, mi magyarok azt válaszoljuk és üzenjük a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népének, gondolom önök ezzel egyetértenek velem: i „Ne féljetek! Veletek vagyunk és segíteni fogunk erőnkhöz mérten országotok nyersanyag- és élelmiszerellátásában!” Azoknak az őrült imperialista vezetőknek, hetvenkedő nyugatnémet tábornokoknak, akik a német békeszerződés megkötése esetén gőzös agyukban esetleg az atomháború kirobbantásának lehetőségét latolgatják, azt lehet és kell válaszolnunk: „Uraim, lassabban a testtel. Ne egyék olyan forrón a kását, mert meg- találja égetni a szájukat. Százezerszer, s ezerszer is gondolják meg előbb, mit cselekszenek.” Egy nukleáris háború ugyanis a kapitalizmus gyors pusztulását vonná maga után az egész földön! Ma már minden valamire való szakértő tudja — és ezt a józanabb amerikai és nyugatnémet tábornokoknak is tudniok kell —, ha háború törne ki a Szovjetunió és az USA között, az interkontinentális ballisztikus háború lenne és ebben — a Szovjetunió njr erősebb! A Szovjetunióban bekövetkezett hatalmas tudományos és technikai fejlődésnek eredményeképpen a nyugati hatalmak messze elmaradtak ezekben a fegyvernemekben. Természetesen a Szovjetunió tudományos és katonai fölénye a nyugati tőkés vezető körök egy részére kijózanítólag hat. S ezek tisztában vannak azzal, hogy egy rakéta-atomháború mivel járna rájuk nézve. Talán ennek tudható be, hogy az NDK kormánya által foganatosított múlt heti önvédelmi intézkedések kérdésében a sajtóban indított hangzatos nagy ricsaj ellenére a nyugati hatalmak kevésbé eltökéltek mint várni lehetett volna. Erre utalnak azok a jelzések, hogy az amerikai körök egy részében erősödik az a felfogás, hogy „nem számítanak háborúra Berlin miatt”, vagy „nem hagyhatjuk elpusztulni New Yorkot Berlinért”. Talán az is mond valamit, hogy a Nyugat-Berlin körül csapott múlt heti nagy hűhó idején a legtöbb angol vezető nem látott fontosabbat, minthogy elmenjen üdülésre, s az angol miniszterelnök kéthetes vadászatra utazott el. A nyugati fővárosokban mindenesetre az utóbbi napokban az a jelszó erősödött meg: „óvatosság, megfontoltság, nyugalom”. Feltűnő az a szembeszökő hangváltozás is, ami egyes nyugatnémet politikusok részéről is tapasztalható, s mintha kezdenének takaródét fújni az általuk szított nagy hűhóban. S legújabban pedig kezdenek takaródét fújni a beharangozott gazdasági blokád kérdésében is. Mindenesetre, mi a magunk részéről hőn óhajtjuk, hogy a hisztéria, a handabandazás, kardcsör- tetés helyett a józan ész kerekedjék felül a nyugati hatalmak körében, s üljenek le a tárgyalóasztalhoz. Tárgyalások útján oldják meg a vitás kérdéseket, így a német békeszerződés és ezzel együtt Nyugat-Berlin kérdését is, amelynek segítségével Nyugat-Né- rnetországban békés viszonyok alakulhatnak ki. Ez felel meg Európa és az egész emberiség érdekének! A továbbiakban Fehér Lajos elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja programtervezetének hatalmas jelentőségéről beszélt, amely mint mondotta: világ jelentőségében még a berlini kérdést is túlszárnyaló eseményt jelentett az elmúlt hetekben. A programtervezet a legszélesebb körű lelkes és őszinte érdeklődést vált ki nálunk is, mert választ ad korunk alapvető kérdéseire; megmutatja a múltat, azt az utat, amelyet a szovjet nép négy évtizeden át megtett, s egyben megmutatja a jövőt is, a kommunista társadalom felépítésének ragyogó programját. A programtervezetnek nagyon találó és kifejező az a megfogalmazása, hogy végbement gyökeres változással, a nagyüzem mindjobban kibontakozó fölényével, a szövetkezeti parasztság, az állami gazdaság, a gépállomási dolgozók lelkes, odaadó munkájával! Az idei első aratásban nagyszámban születtek kiváló munkateljesítmények. Hadd említsem meg, hogy a kombájnosok országos versenyében 18 dolgozó aratott le és csépelt el tízezer mázsán felül gabonát, s közülük többen 12—13 ezer mázsát. Mindezek következtében az idén korábban arattunk le és korábban is csépelünk el. Szövetkezeteink zöme az egész országban alkotmányunk napjára be is fejezte a cséplést. Keményen megdolgoztak a füzesgyarmati termelőszövetkezetek tagjai is, nemcsak az idén, hanem a múlt évben is. Múlt évi kiemelkedő munkája és eredménye alapján külön országos elismerést é,s dicséretet érdemelt ki a Vörös Csillag Termelőszövetkezet szorgalmasan és becsületesen dolgozó tagsága: 21 kiváló termelőszövetkezettel együtt kivívta és megkapta a forradalmi munkás-paraszi kormány dicsérő oklevelét. Melyek a Vörös Csillag Termelőszövetkezet eredményeinek főbb vonásai? Legfontosabbnak azt tartom, hogy ez a csaknem 10 ezer holdon gazdálkodó és több mint ezer fős taglétszámmal bíró nagy szövetkezet termelési eredményei évről évre egyenletesen fejlődnek. Ennek következtében már tavaly 13 mázsán felüli búza-, 230 mázsán felüli cukorrépa-, 18 mázsát meghaladó szemeskukorica-átla- got értek el. Megfelelőnek mondhatjuk az állatállomány hozamait is. A növekvő termésátlagok alapján — amit az ország népe joggal elvár ettől a szövetkezettől is — évről évre egyre tőt b árut adnak az államnak Tudomásom szerint az egy kát. holdra jutó áru termelési értéke a múlt évben meghaladta a 3000 Ft-ot, ami igen szép és dicséretre méltó eredmény. Az egy tagra jutó gazdálkodási eredmény is szépen növekszik: a múlt évben már meghaladta a 30 ezer forintot. Az egy tagra jutó tisztavagyon-gyarapodás pedig tavaly már megközelítette a 15 ezer forintot. Ez más szavakkal azt is jelenti, hogy ez az erős szövetkezet az állami támogatás helyett ma már egyre inkább saját erőforrásaira támaszkodik, sőt túlnyomó részben már erre támaszkodik, ami nagyon örvendetes, egészséges és példamutató. A nagyobb termelés és árutermelés, tehát a magasabb színvonalú gazdálkodás alapján, természetesen ennek arányában nagyon szépen fejlődik a tagság jövedelme és életszínvonala is. Csak örülni tudunk annak, hogy egy munkaegységre tavaly mintegy 49 Ft értékben osztottak, s egy rendszeresen dolgozó tagra a közösből származó jövedelem meghaladta a 19 ezer forintot. Olyanformán, hogy ezen belül évközben tavaly is, s az idén is rendszeresen tudtak előleget osztani a tagságnak, tudomásom szerint havonta munkaegységenként 15 forintot. Szívből kívánom, hogy lehetőleg ennél kisebb vagy lényegesen kisebb jövedelmük sose legyen! Úgyszintén azt is, hogy szövetkezeteink zöme az egész országban érje el vagy közelítse meg mielőbb a füzesgyarmati Vörös Csillag gazdálkodási és jövedelmi színvonalát! Varga Dezső: a szocializmus a dolgozó tömegek élő alkotása: azt a termelőmunkával valósítja meg a nép. Örömmel mondhatom el, hogy ez az alkotó munka egészségesen fejlődik a mi hazánkban is. Mindnyájan örülünk annak, hogy az ipari termelés az idei év első hét hónapjában 13 százalékkal volt magasabb mint a múlt év hasonló időszakában. S ezt az eredményt — ezúttal első ízben — úgy értük el, hogy a termelésnövekedés kétharmada származott a termelékenység emelkedéséből, s csupán egyharmada a munkáslétszám számszerű, meny- nyiségi növeléséből. Nagyon örülünk annak is, hogy a mezőgazdaság történetében első ízben, éppen a falu szocializálását követő első esztendejében értünk el búzából holdanként legnagyobb termésátlagot. Ez természetesen nemcsak a kedvező időjárás következménye, hanem a legszorosabban összefügg a mező- gazdaság termelési viszonyaiban X tszállás a 6-osra a Margit-híd Sándor a lányok előtt ráncba szed- felé! — kiáltotta a kalauz, te, noha vége sehogysem lett a be- — Igyekezzünk kérem, igyekez- szélgetésnek. zünk! Nyüzsög a nép a Nagykörút sarkán. Fél hét sincs, de még a hétköznapok estéinél is nagyobb a forgalom. Sanyiék csoportja alig tudja magát feltornázni a tömött kocsira, amelynek lépcsőjén fürtökben lógnak az emberek. Tibsd- nek és Túrái Zolinak már csak a lépcső alja jutott, támogatják egymást, vidáman, tréfálkozva, megnevettetve a maguk körül kapaszkodókat. így érkeznek meg a HÉV állomásra, a Margit-híd budai hídfőjéhez. Sanyiék a robogó HÉV ablaka mellől, ahol nagynehezen sikerült helyet kapniuk, nézik a tájat, az elvonuló hegyeket, a Duna-menti települések szebbnél szebb villáit, s csípős megjegyzéseket tesznek egy-egy kihívóan szép családi „lakra”. — Nézd, micsoda festői: Margit- lak. . Ez a felesége vagy a nője lehet? ■— Nem mindegy? — feleli unottan Sanyi. — Csak légy szép, Mar. git-lak. Igazán szép úgyis csak akkor leszel, ha majd én laklak. — Halljátok Sándort? Útközben makogni is megtanult — kötődik Lali, Még a begyében van, hogy — Hej, gyerekek, akkor lesz csak szép világ — folytatja zavartalanul Sándor —, ha majd a ma- gunkfajtájú köl törik be ezekbe. — Szemét kissé összehúzza, amint széles mozdulattal a kinti villasorra mutat. — Nézzétek, mennyi gyönyörű nyaraló. Mindegyik fejesnek külön. Kmek itt, kinek a hegyekben vagy a Balaton-parton. S ha látnátok belülről a pazar berendezést! Mint a filmekben. BorAz előbb említett eredmények! minden szónál jobban dicsérik a Vörös Csillag tagságának szorgalmát, igyekezetét, a vezetők előrelátását, a pártszervezet gondos, sokoldalú nevelőmunkájál. Ha a Vörös Csillag tovább akar és kell is fejlődnie, úgy gondolom, a továbbiakban most már bátran hozzákezdhet a gazdálkodós bizonyos mérvű szakosításához, tehát az üzemi és természeti adottságok jobb kihasználásához. Ismereteim szerint a tsz vezetői ezzel már foglalkoznak: a jövő esztendőben nagyobb mérvű sertéshizlalásra kívánnak berendezkedni, s ennek érdekében több abrakot termelni, nagyobb takarmányalapot biztosítani. Az intenzívebb sertéshizlaláshoz nagy segítséget tud nyújtani a helybeli abrakkeverésre átalakított malom, amely nagyobb termelékenységet biztosító, korszerű abrakkeveréket bocsát rendelkezésére a helybeli szövetkezeteknek, megfelelő csere ellenében. Meg kell emlékezni az Aranykalász Termelőszövetkezet tagságáról is. Ez a szövetkezet is évről évre erősödik. Sőt — ha jól tudom — gazdálkodási eredményeiben kezdi utolérni a Vörös Csillagot, annak sarkát tapossa. Mindenesetre ez olyan nemes versengés, amelyből mindenki csak nyer: a szövetkezet tagsága is, mert az egyre jobb eredmények alapján fokról fokra javulnak a tagok életkörülményei; és nyer a népgazdaság, az egész társadalom is, mert e versenyből több áru jut az országnak is. 3 ea a fő! Az Aranykalász vezetőségét és tagságát külön meg kell dicsérni ama bátor elhatározásáért és tettéért, hogy több éven át, mintegy 3500 kát. hold földet megjavított. Ezzel az itteni mostoha természeti viszonyokon sokat változtatott, s a megjavított földeken tartósan magas terméseredményeket tud elérni, különösen aprómagvakból. (Folytatás a 3. oldalon) ,n~ " 11 — " — 11WJ—^ dó szobák, kék szalonok, szőnyeg még a falon is és gyönyörű festmények. Egyszer, még iskoláskoromban, nyáron napszámoskodtam a Knapovicsmól. Tudjátok, a Gyarmat utcában az a cserepes... debreceni Debreceny Sándor nyaralójának a tetejét csináltuk, itt a budai hegyekben. Valóságos kastély. Meredek tetős, tornyos, egyemeletes. És belül? Még a fala is kárpitozott. Alig mertem a malteros- pitnivel átmenni a cselédszobáig, mert onnan vitt a padlásra a lépcső. Szinte féltem a sok széptől, amit a cselédszobáig láttam. Valami ebédlőfélén kellett átmenni, amiben hatalma® mahagóni szekrény volt, elülső része meg tiszta üveg. Benne ezernyi apró herendi porcelán meg ólomkristály-figu- rák. A falkárpiton felül festményekkel bélelték körbe a szobát. A méltóságos asszony éppen tízóraizott, aztán undorodva tőlem, eltűnt. Többet nem is láttuk. Krómozott kisfcerekű mozgótálalón szervírozták eléje a vajat, dzsem- met és a zsemléket. Emlékszem, sonka és téliszalámi is volt egy aranyozott szélű porcelán tálcán, de ő azt eltolta magától. Lopva odasandítottam és nagyot nyeltem. Észrevette, mert megállt kezében a kés, szigorú arcot vágott és rám- förmedt. Undor volt a hangjában: —Vigye csak, vigye gyorsabban, mert Összepiszkítja a parkettát! Még hallottam, ahogy magában dünnyögte: — Kinézi az ember szájából a falatot! A többiek feszülten figyelték
