Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-19 / 168. szám
N ÉPÜJSÄQ 1961. július 19., szerda áZÁYÁGYÓ ■ brándosan kék az ég és a júliusi napfény szikrázva szóródik szét a földön és a beton szinte leheli magából a forrósá- got. A Csaba szálló előtt Eczedi néni, a virágárus tesz-vesz virágai között, s utánam kiabál: — Hallotta? — Ramacher Marikához hazajött Amerikából a vőlegénye. * A ház régi fakapuja nehezen nyílik és a konyhaajtón a huzattól meglibben a halvány kék színű függöny. A kicsit zsúfolt konyhában az asztalnál egy férfi... paradicsomot szel. S közben egy régi bécsi valcert sugároz az asztalra állított két antennás táskarádió. A bemutatkozás gyorsan ment. Ramacher Mária háziasszony édesanyjával és Kreppel Miklóssal, a vőlegénnyel. — Már mi találkoztunk — jegyzem meg. — Igen, igen — mondja egy kicsit furcsa kiejtéssel Kreppel Miklós —, tavaly júliusban voltam már itthon. Akkor találkoztunk. — Hogyhogy újra hazajött? — Már akkor éreztem, amikor visszaérkeztem Los Angeles-be, hogy valamit itthon hagytam és újra szerettem volna Csabán lenni — most ránéz Kreppel Miklós Ramacher Marikára és összemosolyognak. * A történet tulajdonképpen 1913- ban kezdődött. Soha nem illik ugyan egy asszony életkorát elárulni, de most még Ramacher Mária sem tiltakozik e titok elárulása ellen. Ö akkor született és Kreppel Miklós édesapja üzletében volt fodrász tanuló. A fiú sokat pesztrálta a kislányt és az elszaladt évek a két gyerek között a felnőttkorban is tartó, erős összekötő szálakat szőtt és e szeretet szálai a két világháború zivatarán át is együttmaradtak. Kreppel Miklós 1922-ben Amerikába ment és ott telepedett le. gondolom, sokan talán azt ” várják, hogy most egy furcsa, szentimentális történetet hallanak, pedig erről szó sincs. Mindketten szemérmesen azt mondják, hogy ez a szeretet ért meg, hogy most úgy határozzanak: összekötik életüket. — Van valami akadálya? — Már voltunk Pesten és mindenütt nagyon előzékenyen fogadtak bennünket. Bízunk abban, hogy sikerül — mondja Kreppel Miklós. Az elmúlt évekről, az Amerikában töltött esztendőkről sok me- sélnivaiója van Kreppel Miklósnak. Előkeres a bőröndből egy kivágott újságcikket, a kezembe adja. cY if'hiíjkéfí Szél Lászlóné este későn. ért haza. Amint letette a kabátját a székre, rémülten vette észre, hogy hiányzik a táskája. Űristen, hol a táskám/? — A család csakhamar összese- sereglett és izgatottan tárgyalta az eseményt. Anyu elhagyta a táskáját. — Mennyi pénz volt benne? — kérdezték. — Kétszáz forint — mondotta sírással küszködve Szélné. De nem is annyira a pénzt sajnálom, inkább a fényképet. Tudjátok, hogy benne volt édesanyám kepe. Halála előtt egy héttel csináltatta. Szélné leroskadt egy székbe. Csak úgy maga elé motyogta. — Egyetlen emlékem róla — majd gyorsan felállt és kiszaladt a házból. A táskát azonban hiába kereste. A vad, ahol ült, üresen ásított feléje. Amikor újra hazament, az óra már kilenc mutatott. Alig vette le a kabátját, csöngettek. Az ajtón Davidovics Aladár és felesége lépett be. Az asszony kezében egy női táska lapult. — Jóestét — köszöntek barátságosan. — öné ez a táska? Szelné szinte kitépte Davidovlrsné kezéből az elveszett táskát. — Igen, az enyém. Jaj a fénykép. — Lázasan kutatott a megtalált táskában, majd egy idős, ráncos arcú, öreg nénit ábrázoló képet húzott elő. Egy darabig nézte, majd a szekrényhez sietett, és a dobozba rejtette. — Igazán nagyon- nagyon köszönöm. — fordult a vendégek felé — nem is tudom, hogy háláljam meg. — Tudják ez a kép nagyon sokat jelent nekem. — Kérem nem jár érte köszönet — jegyezte meg Davino- vics Aladár. — Gondoltuk, ha már megtaláltuk, elhozzuk — ezzel köszöntek és kiléptek az ajtón. Szélné sokáig nézte a becsukódó ajtót, majd halkan megjegyezte. Becsületes emberek.. —tyik Az országos hírű rajkózenekar a KISZ-iáborokban hangversenyez — „Odaát” — mondja 6 — ösz- szetartanak a magyarok és például egy Békéscsabáról kivándorolt 80 éves bácsinak a születésnapját nagyon szépen ünnepelték meg. Erről szól ez a kivágott újság tudósítása is. Uhrin János 80-ik születésnapját a Los Angeles-i munkásotthonban ünnepelték meg és üdvözlő táviratok érkeztek az ország minden részéről, Európából, Magyarországból, a Magyarok Világszövetségétől. „A tény” című Los Angeles-i magyar lap tudósítása nyomán beszélgetünk Amerikáról. — A régen kivándorolt magyarok nagyon összetartanak odakinn — mondja Kreppel Miklós. — De azok, akik csak az elmúlt esztendőkben érkeztek, azok bizony nem úgy viselkednek, ahogy kellene. Régen a Magyar Atléta Klubnál, ha rendeztünk egy-egy ünnepséget, soha nem kellett rendőr, most amióta ezek a magyarok ott vannak, napirenden vannak a verekedések, a botrányok. W — Mikor-kimentem Amerikába, akkor ott sem volt annyi autó, mint most. És én úgy látom, hogy idehaza ma mindenki autót akar — mondja nevetve Kreppel Miklós, majd így folytatja: — Biztosan sok autó lesz itt is nemsokára. — Hogy képzelik el tovább, ha sikerül az esküvőt megtartani? — Szeretnék idehaza maradni. Ügy hiszem, ennek sem lesz akadálya. Idehaza maradni. Ez a vissza- 1 térő refrén, erről beszél legszívesebben. Kreppel Miklós most 60 éves. Harminckilenc évi távoliét után szeretne itt maradni. Odakinn fodrászüzlete volt és évekig fizette a nyugdíjbiztosítást, hogy majd öreg napjaira ne álljon kenyér nélkül. — Jugoszláviában, Ausztriában és a többi erurópai államokban a hazavándoroltaknak a Nyugdíj Intézetek hazaküldik a pénzt, csak még Magyarországra nem küldik. Remélem ezt is sikerül elintézni, hiszen azért a pénzért én dolgoztam meg. Kreppel Miklós hazajött. Hazahozta a szíve és itthon megtalálta élete társát is. Dóczi Imre Az informálásról Az adatoknak, tényeknek nagy jelentőségük van a különböző jelentések, de az újságcikkek megírásánál is, mert ezek alapján dicsér vagy bírál a jelentés vagy a cikk. De bizony a bírálat és a dicséret gyakran méltatlanul hangzik el, mert a jelentés készítőjét, vagy a cikk íróját részben, vagy teljesen helytelenül informálták. íme egy példa erre. A napokban egy felelős beosztású járási funkcionárius megszólított: Jó volna, ha megnéznétek, miért csak 250 hizottsertésre kötött szerződést a tízezer hold határú Békéstarhos. Megígértem, hogy megnézzük és megírjuk, mert érdekes a téma most, amikor viszonylag kevés a sertéshús, s bizonyságul ebbeli szándékomra feljegyeztem: a tízezer holdas Tarhos csak 250 sertést ad az idén a népgazdaságnak. Ügy gondoltam, ha történetesen nem érkezem kimenni Tarhosra, ezt a tényt egy sertésfelvásárlásról szóló cikkben is fel tudom használni, s bíráló megjegyzéseket is nyugodtan fűzhetek hozzá, hiszen egy felelős beosztású járási funkcionárius diktálta a saját jegyzetfüzetéből. Azonban kimentem Tarhosra, kivitt a kíváncsiság és a méltatlankodás, hogy olyan nagy földterületről olyan kevés hizottser- tést adnak. Ott kint is méltatlankodtam és háborogtam, de nem a tarhosiakra, hanem az informátorra. Mert mi a valóság? Az igaz, hogy Békéstarhos határa tízezer holdas, de ebből a tízezer holdból háromezer holdat a békési tsz-ek, négyezer holdat pedig a Vizesfási Állami Gazdaság művel. Békéstarhos- nak tehát a fennmaradó terület arányában kell hozzájárulnia a lakosság sertéshús-ellátásához. A két tarhosi tsz és a háztáji gazdaságok 554 hizottsertésre kötöttek szerződést és nem 250- re. így nézve a dolgot, nagyon téves az információ. Viszont úgy igaz, hogy a két tsz a közösből nagyon kevés sertésre kötött hizlalást szerződést, mindössze 185 darabra. Tévedés ne essék, nem akarom csupán ezt az egy példát meglovagolni, azért említettem meg, mert nagyon gyakran kaptam már én is és kollégáim is hasonló, részigazságot tartalmazó információt, felelős beosztású emberektől. Többször megtörtént már, hogy a megyei tanács valamilyen ülésére készült írásos jelentés tényei és adatai alapján újságcikket írtunk, s a cikk megjelenése után jött a felháborodott hangú reklamáció, hogy ez vagy az egyáltalán, vagy csak ezzel és azzal a kiegészítéssel igaz, s tanácsolták, hogy ha máskor írni akarunk, előbb menjünk ki és győződjünk meg a valóságról. Csakhogy ennek két oldala van. Az egyik az, hogy ezután ne higgyünk felelős beosztású emberek információinak, a különböző írásos jelentéseknek? Legyintsünk egyet és mondjuk azt, hogy úgysem igaz az, amit hallunk? Ez nem volna helyes, hiszen a tényeket, adatokat az alsóbb és felsőbb szervek nem az újság, hanem a község, a járás, a megye, az ország vezetői számára gyűjtik elsősorban. Ezért azoknak felétlenül a valóságot kell tükrözniök. Kukk Imre Baráti látogatás A Békéscsabai Vásárhelyi Pál Hides Vízmüépítési Technikumnak kedves vendégei érkeztek július 5-én a Német Demokratikus Köztársaságból, a Schleusingeni Ütépítési Mérnök Főiskoláról. A huszonegy főből álló diákküldöttséget elkísérte útjára a mérnök főiskola helyettes igazgatója, Müller elvtárs és Hammerschmidt mérnök-tanár is. A küldöttség tagjai két hetet töltenek hazánkban. Meglátogatták Gyulát, tegnap Szarvasra látogattak el, s utoljára Budapestre utaznak, ahonnét hazatérnek a Német Demokratikus Köztársaságba. Békés megye KISZ-táboraiban pezsgő az élet, a táborok lakói jókedvűen dolgoznak. Munka után a megye öntevékeny kultúrcso- portjai szórakoztatják a táborozó- kat, hétfőn és kedden pedig a KISZ Központi Művészegyüttesének rajkózenekara látogatott Békés megyébe. A zenekar hétfőn délután 3 órakor a Hidasháti Állami Gazdaság bakuci üzemegységében táborozó közel 300 Szolnok megyei lányt szórakoztatott, este 7 órakor pedig a külön autóbusz a Felsőnyomási Állami Gazdaság kereki üzemegységébe vitte őket, ahol a Békés megyei lányokkal együtt sok Csongrád megyei is dolgozik. Az országos hírű zenekar kedden a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban szórakoztatta a KISZ-tábor 400 fiatalját. Orosházi természetbarátok programja A Kinizsi Természetbarát Egyesület orosházi Barnevál-osztálya ez évben már több túrát rendezett és rendez a még hátralévő időben is. Általában minden második héten felkerekednek az egyesület tagjai, hogy eljussanak az ország legszebb tájaira. Voltak Sopronban, Baranyában, Tőserdőn (Lakitelek mellett), Mártélyon, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Nagymilicen, Lillafüreden és más helyeken. A nyáron néhány napot töltenek a Balatonnál, kirándulnak a Mátrába, Dobogókőre, Esztergomba, Visegrádra, a Bükkbe és végül Pécs környékén a Mecsekbe. A kiránduláson részt vevők a vállalat autóbuszán önköltségi áron utaznak . A pártszervező f^béd után elsétált a község árnyékos parkjába. Egy kis pihenésre szükség van — gondolta, miközben kényelmesen elhelyezkedett az egyik pádon és rágyújtott egy cigarettára. Két hónapja érkezett Budapestről a községbe. A párt küldte, hogy segítsen. Versenyt futott a napokkal, úgy érezte, az idő legyőzte. Még mindig sok tennivalója maradt. Kádár elvtárs szavai jutottak eszébe. Arra gondolt, hogy azon a budapesti megbeszélésen nem érezte igazán, hogy a parasztság, egyik-másik termelőszövetkezetben még mennyi gonddal küzkö- dik. A gyakorlat nagy tanítómester ... — folytatta gondolatait. — Amióta felkerültem, úgy látszik, egy kicsit elfelejtettem a falut... Pihenni akarok és megint a munkán jár az eszem — korholta önmagát, és igyekezett figyelmét nézgelődéssel lekötni. Nem messze tőle a másik pádon három fiatalember hüsölt. Valamin vitatkoztak. Szavukat nem ér. tette. Néhány lépésnyire egy öreg utcaseprő terelgette egycsomóba a szemetet. A rozzant, felmagasított talicska szarván összehajtogatva, felkötve pihent foltos kék kabátja Eltakarította a kis szemétkupacot, aztán felrakta a lapátot meg a seprűt és odébb tolta az egész felszerelést a következő kupac mellé. A szervező azt várta, hogy most megismétlődik az előbbi jelenet. Ehelyett az öreg egy botot vett elő és elindult vele. Kiért a fák hűvös árnyékából. Foltozott fehér inge megvillant a tűző napon. Botjának hegyes végét belebökte egy kis papírszeletbe. Valahonnét a nagy melegtől meg- részegült szélfuvalat kóválygott elő. Lelopta az öreg botjáról a papírt. Az utcaseprő bosszúság nélkül ment az elsodort hulladék után és újra a botjára szúrta. — Akkurátus ember lehet — gondolta a pihenő ember. Szinte itta magába az öreg minden mozdulatát. Közben azon tűnődött, hogy vajon ő elment volna-e azért a kis papírszeletért? ... Az utcaseprő nem figyelte a mellette elhaladó embereket, a földet nézte, mindig csak a földet. Ne maradjon sehol szemét. Volt valami a mozdulataiban, mely a munka állandóságára figyelmeztetett: szívósság, állhatatosság, gondosság és kötelessógtudat érződött ennek az egyszerű embernek egész tevékenységéből. A pártszervező szerette volna megszólítani, magához ölelni, beszélni vele. A görnyedt ember megnőtt előtte, óriás lett, tiszteletet ébresztett, az egyszerű ember munkája iránti mélységes tiszteletet. Ügy érezte, hogy ő, a fiatal bármilyen nagy dolgokban is segített eddig, még mindig nagyon kevesek tett ehhez a gondos öreghez képest. A pártszervező eddig soha nem gondolt arra, hogy nagyra tartja magát. Mégis most egy kicsit res- tellkedett. Valami azt súgta belül: látod, nem szabad elbizakodni, hiszen az egyszerű ember ér any- r- t a posztján, mint te a magadén. Az utcaseprő közben mit sem sejtve a pihenő emberben végbement érzelmi viharokról, ormótlan bakancsában lassan tovább csoszogott a szeméttel... H irtelen éles hang csapott fel a szomszéd pad felől. A fiatalok úgy látszik belemelegedtek a vitába — fordul a szervező a hang irányába.
