Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-19 / 168. szám
2 N É P ÚJ SiI Ú 1961. jűThts 19., szerda „Lengyelországért, ahol biztosítják a tartós békét...” Tizenhét évvel ezelőtt, amikor a felszabadiitó szovjet seregek a lengyel néphadsereg alakulataival együtt lengyel földre léptek, hogy felszabadítsák Lengyelországot a hitlerista iga alól, a Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottság történelmi jelentőségű kiáltványt adott ki. Ezidőben az ország nagy része még hitlerista megszállás alatt állt és sok lengyel számára az ország jövője kilátástalan volt. A kiáltvány nagy erőt adott a felszabadításért harcoló ellenállóknak s az elnyomott népnek egyaránt. „Lépjetek harcba Lengyelország szabadságáért, A tengerpart Szilézia és Kelet-Poroszország visszatéréséért az anyaországhoz. Lépjetek harcba az Odera-menti határért — hangzott többek között a kiáltvány. ge idegen földre és idegen kenyérre. Mindenük megvan, ami kulturált és magas életszínvonalukhoz szükséges. Ennek ellenére vannak olyan erők, amelyeknek falánksága kielégíthetetlen. Üjra szítják a sovinizmus lángját és a német fegyverek dicsőségéről szónokolnak. A nyugat-németországi fiatalságot nem világosítják fel más népek dicsőséges harcairól, saját apáik sztálingrádi és más frontokon elszenvedett vereségeiről. Ehelyett az SS-ek hősi fegyvertényeiről regélnek. A régi szakértők újból előhozakodtak a „Drang nach Osten” jelszavával. Revizionista gyűléseken a „német” Szcze- cing, Wroclaw és Gdanszk visz- szatéréséről beszélnek annak a fiatalságnak, amely e városokat soha nem is látta. Nyugat-NémetLépjetek harcba Lengyelországért, amelyben biztosítják a tartós békét, az alkotómunka lehetőségét, s az ország felvirágoztatását!”... Amikor ezeket a szavakat írták, a hitlerizmust még nem verték ie, s hosszú hónapok harcaira volt szükség az ország teljes felszabadításához. E napokra való visz- szaemlékezés minden lengyelben feleleveníti azokat az időket, amikor a lengyel nép hatalmas harcot folytatott a hitlerista megszállókkal szemben a nemzet létéért. Feleleveníti azokat az időket, amikor a hitlerista megszállók kiűzése után az elrabolt területek visszacsatolásával a Balti- és Gde- ra-menti vidékek újjáépítésének és benépesítésének hatalmas feladata állt előtte. A feladat nem volt könnyű. Hiszen egyetlen egy ország nem szenvedett emberéletben és anyagi javakban olyan nagy károkat, mint Lengyelország. Egyetlen egy ország sem állt olyan feladat előtt, hogy területe egyharmadának újra benépesítéséről kell gondoskodnia. A lengyel nép ezt a feladatot rövid másfél évtized alatt teljesítette. A felszabadított területek teljesen összeforrtak az anyaországgal és lakossága megközelíti a háború előttit, ipari termelése azonban messze meghaladja azt. E hatalmas erőfeszítésnek gyümölcsei már jelentkeznek. „Lengyelország hengerműveket épít Indiában. „Kénsavgyárat építünk Csehszlovákiában”. „A nyugatnémet cégek konkurrenciája ellenére Lengyel- ország nyerte el a modern öntöde pályázatát Ausztriában” — írják az újságok. E hírek arról tanúskodnak, hogy Lengyelország tekintélyt szerzett a régi fejlett ipari országok között magának a világon. Egyre gyakrabban találkozunk a világ minden táján lengyel gépipari és egyéb termékekkel, amelyek büszkén hordozzák magukon a „Made in Poland” jelzést. « A lengyel nép hairoa az ország felvirágoztatásáért és az ősi „pias- towski” föld elszakíthatatlan visszatéréséért sikerrel végződött. Tovább tart azonban és nem fejeződött be a harc az Európát fenyegető német militarizmus ellen. Újból számtalan demagóg beszél százezres tömegek előtt Nyu- gat-Németországban arról, hogy a világ részéről a németséget sérelem érte, s hogy a németeknek be kell tölteni hivatásukat Keleten, s nem szabad megfeledkezni „arról a földről”, ahol valaha német katona menetelt. Azt szokták mondani, az éhség és nyomor rossz tanácsadó. Ezzel magyarázták valaha a Weimari Köztársaságban a nemzeti szocialista jelszavak sikerét. A Német Szövetségi Köztársaságban azonban ma senkinek sincs szükséországban Adenauer kancellár újból a „nemzeti érzés ébredéséről” szónokol. A valóságban ez a sovinizmus ébredését jelenti. Ebben a légkörben a demokrácia és szabadság jelszavai üres frázissá válnak. Nemrég az egyik nyugatnémetországi városban olasz munkások sztrájkba léptek, egyetlen követelésük: „az emberibb bánásmód” volt. „A nemzeti érzés ébredése” a faji mítosz ébredését és a horogkeresztek mázolását jelenti. Minden ezzel szembenálló értelmes hangot mint hazaárulást ítélik el. A német kérdést még nem oldották meg. És mindaddig nem oldják meg, amíg Nyugat-Német- országban az agresszió szelleme és a nemzeti megalomania lesz a legnagyobb erény. A lengyel nép nem egyszer kifejezésre juttatta, hogy nem táplál gyűlöletet a németekkel szemben. Saját otthona felépítésének nagy munkájában egyetlen kívánsága, hogy e békés tevékenységét senki se veszélyeztesse. S ez nemcsak Lengyelország, de minden nemzet érdeke, amely a második világháborúban a nácik részéről mérhetetlen szenvedéseket viseltek el. (4) 1 n. az őrs segítséget kap í Majdnem ajtóstul rohant be a - lakásba. Édesanyja már otthon I van — most délelőttös. I — Csókolom anyuka — köszön \ és egy gyors csókot lehet arcára, a — Szervusz — tán a tatárok I kergetnek? Hol voltál ilyen sokálig? Már fél három — szól a ma- I ma szemrehányó hangon. — Váratlanul fontos úttörőmunkám akadt édesanya, amit | nem lehetett halasztani. Ezért I nem szólhattam, hogy ma 5 később jövök. És.. már... sietni is I kell vissza, mert négyre őrsi ülést {hívtam össze, és... addig... Úgy Í ° tesz, mintha indulni akarna. — Laci! — szól rá az anyja erélyesen. Hogy gondolod ezt? Ebéd nélkül akarsz elmenni? így ne Í szervezzetek úttörő munkát! És különben is, még csak fél három. Gyere csak ide! Megfogja a fiú állát, fejét felemeli és a szemébe néz. — Nem tetszel nekem £iam. Olyan furcsán viselkedsz. Később jössz haza bejelentés nélkül. Itt akarod hagyni az ebededet Mi van veled? Milyen sürgős feladatot találtál ki? — Anyuka... Édesanyuka, nagyon fontos ügyben kell elmenni. Egy... egy úttörő becsülete forog kockán. Segíteni kell rajta. Ugye negérted? Nagyon kérlek, engedj 1 — könyörög Laci a szemével. — Hát ha valóban így van, nenj... de előbb ebédelj meg. Jean Maurice Hermann cikke a berlini kérdésről Párizs (MTI) A Liberation hasábjain Jean Maurice Hermann, az ismert haladó közíró a berlini kérdésről írva megállapítja, hogy nem volt könnyű dolog a nyugatiak számára megszerkeszteni a hruscsovi memorandumra adott válaszokat. Amikor arról beszélnek, hogy augusztus elején összeülnek az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei látásmódjuk összehangolására, e híresztelések csak azt erősítik meg, hogy a látásmód nem azonos a három nyugati fővárosban. London inkább hajlik a tárgyalásokra, mint Párizs és Washington. A továbbiakban Jean Maurice Hermann rámutat, hogy a helyzet azért veszélyes, mert Bonn kétségbeesetten meg akar akadályozni minden kelet—nyugati megállapodást, Egy ilyen megegyezés megfosztaná Nyugat-Németorszá- got kémkedési és toborzási lehetőségeitől, amelyeket számára Berlin jelenlegi jogállása biztosít. A nyugati szövetségeseket pedig rávezetné, hogy hivatalosan elismerjék a német határokat, ezeket pedig Adenauer nem hajlandó véglegesnek tekinteni. A helyzet azért is veszélyes, mer t De Gaulle, valamint a washingtoni „kemények”, úgy látszik, hamar visszaRóma (MTI) A felesbérlők — a mezőgazdasági napszámosok és a munkakamarák kezdeményezései ezen a héten országos jellegű harc méreteit öltik, amely harc általános síkon összefügg az üzemekben, a községekben és a gazdaságokban folyó kezdeményezések ezreivel. Sienában kétnapos harcot jelentettek be a földbirtokosok ellen. Az első napon tüntetések lesznek az üzemekben délelőtt, délután peszerzik befolyásukat a Fehér Házban. Kennedyre erős nyomást gyakorolnak a külügyminisztérium és a titkosszolgálatok ultrái, a Pentagon tábornokai, Taylor tábornok, akit az elnök katonai tanácsadójának választott, s aki nem akar „langyosabbnak” tűnni, mint azok, akik féltékenykednek rá. Ezenkívül a republikánusok is készek mindennemű túllicitálásra, hogy négy éven belül visszaszerezhessék a hatalmat. Kennedy- nek szüksége van rá, hogy elhomályosítsa az amerikai közvélemény emlékezetében a kubai expedíció kudarcának kellemetlen Berlin (MTI) Valamennyi lap közölte kedden a hírt, hogy a három nyugati nagyhatalom válaszolt a szovjet kormánynak a német kérdéssel kapcsolatos emlékiratára, malyet N. Sz. Hruscsov kormányfő a bécsi találkozó alkalmával nyújtott át Kennedy elnöknek. A hírrel kapcsolatban Nyugatdig nagyobb, tömeges megmozdulások lesznek. Július 20-án Firenze megyében és Emíliában is lesznek helyi sztrájkok, amelyekben részt vesznek a felesbérlők, mezőgazdasági napszámosok és városi munkások. Livomoban is általános sztrájkot tartanak a parasztok. A livor- noi munkások délelőtt tíz órától déli 12 óráig beszüntetik a munkát, hogy ezzel is támogassák a mezőgazdaság megreformálására vonatkozó követeléseket. emlékét, szüksége van a kedé. lyek felszítására, hogy így köny- nyebben megszavazza a kongresz- szus a külföldi segélyprogramot és azokat a katonai hiteleket, amelyeket az amerikai trösztök várnak, és amelyekre a gazdasági életnek is szüksége van, mert továbbra sem tud fellendülni. Kennedy veszélyes játékba kezdett — írja a párizsi haladó közíró. Egyre inkább latba veti az Egyesült Államok tekintélyét egy olyan ügyben, amely egyáltalán nem veszélyeztette, s ezzel csak nehezebbé teszi a megállapodások létrejöttét, amelyekhez azonban végül is el kell jutni. (MTI) Berlin politikai köreiben arról beszélnek, hogy a három válasz jegyzék nem egybehangzó ugyan, de abban megegyezik, hogy a német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini helyzet rendezése végett tárgyalni kell. A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja keddi vezércikkében utal a „Süddeutsche Zeitung” far.yalgó megállapítására, miszerint sajnálatos, hogy a bonni kormány a német békeszerződés és Nyugat-Ber- lin kérdésével kapcsolatban minden javaslatot visszautasított. A Neues Deutschland kimutatja: A nyugatnémet kormány nem nyilatkozhat igenlően semmilyen javaslatról és maga sem kezdeményezhet olyan lépést, amely elősegítené a kibontakozást, mert akkor le kellene térnie a hideg- háborús politikáról, le kellene mondania támadó szándékú militarista terveiről. A revansista ultráktól nem lehet elvárni, hogy hozzájáruljanak a békeszerződéshez. Csak egy konstruktív német politika van, és az a békepolitika — írja a Neues Deutschland. flz olasz munkások sztrájkokkal támogatják a dolgozó parasztok követeléseit Csak egy konstruktív német politika van még, és az a békepolitika Laci asztalhoz ül és enni kezd. Gyorsan kanalazza a levest, aztán nagyokat nyel a tejföllel leöntött túrós palacsinta láttán, de közben már az óráját is nézi. A palacsinta kedvenc étele, mégis... egy-egy falatot lecsúztat az asztal alatt nyávogó cicához úgy, hogy édesanyja ne vehesse észre. Az utolsó falat még a szájában van, amikor feláll. — Megyek anyuka! — szól be a szobába. Az anyja kijön és fejcsóválva néz a tányérba, amelyből mindössze egyetlen palacsinta hiányzik. Közben éles tekintete azt is észreveszi, hogy a cirmos nagyon buzgón nyalogatja a száját. — Úgy látom fiam... tényleg komoly dologról lehet szó, ha env- nyire sietsz. Na menj, de ne maradj sokáig. — Hét órára itthon leszek. Egy gyors csókolommal köszön el és kiviharzik az ajtón. Szabó tanár bácsi, az úttörőcsapat vezetője, nem messze lakik az iskolától, egy csinos, kertes villában. Hamar odaér, de az ajtót zárva találja. Csenget és vár. Az óra percmutatója veszedelmes gyorsasággal szalad körbe-körbe. Csak itthon lenne — türelmetlenkedik. De a csengetésre nem jön senki. Kezd újra a csengő felé nyúlni. Megnyomja hosszan, izgatottan. A berregést most is tisztán hallani. Tehát a csengő jó... csak nincsenek itthon — borul el az arca. Hát nem kap segítséget! Egyedül kell ezt a nehéz, felelősség- teljes ügyet megoldani. Egyedül... az őrsnek. Ez... ez az őrs ügye — gondolja és lassú léptekkel indul az iskola felé. Újra érzi a vállára nehezedő súlyt, az aggodalmat, a felelősséget. Sokkal jobban, mint bármikor. Mindegy. Sanyit vissza fogják szerezni és a becsületét is, mert ha nem, akkor... az őrs becsülete is kockán forog — gondolja —, amikor egy hang felriasztja gondolataiból. — Laci! — hallja a nevét. Meglepetten áll meg. Hátrafordul, majd a kert irányába néz. — Laci, te csengettél? hallja újra, a kert fái közül. A tanár bácsi jön feléje a fák között. Kezében a kis kerti kapa — Igen. Én csengettem. Szerettem volna... beszélni valamiről. — Fontos ügy, Laci? — Igen. Nagyon fontos1 — Akkor gyere be! Ne beszélgessünk így a kerten keresztül. Laci megkönnyebbülve igyekszik a kert kapuja felé. Már befelé ballagnak a bukszussal szegélyezett kavicsos úton, amikor a csapatvezető megszólal. — Tudod fiam, kapálgattam egy kicsit itt hátul a kertben.. Nem hallottam jól a csengőt. Amikor előre jöttem látom, hogy ügy ballagsz, mintha az egész világ baja a válladat nyomná. Na mondd csak, mi lenne az a fontos dolog, amiért ilyen szokatlan időben felkerestél? Laci tanárára néz és izgatottan kezdi el. — Egy., egy banda van a kastély pincéjében, el akarnak szökni... külföldre. Van kézigránátjuk, meg pisztolyuk is. öten van... hirtelen elhsrapja a szót — négyen vannak. Hadarja ki egy szuszra. (Folytatjuk)
