Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-16 / 166. szám
1961; július 16., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 A. „szerelmes” hombájnos A Nap nemrég emelkedett a iá. tóhatár fölé, de már érezni rajta, hogy egyre tüzesebbé váló sugarai — melyek aranysárgára festik a tarlót — ma is sok ember arcára verejtéket csalnak. A kondoros! kövesúton haladunk az endrődi Béke Tsz gabonatáblái felé. A langyos vasárnap reggeli szellő szelíden simogat, s az út két oldalán a kisebb parcellákon összepakolt keresztek árnyai mint sok-sok óriás nyúlnak át a haragos zöld kukoricatáblák felett, mintha hatalmukat az egész határra akarnák kiterjeszteni. A szellő azonban átfut felettünk, nem vesz rólunk tudomást. Lágyan meglegyinti az érett búza- kalászokat, titokzatosan suttog velük, aztán fut a hatalmas gabonatengerben haladó kombájn után. Felkavarja a szalmarázó porát, majd a szalmakocsin álló fiatal legényke bodros szőke hajával incselkedik. Mert neki mindent szabad. A kombájn méltóságteljesen dörmög rá és zavarja maga előtt, körbe-körbe. A kombájn vezetője Bulla Béla ott ül az árnyékot adó ernyő alatt. Szépen „dirigálja” a masináját. Inge nedves a verejtéktől, szürke a rárakódó portól. Fiatal, kerek arca piroslik a melegtől, barna szeme nyugodtságot sugároz, két eres, izmos keze pedig a kormányon pihen. Egy darabig lassan ballagva figyeljük az ember, a gép munkáját, majd mikor kérésünkre leállítja azt, felszállunk mi is mellé, a porlepte „fedélzetre”. Bulla Béla a Gyomai Gépállomás dolgozója, de legtöbb idejét a tsz-ekben tölti. Most is hajnal óta gépe búgó zenéjét hallgatja, s gyönyörködik a forgó vitorlában, amint az az érett gabonát a kése alá tereli. Szerelmese ő a gépének, vigyáz rá, mintha a sajátja lenne. Ráérő idejében ápolja, gondozza, olajozza, mert mint mondja, ez adja az „életet”, „a munkakedvet” a gépnek, mint a jónevelés a tisztességadás, az idősebbek iránt érzett megbecsülést a gyermeknek. Ma már műszaki hiba is volt. Egy órával megérkezésünk előtt elszakad a gép egyik hajtószíja. A hibát gyorsan és szakszerűen helyrehozta. Sürgős a munka ilyenkor, minden perc kiesésért kár — mondotta mosolyogva, miközben a kormánykerék fordításával jobbra irányította a kombájnt. A talaj elég egyenletlen és dőlt a gabona is. Így a vezető kezében elég szaporán mozog a szabályozó kar. Hol lejjebb engedi, hol pedig feljebb veszi a vágószerkezetet. — Arattam az idén ennél tal- ponállóbb gabonát is, amiből lement egy nap a 18 hold — szól közbe —, de azért úgy gondolom, itt is meglesz naponta a 10—12 hold. Már a második fordulót tesszük a hosszú dűlőn Bulla Béla kom- bájnossal. A gabonatábla minden forduló után kisebb lesz a kombájn nyomán. Nem marad más utána, csak a sima tarló, s rajta egyenletes távolságban egymástól a dagadt szalmacsomók. — Meddig van a műszak? — ismétli meg kérdésünket. — Ez most nincs megszabva. Ahogy a munka megkívánja. Szoktunk azért váltani, mert a pihenésre csak szükség van. Délután is jön majd a cimborám, aki levált, és így a kislánnyal elmehetek egy kicsit táncolni. „Lerázzuk” a kombájn verte port. Ott ismét találEgyszerű eljárással gyorsított kazalozás a tsz-ek kombájn aratta nagytábláin Ä termelőszövetkezetek nagytábláin naponta háromszáz kombájn aratja-csépeli a kenyérgabonát, s a kombájnszalma-lehúzás komoly gondot okoz. A battonyai, orosházi és Szarvasi Gépállomás — Nem? És ezt ki lopta. Lucifer? — rángatja magán a kabátot. Ezt te loptad fiacskám. Nekem... de egész ügyesen. Magam sem csinálhattam volna jobban! Még most sem kell a cigi? — kérdezi nevetve. — Hát... azt... azt a ruhát vetted! Amikor a szabótól jöttünk azt mondtad vetted, csak nem értél rá hazavinni. Azért adtad ide, hogy hozzam én el. — Ostoba fajankó! Ne tetesd már magad! Az a szabó alig lát. Azért árul a piacon, mert már nem látja meg a tűt. Amíg ti bámultatok ott a papagájos bódénál, én leakasztottam hátul, aztán a kezedbe nyomtam. Te pedig szépen hoztad végig az egész piacon. Nem emlékszel? Itt öltöztem át. Idehoztad... nekem! Elegáns, mi?g — simítja le a kordbársony, lo-| pott kabátot. Nos!... Válassz!! Kapsz rá egy percet. Kakukk szá-1 molj hatvanig. — Az aljasok! — futja el a mé-| reg a hallgatózó Lacit. Hát így j állunk? így szervezték be maguk j közé! Szegény Sanyi... Fél tőlük és | félti a becsületét. Inkább hallgat? és velük jár. Aljasok — sziszegi! még egyszer és keze lassan ökölbe-1 szorul. (Folytatjuk) körzetében egyszerű eljárással, gyorsított ütemben kazalozzák a dűlők szélén a szalmát. A nagyméretű kombájnszalma-lehúzót két traktor vontatja. A tábla szélén lévő úgynevezett mezei kazalhoz három vendégrudat támasztani nak, a két traktor a kazal két ol- I dalán előrevonul, s menetközben tán 1 a vendégrudakon a kazal tetejére vontatja a szalmalehúzóban lévő nagy halom szalmát. A mezei kazlat — akárcsak az oldalfalas silót — menetközben alaposan megtapossa a szalmalehúzó, s a célnak megfelelő jó kazlat rakhatnak a szövetkezeti gazdák. Igen előnyös ez az egyszerű kazalozás azért is, mert egyáltalán nincs szükség elevátorra, s elkerülhetik a géphibásodás okozta kieséseket. Ezenkívül fele annyi munkaerő rakja kazalba a szalmát. A Battonyai Gépállomás körzetében nyolc termelőszövetkezet alkalmazza ezt a jól bevált módszert. Naponta egy pár traktor 30 hold tarlót takarít le s nyomukban máris megkezdhetik a nyári mélyszántást. A Bánkúti Kísérleti Gazdaság azonnali belépéssel felvesz egy villanysserelőt Munkásszállás, nős, családosnak lakás biztosítva. Fizetés megegyezés szerint 8473 kozhatunk, legalább megiszunk egy pohár bort, vagy egy korsó jó hideg sört, a napi munka végeztével. Száll, repül a kombájn, s mi az esti viszontlátás reményében ke- zetfogunk Bulla Béla kombájnos- sal és búcsút intünk egymásnak. A falu felé menet Cserép Mátyással, a Béke Tsz elnökével találkoztunk. Motorja nyomában sűrű porfelhő gomolygott. Leállítottuk. — Hová-hová ilyen nagy sietve? — Megyek, megnézem a kom- bájnosokat, hogy haladnak a munkával. — Mi is onnan jövünk! Nincs ott semmi baj, halad a munka szépen. S mivel láttuk, hogy nagyon siet, nem akartuk sokáig fenntartani. Annyit azonban megtudtunk tőle, hogy azért, mert vasárnap van, ma is négy kombájn vágja a tsz gabonáját. — És a termés? — Elég jó! Újra felberreg a motor és az elnököt ismét elnyelte a szürke porfelhő. A Nap lement, elcsendült a határ. A szél is csendesebb, alig fúj- dogál. A talpon maradt búzakalászok viszont még szebben susognak, mint reggel. Az ég alja 'vörös és bíbor színű, mintha kigyúlt volna. A piactéren telve a forgó és a vursli hangszórójából mesz- szire szárnyal a dal. A szemközti vendéglőből is vidám zeneszó szökik a benépese- dett utcára. Bent „teltház” van. Még a kerthelyiségben is foglalt minden asztal. A mi kombájno- sunk azonban gondoskodott rólunk. Foglalt széket számunkra is. Bár alig ismertük meg. A délelőtt még olajtól maszatos, porral lepett fiatalembert mintha kicserérték volna. Sötét, elegáns ünneplőruha van rajta, nyakkendő, s frissen borotvált arcára kiült a mosoly. Mellette csinos, vígkedélyű, barna kislány egy fehér „lopott” rózsát forgat szórakozottan kezében. Már az első koccintás után megtudtuk, hogy Bulla Béla kombáj- nos nemcsak a gépébe szerelmes, nemcsak azt szereti és ahhoz ragaszkodik, hanem ehhez a kislányhoz is. Fülöp Marikához. Régebb idő óta udvarol már neki hűségesen, és már az eljegyzés időpontját is latolgatják néha-néha egymás között. A zenekar táncszámba kezd,és a napbarnította kombájnos Marikával a karjában, mint az aranyló búzakalászok ringanak a zené dallamos ütemére. A tánc után iszunk még egy pohárkával, s készülődünk. — Regei korán kell kelni, vár a munka — mondja a kombájnos, és egymás derekát átölelve elindulnak hazafelé... Sztanyik Károly J^cfkö/aajii feljegyzés A nép szolgálatáról A mi társadalmunkban minden az emberekért van. Ha az üzemi munkásokat a termelékenység, ha a szövetkezeti gazdákat a mezőgazdasági hozamok növelésére serkentjük, akkor nem mást akarunk, mint hogy az anyagi javak gyarapodjanak, hogy egyre nagyobb bőséggel legyen élelem, ruha, lakás és minden, ami emberi szükségleteteket elégít ki. S a párt, az állam, a tömegszervezetek, a tömegmozgalmak ennek eszközei, minden tevékenységük e célt szolgálja. Éppen ezért bosszantó, amikor egyesek erről az alapelvről megfeledkeznek és nem az abból eredő szemléletnek megfelelően intézik az ügyekét. Ebben az esetben a személyes ügyeket tennénk szóvá, amelyek minden esetben társadalmi kihatásnak, hiszen minden ember külön-külön a társadalom „sejtje”. S amennyiben ezt valaki figyelmen kívül hagyja, amikor személyes ügyeket intéz, akkor nem „csak” az egyes embereknek árt, hanem a társadalomnak is. Csak természetes, ha a tanácsnál vagy bármilyen más szervnél a hivatalnok nemtörődöm módon bánik a „felekkel”, akkor nemcsak őt marasztalják el, nemcsak őt szidják, hanem azt a szervet is, amelynek megbízásából intéznie kell az ügyeket. A párt megyei bizottsága lapjának szerkesztősége nem egy ízben kap olyan levelet, melyben elmondják, hogy személyes ügyükkel fordultak már Ponci- ustól-Pilátusig, s csak meghallgatták és minden maradi a régiben. így járt Cs. I-né is, békéscsabai lakos, aki személyes panaszával közvetlen vezetőjéhez fordult először, s ez kurtán-fur- csán figyelemre sem méltatta. Ezután a városi tanács egyik munkatársát kereste fel, aki megígérte, hogy rövidesen kivizsgálja az áqyet, de bizony ez csak ígéret maradt. Ezután egy másik helyen adta elő ismét panaszát. Vagy vegyük B. K G. vizesfási lakos esetét, aki januárban levélben beadott panaszára áprilisig nem kapott választ, majd. segítő készségű ismerőse április végén személyesen kereste fel a vállalat egyik vezetőjét, aki ígérte, hogy ünnepek, után intézkedik. Az ígéret május derekán is csak ígéret maradt. És ismerőse a szerkesztőséghez küldött levelében többek között ezeket írta. „... Szeretném tudni: szabad-e így intézni ma a dolgozók ügyét? Ha igaza van (B. K. G-nak. Szerk.), mi ér t nem orvosolják panaszát, ha nincs igaza, miért nem világosítják fel.” Világosan kitűnik az idézett levélből, hogy nagyon jól értik az „egyszerű” emberek a jogszabályokat, néha talán jobban is, mint egyes „hivatásos szakértők”. Miről van szó? Arról, hogy az ilyen hanyag emberek még nivatali kötelességüknek sem tesznek eleget, hiszen törvény szabályozza, mennyi időn belül kötelesek a panaszokra választ adni. Arról nem is beszélve, hogy elhomályosult bennük az alapelv, hogy a mi társadalmunkban minden az emberekért van. Valamiféle öncélú hivatalnokosko- dás lett rajtuk úrrá, amely any- nyira távol áll c. szocialista, hivatalnok típusától, mint Makó Jeruzsálemtől, Ez inkább a polgári hivatalnokokra jellemző. S mint ahogyan őket nem lehetet vádolni, hogy a népet szolgálják, ugyanúgy e hanyag emberek hűséges népszolgálata is igen kétséges. Vajon gondoínak-e az ilyenek arra, hogy „ügyintézésük” egy-egy tüske az emberekben, s hogy joggal tartják azt róluk: bürokraták, munkakörüket nem hivatásnak tekintik, hanem csak kereseti forrásnak. Ez vonatkozik azokra is, akik már ingerülten tekintenek fel akkor is, ha ajtajukban megjelennek a „felek’. Ingerültségük éppen abból fakad, hogy csak „feleket” látnak és újabb aktákat, nem pedig a nép fiait, akikért ők is vannak, akiket szol- gálniok kell. Talán nem áriana emlékezniük József Attila szavaira: „Szívünk még vágyat érlel, nem kartoték adat.” Nem bizony! Az anyagi javak termelőiről van szó, akik növelik a termelékenységet, akik növelik a mezőgazdasági hozamot, hogy mind nagyobb bőség legyen élelem, ruha, lakás és minden, ami emberi szükségletet elégít ki. Vajon van-e joga valakinek, hogy hanyag és ingerült legyen, amikor panasszal megy hozzá az, aki 60—70 fokos melegben veti a kenyeret a kemencébe? Csak tisztelettel be szélhetünk ’róla és vele, csak tisztelettel beszélhetünk róluk és velük, akik esztergálják az acélt, akik aratják a gabonát, akiknek kezenyomán van cukor a kávénkban, szén a kályhánkban, fejünk felett hajlék. Mint ahogyan tisztelettel beszélnek ők is mindazokkal és mindazokról, akik hűen szolgálják a népet, akik tudásukat, szívüket adják hivatásuknak, akik tettel fejezik, ki, hogy tudják: a mi társadalmunkban minden az emberért van. Cserei Pál 50 ezer csibét adnak át a Barneválnak A kardoskúti Kossuth Tsz ez évben 370 mázsa baromfira kötött szerződést a Barnevállal. A gondozók eddig 17 ezer csibét neveltek fel, melyből 6 ezret már átadtak, 11 ezer átadására pedig hamarosan sor kerül. A napokban újabb 10 ezer naposcsibe nevelését kezdték meg, amely hat hét múlva a tanyákra kerül, hogy helyet adjon az újabb transzportoknak. Közel 50 ezer csibét nevelnek fel ebben az évben a 10 ezer férőhelyes baromfi- nevelőben. Az eddig felnevelt 17 ezer csibe elhullási aránya 9 százalék, a 10 ezer egyhetes csibéből pedig mindössze egy százalék a veszteség. A jó eredmény elsősorban Jankó Antalné brigádvezető, valamint Gombkötő Istvánná és Balogh Jánosné gondozónők érdeme, de igen lelkiismeretesen dolgozik a brigád minden tagja. A mezőkovácsházi járás több tsz-ében befejezték az aratást A járási tanács mezőgazda- sági osztálya jelentése szerint csütörtökön a kalászosok aratása 80 százaléknál tartott. A járás 44 tsz-e közül mintegy húszban fejezték be eddig az aratást. Többek között a kaszaperi Lenin, a magyardombegy- házi Rákóczi, kisdombegyházi Táncsics. nagykamarási Űj Élet és a Ságvári Tsz. A legtöbb helyen megkezdték a be- hordást, csépiést.
