Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-15 / 165. szám

1961. július 15., szombat NÉPÚJSÁG 3 A hűtőház Békéscsaba ipari büszkesége lesz (Folytatás az 1. oldalról) méretek mellett ennyi ember egé­szen megoszlik. Mégis a tervnek megfelelő ütemben halad a mun­ka, amit a sok modem gép tesz lehetővé. Az épülő 500 vagonos korszerű hűtőház — Kerepeczjki Pál főmű­mm sa alapján 160 vagonosra fejlesz­tik tovább. A békéscsabai hűtőház építése egész népgazdaságunk szempont­jából jelentős. Ennek bizonyítéka, hogy az ország gazdasági vezetői állandó figyelemmel kísérik a munka előrehaladását. Nemegy­Az áthidaló rácsos gerendák „sűrűje”. Mintha valami szép ívelésű hidak so­rakoznának egymás mellett. (Laczó Mihály felvételei.) vezető szavai szerint — Békés­csaba ipari büszkesége lesz. A hű­tőházat tíz más épület veszi kö­rül: transzformátorház, hűtőgép­ház, mirelit-üzemrész, jéggyár, kazánház, irodaépület, amelyben a szociális létesítmények (étkező, fürdő stb.) is helyet kapnák, to­vábbá a műhely, garázs, raikltár, végül pedig a vízgépház. A 10 méter belső magasságú hű­tőházban az élelmiszer-szállítást és a rakodást teljesen gépesítik. A padlószigetelésnél 20—30 centi­méter parafa-réteget alkalmaz­nak, az oldalfalakat és a mennye­zetet úgynevezett Wellit-szigete- léssel védik a hősugárzás ellen. A hűtés — a bekerülő árunak megfelelően — mínusz 35, mínusz 20 és nulla fokon történik majd. Főleg bolgárkertészeti termékek, főzelékfélék és húsfélék (külön­böző készételek) konzerválása lesz az új üzem feladata. A mirelit feldolgozó üzemrész 80 vagon kapacitású, de az Élel­mezésügyi Minisztérium utasítá­szer személyesen is megtekintet­ték már az építkezést, amelyet a terv szerint 1962. december 31-ig kell befejezni. Pásztor Béla Viaszérésben állt az óriá­si gabonatábla. Még a harmat nem szállt fel, az akácos dűlő- úton nehéz mozgású szörnyetegek jelentek meg. Vonszolták testüket a sárga gabonatábla irányába. Oldalt az úton emberek, gyerekek kísérték, mint a városiak a cir­kusz elefántjait. Aratógép, mely csépel is. A telt zsákokat úgy do­bálja ki magából, mintha a bel­seje hombár lenne. — Kombájn! — szólt le a gép­vezető a bakról, amely felett kék napernyő himbálódzott. Kombájn! Nem aratógép. A pásztorgyerekek, az emberek itt tanulták meg a lomhán mozgó szörnyeteg nevét. Megbámulták az oldalára festett számokat is: 1508. része onnan is hiányzik —, de máshol nem lehet megközelíteni a pincét, a lovagok főhadiszállását. Laci mégis a kastély túlsó olda­lára igyekszik, a bokrok által elta­kart pinceablakhoz. A középső ab­laknál — a bokrok fedezékében — úgy hasal le, hogy egy szűk ré­sen keresztül beláthasson az alsó helyiségbe. Lélegzetvisszafojtva figyel — elfoglalja őrhelyét —, amikor közelgő lépteket hall. Most értek le — gondolja. Tehát jól számított, ide jönnek a hátsó helyiségbe, mert a többi fé- lig-meddig beomlott és sötét. Szí­ve hangosan dobog, de azért ön­kéntelenül is elmosolyodik. Most legalább megtudja, miben sántá­kéinak. Valóban: a pincehelyiség felerő­síti a hangokat és mindent hall, amit ott lent beszélnek. Totyak beszél. — Holnap este hétkor indulunk — mondja visz- szafojtott hangon. Nincs sok időnk, össze kell szedni mindent, amire szükségünk van. Ma este hatkor, újra itt kell találkoznunk. Be kell szerezni egy pár fontos dolgot. Te... Tücsök — fordul az egyik hosszúnyakú, szerzetes ké­pű, de különben szelíd tekintetű fiú felé — hozol egy hosszú köte­let, egy üveg bort és tíz... nem- húsz forintot. Cigarettát is hoz­hatsz. Értetted? — Honnan vegyek én kötelet, meg pénzt? Megbolondultál? Nincs nekünk még madzagunk Nyolcvan mázsa csöveskukoríca holdanként sem. Az öreg alig keres valamit. Bor, meg cigaretta esetleg akad... arra mindig van pénze. — Szerezz! — csattant a „főlo­vag” szava parancsolóan és kezé­vel egy sokat sejtető mozdulatot tesz. Te pedig Kakukk — int ke­netteljesen egy madárfejű, nya­kigláb felé — a helyettesem le­szel. Szerezz egy tőrt magadnak vagy egy zsebkést. Pénzt, azt hozhatsz, amennyit tudsz. Nála­tok akad bőven. — Tudod mit? — mondja elgon­dolkozva. Menj a boltba és segíts az elárusításnál... ott a pénztár körül. Feláll és röhögve hátbave- ri a madárfejű Kakukkot. Na... mit szólsz hozzá? — Bízd csak rám... hozok. Csak a mutter ne vegyen észre semmit. Tudod, nem szokták vezetni a be­vételt, egy-két százast észre sem vesznek — vigyorog Kakukk. — Te... Zsíros... hát... neked igazán testhezálló feladatot szán­tam. Te hozod a kaját. Ügyis sze­reted a hasadat. .Sokat hozzál és olyat, ami eláll. Itt benn — int hátra — a kézigránátok mellett ta­lálsz egy hátizsákot. Azt tele­hozhatod — mondja. Különben is j most vágtatok egy kétmázsást,' nem lesz túlságosan nehéz dol­god. Egy-két sonka, kolbász. Sza­lonnát ne hozz — húzza el fity­málva t száját —, mert azt nem szeretem. (Folytatjuk) KEDVES, baráti találkozóra ke­rült sor július 7-én, pénteken a Vizesfásd Állami Gazdaságban. A sarkadi és a békési járás termelő­szövetkezeteinek vezetői látogat­tak ide, hogy megtekintsék a komplex aratást és az öntözéses gazdálkodást. Tapasztalatcsere volt. Ezt a gazdaságot az öntözé­ses termesztésben elért eredmé­nyei után a bemutató gazdaság rangjával illettek. Az öntözéses termesztés bemutatóját különben a sarkadi járás termelőszövetke­zeteinek vezetői kérték. Igényel­ték a vizesfásiak segítségét, mert területükön mód és lehetőség van nagyobb kiterjedésű szántóföld öntözésére, s kíváncsiak voltak, hogy a gazdaságban milyen mód­szerrel végzik e munkát. A RÉSZTVEVŐK előtt Antal András igazgató röviden ismer­tette a gazdaság fejlődését. A ven­dégek ezután Szojka Pál agronó- mussai határszemlére indultak. Elsőnek az aratás gépesítését te­kintették meg. Nyolc kombájnos dolgozott az egyik gabonatáblán. Az aratást, cséplést nyomban kő­Az 1508 as A gépvezetőnek tanító­mestere is volt. Kék zubbonyos, jól megtermett ember, aki a gép előtt ugrándozott, kezével mutat­va az utat, hogy jól vágjon bele a gabonatáblába, s egyenesre vi­gye a sorokat. A tanítómester mellett elhaladt a gép. ö a háta mögé húzódott s figyelte, vajon egyenes-e a sor? Aztán magára hagyta a gépet kezelőjével együtt. — Jól van Száraz Matyi, jól van! — dörmögte dicséretét a mester. Ügyes gyerek ez a Matyi! Nemrég tanulta el tőlem a mes­terséget, s ma már a maga útjá­ra engedhetem. Tapsolt egyet a mester, majd felugrott motorjára és elnyargalt vele a tábla túlsó végére, s ott állt, mint földbe vert cövek. Onnét irányította kezeivel Matyit, meg az 1508-ast. Mi, akik első csodáiéi voltunk ennek az újfajta szörnyetegnek, oldalt ballagtunk a gép mellett és számoltuk a kövér zsákokat, amint azok egymás után gurultak a tar­lóra, a zsákos emberek kezei kö­zül. Az öreg Tőkés István lépdelt mellettem. Felsóhajtott: no, hogy ezt is meg kellett érnünk... Arat is, csépel is, a szalmát meg bog­lyákba préseli, és úgy dobja ki a tarlóba... Hát világcsodája ez! Az első kanyar sikerült. Jött visszafelé a gép. Ernyője alatt büszke tartással ült Matyi, különbül, mint huszár a lován. Az első vizsgán túl van a gép is, ember is. Mehet a munka es­tig! A tarló széles stráfokban nő. Fogy a talpon álló gabona. Szapo­rodnak a zsákok, amelyek úgy fekszenek hosszú sorban, mintha mázsás disznók lennének. A harmadik fordulónál a meleg hőségbe csapott át. Annál jobb! A gabonának még a lelke is kiszáradt. Pattogott, tört a szár s annál vígabban vág­ta a gép száz fogú ollója. A gazdaság központjából meg­érkeztek a szekerek. Beálltak a friss tarlóba, és szedegették a föl­dön heverő zsákokat. A telt sze­kérrel kifordultak az akácos út­ra, s ott, az árnyékba rakták ter­hüket. Innét a vontatók szállítot­ták tovább a zsákhalmokat a vette a szalmalehúzás, a szalma­lehúzást pedig a tairióhántás vagy a nyári mélyszántás. A nap eseményeinek központjá­öntözik a kukoricát. bam az öntözéses termesztésbe vont terület megtekintése állt. Ebben a gazdaságban egyszerű módon öntöznek 450 hold kukori­kombájnszérűre. Ment a munka, mint a karikacsapás... Félkilométerrel arrébb is dolgo­zott egy gép. Azzal szemben a harmadik. Ha volt egy-egy pilla­natnyi ideje Száraz Matyinak, át­nézett a szomszéd gépekhez. Azok közül hol az egyik, hol a másik állt meg. Bizonyára hiba történt, azt kellett javítani. Nagy baja tör­ténhetett a 687-esnek! Matyi már kettőt fordult, s a 687-es még min­dig állt. Délután már egyenleteseb­ben haladt a másik két gép is, de Matyi gépét már egyik se érhette utol. Egyre büszkébben ült a ba­kon. Még ő lesz a győztes. Az 1508-as. Az esthajnal érkeztéig dör- mögtek, duruzsoltak a gépek. Mindaddig, amíg a földre szitáló­dó harmat meg nem gyengítette a gabonaszálat. Matyi gépe volt a legközelebb a tanyához, amely kikötőhelyül szolgált. Letakarította a legény a masinát, lerázta magáról a napi munka porát, s a gémeskút vá­lyújához tartott. Lemosakodott, tisztát dobott magára, s a kom- bájnosok közül ő ült elsőnek a vacsoraasztalhoz, ahol már tanító- mestere várta. Melegen megszorí­totta a legény kezét. — Jól megálltad a helyedet, Matyi öcsém! — szólt. — Az én jó kis gépemnek köszön­hetem ezt! — válaszolt boldog mosolygással Matyi. Egy percre se hagyott cserben! Meg is szeret­tem. El se válók tőle, amíg aratni- valónk lesz. — Ha továbbra is így viselkedik az 1508-as, te nyered meg a ver­senyt! — biztatta tanítványát a mester. Holnaptól fogva magadra hagylak. Amoda kell mennem, mert ott rám nagyobb szükség van. Az alkotmány ünnepén volt a központban a verseny eredményének kihirdetése. Első lett az 1508-as. Az aratási prémiu­mot Száraz Mátyás nyerte. Meg­nőtt a legény híre, megnőtt a gé­pé is. 0 Ez a történet még abból az idő­ből való, amikor a kombájnos- aratás újságszámba ment. Ma már ez is olyan természetes mifelénk, a nyárba nyújtózó búzamezőkön, akár a pacsirta pitypalattyolása. Kiss József cát. Az egyik 127 holdas kukorica- táblát a megtekintés időpontjában öntözték. A sorokra keresztben a tábla magasabb pontjain csatorna- nyitó ekével mély barázdát húz­tak, s ebből két oldalra barázdás módszerrel öntözik a területet. Szojka Pál agronómus elmondot­ta, hogy az öntözött kukoricatáb­lák minden holdján 33—35 ezer kukorica növényt hagytak meg. A területről holdanként 80 mázsa csöveskukorica termést várnak. A kukorica igen szépen fejlett, ma­gassága átlagosan meghaladja a 2 métert. A tsz-vezetők nagy elis­meréssel nézték a barázdás öntö­zést, és az igen jól fejlett növé­nyeket. Igaz, soknak találták az egy holdon hagyott tőszámot, s ar­ra gondoltak: az említett terüle­ten éppen emiatt nem terem meg a 80 mázsa csöveskukorica. A gaz. daság vezetői azonban arról be­széltek, hogy a múlt évben kedve­zőtlenebb körülmények között — öntözés nélkül haldanként 60 má­zsa csöveskukoricát is termeltek, öntözött körülmények között a talaj alapos előkészítésével, a fej­lett agrotechnikád eljárások al­kalmazásával bíznak a 80 mázsa holdankénti csőtermés elérésében. A vizesfási határ a bemutató során még számos meglepetést tar­togatott. Az Országos Növény­egészségügyi Szolgálat két repülő­gépe szintén a gazdaságban dol­gozott. Műtrágyát szórtak a rizs­re, s amikor a szél elcsendese­dett, dikonirttal permetezték a rizstáblákat. A GAZDASÁG HATÄRA ked­vező benyomást keltett a látoga­tókban, annak ellenére, hogy a kukoricatáblák vegyszerezése — Simazinnal — nem járt a kívánt eredménnyel. Kötött, fekete föld­jeiken a gyomok kikeltek, s emi­att a vegyszerezett kukoricákat is rendszeresen kapálni kellett. A bemutató végén a tsz-élnökök arra kérték a gazdaság vezetőit, hogy a közeljövőben — a nagy­üzemi gazdálkodásban élért ered­ményeket tanulmányozhassák —, ismét ide látogathassanak. Mire a gazdaság vezetői bejelentették, hogy augusztusban újabb tapasz­talatcserére kerül majd sor. D. IC 600 hold, kézierővel Nemrégen még 15 164 katasztrá- lis hold kalászos várt aratásra a gyomai járásban. Július 8-ra eb­ből a gépállomás arató- és kom­bájngépei 4150 holdat takarítottak be. A termelőszövetkezetek mun­kagépeikkel 4200, kézi erővel pe­dig 600 oldat arattak le. CKVOOOOO-OO-OOOOOOOOOOOQOQc Barackmagot magas áron vásárol 3 méh 1 kg 1,44 Ft 4549 >o oooo-ooo ooooooooooooooc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents