Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-15 / 165. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ara SO faiéi * Világ proletárjai, egyesüljetek! 1961. JÜLIUS 15., SZOMBAT AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 165. SZÄM ló munkát, cséplőbrigádok! A gyakorlott szem a földeken nyújtózó tömött keresztsorokból is megállapíthatja: az utóbbi évtizedek egyik legjobb gabonatermését aratja, takarítja be megyénk dolgozó parasztsága Azoknak, akik esetleg nem hisznek a szemüknek, bebizonyítja a mérleg, hogy jó a termés. A külföldi búzafajtákból, a szovjet Bezosztájá- ból 20—23, az olasz San Pastóre- ból 26—30 mázsa holdankénti, sőt csanádapácáról holdankénti 44 mázsa termésátlagot jelentettek. A magyar búzafajtákból is sokfelé termett a megyében 16—18 mázsa. Az idén először sikerült túlhaladni a bűvös 10 mázsa átlagtermést, amely hosszú évekig tartotta magát az apró, egyéni parcellákra szabdalt megyékben. S mint ahogy nem volt véletlen a parcellás gazdálkodás közepette a 10 mázsán aluli kenyérgabona termés, éppen úgy nem véletlen, hogy most jóval magasabb az átlagtermés, hiszen most a megye történetében először már nagytáblákon, túlnyomórészt az agrotechnikai követelményeknek megfelelően került földbe a gabona, úgy, ahogy azt népünk legjobbjai élttizedekkel ezelőtt megálmodták, ahogyan 13 évvel ezelőtt célul tűzte a párt. Még suhognak a kaszák a jó termést ígérő gabonaföldeken, de már mind több és több cséplőgép is búg az asztagokból vagy járművekről történő cséplés közben. S a figyelem most már mindinkább a cséplésre, a cséplőbrigádokra terelődik, rajtuk a sor, hogy a sok fáradtság, izzadtság, a pergéstől való féltés gondjával learatott gabona mielőbb zsákba, magtárba kerüljön. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a cséplés játszi könnyedségű munka. Egyáltalán nem azt, hiszen erőkifejtést igényel a sok ezernyi kéve feldobá- lása a dobra, a zsákolás, s ahol nincs elevátor, a szalma felhordása. Ráadásul nem kellemes korán reggeltől késő estig az izzasztó melegben, állandó porfelhőben dolgozni. A cséplés állhatatosságot, helytállást, munkabírást és nagy -felelősséget kíván. Állhatatosságot, helytállást nap mint nap kora reggeltől sötétedésig. És felelősséget, hogy minden szem megtermett gabona odakerüljön, ahova kell: a zsákba, a magtárba, aztán a malomba, végül a sütő-üzemekbe, minél kevesebb kerüljön belőle hordás közben a tarlóra, cséplés közben a szalmába, törek- be. Űjra szükséges felmérni a cséplőbrigádokat, s az olyanokat más munkába kell osztani, akik nem éreznek magukban elég akaraterőt ahhoz, hogy a cséplés befejezéséig teljes odaadással, teljes helytállással tudnak dolgozni, akiknek a napi 8 órai munkaidő is hosszú, akinek ez fáj, az fáj, akik úgy vannak vele, hogy ráérünk később kezdeni, hagyjuk már abba, hiszen siránkozásuk a többiek munkakedvét is rontaná. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt a részébe csépelő emberek ilyenkor alig aludtak négy óra hosszánál többet a szalmakazal tövében, mert nem mertek haza sem menni, nehogy elaludjanak, hiszen akkor a bandából való kidobás, a kenyérte- lenség, az éhség fenyegette őket. Rosszul táplált szervezetük nehezen bírta a zsákot, a rudast, de dolgoztak napi 18 órán át is, mert hajtotta őket az ínség. Most jól tápláltak, egészségesek az emberek, mégsem kívánja senki tőlük, hogy naponta 18 órán át csépeljenek, és azt sem, hogy a szalmakazal tövében aludjanak. A termésért érzett felelősség és az, hogy most már nem résziben, hanem maguknak csépelnek, arra kell, hogy sarkalljon minden termelőszövetkezeti cséplőbrigá- dott, hogy naponta legalább 14 óra hosszát dolgozzon, azért, hogy minél jobban megrövidüljön a cséplés ideje, hogy minél kevesebb gabona legyen kitéve az esetleges esős időben a kicsírásodás veszélyének. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz tagjai — dolgozó népünk kenyeréért érzett felelősség és az öröm hatására, hogy olyan búzatermésük még sohasem volt a község, a tsz fennállása óta, mint az idén, egyik-másik magyar búzatábla 16—18 mázsát, a szovjet pedig huszonhárom mázsát ad holdanként, elhatározták, hogy napfeljöttől naplementig csépelnek. Ez az elhatározásuk a békéscsabai Kossuth és még számos tsz cséplőbrigádjának is. Ha így, napfeljöttől naplementig dolgozik megyénk minden cséplőbrigádja, akkor augusztus 20-ra vagy még előbb fejeződik be a cséplés. De az, hogy a cséplőbrigádok nap, mint nap folyamatosan dolgozhassanak, attól is függ, hogy a termelőszövetkezetek vezetői mennyire előrelátóak: a gépbe való hordással egyidőben hordat- nak-e asztagba is, hogy a futó esők egyetlen óra hosszára se állítsák meg a cséplést. De függ munkájuk attól is, hogy a traktort és a cséplőgépet kezelő traktorosok és a szerelők jól karban tartják-e a gépeket, ha valami hibájuk történik, megjavítják-e nyomban. A saját és egész dolgozó népünk kenyerének biztosításáért érzett felelősségtől áthatott, gondos, ütemes, szemveszteség nélküli jó munkát kér és vár népünV minden egyes cséplőbrigádtól. Kukk Imre Új üzemet és fürdőt építettek Nyolcvan mázsa csöveskukorica holdanként A Békéscsabai Téglagyárban — az ország egyik legnagyobb építőanyagipairi gyárában — pénteken tartották az ötszáz személyes üzemi fürdő, valamint tégia- középblokk előregyártó üzem műszaki átvételét A korszerű üzemi fürdőt és öltözőhelyiségeket egymillió-nyolcszázezer forintos költséggel építették és rendezték be külön a munkásnők és külön a férfiak számára. 1 300 000 forintból épült a gépesített téglafal-előregyártó üzem, amelyben a tervezők álltai megjelölt tíz-tizenkét féle méretű sablon-blokkokban üreges tégláikból cementes habarccsal rözítik össze a harminc centiméter vastagságú téglafelelemeket. A téglagyárban élőre készített blokktéglából nyolcszáz lakást építenek Békéscsabán az ötéves terv időszakában, amelyből az idén két lakóépület készül ed. Az így előregyártott téglafal-elemekből hat hét alatt rakhatnak fel egy ötszintes lakóházat. Az új üzemrészben a jövő héten megkezdik a gyártást. Ilyen az öntözött kukorica Vizesfás határában. (Riport a 3-as oldalon.) A hűtők ás Békéscsaba ipari büszkesége less Ez sem könnyű dolog. Valfis a Szász ácsbrigád tagja az elem beállításán dolgozik. A 100 millió forintos költséggel - pülő békéscsabai hűtőház méreteiben és korszerűségében talán nemzetközileg is a legjelentősebbek közé sorolható. A munkán egy fiatal mérnök, Sipos Zoltán építésvezető és Kerepeczki Pál főművezető irányításával az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat négy brigádja dolgozik Az itteni létszám a nyári hóna pókban átmenetileg a Debreceni Építőipari Technikum 25 és a Békéscsabai Iparitanuló Intézet 30 tanulójával szül ki. Az építkezésihez a vállalat Trefort utcai telepén Nagy Sándor mérnök vezetésével készítik az előregyártott vasbeton elemeket, melyek a hatalmas hűtőház, valamint az azt kiszolgáló többi épület vázát is képezik. Innen szállítják ezeket a helyszínre. Helyreeme- lésüik és rögzítésük nagy ügyességet, gyakorlottságot és leleményességet igényel. Szász István brigádja és a két K—505-ös 10 tonnás szovjet emelő- daru kezelői sokszor szinte bravúros „mutatványok” közepette látják el feladatukat. Az építkezés jelenlegi szakaszában az érdeklődők főleg ezeket az óriási méretű vasbeton-vázakat láthatják. Csak néhány napja kezdték meg a hűtőház téglafalainak felhúzását. Ez az első ütemben a Debreceni Építőipari Technikum és a Békéscsabai Ipari- tanuló Intézet fiataljainak a feladata. Sipos Zoltán mérnök így nyilatkozik róluk: — Igen jól dolgoznak. Blégedetlászlö, Pontos tesk vagyunk a munka minőségivel is. Molnár Sándor mérnök, a Debreceni Építőipari Technikum tar nára pedig Tabó Zsi gmond és Szabó László harmadéves, valamint Balajti Mátyás másodéves tanuló munkájáról emlékezik meg dicsérőleg. Aztán a vállalatról beszél: — Nagyon szíves vendéglátók a csabaiak. Kitűnő a fiúk ellátása, jó munkakörülmények között dolgozunk. A vállalat törődik velünk. Mint csabai, örömmel jegyzem fel ezeket a szavakat és továbbítom azokhoz, akiknek közvetlenül szólnák. A hűtőház déR szegélyéin kettős iparvágány épül. A pálya utolsó szakasza már a nádasba nyúlik. Petrányi József és Magyar Antal brigdája csinálja itt a tereprendezést, plan írozást, salaktól tést és az alapozást a pályán. A nádasnál Busa Gáspár és Kovács Ferenc dolgozik néhány társával. Jókora termésköveket gurítanak a másfél méteres vízbe, hogy „elhódítsák” a természettől az iparvágány építéséhez szükséges töltés területét. A Duna segédmunkás-brigád tagjai a mirelit-üs*m környékén szogoskodnak. A hatalmas transzportőrt állítják be éppen, hogy a két emelet magasságú tetőre anyagot szállítsanak. Perlit-betonnal fedik majd a tetőt. A brigád egy másik csoportja távolabb innem meszet olt, néhányan pedig a betonelemeket szállító kocsik lerakásánál segédkeznek. Száznyolcvanöt munkás dolgozik az építkezésnél, de az óriási (Folytatás a 3. oldalon)
