Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

2

NÉPÚJSÁ fSt

1961. július 9., vasárnap

Hruscsov elvtárs beszéde

(Folytatás az 1. oldalról)

mint számos nyugati ország haderői létszámának növelése és az atombombát szállító stratégiai bombázógépek számának jelentős gyarapítása. Mint ismeretes, ezek a repülőgépek állandóan a levegőben tartózkodnak. A nyugatnémet hadsereget a legkorszerűbb fegyverekkel szerelik fel és növelik a Bundeswehr létszámát.

íme, így válaszolnak a nyugati hatalmak arra, hogy a Szovjetunió többször egyoldalúan csökkentette fegyveres erőit és katonai kiadásait.

Vajon helyesen járnánk-e el, ha ilyen körülmények között egyoldalúan továbbra is csökkentenénk fegyveres erőinket?,

A szovjet kormány, figyelembe véve a kialakult helyzetet, kénytelen volt utasítani a honvédelmi minisztériumot, hogy ideiglenesen, további utasításig állítsa le a fegyveres erőink 1961-re tervezett csökkentését.

Tekintettel arra, hogy a NATO tagállamai növelik katonai kiadásaikat, a szovjet kormány elhatározta, hogy ebben az évben hárommilliárd - száznegyvennégy- millió rubellel növeli a védelmi célokra fordított Kiadásokat. Ily módon az idén a honvédelemre előirányzott összeg tizenkétmilli- árd - háromszázkilencvenkilenc- millió rubel lesz.

Ezek kényszerű intézkedések, elvtársak. A kialakult körülményei-: miatt tesszük meg őket, mert nem hanyagolhatjuk el a szovjet nép biztonságának érdekeit.

Elvtársak! Szilárd meggyőződésünk, hogy a nemzetközi helyzet megjavításával összefüggő számos halaszthatatlan probléma megoldása jelentős mértékben függ a

Algír (MTI)

Nyugaw hírügynökségek jelentik, hogy pénteken a szerdai nagyarányú vérengzést követően újabb összetűzésekre került sor Algírban. Európai telepesek vad csoportja Algír munkásnegyedében arabokat szállító gépkocsikat és trolibuszokat támadott meg. Az európaiak kövekkel és botokkal bántalmazták a muzulmánokat és megrongálták járműveiket. Az első jelentések szerint 12 arab súlyosan megsérült.

Az Oran közelében lévő Reli- zane városban pénteken este két kávéházban gránátok robbantak.

Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak javulásától. Természetesen mi tudjuk, hogy a szovjet—amerikai viszony megjavítása nem egyszerű feladat. E feladatot nem lehet megoldani a két fél óhaja és gyakorlati lépései nélkül.

Ebben az összefüggésben érdeklődésre tarthat számot Kennedy amerikai elnöknek június 38-i saj. tóértekezletén elhangzott nyilatkozata, amelyben országaink békés gazdasági versenyéről beszélt. A kérdés ilyenfajta kezelése tetszik nekünk. Ez természetesen sokkal jobb, mint ha abban versenyzőnk, melyikünk hoz létre pusztí- tóbb fegyverfajtákat. Mi mindig erről beszéltünk és ma is erről beszélünk.

Az az óhajunk, hogy gazdagabbá váljunk, mint az Egyesült Államok, utolérjük az Egyesült Államokat a gazdasági fejlődésben, természetesen nem jelent fenyegetést az Egyesült Államokra nézve. Egyesek azt állítják, hogy ez részünkről kihívás az Egyesült Államokkal szemben. Ámde ez békés versenyre való kihívás. Mi ebben a rossz? Hiszen tekintet nélkül arra, ki lesz a győztes ebben a versenyben, mindenképpen a két ország népei nyernek, mert élvezni fogják a békés munka teremtette javakat.

Ezután Hruscsov elvtárs a Szovjetunió és az Egyesült Államok ipari termelésének növekedését hasonlította össze, majd így folytatta:

Ahhoz, hogy az USA ipari termelése 10 esztendő alatt 56 százalékkal nőtt, évenkint 4,5 százalékkal kellett emelkednie. Ha azonban az amerikaiakúak sikerül is biztosítani az évi 4,5 százalékos

Tizenöt személy megsebesült. Két gyanúsítottat letartóztattak.

Bengazi (Líbia)

Belkaszem, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnök-helyettese az AP hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy több megbeszélést folytatott a líbiai miniszterelnökkel és a líbiai külügyminiszterrel. Ezeken az eszmecseréken a líbiai politikusok együttérzéssel nyilatkoztak az algériai nép hősi felszabadító harcáról és szilárd támogatásukról biztosították Belkaszem miniszterelnök-helyettest.

emelkedést, ahogy ezt Kennedy úr szeretné, akkor is 1970-ben utolérjük őket.

Ha pedig az amerikaiaknál az ipari termelés növekedésének üteme 2 százalékos marad, mint ahogy az utóbbi idő átlaga mutatja, akkor a Szovjetunió már 1967-ben maga mögött hagyja Amerikát. Ha az amerikai ipari termelés évenként 3 százalékkal lesz nagyobb, akkor pedig 1968- ban hagyjuk őket magunk mögött.

Körülbelül ugyanilyen adatokra lehet hivatkozni a két ország mezőgazdaságának fejlődési távlatait illetően.

Az országok közötti jó kapcsolatok fejlődése szempontjából fontos szerepet játszanak a gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok, s a Szovjetunió igyekszik ezeket fejleszteni.

A szovjet politika a békés együttélés politikája, a gazdasági verseny politikája. Ezért mi azt mondjuk Kennedy elnöknek. De Gaulle tábornoknak, Macmillan úrnak: nos, versenyezzünk így. Ez ésszerű lenne. Ha mi, megkötve a békeszerződést Németországgal, kezet szorítanánk egymással és kijelentenék, hogy erőfeszítéseinket a gazdasági versenynek szenteljük, akkor a földön minden ember megkönnyebbülten lélegezne fel. Jó bevezetés lenne ez a további tárgyalásokhoz és' a tartós béke megteremtésére vonatkozó évszázados álom megvalósításához. Mi hajlandók vagyunk erre és kezet nyújtunk á nyugati hatalmak kormányainak.

Elvtársak! A szovjet hadsereg sok dicsőséges győzelmet aratott hazánk ellenségei fölött. Ma a világ legélenjáróbb, legerősebb hadserege. Az utóbbi években, hála a párt és a nép gondoskodásának, gyökeresen átalakult a szovjet hadsereg, flotta és légihaderő tech. nikai alapja. Fegyveres erőink továbbra is szakadatlanul fejlődni és tökéletesedni fognak, megkapják a leghatékonyabb fegyvereket mindaddig, amíg el nem fogadják az általános leszerelés tervét.

Csakhogy bármilyen erős és tökéletes is a haditechnika, feladatát csak akkor tudja teljesíteni, ha megbízható és hozzáértő, ideológiailag edzett, bátor és határtalanul hazaszerető katonák kezelik — mondotta Hruscsov és befejezésül felhívta a figyelmet:

Továbbra is rendszeresen nevelni kell a harcosokat a marxiz- mus-leninizmus eszméin, a szovjet hazafiasság, a proletár nemzetköziség szellemében. (MTI)

Üjabb véres összetűzések Algírban

I mongol nép igeepe

Negyven éve annak, hogy a mongol nép forradalmi megmozdulással elsöpörte feudális kizsákmányolóit, s a szovjet nép példája nyomán és testvéri segi tségével évek során kilábalt az elmaradott nomádi sorból, megindult a szocializmus építésének útján.

A forradalom negyvenedik évfordulójának ünnepségeit közvetlen megelőzve, e hét elején ült össze Ulan Bátorban a nagy népi hurál épületében 700 küldött részvételével a Mongol Népi Forradalmi Párt XIV. kongresszusa. 1921-től, a népi farradalom győzelmétől máig tartó út nem volt könnyű. A pártnak az antiimperialista, antifeudális forradalomban a nép vezetése közben, kemény küzdelmet kellett vívnia azért, hogy az államiság megszilárduljon, a gazdaság és a kultúra fellendüljön, s megteremtődjék a szocialista társadalom építésének minden anyagi feltétele. A pártnak a népre támaszkodva sikerült az idegen megszállók, majd fokozatosan a hűbérurak, a papság és a régi hivatalnokok reakciós uralmától megszabadítani az országot. Ahogyan erősödött az ország függetlensége, úgy növekedett a néptömegek politikai érettsége és aktivitása. Mind győzelmesebben fejlődött a népi forradalom. Szovjet segítséggel sikerült Mongóliában véget vetni annak, hogy az ország gazdasági élete a külföldi tőkétől függjön. Sikerült megindítani a népgazdaság fejlődését. Az első iskolák, egészségügyi és tudományos intézmények szovjet segítséggel épültek és mindez lehetővé tette az új mongol értelmiségi káderek képzését. Már a 30-as évek elején kiépült az ország fejlődéséhez oly szükséges ipar. A háború megzavarta ugyan a nagy gazdasági és kulturális programok megvalósítását, azonban utána még gyorsabb ütemben folytatódott az ország termelőerőinek fellendülése, a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelkedése, A szocialista gazdasági világrendszer létrejöttével megteremtődött a feltétel a szocialista országoknak a proletár internacionalizmus elvén alapuló, széleskörű együttműködéséhez, kölcsönös segítségnyújtásához. A nemzetközi szocialista munkamegosztás lehetővé tette, hogy megszűnjék Mongólia gazdasági és műszaki elmaradottsága, s az ország gazdasága fokozatosan a szocialista tábor élenjáró országainak színvonalára melkedjen.

Különösen nagy segítséget nyújtott a Mongol Népköztársaság népgazdaságának gépekkel való ellátásában és az új technika elsajátításához a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, továbbá hazánk és a szocialista tábor más országai. Most, az évforduló alkalmával például megnyitottak a fővárosban egy modern nemzetközi szállót és egy nagy áruházat, kibővítették a nagy népi hurál (országház) palotáját és az állami egyetemet. Korszerűsítették a főváros repülőterét, befejezték az új városnegyed építését. A most meginduló ötéves tervben három vidéki városban szerelnek fel korszerű malmot és állítanak fel gépállomásokat. Fa- és bőrfeldolgozó üzemek létesülnek és a Magyar Népköztársaság szakembereinek segítségével kenyérgyár, konfekciógyár, állatgyógyászati szereket előállító üzem épül. A vízszegény pusztaságokon a jobb állattenyésztés és növénytermesztés érdekében mind több kútra van szükség. Ezek létesítésében kezdettől fogva magyarok működtek közre olyan eredménnyel, hogy például minden kúton olvasható, hogy az a testvéri magyar nép fiainak segítségével létesült. A magyar mérnökök és munkások az ötéves tervben újabb 75 kutat fúrnak, ezzel is segítve a mongol mezőgazdaság és állattenyésztés további fejlődését. A kulturális tervekből figyelmet érdemel, hogy sor kerül Ulan Bátorban opera- és balettszínház építésére is.

A 40 éves évforduló és a kongresszus tiszteletére Ulan Bator ünnepi díszt öltött és ünnepel az egész ország. A nép ünnepli hűséges pártjával és a testvéri pártok segítségével elért győzelmét, s készül újabb, még nagyobb diadalokra.

Mongólia nemzeti újjászületésének és a köztársaság szocialista építésének egész története azt mutatja, hogy marxista- leninista párt vezetésével és a nemzetközi munkásmozgalom támogatásával a gazdaságilag legelmaradottabb országok is kivívhatják, megszilárdíthatják nemzeti függetlenségüket és magabiztosan haladhatnak előre a demokrácia és a szocializmus útján. Huszár Fez'ő

Sz algériai vérfürdő

1961. július 5-én újra megelevenedtek Algír, Oran, Constantine és a többi algériai város bennszülöttek lakta negyedei, újból felhangzottak az arab asszonyok már ismert „ju-ju” kiáltásai, s az utcára özönlő tömegek felett ismét feltűntek a szabad Algéria zöldfehér lobogói. Szerte Algériában megmozdultak a muzulmán tömegek, hogy minden eddiginél erőteljesebben tiltakozzanak a francia gyarmatosítók legújabb terve, az ország felosztása és a Szahara leválasztása ellen.

És az algériai városok, falvak utcáin újból eldördültek a sortü- zek is... Fegyvertelen tüntetőkre lőttek, asszonyokat és gyermekeket öltek De Gaulle katonái. Az algériai „véres szerda” hivatalos mérlege nyolcvan halottat és 266 sebesültet tüntet fel, de a halottak száma még a jobboldali Figaró című lap szerint is eléri a százat. A karhatalmi erők vérengzése mellett a bennszülött lakosság veszteséglistáját az ultrák nem egy helyen elkövetett orvtámadása is növelte.

A francia csendőrség és katonaság sortüzei azonban nem félemlítették meg a szabad Algériáért harcoló hazafiakat. Az algériai nép országos tiltakozó napja — a súlyos véráldozatok ellenére is — teljes sikerrel járt. A kilencven, sőt több helyütt száz száza- fékos sztrájkok, az elemi erejű tüntetések újból megmutatták az

arab lakosság egységét és elszántságát a francia gyarmati uralom fenntartását szolgáló mindenfajta tervvel szemben.

Tudott dolog, hogy az eviani tárgyalásokon a franciák elfogadhatatlan feltételekhez kötötték az algériai függetlenség megadását. Akár a Franciaországgal való .társulás”, akár az ország felosztásának tervét nézzük, világosan láthatjuk a gyarmattartók szándékát. Ez nem más, mint a „francia jelenlét” biztosítása Algériában, az ország — elsősorban a Szahara gazdag kőolaj-, földgáz-, szén- és vasérc-kincseinek korlátlan birtoklása.

A franciák legújabb terrorakciójukkal — a valószínűleg rövidesen újra meginduló francia— algériai tárgyalások előtt — nyomást akartak gyakorolni az algériai ideiglenes kormányra. Az algériai véres események azonban nem az európai gyarmatosítók „erejét”, hanem ellenkezőleg, azok

végtelen gyengeségét mutatják. A július 5-i sztrájkok és tüntetések újból bebizonyították, hogy csak a nép önrendelkezési jogának, teljes függetlenségének megadása vethet véget az évek óta folyó véres harcnak Algériában. Csak ez biztosíthatja Franciaország és Algéria jövőbeni együttműködését mind gazdasági, mind kulturális, mind pedig politikai tekintetben. Az újabb francia—algériai megbeszélések is csak akkor vezethetnek sikerre, ha a degaul- leásta kormány levonja a július 5-i események tanulságait, felhagy a diktátumok politikájával és végre tanújelét adja, hogy valóban a vérontás megszüntetésére törekszik.

ü koncesszió!; védelmében

A gyarmattartó hatalmak, amelyek már egyre kevésbé tudják feltartóztatni a népek függetlenségi harcát, új utakat, módokat

keresnek régi kiváltságaik fenntartására. A látszatfüggetlenség megadása mellett mindent megtesznek azért, hogy hiánytalanul vagy csaknem teljes egészében megőrizzék gazdasági, politikai befolyásukat volt gyarmataikon.

Amit a franciák igyekeznek elérni Algériában, azt kísérlik meg most az angolok egy másik arab területen: Kuwait-ban. Mint ismeretes, az alig egy hónapja „függetlenné” nyilvánított közel- keleti sejkség területére angol csapatokat vezényeltek, hogy „megvédjék az iraki agresszió” ellen. Erre a lépésre Kasszem, iraki miniszterelnök egy nyilatkozata szolgáltatott ürügyet. E nyilatkozat szerint Irak nem mond le Kuwaithoz fűződő történelmi jogáról, arról, hogy „békés úton megvalósítsa egyesítését Irakkal”.

Kuwait területén jelenleg több mint ötezer brit katona tartózkodik. Páncélosokat, ejtőernyősöket szállítottak oda, angol, sőt amerikai hadihajók parádéznak a Per-