Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-08 / 159. szám

1961. július 8., szombat NÉP ÚJSÁÜ 8 Nem bürokrácia! VALAMENNYIEN örülünk az új munkasikereknek, az évszá­zadokon át megkövesült életfelfogásban beállt változásnak, az ész- szerűsítésnek, az újításnak, s mindannak, ami könnyebbé teszi munkánkat, amely révén újabb és újabb úgynevezett rejtett tarta­lékok tárulnak fel. Általánosságban az a tapasztalat, hogy me­gyénk termelőszövetkezeti parasztsága körében rendkívül sokrétű a találékonyság. Az új tökéletesítésével termelőszövetkezeteink zömében máris találkozunk. Itt van például a lőkösházi Szikra Tsz. Építettek egy 250 férőhelyes sertéshizlaldát — melyet némi átalakítással: a bel­ső berendezés és a kifutó módosításával —, 300 férőhelyesre bőví­tettek. Szakemberek megítélése szerint a terv megváltoztatása a szövetkezet számára rendkívül előnyös volt, mert azonos értékű beruházásból ötven férőhellyel nagyobb épületet kaptak. HASONLÓ kezdeményezéssel találkozunk a tótkomlósi Vihar­sarok Termelőszövetkezetben. Itt saját erőből egy fiaztatót építet­tek. Az oldalfalakat három sor vályoggal magasabbra rakták. Az eddigi tapasztalatok alapján a tsz-beliek nincsenek megelégedve az újítással, mert a három vályogmagassággal lényegesen növelték az épület légköbméterét, ami miatt a fialó kocák csak igen lassan tud­ják az épületet „felfűteni”. Az épület belső hőmérséklete különösen télen elég alacsony, emiatt már nagyobb mérvű elhullás is volt. A tsz gazdái most azon tanakodnak: egy álmennyezetet építenek, hogy téli időszakban a viszonylag alacsony belső hőmérsékletet meg­szüntessék. AZ EMLÍTETT két példán túl vannak durvább épít­kezési hibák is. A szarvasi Dózsa Termelőszövetkezetben például szerfás növendékmarhaistállót építettek. A két oldalereszt egy-egy méterrel megtoldottak, így egy sor jászol helyett két sort állítottak fel, s az eredetileg ötven férőhelyre tervezett növendék­istállóban száz szarvasmarhát tartanak. A bank revizora jegyző­könyvet vett fel a szerkezeti módosításról, s mivel a belső megvi­lágítás az alacsony oldalfalak miatt szinte lehetetlen, ezentúl a le­kötött állatok számára nincs meg a szükséges légköbméter és mert a gondozók munkakörülményei az ésszerűtlen módosítással nehe­zebbé váltak, javaslatba hozta a hitel megvonását. Bőven találunk példát az építkezési tervek ésszerű avagy ész­szerűben módosítására. Helyes lenne, ha a termelőszövetkezetek minden egyes esetben az építkezési terveiken végrehajtandó módo­sítást a járási tanácshoz jelentenék, hogy szakszempontból is meg­vitassák: gazdaságos-e a módosítás. ÁLTALÁBAN a szerfás építkezések mind ajánlott tervek alap­ján valósulnak meg. Amennyiben a tsz-ek szerkezetet nem érintő tervmódosítást szeretnének megvalósítani, akkor ehhez kérjék a járási tanács segítségét. Termelőszövetkezeteink többsége azonban nem él azzal a jogá­val, hogy az építkezésekhez tervmódosítást kérjen. Ehelyett a tsz- beruházási irodához fordulnak tervmódosító engedélyért. Ennek a szervnek viszont nincs joga engedélyt adni különféle gazdasági épü­letek tervmódosítására! A tervmódosítás engedélyezése a járási me­zőgazdasági osztályokat illeti. Amennyiben a tsz-ek az engedély ké­rését elmulasztják, ugyanakkor az épületen a tervmódosítást végre­hajtják, számítaniuk kell a hitel esetleges elvonására. A TERVMÓDOSÍTÁS kérése nem pusztán papírmunka, bürok­rácia — mert ezt így mondják a szövetkezetekben —, hanem a beruházások gazdaságos megvalósításának egyedüli helyes útja! Ta­nácsszerveink egyáltalán nem arra törekednek, hogy a szövetkezeti építkezések, jó elgondolások útját állják — mint ahogyan egynéhá- nyan megítélik —, hanem az a céljuk, hogy jó beruházásokat hoz­zanak létre. Dupsi Károly Kedvezően alakult a megyében a kapásnövény faállománya Látogatás az endrődi Búzakalász Tsz kacsanevelő-telepén A községi tanácsok agronómu- sai kapásnövény tőszámlálást vé­geztek annak megállapítására, hogyan emelkedett az elmúlt évekhez viszonyítva a növényi tőszám. A felmérés biztató ered­ményeket hozott, lényeges a javu­lás. Addig, míg az elmúlt évek­ben megyei viszonylatban a kuko­rica tőszáma holdanként alig ha­ladta meg a 12—13 ezret, addig az idén közel 17 ezer. Cukorrépánál is lényeges a javulás. Míg az el­múlt években 50 ezer körül moz­gott ez a szám, most a 60 ezret is eléri megyei á^agban. Nagy a javulás a silókukoricánál és a napraforgónál is. A megállapítás szerint tőszám szaporításnál még a kezdeti lépéseknél tartunk, en­nél jóval nagyobb tőállomány felnevelésére is van lehetőség a Békés megyed földeken. A Körösök élő és holt medred nagy lehetőségeket biztosítanak termelőszövetkezeteinknek az ön­tözéses gazdálkodáshoz, halastavak létesítéséhez és víziszárnyasok ne. veléséhez is. Sajnos ezekkel a le­hetőségekkel még kevés termelő­szövetkezet él, nem jutottak még el addig, hogy ilyen — látszólag pepecselő — munkával is foglal­kozzanak. A gyomai járás is sok víz borította területtel rendelke­zik, mégis csak egyetlen termelő- szövetkezetben, az endrődi Búza- kalászban gondoltak arra ez év ta­vaszán, hogy a Körös vizét pecse­nye-kacsa nevelésére is felhasz­nálják. Mint mindenhez, ehhez is kell egy kis befektetés: fedett és elke­rített helyet, meg gödröt kell biz­tosítani a kacsáknak. A Búzaka­lász Tsz nem sajnálta a költséget és a fáradságot, de nem félt at­tól sem, hogy esetleg ráfizetéssel végződik a próbálkozás. Miután elkészült a kacsatenyésztóshez szükséges fedett épület és kürül- kerítették a mesterséges vizesgöd­röt, ez év áprilisában mintegy 1500 kiskacsával kezdték meg an­nak a tervnek a végrehajtását, hogy az idén tizenegyezer pecse­nyekacsát nevelnek fel és adnak át a Baromfifeldolgozó Vállalat­nak. Evés közben jön meg az ét­vágy — hangzik a jól ismert köz­mondás. Így van a kacsanevelés- sel az endrődi Búzakalász Tsz is. Miután elszállították az első 1240 pecsenyekacsát — amelyek nyolc és fél hetes korukban egyenként A dombegyházi Petőfi Tsz tehe­nészei május 31-ig teljesítették az évi leszerződött tejmennyiséget. A terv szerint ebben az évben 140 ezer liter tejet kellett leszállítani a tejipari vállalatnak, és gzt öt hónap alatt teljesítették. Ha az el­múlt évi tejtermelést vesszük fi­gyelembe, nem volt alacsony a tervszámúk, ugyanis tavaly tehe­230 dekagrammot nyomtak —, elhatározták, hogy az idén nem tizenegyezer, hanem tizennyolc- ezer kacsát nevelnek fel. Az ilyen nagy szám hallatéra az ember valami különlegességet ke­res a kacsanevelőtelepen és azt gondolja, hogy népes számú gon­dozót talál. A valóságban csak két gondozó van s egyszerű az egész telep. Mindössze egy száz méter hosszú nádpalió-falú épületből, egy vizesgödörből és dróthálóval elkerített területből áll. Annyi részből, ahány korcsoportúak a kacsák. Az első elkerített részben 230 „öreg” kacsa úszkál, vagy süt­kérezik a napon. Ez a törzsállo­mány 7000 tojással hálálta meg ez év tavaszán á tartást. Egy nagy szö­vetkezetben, amely évente 18 ezer pecsenyekacsát akar nevelni, bi­zony nagyon kevésnek tűnik a 230 tojókacsa is, meg a hétezer tojás is. A két gondozó, Soczó Erzsébet nenként csupán 1600 liter volt az évi tejtermelés, az idén az eddi­gi tapasztalatok szerint a 3000 li­tert is elérik átlagban. Ez a nagy emelkedés nem a tehenek átcseré­lésével történt, hanem a jobb gon­dozással, takarmányozással és nem utolsósorban a tehenészetben történt eredményességi munka­egységszámítás bevezetésével. Jelenleg az istállóátlag eléri a na­pi 8 litert. és Csomós Mihály elmondják, hogy ez csak a kezdet, jövőre ezer. egyszáz darabból áll majd a te- nyészkacsa-törzs, amelyet tiszta pekingi fajtából nevelnek fel. Azért növelik a törzsállományt, hogy tojást biztosítsanak a közeli keltetőallomásnak. Ne kelljen a naposállatokat jövőre Pécsről ho­zatni, mint az idén. Az öreg kacsák mellett két el­kerített részben 590 szállításra „érett” kacsa szöszmötől. Aztán a kétezer darab 3—4 hetes, majd az 1800 darab 5—6 hetes kacsasereg következik, legvégül az egészen kicsik kaptak helyet, amelyek nemrég kerültek ki (egyhetes ko­rukban) az előnevelőbői. Szemre is sok itt a kacsa, nem­csak szám szerint. A két gondozó azonban azt mondja, hogy külö­nösebb nehézség nélkül tudnak bánni velük. Egy kis gond és egy kis ijedtség csak akkor van. ami­kor a gödör vizének kicserélésére kerül sor. A meleg időben bizony gyakran kell cserélni a vizet, s érthetetlen okok miatt nem az esti órákban, hanem nappal csinálják ezt, amikor pedig a kacsáknak nagy szükségük van a vízre; — Valahogy majd csak „átúsz- szuk” ezt az évet — mondja ön- vígasztalásul Soczó Erzsébet. — Jövőre már másképpen lesz. Az a terv, hogy elkerítünk egy részt a Körös holtágából, s akkor nem kell cserélgetni a vizet, egészsége­sebb, tisztább vízben lehetnek a kacsák. A k ács án evei ő-tel ep ről pár lé­pésre van a baromfitelep. Egy új tyúkházban csaknem 900 darabból álló baromfitörzset gondoz Tímár Eszter. Nem is akárhogyan. Gyak­ran fertőtleníti a tyúkházat, s mindig idejében etetik az állato­kat. A jó gondozást márciusban 9500, ápirilsban 12 000, májusban pedig 8300 tojással viszonozták a tyúkok. Az endrődi Búzakalász Tsz tehát nemcsak követeli a na­poscsibéket a keltetőállomástól, hanem gondoskodik keltetni való tojásról is. Előzőleg csak 5000 csi­be nevelését vették tervbe, de 3000-rel máris többet vittek ki, s az esztendő végéig még van majd­nem hat hónap. HWMUHMUMHHIMWMMHmHMWMmUMMMmMMHMMMMHVHHHtmMWmHI A suhogó kiskaszák nyomán rövid idő alatt széles rendek nyúltak a végtelennek tűnő búza­mező közepe felé. A gyu­lai Erkel Tsz városerdő­nél arató brigádja ki. tett magáért. A kaszások után fürgén hajladozó marokszedő asszonyok vaskos kévékkel borítot­ták be az egyre szélesedő tarlót. Dél felé járhatott. Az elől haladó kaszások a közeli tanya árnyékába vonultak ebédelni. — Jónapot, emberek! — szólt oda az árnyék­ban pihenőkhöz a pár méterre húzódó vasúti töltésről egy öreg pálya­Több mit őr. Lassan, apró léptek­kel jött le a töltésről, lát­szott rajta, hogy nehezé­re esik még a kis szer­számos ládáját is cipelni, no, meg a töltés is elég meredek volt. ALejy közelebb ért, tűnt fel csak igazán öregsége. Ráncos, nap­szítta arcán bukdácsolva gördültek végig az iz- zadtság-cseppek, a hang­ja fáradtan csengett, ahogy a brigádvezető után tudakozódott. — Én vagyok — lépett hozzá Juhász János, aki kötelesség az 50—60 évével szinte fiatalnak látszott az ősz pályaőr mellett, — Látom, tűzoltóvíz van ... de azért... — az öreg nehézkesen törölte meg homlokát, s mint akinek fúrja valami az oldalát, sietve hozzátet­te: — azért a töltés csak közel van a búzához. — Mit csináljunk, ha már így van? — tárta szét karját a brigádveze­tő s a hallgatag kaszá­sokra nézett. — Inkább a töltés mel­lett vágják !e először — mondta ki végre az in­dítóokot, amiért útját megszakítva lejött a töl­tésről. — Másfél óra múlva jön egy tehervo­nat... mozdonnyal! A brigádvezető egy percig némán nézte az öreg pályaőrt, aztán csak annyit mondott: — Emberek, siessünk, vágjuk le a töltés mellett a búzát, mire a mozdony jön! A pályaőr helyeslőén bólogatott, s mint aki érzi, hogy megtette kö­telességét, ismét fölka­paszkodott a töltésre és talán eszébe sem jutott, hogy több volt, mint kö­telesség, amit tett. — We — Kukk Imre Gyulai Cipész ütsz a lakosság szolgálatában NŐI és FÉRFICIPÖ-rende- léseit mielőbb adja fel MÉRETES ÜZLETÜNKNEK Sztálin út 15., a Komlóval szemben. VÁLASZTÉKOS BÖRANYAG! Figyelmes kiszolgálás! Javítorészlegeink a város különböző pontjain mindennemű javítási munkát gyorsan és pontosan végeznek. (x) 11 A kacsanevelő telep látképe Teljesítette az éves lejszállítási tervét a dombegyházi Petőfi Tsz A tsz új törzsi) arorofi-háza

Next

/
Thumbnails
Contents