Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-08 / 159. szám

2 ff ÉPÚJ S A G 1961. július 8., szombat Nem elveszett ember A francia KP az algériai eseményekről Párizs (TASZSZ) Csütörtökön Maurice Thorez- nek, a Francia KP főtitkárának elnökletével ülést tartott a párt politikai bizottsága. Az ülés után nyilatkozatot tettek közzé a tra­gikus algériai eseményekről. Mint a nyilatkozat rámutat, a francia kormánynak az algériai terület megosztására irányuló po­litikája rendkívül komoly követ­kezményeket vont maga után Al­gériában. A De Gaulle-kormány újra vért ontott Algéria földjén, amikor rálövetett az ország meg­osztása ellen tüntető, az önren­delkezési jog mellett és a tárgya­lásokért síkraszálló békés algériai lakosságra. Ez a politika — hangoztatja a nyilatkozat — elmélyíti Francia- ország és az algériai nép közötti szakadékot, és veszélyezteti a két nép jövendő kapcsolatai. A po­litikai bizotság felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a francia kor­mány továbbra is elnéző maga­tartást tanúsít az áprilisi algériai fasiszta puccs részvevői iránt. A Francia KP Politikai Bizott­sága rámutat, hogy a kormány mesterkedései, és többek között az a fenyegetés, hogv megosztja Algériát, akadály a békéhez ve­zető úton. (MTI) Parasztok — fegyverrel A Prensa Latina jelenti Santiagóból, hogy a chilei Aruaco tartományban 300 parasztcsalád — a kubai mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek mintájára megalakította közös gazdaságát és an­nak az „Üj Világ” nevet adta. A jelentés szerint az „tJj Világ” tag­jainak máris fegyvert kellett ragad­niuk, hogy megvédjék földjüket a kör­nyékbeli földbirtokosok ellen, akik megkísérelték a parasztokat törvény­telen eszközökkel elüldözni a közös gazdaságuk területéről. (MTI) Nem sok olyan gépkocsivezető van, aki több mint százezer kilo­métert fut kocsijával javítás nél­kül. Várdai Sándor, a Sarkadi Cu­korgyár Moszkvics gépkocsijának vezetője azok közé tartozott, akik büszkélkedhettek ezzel a kitűnő eredménnyel. Jó munkájáért több­ször kapott jutalmat s nem mond­hatta, hogy nem becsülték meg er. kölcsileg. Korábban úgy beszélt róla a gyár vezetősége, hogy el­sőrendű munkás, kötelességtudó, szorgalmas ember, aki nem saj­nálta az időt és a fáradságot ar­ra sem, hogy részt vegyen a gyár által patronált termelőszövetke­zetek segítéséiben. Ezt mint párt­tag is kötelességének tartotta, pe­dig emellett munkásőr is volt, akiknek bizony a rendszeres ki­képzések és egyéb foglalkozások miatt nem sok idejük marad egyé­ni társadalmi életet élni. Nem sok, de azért annyi igen, hogy csa­ládjukkal foglalkozzanak. S a fia­tal gépkocsivezetőre nem volt otthon sem panasz. Egyszóval a kétezer forint körüli fizetésből anyagi gondoktól mentesen, ki­egyensúlyozottan élt a négy tagú (két kisgyermekük van) Várdai család. Bizonyára feltűnt az olvasónak az eddigiekből, hogy ha e cikk be­vezetője ilyen nyomatékosam múlt időben íródott, akkor ebből az következhet, hogy jelenleg vi­szont valami baj lehet Várdai Sán­dor körül. Igazuk van azoknak, akik az első bekezdésből ezt következtetik... ...Amikor beléptünk a sarkadi járási pártbizottság pto-sának szo­bájába, az asztalon jegyzőkönyv feküdt Várdai Sándor gépkocsi­vezető fegyelmi ügyének tárgyá­ban. A gyár pártszervezetének taggyűlése nemrégiben olyan dön­tést hozott, hogy Várdai Sándortól vissza kell vonni a párttagköny­vet, vissza kell hívni őt a mun­kásőrségből s mint később meg­tudtuk, a vállalatvezetőség fegyel­mi úton állásából is elbocsátotta a gépkocsivezetőt. Mi történt Várdai Sándorral, hogy ilyen helyzetbe kerül? Aki­nek munkájáról annyi jót és szé­pet beszéltek azelőtt, hogyan jut­hatott odáig, hogy ma nem tarta­nak igényt reá, és ilyen súlyos döntésekkel bocsátották tovább? Mindez annak a következménye, hogy Várdai Sándor az alkohol rabja lett s a szesz romboló hatá­sa alatt lassan-lassan kezdte elve­szíteni erkölcsi érzékét, megfeled­kezett kötelezettségeiről, felületes, sőt, felelőtlen emberré vált mun­kahelyén cs a családja körében. S miért hagyták, hogy idáig süly- lyedjen? — kérdezhetné bárki. Nem hagyták. Az igazság az, hogy mikor a gyárban észrevették Vár­dai változását, mellé álltak az elv- társak s próbáltak többször is okosan beszélni vele, hogy ez a sűrű és mértéktelen italozás nem vezethet jóra. — Nekem ne szónokoljatok! Én 100 ezer kilométert mentem a Moszkviccsal javítás nélkül. Előbb tegyétek meg ti is, aztán figyelr meztessetek!... — ez volt a válasza. S mint ilyenkor lenni szokott. „barátai” lovat adtak alája s tü­zelték őt azok ellen, akik figyel­meztetni merészelték sűrű italozá­sa miatt. „A te kocsid 100 ezer ki­lométert szaladt, csinálják meg ők is ezt a bravúrt!' Az irigység be­szél belőlük, hidd el!” S Váradi el­hitte a „jóbarátok biztatását” és együtt ivott velük a lerészegedé- sig. Először a gyár gépkocsielőadója beszélt vele hivatalosan. — Nézd, Sándor, ha így folyta­tod, csak azt éred el, hogy csa­lódni fogunk benned. Gondolj a családodra... — Ne törődj te az én családom­mal ! Majd akkor figyelmeztess, ha baj lesz a munkámmal, vagy ha útközben látod azit, hogy iszom... Nem használt a figyelmeztetés. Este a vendéglőben még záróra után sem akart hazamenni Vár­dai. Veszekedni kezdett a pincér­Üj találmány Ügyes megoldású, újfajta gép­lapátot terveztek a Géptervező és Műszaki Iroda szakemberei az ömlesztett anyagok — például a cement, szén, sóder, homok stb. — mozgatására. A berendezés egy kis rögzíthető, elktromotorral hajtott csörlőből és a sodronykötéllel hozzákapcsolt lapátból áll. A lapát fogantyújára szerelt gomb megnyomására a csörlődob forogni kezd, és nagy erővel húzza maga felé a lapátot úgy, hogy azt a kezelőnek csak irányítania kell. A génlapáttal egyetlen ember kényelmesen, minden nagyobb erő­kifejtés nélkül, fél óra alatt elké­szülhet egy vagon kirakásával, ami kézi lapátokkal eddig 4—6 ember teljes órai munkáját vette igénybe. A géplapát tehát azonkí­vül, hogy nehéz fizikai munkát vesz le az ember válláról, egyúttal felére, esetleg harmadára is csök­kenti majd a vagonok kirakodá­sánál az állásidőket (MTI) rel, aki nem akarta kiszolgálni már az illuminalt embert s párttagsá­gára, munkásőri mivoltára hivat­kozott, hogy majd ő megmutatja, milyen következménye lesz ennek. A részeg ember nem tudja, mit beszél. De elveszítheti-e a fejét annyira egy párttag, egy munkás­őr, hogy ilyen helyzetbe kerüljön, hogy részeg fejjel a párttagsági könyvével takaróddzon? A fiatal­ember csak másnap érezte át tette súlyosságát, amikor a járási mun- kásőrparancsnok magához hivatta és közölte vele: a gyári pártszer­vezet tudomására hozza a tegnap’ botrány okozását és kérni fogja a párttitkárt, hogy megfelelő dön­tést hozzanak az ügyében Hz üzemi pártszervezet még ekkor sem mért olyan kemény pártbüntetést a gépkocsivezetőre, amilyent megérdemelt volna. „Fiatal, meggondolatlan ember” — mondták róla. Utolsó figyel­meztetésben részesítették s Vár­dai meg is ígérte, hogy ezentúl vi­gyáz magára. Ígérete azonban csak néhány napig tartott. A leg­utóbbi üzemi ünnepségen ismét botrányt okozott s csúnyán becs­mérelte, sértegette azokat, akik vissza akarták tartani a botrány- okozástól. A pohár most már be­telt. A taggyűlés kizárta a pártból Várdai Sándort s visszahívták a munkásőrségből is. — A taggyűlés döntése után döbbent csak a helyzetére Várdai — mondja szomorúan Kesztyűs elvtárs, az üzemi párttitkár. — Nagyon kért: még egyszer tegyük lehetővé számára, hogy rendbe­hozhassa dolgait, itt a gyárban, mely annyira a szivéhez nőtt. Kér. te, ne vonjuk vissza tagsági köny­vét, hiszen részt vett mindig a pártmunkában ... Dehát a dön­tés így szól, s én sem változtat­hatom meg. De úgy bocsátottam útjára, hogy azért ne veszítsd el a fejedet, Sanyi. Ha kell, segí­tünk az elhelyezkedésedben, nem vagy elveszett ember... Rajtad múlik, hogy megváltozol-e, s ha igen, arról is lehet majd szó, hogy visszavegyünk, hiszen a munkád­dal mindenki meg volt elégedve. Egy párttagnak azonban nemcsak a munkában kell helytállnia, ha­nem a magánéletben is. Ezt elfe­lejtetted, hiába figyelmeztet­tünk ... Várdai Sándor azóta a vízügye­seknél dolgozik. Azt mondják ró­la, olyan józanul és példásan él, mint azelőtt... Esszéit a néavliatalsni munkacsoport Washington (MTI) Az AP értesülései szerint Wa­shingtonban pénteken újabb ülést tartott a négyhatalmi munkacso­port, amely a Németország és Nyugat-Berlin kérdésével foglal- közó legutóbbi szovjet emlékirat­ra adandó amerikai válasz szöve­gét szerkeszti. Az amerikai válaszjegyzék — mint az AP tudósítója hangoztatja — általánosságban megismétli az Egyesült Államok kormányának készségét, ugyanakkor azonban nem tesz konkrét javaslatokat a tárgyalások megkezdésére. Wa­shingtoni kormánykörökben ugyanis úgy vélik, hogy „nemigen van miről tárgyalni a Szovjetunió Berlin kérdésében jelenleg elfog­lalt álláspontjáról”. Az amerikai szenátus külügyi bizottságának csütörtöki ülésén Rusk külügyminiszter ismertette a nemzetközi helyzetet. Mint Fulb- right, a bizottság elnöke az ülés Után elmondotta, Rusk „a világ különböző pontjain — így Ber­linben, Laoszbam és Kubában — előállott fenyegető helyzetre hi­vatkozva” sürgette, hogy a kong­resszus teljes egészében járuljon hozzá Kennedy elnök 4,8 milliárd dolláros külföldi segélyprogram­tervezetéhez. R Biztonsági Tanács vitáfa Muwaitrói New York (MTI) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön magyar idő szerint 20 óra 17 perckor folytatta a kuwaiti kérdés vitáját. Morozov, a Szov­jetunió képviselője rámutatott, hogy az elmúlt 24 órában növel­ték a Kuwaitban állomásozó an­gol csapatok létszámát, s ez — mondotta — lényegében Kuwait elfoglalását jelenti. A brit határo­zati javaslatról szólva kijelentet­te, hogy ez csak az angol csapatok jelenlétének igazoláséra szolgál Kuwaitban, mégpedig meghatáro­zatlan időre. Azonnal vissza kell vonni Kuwaitból az angol csapa­tokat — hangoztatta. Pacsacsi iraki küldött bírálta az angol határozati javaslatot, mely nem veszi tekintetbe Irak jogait és biztonságát. Megismételte, hogy Irak nem kívánja erőszakkal megoldani a kuwaiti kérdést, s cáfolta a kuwaiti küldött ama állítását, hogy Irak csapatmozdu­latokat hajt végre Basra tarto­mányban. Gyors, kényelmes, biztonságos! OTP-hltellevélre részletre kapható; 350 cm3 izs motorkerékpár, 125 cm3 Danuvia motorkerékpár Berva motorkerékpár és Panni robogó BESZEREZHETŐ: a megye felsorolt föSdmíívesszivetBfezeti szakboltjaiban! Sarkad, Békés, Mezöberény, Gyoma, Szeghalom és Mezőkovácsháza. 331 Varga Dezső A járási pártbizott­ság irodáján szóba jött, hogy némely he­lyen a községi párt- szervezetek nagyobb felelősséggel dolgozza­nak, evégből jó mun­kamódszerekre szük­séges tanítani az ott- taniakat, növelni kell a tekintélyüket. Ami igaz, az igaz — gondoltam és gyor­san elutaztam az egyik községbe és be­mentem a tanácshoz. Ott azt mondta az elnök, hogy a tervek szerint kaptak ők két kombájnt meg egy aratógépet. Nem sok ugyan, mert így is csak körülbelül 42 százalékos az aratás gépesítése. — Eddig rendben is lett voltul Tekintély a dolog — folytatta az elnök —, de tegnap a járási operatív bizott­ság anélkül, hogy a helyi pártszervezettel a tanáccsal és az érintett termelőszö­vetkezet vezetőivel megbeszélte volna a dolgot, három kom­bájnt másfelé irányí­tott, mondván most elsősorban az olasz búzát kell vágni. Legalább adtak vol­na azokról a terüle­tekről. ahová ezeket a gépeket vitték, aratógépeket cseré­be és megbeszélték volna velünk a dol­got, de hát ezt éppen elfelejtették — so­pánkodott a községi tanács elnöke, a párt­titkár pedig még ná­la is dühösebb volt. — Most mi lesz? — vakartam meg az állam gondterhelten. — Délután lejön­nek a járástól és ta­lán megegyezünk. Nem is kell ezt meg­írni — válaszolta az elnök. Bizonyára ar­ra gondolt, van gond bőven, minek még te­tézni. Nem is írtam volna meg, ha nem lenne ebben a történetben egy általánosítható tanulság, történetesen az, hogy a községi pártszervezetek és ta­nácsok tekintélyét tényleg erősíteni kell, ie nem így., Ü. 7L.

Next

/
Thumbnails
Contents