Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-30 / 178. szám
f9&I. július 30., vasárnap NÉPÚJSÁ Gr 3 Egy éjjel a megye traktorzajos határában Fentről a Hold világa, lent vedig traktorok reflektora világítja meg az éjszakát. A traktorokon kormos, voros arcú férfiak. Egyi- kük-másikuk még pelyhes állá legényke, aki aligha azért szánt a napnak ez álmosító szakában, mert tudja, hogy az eke nyomán dúsabb, gazdagabb lesz a termés. Inkább az ösztönzi újabb és újabb fordulóra, hogy mennyit keres, milyen ruhát vásárolhat magának. A másik, a harmadik és még sokan, akiket csak addigra ültettek traktorra, amíg az éjjeli-nappali műszakos szántásra szükség van, Uzt szeretnék bebizonyítani: jó traktoros válik belőlük, érdemesek arra, hogy a régi gárdába kerüljenek. No de nem árulok el róluk többet előre, kísérjenek el az olvasók éjjeli utamra, a megye traktorzajos határába... — Én csak kisegítő vagyok, csak addig fordulok néhányat, amíg a felelős vezető, Laczó György meg nem vacsorázik — szabadkozik a vezető, a traktor üléséről még le sem ugorva, vé- konyacska hangon. Miután mégis leugrik, a reflektor fénye egy 16 év körüli fiatalember arcát világítja meg. \ — Hogyan került a traktorra, hol tanulta meg vezetni? — kérdezem, s biztatom, beszéljen nyugodtan, nem ellenőrök, hanem krónikások vagyunk. — Elsőéves kovács tanuló vagyok a Békéscsabai Gépállomáson. Zahorán Mihály a nevem. Most egyhónapi szabadságon vagyok, és addig MIA-motort kezelek az Előre Tsz-ben. Jól keresek, 4 forint 50 fillért óránként. — Értem és ezzel is toldani akarja a keresetet. Biztosan többször kisegítette már Laczó Györgyöt... — Hát... szeretek traktort vezetni. — Amott kinek a traktora világít? — Marik Mihályé. Elköszönök tőle, s nincs időm megfogalmazni egy dicsérő mondatot Zahorán Mihályról, mert újabb traktor reflektora világít a nap. És gyertek el hozzánk is az üzembe. Ott a telep mögött van egy üres telek. Sok ott a vashulladék. Van egy jó pár mázsa. Én majd megmutatom, hol keressétek. Jó? — Nem tudom miért akarod, hogy az őrs most gyűjtsön vasat, hiszen tudod, hogy milyen nehéz feladatunk van? — Hát csak arra gondoltam, hogy én adok kölcsön száz forin ■ tot az őrsnek. Adjátok át ennek a Sanyinak és nekem meg visszaadjátok majd a... vasgyűjtésből. Nos? Mit szólsz hozzá? t — Apu! Te... te... olyan nagyszerű apa vagy — ugrik fe| Laci a tányérja .mellől. — Na, mikor jöttök? — nyújtja át a száz forintot. — Holnap magbeszéljük. Valószínű pár nap múlya — nézi örömmel a piros papírpénzt, amellyel az őrs megválthatja egyik tagjának becsületét. * Ezalatt Sanyiéknál, az utca végén már fekvéshez készül a család. Az apa lábadozik. Már felkelt az ágyból, de még egy-két hétig nem dolgozhat. Egy kisebb üzemi baleset — amely elég szerencsésen végződött — vette le lábáról. Sanyi most jön vissza és a dűlő mélyén, csalogatóan: gyertek ide is, mi sem alszunk. Idősebb ember fékezi le a dohogó masinát, s lép le róla: Szász György, a Kondorosi Gépállomás traktorosa. Arca akár a tarló, olyan borostás, de poros is, kormos is. Beszéde lelkes, a fáradtság legkisebb rezdülése sem érezhető rajta. Pedig... — Hány órakor kezdte ma este a gyűrűs hengerezést? — Nyolc óra tájban, amikor abbahagytam a cséplést a kétsopro- nyi Hunyadi Tsz-ben. — S mikor hagyja abba? — Úgy éjjel 2 óra tájban, akkor lefekszem egy kicsit, s 5 órakor folytatom a cséplést. — Szép keveset alszik... — Jó a traktor, az csépel, én alhatom, mikor nem kell húzatni. Sajnos, elég gyakran kell, mert a tanyasorokon, a széjjelszórt területről behordott kis asztagokat csépelem. — Nincs váltótársa? — Van, a 18 éves fiam, Gyurka. De ő most cséplőmunkás, majd ha befejezik a cséplést, akkor rendszeresen váltjuk egymást. — Traktoros a fia is? — Nincs pizsgája, de ért hozzá. Kicsi kora óta mindig kijött hozzám a földre, ha az anyja kiengedte. Néhány pillanatig a sok év előtti történeteken révedeztünk, s aztán visszazökkentünk a mába. Az a 60 holdas tábla, amelyet Szász György gyűrűshengerez, napraforgóval van bevetve — zöldtrágyának. Miután lekerült róla a gabona, kétszer disztillerez- ték, úgy vetették be. — De sok idejük volt rá — jegyzem meg. — Két kis- és égy Szuper-Ze- torja van a tsz-nek, meg egy DT- traktora is. Itt már minden tarló disztillerezve van, s a DT most már mélyszántást csinál. — Micsoda fáradhatatlan ember ez a Szász György — gondolom magamban, Szerencsére sok ilyen traktoros van. Kondoros felé haladva, az út két oldalán, a határ mélyén itt is, ott is villog■ lecke mellett ül, öccse pedig a szobából jön elő lelkendezve. — Nézd anuta, mi vojt a ju- hád ajatt... fojint. Játjátok én... tajájtam... Sotat... Az asszony rémülten veszi ki a pöttömnyi ember kezéből a keresetükből és az apa táppénzéből félrerakott összeget. Hogy vetted ki a szekrényből, te haszontalan? — paskol a fenekére a ..pénzkeresőnek”. — Fejájtam a szét je — vág sér tődött arcot a kis lurkó. Sanyi babonázottan mered az anyja kezében lévő száz forintosokra. Az apa pedig feicsóválva szól a feleségéhez... Miért kell ott tartani? Jobb helyet nem találsz a pénznek? A ruhák alá te- szed! — Hát ki gondolta volna, hogy ez a haszontalan ott kotorász.,, válaszol az anya. Te csúnya — szól a durcás arcot vágó legkisebbhez, aki sértődötten a sarokba húzódik — és számolja a pénzt. A Sanyi torka elszorul. Most — gondolja — most észreveszik. A szobába megy és ott tanul tovább. Szíve majd kiugrik a melléből. Csak a szemei futkároznak a tan könyv sorain. A füle viszont megpróbálja felfogni a beszűrődő hangokat. | (Folytatjuk) | nak a reflektorok. Ráköszönök Opauszki Andrásra, a kondorosi Dolgozók Tsz SZ—100-as traktorosára és Bankó Andrásra, aki az ekén ülve a széjjelmaradt szalmát piszkálja a három, 50 centi mélyen szántó ekefejről. — Egy kicsit lassan haladunk, mert csak egyes sebességgel bírja a motor — mondja Opauszki, aki délután 5-kor Havrán András helyett ült be a vezetőfülkébe. Ketten mintegy 230 holdat szántottak fel ezzel a tavasszal vásárolt hatalmas géppel. Sokáig bejáratás volt, most már szántanak vele éjjel-nappal. Az endrődi Búzakalász Tsz földjén két fiatal traktorost állítunk meg pár szóra. Egyikőjük Szura- vecz Miklós, másikójuk pedig Ku- rilla Vince. Vince még csak két hete került a Gyomai Gépállomásra, a kétéves mezőhegyest iskolán tanult szerelőnek és vontatóvezetőnek, de egyelőre a sürgős szántásra osztották be. Mindketten hajnali 4-ig szántanak, aztán cséplőgépet üzemeltet az alattuk pöfögő két Hoffer. Ok pihenőre térnek, hogy este 8 óra tájban újra kezdjék a szántást. Jóval elmúlt éjfél, amikor Gyo- mán át Mezőberény felé indultunk, s azon gondolkoztunk, hogy vajon találunk e még szántó traktorokat a határban. A két műszakot ellenőrzők ugyanis azt mondták, hogy a traktorosok egy része csak a fél éjszakán át dolgozik, éjfél után aludni térnek. Fülöp Ferenc, aki a csárdaszállási Haladás Tsz tarlóját szántja 22—25 centi mélyen, nem ezek közé tartozik. De Kovács János és Török Ferenc sem, akiket hajnali 3 óra felé az álmosság jele nélkül szántás közben találtunk a csárdaszállási Győzelem Tsz földjén. Ök is kezdő traktorosok még, idény? jelleggel alkalmazta őket a Me- zőberényi Gépállomás. A 21 éves Kovács János már több helyen dolgozott, s most már szeretne végleg traktoros lenni, Ezért hagyta ott 8 év után a Csárda- szállási Állami Gazdaságot két héttel ezelőtt Török Ferenc is. Ott már többször kérte: küldjék el traktorvezető iskolára, de nem küldték, pedig -1951-ben mát megtanult vezetni. Egy kis hirtelen zápor kerekedett, de mire a tábla végében lévő tanyához értünk, el is állt. A tanyában égett a lámpa, a gaz do, Petneházi Ferenc a szénabog- \lyák között matatott, — Talán a traktorok pöfögése Imiatt nem tud aludni? — kérdeztem tőle. | — Amiatt tudnék én, megszokni am már. Az eső keltett fel, bár kellene vagy háromnapos eső, de ! mondom, a tehén meg a kis széj- \ jel lévő széna azért ne ázzon I meg. [ j — A Győzelem Tsz tagja? I — Igen, de hát eltelt az idő, 63 téves vagyok már és csak ott dolgozom, ahol bírok. Azért összejött már tavasz óta 130 munkaegységem. S még lesz is. — Érdemes gyűjtögetni a munkaegységet? — Több mint 33 forint érték van tervezve munkaegységenként A gabona jól termett. Ha esőt kapunk, a kapások is jól fizetnek. Elhúzódott a kis záport adó felhő, a Hold és a keletről felfelé igyekvő Nap egyre jobban megvilágította a traktorzajos határt. Az óra mutatója 4 óra felé járt. — Lassan vége az éjjeli műszaknak, ideje lesz pihenni menni. Kukk Imre A helyi politikáról Hatvan sajtóankétot tartottunk néhány hónap alatt. Egyetlenegy helyen és ott is egy résztvevő vélekedett úgy, hogy őt nem érdekli a helyi politika. Nevezetesen: nem érdeklik a helyi tanács beszámolói, város- és községfejlesztési programjai. Maga az a tény, hogy hatvan ankétből csak egy helyen esett szó ilyen módon a helyi politikáról, mutatja, hogy nagyon elszigetelt jelenség és ennélfogva talán nem is érdemelne sajtónyilvánosságot. Mégis a nyilvánosság előtt kell erről beszélnünk, hiszen ebben mélységesen téves nézet rejlik. Mégpedig olyan felfogást tükröz, hogy pártunk, kormányunk politikája jó, az ország gazdasági ereje gyarapodik: növekszik a dolgozók anyagi és kulturális ellátottsága, minek nekünk akkor bajlódnunk, minek nekünk a városok, községek fejlődéséért „hadakoznunk”. Minek kell az embereket külön még „bosszantani” helyi politi kával, amikor a párt VII. kongresszusa világosan megszabta társadalmunk fejlődésének irányát, amikor ötéves tervünk rögzítette azokat a gazdasági feladatokat, melyek megoldása biztosítja, hogy az ország lakosainak gazdasági és kulturális igényei mind jobban kielégül- nek. És amint látjuk, a párt, a kormány elgondolásai a minden napi életben realizálódnak: állandóan javul az emberek anyagi és kulturális ellátottsága. Mindez igaz. Azonban a helyi politikát lebecsülő nézet azt az alapvető tényezőt hagyja figyel men kívül, amelyre az országos tervek is épülnek, mégpedig: az emberek alkotó erejét. Hiábavaló a legszebb elgondolás, hiábavaló a legjobb tervezés, ha az nem a helyi politikám, a helyi lehetőségekre épül. Vajon lehetséges lett volna-e a VII. kongresszuson kitűzni a célt, hogy a mezőgazdaságban fejezzük be r szocialista átszervezést, ha a helyi gazdasági és politikai feltételek nem értek volna meg erre? Nem lehetett volna! Vagy vegyük az ötéves terv lakásépítési programját. Minek alapján tűzhettünk ki olyan célt, hogy öt esztendő alatt 250 ezer lakást építünk az országban? Annak alapján, hogy 1958-hoz képes: 1965 végére az ipari termelés legalább 65—70 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig 30—32 százalékkal növekszik. Ez pedig nem „fönt”, hanem „lent” dől el. A „fönt"-nek és „lent”-nek a lényege az, hogy az országos jó politikát kisérnie kell a jó helyi politikának. Ha az első példára utalunk, a mezőgazdaság átszervezésére, akkor azt kell mondanunk: a párt helyes elgondolását a parasztok egyetértése kísérte, hiszen látták, hogy ez az ß érdeküket is szolgálja. De ez még nem minden. Ahhoz jó helyi politika kellett, hogy ne csak lássák a nagyüzem előnyeit, hanem tömegesen ezt is válasszák, belépjenek a szövekezetekbe és újakat alakítsanak. Mégpedig többek között: a már meglévő szövetkezetek gazdálkodását állandóan tökéletesíteni kelletty eredményeiket ismertetni. Ezt pedig nem „fönt”, hanem „lent” csinálták. S éppen a mezőgazda- sági termelés 1965 végére kitűzött 30—32 százalékos termelésnövekedésének is az alapja a szövetkezetesítés, hiszen így van meg a lehetőség egyrészt a gépies agrotechnika jobb kihasználására és a termelés korszerű, a ma igényeinek megfelelő tervezésére. S ez ismét csak nagyon is helyi politika, mert hogy Békéscsabán vagy Bucsán hogyan növekszik a termésbőség, az nem „fönt”, hanem „lent” dől el. Hasonlóképpen „lent” dől el, hogy az 1965 végére kitűzött ipari termelés 65—70 százalékos növekedését elérjük. Hogy a Békéscsabai Téglagyárban vagy a mezöberényi szövöüzemben hogyan növekszik a termelés, az üzem vezetőin, dolgozóin múlik. Egyrészt tehát a helyi politika nem csupán a város, község parkosítását, járdák, csatornák építését jelenti, hanem a városnak, községnek minden politikai, gazdasági, kulturális dolgát magában foglalja, másrészt a ? országos politikának szerves ki egészítőjet annak gyakorlati megtestesítője. Aki tehát a helyi politikát valamiféle huszadrendű dolognak tekinti, az legjobb szándéka ellenére is kizárja magát a társadalom szolgálatából, a nagy országos feladatok végrehajtásából. Afféle öncélú politikussá válik, aki ugyan kívánja, akarja, hogy több legyen a kenyér, a hús, a lakás és minden, de mert a helyi politika lényegét nem ismeri, az anyagi javak bőségének megteremtéséért nem tesz képességeinek megfelelő erőfeszítéseket. S amikor a szocialista tábor és a kapitalista tábor gazdasági versenyéről is beszélünk, akkor sem különösebb dologról van szó, mint éppen arról, hogy az országosan kitűzött feladatoknak megfelelően dolgozzunk, jó helyi politikát csináljunk. így válik valósággá a szocialista tábor célja: gazdaságilag is érjük utói ás hagyjuk el a legfejlettebb tőkés országokat. Cserei Pál Gyulai Vas-, Fémes Gépipari Ktsz Bádogos, villanyszerelő, vízvezetékszerelő, lakatos, épületlakatos, motorkerékpár-szerelő szakmák területén mindenféle javítást és új munkát elvégez szövetkezetünk, a lakosság szolgálatában! JAVÍTÖRÉSZLEGÜNK: Gyula, Szt. István út 4. (volt Karácsonyi műhely). Központ: Gyula, Thezarovits u. 1. Telefon: 248. 374
