Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-29 / 177. szám
2 HÉPÚJSÁ9 1961. július 29., szombat A termelőszövetkezés nem lottójáték Délután három éra felé járt az idő. A cséplőgép elevátorának szállítószalagja üresein járt végtelen kőrútján. A búzakereszteket szállító kocsik még mindig nem jöttek. Mintegy tizenöten üldögéltek a ^cigarettázó hely” feliratú földbeszúrt kis táblácska körül és bosz- szankodva lesték, mikor jelenik meg az első szekér. — Régen jártunk erre — köszöntöttük egymást. — Mi újság? Hogyan érzik magukat a bihar- ugraiak termelőszövetkezetükben? — érdeklődtem a kényszerpihenőt nehezen tűrő emberektől. — Jobban is étkezhetnénk magunkat, ha kaptunk volna a múlt hónapban pénzelőleget — kezdte egyikük és savanyú ábrázattal nézte nehezen füstölgő cigarettáját, hozzáfűzve egy keserű megjegyzést: Már csak az alja dohányt szívjuk. — Ha sóra való nincs, akkor legalább víz legyen — szólt a másik némi túlzással a hangjában és Hagyott húzott a vizeskantából. — Hát igen, ha így haladunk, sóra sem jut. Eddig még ilyen helyzetben nem voltam — kapott a szón a harmadik. — Ezt magyarázza meg az elvtárs. Miért van ex így? — nézett rám kérdően. — Sokat építkezünk — kapcsolódott ia beszélgetésbe a negyedik és felsorolta, milyen közös épületeket emeltek az utóbbi időben. Ügy hallottuk, most lesz valami előlegosztás, de azért mégis lehetnénk jobban is — tette hozzá mintegy igazat adva az előtte szólónak. — Tudja elvtárs, mi papír nélkül lottózunk. Ügy vagyunk vele, vagy sikerül, vagy nem — nevetett kesernyésen a következő. — Nem egészen van ez ügy — vetettem közbe. — Elvégre itt a szövetkezetben a tagságon múlik és nem a vak véletlenen, hogyan alakítják saját sorsukat... — így lenne, ha volna beleszólásunk — legyintett az egyik gazda és rámutatva az üresen járó elevátorra, folytatta: Látja, most is állunk. A fogatotokat nem premizálták, nem ösztönzik. Későn kezdenek, korán végeznek. Vontatottan halad a munka... Még mondani akart valamit, de szavaival mintha egy zsilipet nyitott volna meg, jobbról is, balról is megindult a szóáradat. A gazdák egymás után mondták el, milyen munkaszervezési hibák fordulnak elő. Ekkor itt vártunk, máskor amott. Akadozva halad a munka — mondogatták és sorolták az eseteket egymás után. Szavaikat lehetetlen volt lejegyezni. Hangulatuk azonban sokat mondott. Jobb munkaszervezést, következetesebb gazdálkodást akarnak, olyat, mint egyéni korukban, amikor minden fűszálat számon tartottak, nem nézték az órát, tudták minden terménynek a nevenapját. Miért ne lehetne ezt a gondosságot a szövetkezetben is megvalósítani? — égett arcukon a kérdés. Bármennyire is rossz volt az ott üldögélő gazdáknak a hangulata, nem azért volt rossz, mert a szövetkezet ellen vannak. Ugyanis az egész beszélgetés alatt egyetlen szót sem ejtettek a termelőszövetkezés éllen. Aki pedig ismeri a bi- harugraiak szókimondó természetét, az tudhatja, ha nem beszéltek a szocialista nagyüzem ellen, akkor nem is állnak szembe vele. Egészen más fáj nekik. Azon törik a fejüket, hogyan legyen jobb a szövetkezetük — A következő gy űlésünk viharos lesz — jelentette ki az egyikük sokat sejtető hangsúllyal, melyben benne volt, hogy majd odamondogatnak a vezetőségnek és azoknak, akiknek hanyagságából, nemtörődömségéből, hibájából veszteség érte a közös gazdaságot. — No és saját felelősségükre nem gondoltak? — néztem a körbe gyűlt emberekre. Mert az egyszer rendben van, hogy a vezetőségtől a munkaszervezés és a munkafegyelem betartatásával több következetességet, a premizálási módoknál pedig több leleményességet várnak, de mit tesznek saját maguk is, amikor látják, hol szorít a cipő? Baromfitenyésztés! ankét Koszlgefen A gyomai járási nőtanács, a Hazafias Népfront és a járási tanács mezőgazdasági osztálya július 27-én a Körösi Állami Gazdaság kőszigeti üzemegységében egésznapos baromfitenyésztési ankétot rendezett. Az ankéton a járás termelőszövetkezeteiből 45 baromfitenyésztő vett részt. Délelőtt közös megbeszélést tartottak, melyen Túri Ferencné járási nőtitkár és Bartalos Béla, a gazdaság igazgatója üdvözölte a résztvevődet, majd Krámor Emil, a gazdaság állattenyésztője tartott szakelőadást a baromfitenyésztés módszereiről. Az ankéton résztvevő dr. Hegedűs Gábor állatorvos a különböző baromfibetegségekről és a megelőzés feladatairól tartott előadást. A megbeszélés után a termelőszövetkezeti baromfitenyésztők megtekintették a gazdaság baromfitelepét. Különösen tetszett az előnevelő telep, ahol igen szakszerű és gondos kezelés mellett szép és egészséges, törzsállománynak is alkalmas — Én felelek azért, mi történik a gazdaságban, vagy a vezetőség? — szorította mellére a kezét egyikük és látszott rajta, hogy minden nehézségért kizárólag a vezetőséget okolja. A vezetőség csak néhány ember ök nem láthatnak mindent és egymagukban nem elegek ahhoz, hogy a gazdaság szénája rendben legyen — jegyeztem meg. — Igeinám, csakhogy a vezetőség nem jön él nap közben közénk, hogy így megbeszéljük a dolgokat, mint most is — méltatlankodott egy jól megtermett gazda, akiről úgy látszott, nem szűkölködött ez ideig. — Ha ez így van, rosszul van — akartam folytatni a beszélgetést, de egyikük rámutatva a szomszédjára, közbeszólt, ö is tudja ezt, hiszen elnökhelyettes... Éppen válaszolni akartam, kifejezni meghökkenésemet az eset fonáksága felett, amikor a távolban megjelent az első megrakott szekér. — Jönnek a szekerek! — kiáltotta valaki. A gazdák gyorsan szedelőzködtek... — Majd ezután jobban beleszólunk a dologba — jegyezte meg egyik gazda kézfogás közben. — Mert tudja, ahogy itt a beszélgetés, bői kivettem, úgy van ez, ha nem vesszük magunkénak a közöst, hát saját zsebünk bánja — tette hozzá és elsietett a cséplőgép felé. Miközben néztem utánuk, szavaikon gondolkodtam. Ügy éreztem, hogy ezeknek a gazdáknak valami még a „sónál” is jobban hiányzik. Ez pedig nem más, mint a párt szervező- és felvilágosító munkája. Ha nap mint nap ott lenne mellettük a pártszervezet és utat mutatna, mit kell tenniök, s a felvilágosító szó erőt és bátorságot adna, a közösségi érzést erősítené bennük, akkor az egyre tudatosabb munka alapján több lenne a „só” és nem történne baj a pénzelőlegosztással sem. Ügy haladhatnának előre, mint á többi termelőszövetkezet, ahol már megértették, hogy a közösség dolgát nem szabad egy kicsit sem a szerencsére bízni. Boda Zoltán Magyar és osztrák kenaáaykiiáitisések közös közleiénye a bácsi katárigyi tárgyalásokról Becs (MTI) Sebes István bécsi magyar követ vezetésével magyar kormány- küldöttség, és Paul Wilhelm Hei- ninger rendkívüli követtel, az osztrák külügyminisztérium nemzetközi jogi oszálya vezetőjével az élén osztrák kormányküldöttség július eleje óta haíárügyi tárgyalásokat folytatott az osztrák fővárosban. A tárgyalásokról — amelyek pénteken eredményesen értek véget — a két kormányküldöttség az alábbi közös közleményt adta ki: „Becsben 1961. július 3-tól 28-ig magyar és osztrák kormányküldöttség tárgyalásokat folytatott a közös államhatár láthatóvá tételéről és az ezzel összefüggő kérdések szabályozására vonatkozó technikai jellegű szerződésről. A tárgyalások eredményeképpen elkészült szerződéstervezetet aláírás előtt a két kormány elé terjesztik jóváhagyásra» A határincidensek közös kivizsgálására vonatkozó egyezményről a két küldöttség ez év őszén további megbeszéléseket folytat”. Mobutu máris bejelentette, hogy nem ismeri el a kongói parlament határozatait Léopoldville (MTI) Alig kezdte meg munkáját a kongói parlament új ülésszaka, ahol a parlamenti tisztségek betöltésének a kongói törvényes kormányt támogató pártok jelöltjei kapták a szavazattöbbséget — 61 szavazatot 58 ellenében —, sokasodnak annak jelei, hogy az imperialisták nem lesznek hajlandók elfogadni olyan parlamenti határozatokat, amelyek Kongó egységét és igazi függetlenségét szolgál, ják. Mobutu, a külföld szolgálatában álló zsoldostábornok, a léopoldvil. lei rádióban csütörtökön beszédet mondott. Kereken kijelentette, zsoldosaival csak Kaszavubu utasításait hajthatja végre, tehát nem hagyott kétséget felőle, hogy nem ismeri el a parlamentben megválasztott kongói kormány intézkedéseit, ha azok ellentétesek Kaszavubu és megbízói érdekeivel. Léopoldvillei értesülések szerint ugyanakkor ismét feszültté vált a viszony Mobutu és Csőmbe katan- gai diktátor között, akik a közelmúltban megállapodtak, hogy Mobutu lesz a főparancsnoka a ka- tangai zsoldosoknak is. Az értesülések szerint Mobutu visszarendelte Katangából azokat a zsoldostiszteket, akiknek feladata lett volna megkezdeni a szerződés végrehajtását Rusk sajtóértekezlete Washington (MTI) Rusk amerikai külügyminiszter csütörtökön sajtóértekezletet tartott. Újságíróknak a nyugat-berlini helyzetről feltett kérdéseire válaszolva az amerikai külügyminiszter egyrészről hangoztatta, hogy „az Egyesült Államoknak és a szabad világnak eltökéltnek kell lennie nyugat-berlini jogainak védelmében”, másrészről viszont ho_ mályos formában arra utalt, hogy „van lehetőség tárgyalásokra”. baromfikat nevelnek. Űj és hasznos megoldásnak találták a résztvevők az úgynevezett Moduli-barakkot, melyben teljesen szabadon tartják a csirkéket. Amellett, hogy célszerű, igen olcsó egy ilyen barakk felállítása a termelőszövetkezetben is. A vendégek megtekintették a gazdaság baromfi-törzsállományát is, valamint az elhagyott tanyákon kihelyezett telepeket. Délután a gazdaság KISZ- helyiségében az ankét résztvevői elmondották tapasztalataikat és véleményüket a gazdaság baromfitelepéről, valamint ismertették hozzászólásaikban a saját telepükön meglévő eredményeket és hibákat. A hasznos tapasztalatcserén különösen sok segítséget adott a termelőszövetkezetekben dolgozó baromfitenyésztőknek Krámor Emil, aki a vendégeket f végigkalauzolta a különböző | helyiségeken, telepeken és mindenütt szakszerű magyarázatot adott a gazdaságban alkalmazott baromfitenyésztési módszerekről. Kollárik János:-aJM J / / f • ML - -^AKCIÓBA LÉP (13) — Az a fontos, hogy Laci bízott benned... és hát egy kicsit én is, csakhogy az utóbbi időben nem nagyon szolgáltál rá a bizalomra. — Azóta itt tetszik lenni? Mindent hallott a tanár bácsi? — kérdezi újra Laci. — Itt. De... induljunk fel, mert egészen besötétedik odakinn. Ki a legügyesebb rejtőző? — Kovács meg Veres — szól Laci. — Na Kovács, akkor kint szétnézel minden irányban és ha nem látsz senkit, akkor szólj le. Alig várnak valamit, amikor felhangzott Kovács szólító hangja. Felmennek a rozoga lépcsőkön. Bár már jócskán sötétedett, de szemüket ez a gyenge fény is bántotta. — Holnap reggel keress fel, Laci — búcsúzik a csapatvezető. Ha tudsz, gyere fél nyolcra. A tanári szobában megtalálsz. Most pedig siessetek haza, mert késő van. * Az őrs, elbúcsúzva csapatvezetőjétől, egy irányba indul el. Biztonság okáért kerülővel mennek el, a bokrok védelmében, hátha figyeli őket valamelyik megijesztett. A parkból kiérve elválnak útjaik. Csak Sanyi megy tovább Lacival, ők közel laknak egymáshoz. —■ Pajtások — szól Laci. Holnap a tízórás szünetben, közvetlen csengetés után feljöttök a szertárba. Vigyázzatok, ne egyszerre A továbbiakban Rusk art állította, hogy „a jelenlegi szakaszban meglehetősen tág a megvitatható kérdések köre”. Nyugat-Németarezággal kapcsolatban a külügyminiszter megismételte az amerikai politikának azokat az ismert tételeit, amelyek szerint „Nyugat Németországot a nyugati közösség tagjaként fegyverzik fel és a bonni kormány nem provokál háborút olyan kérdésekben, amelyeket békés eszközökkel lehet rendezni”. gyertek, nehogy feltűnő legyen. A mai akcióról egyelőre nem szólhattok senkinek. Ne szivárogjon ki semmi. Szervusztok — int búcsút nekik. V. SANYI BÜNHÖBÉSE. Laci és Sanyi sokáig szótlanul megy egymás mellett. Már csaknem hazaérnek, amikor megszólal Sanyi. — Köszönöm Laci — mondja melegséggel a hangjában. — Ne nekem köszönd, hanem az őrsnek, ök segítettek. De várj még, ez csak az eleje. Ezek — nem adják fel olyan könnyen a terveiket. Totyaktói óvakodj, keresni fog téged. — Laci! — ? — Megengednéd, hogy... hogy reggelenként... veled menjek iskolába?... Beszólnék hozzátok. — Jó. Gyere. És... tudod mit... délután is várj meg. Menjünk együtt haza is. így nem tudnak beszélni veled. — Ha veled vagyok, én nem félek tőlük... Totyaktói sem. — Te Sanyi! — ? — Az a Tücsök tudod, hogy
