Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-29 / 177. szám

1961, július 29., szombat Pl ÉP ÚJSÁG 3 A vetélkedők Már úgy volt, hogy a „házasság, bői” lesz valami. Az első közgyű­lésen kimondták az igent. Azu­tán jött valami és az Üj Élet Tsz tagjai visszaléptek. Ügy mondták: egy évig „jegyben” járunk, gyűj­tögetünk egy kicsit, azután jöhet a „házasság”. Büszke, rátarti em­berek a körösnagyharsányiak. „Még hogy rajtunk sajnálkozza­nak? Azt mondják, hogy nem tu­dunk megállni a saját lábunkon? Azt már nem. Megmutatjuk a Kos­suth Tsz-nek, hogy tudunk úgy gazdálkodni, mint ők” — így az Új Elet tagjai. S azóta teljes a vetélkedés. Az Üj Élet Tsz tagjai most má­sodik éve gazdálkodnak együtt. A tavalyi év nem valami fényesen sikerült. A száraz, rossz időjárás bizony visszavetette a számításu­kat. Meg még úgy vannak, mint az új házasok. Első, második év­ben sok minden kell, és le kell mondani valamiről. Az Üj Életben úgy számoltak: első évben többet ruháznak be, hogy azután köny- nyebb legyen. A beruházás azon­ban egy kicsit több lett a megen­gedettnél. Ügy annyira, hogy ép­pen háromszorosát költötték el, s ez bizony nagyon lerontotta az egy munkaegység utáni járandó­ságot. A zárszámadásikor még 20 forintot sem fizettek, pénzben és terményben egy munkaegységre. De volt jószág, takarmány, ól, is­tálló. Egyszóval alap, amellyel to­vább tudnák lépni. A kevés já­randóság után sokan azt mond­ták: megyünk oda, ahol van alap, jobb a kereseti lehetőség A ve­zetők is megegyezitek, a tagok is. A zárszámadás utáni első közgyű­lésen határoztak: egyesülnek. Nem lett volna rossz a házasság, mégis felülkerekedett újra bennük a i,harsányi büszkeség”. A kis szövetkezet jelenleg 1500 hold földön gazdákodik, e mint mondani szokták, hangyaszorga­lommal. Ez már az eddigi eredmé­nyeken is meglátszik. A kettőszáz­negyven tagból egyszázhetvenen dolgoznák (a többi idős, nyugdí­jas). Idejében learattak, behord- tak, bekapóiltaik. Az eredmények biztatóak. A tavalyi 7 mázsa át­lag búzatermés helyett 9—10 má­zsa között lesz a holdanként! átlag a 7 és fél mázsa tervezettel szem­ben. Az őszi árpa is többet fizet a tervezettnél. A kapások is szépen fejlődnek, csak már nagyon nél­külözik az esőt. Hat hete egy szem eső sem hullott le azon a részen. Pedig a 10 hold káposzta & a 15 hold uborka is szomjazik. Szépek az állataik is. 270 süldőt mór a jövő gazdasági évre hizlalják. Az idén 305 hízót adnak az államnak és már 155-öt le is szállítottak. El­szállították a hizómarhák egy ré­szét is, amiért jó pénzt kaptak. A leszerződött 6 vagon gabona szál­lítását már megkezdték. A cséplés befejezése után megkezdik a mun­kaegység utáni kenyérgabona osz­tását. Az Üj Élet Tsz tagjai tehát min­den erejükkel azon dolgoznak, hogy minél hamarabb utolérjék vetélytársukait, a Kossuth Tsz-t, hogy mielőbb sikerüljön az egye­sülés. Csepkó Éta Villamos műszaki tanácsadással segítenek a tsz-eknek A napokban hasznos tanácsko­zásra ültek össze a Dél-magyar- országi Áramszolgáltató Vállalat békéscsabai üzletigazgatóságánál. A DÁV-nál már régebben meg­alakult a villamos műszaki ta­nács. Eddig azonban úgy volt, hogy csak megalakult, de nem dolgozott. A helyi pártszervezet felfigyelt erre és Bielik Béla párt­titkár kezdeményezésére újjászer­vezték a tanácsot. Ezen a megbe­szélésen több érdekes és hasznos kezdeményezés hangzott el. — Eddig 137 termelőszövetke­zetet villamosítottunk — mondot­ta Csuba Károly igazgató. De je­lenleg is folyamatban van a mun­ka nyolcban. Valóban igaza volt a pártszervezetnek, amikor a mű­szaki tanács újjászervezését kez­deményezte. — A tanácsadás többrétű lehet — szólt közbe Poroszlai György tsz-előadó. Az egyik baj az, hogy eddig kevés termelőszövetkezet tudta, hogy nálunk van ilyen. Ez talán annak tudható be, hogy ed­dig még nem propagáltuk elég­gé. A tanácsadás egyébként ingye­nes — kapcsolódott be a beszél­getésbe Hild György főmérnök. A tsz-eknek több problémájára Cséplőgépbúgás közben Közrefogtak a pihenő ké- vehányók, zsákosok, etetők és ké­vevágók. Néhányan ismerősként köszöntek rám: emlékeztek, hogy tavaly szemtanúja és krónikása voltam annak, amikor egy-egy karórát vettek át a megyei cséplé- si verseny győztes cséplőcsapatá­nak kijáró jutalomként. Bozsik Lajostól, az újkígyósi Aranykalász Tsz tavaly híressé vált cséplőcsa­patának vezetőjétől akartam leg­először is tájékozódni: a tavalyi gárdával kezdte-e meg a cséplést, vetélkednek-e az idén is más csa­patokkal ésatöbbi. Csakhogy... Egy magas, 60 éven felülinek látszó ember furakodott az en­gem körülvevő gyűrűbe, s mi­után szemtől szembe állt velem, azt kérdezi nagykomolyan: — A rendőrségtől jött az elvtárs? — Nem én, mi a baj? — kér­deztem aggodalmaskodva. — Van itt baj elég! Akad itt néhány himpellér, akik már na­gyon megértek az internálásra. Ezek ni! — csapta ki egyszerre mind a két karját úgy, hogy egyik-másik körülállónak majd beverte az orrát. Kacagás támadt, a „panaszkodó”, Horváth Mihály is elmosolyogta magát, s úgy foly­tatta: Képzelje, amíg fenn voltam a dobon etetni, ezek a ... azt sem tudom, minek nevezzem őket, lesze gelték mind a két szandálomat egy pallóhoz. Méghozzá nem is kicsi­én azt sajnálom. Az nem volt rossz gyerek. — Nem rossz... mondja Sanyi — csak... tudod Totyaktől ő is fél, meg... mindig ráér és sokat csa­varog ott a kastélykeirtben. Ö fe­dezte fel a kézigránátokat. Ott ta­lálkozott Totyakkal is. Akkor már Kakukk meg Zsíros is vele volt. Mindig ott vannak, minden dél­után. Totyak lopni is jár... azt mondják. — Ki mondja? — Zsíros. Meg azt is mondja, hogy a rendőrséggel is dolga volt már. Nem dolgozik sehol. — És te? Te nem tudtál meg­szabadulni tőlük? — Akartam, de megvertek. A többit meg már te is tudod. — Szólhattál volna hamarabb. — Féltem. így sem tudom mi lesz. Loptam száz forintot a szek­rényből, meg ruhát is. Biztosan elvisz a rendőrség és anyukám meghal szégyenében — mondja sírásra görbült szájjal. — Ne légy buta! A ruhát azt nem te loptad, hanem ő. A száz forint... hát az bizony csúnya do­log Sanyi, de azt hitted, hogy az édesanyján segítesz. Azt vissza kell tenned. — Honnan vegyek annyi pénzt? Hogy tegyem vissza? — néz két­ségbeesetten Lacira. — Nézd Sanyi. Van nekem spó­rolt pénzem. Elkérem édes... Nem. Ez nem jó. Nem szabad megtudni senkinek, hogy... A szüleid észre­vették már? — Nem... nem hiszem. Több szá­zas volt ott. Azt hittem, másnap visszatehetem. Még nem keresték. — Mondd Sanyi, miért nem kértél pénzt, miért vetted el en­gedély nélkül? — Mert nem voltak otthon a szüleim. — És ha otthon vannak? — Akkor kérek, akkor nem nyúlok hozzá. — Súlyos hibát követtél el, Sanyi. — Azt mondta a Totyak, hogy azonnal kell a pénz, mert meg­hal az édesanyja. Szaladva men­tem hazáig a pénzért. És féltem, hogy ha nem viszek, miattam hal meg. Ezért nyúltam hozzá enge­dély nélkül. — Jól van Sanyikám, majd hol­nap megbeszéljük, mit lehet ten­ni Megpróbálunk segíteni, bár megérdemelnéd, hogy... (Folytatjuk) vei, hanem félkarnyi hosszú szeg­gel. Mi az, miért jegyzi ezt a no­teszba? — Jelentést akarok tenni a pa­naszáról. — Ugye ti ily enek-olyanok. Mondtam, hogy megjárjátok — nézett körül csúfondárosan. Most aztán majd megnézhetitek maga­tokat. — No és azt nem mondja el, hogy bekötötte és féltéglákat ra­kott a kabátujjunkba? — Magamat csak nem jelentem fel! — kacagott pajkos jókedvvel Horváth Mihály. Elmentek váltani nagy jó­kedvűen. Bozsik Lajos is nehezen tudta komolyra fordítani a szót a sok élcelődés után. — Hatvan­nyolc éves az öreg — magyarázta —■ nem fogy ki a mókából, aztán néha visszaadják neki a köla&önt. Régi gépészember, a kisujjában van a cséplés minden csínja-bín- ja. — Ahol ilyen jókedvűek az em­berek, ott csak szaporán mehet a munka — állapítottam meg. — Véleményem szerint elég jól halad, naponta 170—180 mázsát eresztünk zsákba. Reggel 5-kor, fél 6-kor kezdünk és csépelünk este 7 óráig, fél 8-ig. — Mennyit csépeltek el a kez­dés óta? — Július 15-én kezdtünk, egy pillanat, összeadom... 1611 mázsa ment le 25-én estig. Jól ereszt a búza, gyorsan telik a zsák. A leg­gyengébb 40 holdas tábla, ame­lyikről kevés termést vártunk, az is 11 mázsán felül fizetett holdan­ként'. — Lám, ez a kocsiról való csép­lés hátránya: percekbe telik, amíg az üres kocsi helyére a megrakott áll. — Ez nem sok kiesés — vá­laszolta Bozsik Lajos —, inkább az, hogy a cséplőcsapat reggel 5- kor már itt van, a kocsik pedig 7 óra után kezdenek szállingózni a csépelnivalóval, s este is hama­rabb abbahagyják a hordást. De azért nem mindig kell várni a fo- gatosokra, mert mikor összetor­lódnak a szekerek — 10 hord eb­be a gépbe —, akkor osztagba ra­katjuk velük a kévéket. Igencsak van mindig annyi tartalék a gép mellett, hogy korán kezdhetjük és későn végezhetjük. Ma reggel még meg is maradt vagy öt kocsirava- ló a gép mellett. De jól is hala­dunk. Alig múlt 10 óra, és már igencsak lement 110 mázsa. Ha így haladunk, este 250 mázsával végzünk. — Látom, ketten is dobálják a kévéket a kocsiról a dobra. — Igen, a legtöbb fogatos, mint most Oláh István is, segít a ké­; vehányónak. — Míg el nem felejtem: azok kai az emberekkel csépel, akikkel tavaly első lett? — Nem egészen, van vagy öt új ember azok helyett, akik azóta va­lamilyen állandó munkára kerül­tek. Nyári Péter bácsi, aki tavaly kazalrakó volt, azért maradt ki, mert betegeskedik. Nem is csoda, 70 év körül jár. — Gondolom, tavaly sokkal szebbek voltak a szalmakazlak, mint az idén, ezek nem valami jól sikerültek. — Szó se róla, az öreg Nyári vi­gyázott arra, hogy formásak le­gyenek a kazlak. —A mostaniak is vigyázhat­nának — mondtam, s búcsúztam Bozsik Lajostól és cséplőcsapatá­nak tagjaitól, hogy meglátogassam vetélytársukat, Skaliczki Ferenc cséplőcsapatát, amely valamivel előbb kezdte a cséplést, s előbbre is jár: összesen 1758 mázsa gabo­nát csépelt el július 25-én estig. — Ezt a különbséget tartani is akarjuk végig — mondja Skalicz­ki Ferenc munkacsapatvezető. Neki is, embereinek is az a titkos vágya, hogy többet csépeljen, mint a tavalyi megyei első Bozsik munkacsapat. Ök is leeresztenek 187—200, sőt 250 mázsát is napon­ta. A munkaidő itt is reggel 5 órától este 8-ig tart. Egyelőre ko­csiról csépelnek, de a learatott ga­bona jó része osztagban van már a táblák sarkán azért, hogy ne ér­je az idő keresztben a termést, meg azért is, hogy szabaddá vál­jon a tarló az éjjel-nappai szántó traktorok előtt. Sok már a nyári szántás. Az ember lépten-nyomon azt érzi, hogy hangyaszorgalmú emberek lakják Újkígyóst, akik gyorsan, jókedvűen dolgoznak. A kedvet deríti az, hogy amióta egy szövetkezetbe tömörültek mind­annyian, lényegesen emelkedett minden növény termésátlaga. A tavalyi 10,30 mázsa búza holdan- kénti hozama az idén legalább két mázsával lesz több. Nem kis dolog ez, hiszen csaknem 2 ezer hold volt a búzavetés. Ilyen búzater­mést nem etetett még cséplőgép­pel a szandálja leszegezése miatt panaszkodó 68 éves Horváth Mi­hály sem. Kukk Imre adunk választ. így például az energiafelhasználással, munkavé­delemmel, tervezéssel kapcsolatos problémákra. Ha valahonnan igény érkezik be, akkor a műszaki tanács tagjai közül kiküldünk egy embert, aki mindent szakszerű­en megmutat, segít a tanácskérők­nek. — Volt már olyan eset, hogy termelőszövetkezetekből kértek tanácsot? — Hogyne — válaszolta Bielik elvtárs. — Például a battonyai Kossuth. Ez a tsz daráló létesíté­sével kapcsolatos tennivalókkal nem volt tisztában. Ezenkívül szintén fordultak hozzánk kérés­sel a kétegyházi Vörös Csillagból^ a zsadányi Dózsából és a békés­csabai Kulich Gyula Tsz-ből is. — Nagyon helyes kezdeménye­zés volt az orosházi üzletigazgató­ságnál — szólt közbe Csuba elv­társ, ahol egy napos tanácskozás­ra hívták össze a tsz villamos fe­lelőseit. A megbeszélésen több érdekes problémát vitattak meg. Egyébként mi is elhatároztuk, hogy a nyári munkák befejezése után összehívjuk a tsz-vezetőket és ismertetjük a villamosítással kapcsolatos tudnivalókat. A műszaki tanácsadás tehát létrejött a DÁV-nál. Ezek után csak az kell, hogy a termelőszö­vetkezetek vegyék igénybe és minél többen forduljanak problé­máikkal a DÁV-hoz. Ismét rajzik a bnrgonyabogár A megye területén erős lucer- namagdarázs, közepes lucerna- magormányos és lucernabimbó- gubacslégy fertőzés várható. A magfogásra hagyott lucernákban a védekezést végre kell hajtani. Használható szer, ha a lucerna még zöldbimbós állapotban van, HCH 10 százalékos porozószer kh-ként 15—25 kg. Ha lucerna már virágzik, Meiipax méhki- mélő porozószer kh-ként 10—15 kilogramm, * Az almamoly-íertőzés ellen a védekezést kéthetenként tovább kell folytatni. A védekezés vég­rehajtható Pemit 0,4 százalékos oldatával. Valamint ki kell rak­ni az almamolyfogó öveket (ahol még nem történt meg), hogy a bábozódásra vonuló hernyókat összefogjuk. A gyümölcsösökben lisztharmat-fertőzés várható. A védekezést tovább kell folytatni. Használható szer: nyári hígitású mészkénlé. * A burgonyabogár tömeges raj­zása július közepén megkezdő­dött. Ezért a burgonyaterületeket állandóan figyelni kell, s szük­ség esetén a védekezést végre­hajtani. Használható szer: „Hol­ló 10” olajos emulzió 6 kg kh- ként 150 liter vízben kipermetez, ve, esetleg 10 százalékos DDT porozószer kh-ként 15—20 kg. Nagy érték a mákgubó ­fontos gyógyszer készül belőle. Minden mennyiséget felvásárolnak a lldniíívessziivetkezeiek 1,10 Ft-os kilogrammonkénti áron. Férges mákgubót is azonos áron! 8538

Next

/
Thumbnails
Contents