Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-27 / 175. szám
19(51. július 21., csütörtök MÉPŰJSÁG Keresztből is, aszfagból is csépelnek L. — Az el ej it lassan, a többit adhatod úgy, ahogy szusszal bi- rod — mondta Kolozsvári Elek bácsi Gál Imre kéveadogatónak a hordás megkezdésekor. Szinte alig bírt jókedvével a hatvan éves Kolozsvári Elek. Nem is csoda, jó termés ígérkezik a körösladányi Dózsa Tsz digózott földjein. Hordta is szaporán a kereszteket Szalai Imre, Kom- roczki György, Kecskeméti Bálint meg a többi fogatos egyenesen a cséplőgépbe, meg asz- tagba is, hogy egy-egy kis eső ne gátolja a folyamatos csép- lést. Wmmím 86 vagon gabonát adnak el az államnak a dévaványai tsz-ek A Terményforgalmi Vállalat dévaványai telepén szinte egymást érik a pöfögő traktorok és a lovaskocsik. Valamennyi púposra rakva búzászsákokkal. Gyűlik a búza. Talán még egyetlen évben sem hordtak ide ennyi gabonát, mint most. Még a nagy begyűjtés idején sem, amikor minden szem gabonával el kellett számolni. Most más a helyzet. Elsősorban biztosítják a kenyérszükségletét annak, aki megtermelte. A termelőszövetkezetek a szükségleten és a tartalékon kívül a felesleget Ezer vadász váltotta ki vadászjegyét a megyéken A megye 38 vadásztársaságának ezernyi tagja cserélt tagkönyvet és váltotta ki vadászjegyét az új évadra. A vadásztársaságok képviselői a megyeszékhelyen a vadkilövési és befogási tervelőirányzatokat is megtárgyalták. A tervezet szerint a viharsarki vadászok az 1961—62-es idényben 65 000 nyulat, 45 000 fácánkakast lőnek ki, azonkívül befognak tízA nagy károkat okozó esős időjárás ellenére is az erős törzstenyésztés hatására nőtt a vadállomány, ezért a múlt évadbelinél kétezerrel több élőfácánt fognak be megyeszerte a jövő idényben. Július 22-én, szombaton délelőtt a megyei tanácsnál tartották mintegy harminc új vadász vizsgáját is. Az új vadászoknak dr. Nagy Lajos megyei vadászati felezer élőfácánt és négyezer élőnyu- I ügyelő adta át „vizsgabizonyítvá- lat vérfrissítésre és szaporításra, jnyukat”. Miért csak 554 sertést hizlal Békéstarhos 1500 helyett az Állatállomány állandó fejlesztése nemcsak azért fontos, mert hús, zsír és tej nélkül nem képzelhető el az étkezés, hanem azért is, mert jelentős bevételhez juttatja a gazdaságokat. Ezt az igazságot bizonyára jól tudják a békéstarhosi termelőszövetkezetek is, azonban nagyon meglepő számokat kap az érdeklődő. Szarvasmarha összesen 205 darab van Békéstarhoson, ebből 57 a Kossuthé, 23 az Üj Élet Tsz-é, a többi pedig háztáji. Nem sokkal szebbek ennél a sertésállomány adatai sem. A Kossuth Tsz-nek 49 tenyészkocája van, az Üj Életnek pedig 30. Tavaly még ennél is lényegesen kevesebb volt az anyakocák száma, a Kossuth Tsz-ben mindössze 9. Ha nincs koca, nincs malac, nincs mit hizlalni. Bizony a Kossuth Tsz tavaly is gyengén „zsírozta dolgozó népünk kotláját”, azazhogy majdnem sehogy. Az Állatforgalmi Vállalaton keresztül vásárolt ugyan 150 süldőt, de azok olyan csököttek, vegyesek voltak, hogy tavaly december helyett ez év áprilisáig híztak meg úgy-ahogy 110 kilogramm átlagsúlyra. BÉKÉSTARHOS AZ IDÉN is nagyon kevés sertést ad. Csak 554-re kötöttek hizlalási szerződést az Állatforgalmi Vállalattal: a Kossuth Tsz 114 darabra, az Üj Élet 71, a háztáji és egyéni gazdaságok pedig 369-re. Az ember nem akar hinni a fülének, kétszer is megkérdezi: valóban csak 185 sertésre kötött hizlalási szerződést a mintegy 3300 holdon gazdálkodó két termelőszövetkezet? A válasz az, hogy nincs többre lehetőség, mert tavaly egyik termelőszövetkezet sem alapozta meg a sertés- állományt és az idén már nehéz süldőket vásárolni. Tavaly, amint mondják, férőhelyhiány gátolta a — Elhoztatok Zsíros mindent, amit mondtam? — Én el — szól a kérdezett — van vagy tíz kiló. — Mit hoztál? — Hát kolbászt, tepertőt, meg egy nagy disznósajtot. — Jól van. Te mit hoztál Kakukk? — Én nem tudtam, csak egy százast — szól Kakukk halkan. — Tőröd nincs? — Nem sikerült szerezni. — Add ide a pénzt. — Most még nem, majd ha elindulunk. — Add ide... — szól rá Totyak keményen — az kell az útra... az mindannyiunké. Én felelek érte. Nálam kell, hogy legyen. — Sanyinak sem... adtad... — Ideadod vagy nem?! — lép feléje Totyak fenyegetően. — Nesze, itt van — nyújtja Kakukk az összegyűrt százast, de ha becsapsz... — Tartsd a szád! Ki hozott még pénzt? Senki? — Ez kevés lesz. Én másnak is mondtam, hogy hozzon — majd hirtelen fojtottá válik a hangja. Ez a kukac Sanyi még nem jött! Nagyon gyanús ez nekem. Figyeltem én már! Délután négy előtt elment otthonról. Nem tudtam meg, hogy hova. Ha elárul... — Ne félj — szól Kakukk — annál jobban be van gyulladva. Nem mer elárulni. — De már hat óra el... Most halk, gurgulázó hang hallatszik a pincében. Hátborzongató. Olyan, mintha valakit fojtogatnának. — Mi... mi az? Hallottátok? — ugrik fel Zsíros. — Ne kiabálj, te vadbarom. Valami béka lesz. Van itt elég a téglák alatt. Már egy békától is megijedsz? — szól Totyak hangosan. Most pedig halk sziszegés hallatszik a másik sarokból, majd újra a „béka” szólal meg. Valami nagyot koppan a padlón. Utána síri csend. A lovagok mozdulatlanul állnak egymás mellett, még a szívdobogásukat is lehet hallani. — E... e... ez... ez nem lehetnem lehet béka — dadog Zsíros és úgy érzi, hogy a hátán jégcsapok szaladgálnak. (Folytatjuk) sertésállomány kialakítását. Az Üj Élet Tsz-ben el lehet ezt fogadni mentségül, hiszen fiatal a szövetkezet még, most érkezett felépíteni egy szerfás hizlaldát. A Kossuth viszont elég régi szövetkezet. Régebben megvethette volna a sertéstenyésztés alapját, de csak az idén épített hizlaldát. Mégis, most már van annyi férőhely, hogy akár ezer darabot is meg tudna hizlalni. Azonban a jövő évi előzetes tervben mindössze 300 szerződéses hízót terveztek, annak ellenére, hogy ez év végén 60-ra növelik a tenyészkocák számát. MINDEZT VÉGIGHALLGATVA az a gyanúm támadt, hogy a tar- hosi termelőszövetkezetek sok takarmánygabonát osztanak ki a szövetkezeti gazdák között. A részesedési tervezet azonban nem ezt mutatja. A Kossuth Tsz munkaegységenként 1,48 kiló árpát és 2,91 kiló kukoricát oszt, az Üj Élet pedig 0,99 kiló árpát és 1,35 kiló kukoricát. Az egyenként mintegy 1600 holdas közös gazdaságokban lényegesen több takarmány terem, mint amennyit kiosztanak. De hát akkor miért nem hizlalnak? Azért, mert azt mondják, hogy á sertéshizlalás ráfizetéses. Szó se róla, tavaly a Kossuth Tsz eléggé ráfizetett arra a 150 süldőre, amelyet az állatforgalmi vásárolt számukra, hiszen amint fentebb szó volt róla, az elmúlt év december vége helyett ez év áprilisában tudták értékesíteni. Na de ha valaki elesik az utcán, többet ne mozduljon ki a házából? Ha a Kossuth Tsz-ben tavaly ráfizetéses volt a sertéshizlalás, ez azt jelenti, hogy ezután is az lesz? Nem lesz ráfizetéses, hogyha növelik a sertéstenyésztés színvonalát, ha a tenyészkocákat előkészítik fialásra és úgy nevelik a malacokat, hogy azokat szinte süldőztetési idő nélkül hizlalják meg, mint ahogyan számos termelőszövetkezetben teszik. Dolgozó népünk élelmiszerellátásához sok húsra és zsírra van szükség. Nem éri be senki sem azzal, ha hús és zsír helyett magyarázatot kap egy-egy termelőszövetkezettől, hogy miért nem nevel és hizlal több sertést. K. L átadják az államnak. S ez így is több, mint jó pár évvel ezelőtt az összkenyérgabona-termés volt. Pedig egy hold földdel sem nőtt Dé- vaványa határa, és mégis minden évben többet és többet termelnek a termelőszövetkezetek. Évekkel ezelőtt a szikes, rossz földeken bizony öröm volt az, amikor községi viszonylatban elérték a 6 es fél, 7 mázsa átlagtermést holdanként, s most a 9— 10 mázsa körüli eredmény sem elegendő. A községi vezetők úgy nyilatkoztak: Lehetne jobb is. S egyben reménykednek is, hiszen a a termésátlag évről évre emelkedik s nagyobb számot mutat. Tavaly a termelőszövetkezetek 8,5 mázsa átlagtermést takarítottak be búzából, a több ezer holdon gazdálkodó egyéni gazdák alig érték el a 6 mázsa átlagtermést holdanként. Nagy volt a különbség. A tavaly még egyéni gazdaságok ősszel és télen a nagyüzemi gazdálkodásra tértek át, s most már nem lehet összehasonlítást tenni az egyéni és közös gazdaságban termesztett gabona között. Annyi azonban biztos, hogy Dévaványa határából még egyetlen évben sem takarítottak be kilenc mázsán felüli átlagtermést. Nem a csodák műve ez, és nem is boszorkányság, csupán a nagyüzemi gazdálkodásban van a titok nyitja. Fizet a föld bőségesen, ha gondozzák. S amióta a termelő- szövetkezetek mondják magukénak a földet, jobban művelik, táplálják, ezért bőkezűen fizet. Több mint 3500 hold szikes, savanyú talajt javítottak meg a tsz-ek, hárommillió forint költséggel. S azóta a terméseredmény megháromszorozódott. S amióta mélyszántást, szerves- és műtrágyát is kap a föld, évről évre többet fizet. Ehhez nagyon sokat adott államunk is. Gépeket, hitelt, műtrágyát kaptak a tsz-ek 1959-ben a kevesebb földdel rendelkező termelőszövetkezetek 4 millió forint kedvezményt kaptak. Tavaly 3 millió körül, s az idén is lesz annyi. S ezt a négy tsz azzal viszonozza, hogy igyekeznek minden évben több és több gabonát, húst adni. Az idén 82 vagon gabonára szerződtek le, de a terméseredményeket látva, megtol- dották még 4 vagonnal, így 86 vagon gabonát adnak el. A tavasszal 28 vagon napraforgóra kötöttek szerződést, s most a számítás szerint csaknem megduplázzák: 55 vagon napraforgót adnak el. Kukoricát, árpát kevesebbet, mert úgy - számolnak, hogy inkább több hízott sertést, marhát és baromfit adnak el. Azért kukoricából is 19 vagonnal adnak az államnak. Hízott sertést 300 darabbal többet* mint tavaly. Hízómarhából is háromszázat adnak, többet, mint 1960-ban. Korábban baromfineveléssel nem is foglalkoztak a termelőszövetkezetek, s az idén pedig 1231 mázsára szerződtek, tojásból közel másfélmillió darabot adnak el. Sokat mondanak a számok. S a számok mögött a dévaványai emberek bizakodása, az új gazdálkodásba vetett hite tükröződik. Csepkó Eta Hasznosítják a jó tapasztalatokat a Gyomai Téglagyárban VASÁRNAP DÉLELŐTT VAN. Dankó elvtársat, a Gyomai Téglagyár vezetőjét odahaza, a család körében keresem. — Nincs idebent — szól ki a felesége. — A téglacsomók felé keresse! Valóban ott találtam rá, éppen egy nemrégen felvett dolgozónak adott át néhány hasznos tapasztalatot azok közöl, amelyeket több mint harminc éven keresztül e munka területén szerzett. Ahogy az iroda felé haladunk — a kémény tetejére felpillantás után — elégedetten állapítja meg Dankó elv- társ: most szépen égnek a téglák! Magam is felnézek a magas kémény tetejére, amelyet alig látni most füstölögni. Hozzá nem értő szem nem sokat olvasna ki belőle. De Dankó elvtárs gyakorlott szeme olvas s megállapítja, hogy „főzik”-e vagy égetik a téglát. — A nedvesen berakott téglákból — vezet rá a titok nyitjára — sok gőz távozik el a kéményen keresztül. Ilyenkor pedig „fehéren” füstölög a kémény. EZZEL IS OKOSABB LETTEM. Közben beérünk az irodába, amelynek falát szép képkeretekbe helyezett oklevelek és emléklapok, a szekrény tetejét pedig vándorzászlók díszítik. A látottak arról győznek meg, hogy a gyár dolgozói igen jó termelési eredményekkel járultak hozzá az ország jobb építőanyag-ellátásához. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt évben a Békés megyei Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés hét telepe között a Gyomai Téglagyár lett az első. A termelési terv felől érdeklődve megtudtam, hogy a nyerstéglakészítésben vannak lemaradások. Féléves tervüket csak éppen hogy teljesíteni tudták. A termelésnek ilyen alakulását a gépek átszervezései, csille és nyensgyártó kocsi hiány, valamint a tavaszi időjárás kedvezőtlen alakulásai valamint a gyakori géphibák is nagy kiesést okoztak a termelésben, A lemaradást azonban még ebben a hónapban szeretnék bepótolni. AZ ÉGETÉS alakulását vizsgálgatva? már kedvezőbb, biztatóbb eredményeket látunk. A féléves tervet 192 700 darab téglával túlteljesítették. Ezt az eredményt úgy érték el a dolgozók* hogy a kemence javítását először a begyújtás helyén kezdték el, s azt kijavítva, ott azonnal megkezdték az új téglák berakását. Amíg ott álló tűzzel dolgoztak, a kemence többi részén javítottak. A munka ilyen megszervezésével a kemence javítása nem okozott nagyobb kiesést a termelésben. — Bár még a harmadik negyedév első hónapjában vagyunk — mondotta Dankó elvtárs —. de 22-re már 63 ezer darab téglával szárnyaltuk túl a havi tervünket. Ehhez a teljesítéshez hozzájárult az is, hogy a Gyulai Téglagyárban szerzett tapasztalatokat igen eredményesen tudtuk nálunk is alkalmazni. Ilyen többek között az, hogy az eddig alkalmazott 16—17 soros tűz helyett most már 22—24 sort alkalmazunk. Ha sikerül, ezeket még növelni is fogjuk. — Mindenesetre — jegyzi meg — a mennyiség nem megy a minőség rovására. Ezenkívül eredményesen alkalmazzák még a hosszú füstzónázást iß; amellyel tökéletesen előkészítik az árut a jó kiégetésre. DOBI JANOS
