Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-27 / 175. szám
NÉPÚJSÁG 1961. július 27., csütörtök Amiről egy „alkalmi lap” sorai tanúskodnak Csupán öt szám jelent meg belőle, egy tanfolyam, a Megyei Könyvtár egyhetes alapfokú könyvtáros tanfolyamának volt a híradója. Ma kaptam meg minden számát egy vaskos borítékban. „Remélem, örömöt szerzünk vele” — írják a küldői. Az ilyen stencilezett, hamarjában összedobott újságocskákat általában afféle érdeklődéssel vegyes viszolygással szoktuk forgatni. A „Népkönyvtáros” sorai azonban valóban őszinte örömöt szereztek. Az egyre terebélyesedő és a fontosságára mindinkább figyelmet felhívó könyvtármozgalom megyénkbeli sorsára, helysetére enged bepillantani. Mert ez a lapocska nemcsak a tanfolyam ki- sebb-nagyobb csemegéjéről, a kollektíva mulattató és komoly történeteiről számol be, hanem minden számban egyszerre több falusi könyvtáros is megszólal, s az a kép, amelyet ők rajzolnak, a pusztán csak kíváncsiságból érdeklődő számára is rendkívül élénk, a szemnek és a töprengő tudatnak („Mennyire szolgálják könyvtáraink népünk kulturális igényét?”) megnyugtató, harmonikus színekből ötvöződött össze, Csaknem 70 könyvtáros jött össze, s csaknem mindnyájan olyan községből, ahol az idén, vagy csak néhány éve jött létre a könyvtár. „Olvasni mindig nagyon szerettem, s most örülök, hogy hivatásom lesz az eddig még nem olvasó emberekkel is megszerettetni a könyvet” — vallja Puskás Zoltánná Dombiratosról. A könyvtáros „szakmát” csak most kezdi, de teli van tűzzel, feszültséggel; s a hitvallás a hivatásról, melyet minden igaz könyvtáros magáénak ismer, oly keménységgel és akarattal mintá- zódik a tolla nyomán, mint aki most indul csatába. S e kulturális ütközetben — mely nem most kezdődött felszabadult hazánkban, de amely a falusi könyvtárhálózatunk kialakításával új szakaszba lépett — edzett, szívós, hivatásukkal azonosult harcosokra van szükség. Mert nem mindenütt sima, egyenletes út várja őket. Sok helyen nem könnyen illesztik be a falu kultúrintézményeinek sorába a könyvtárt. E nehézségekről tanúskodnak azok a jelentések is, amelyek a falusi könyvtárosgárda állandó személyi változásáról szólnak. Tehát nem mindegyik könyvtáros állja úgy a sarat, mint a kunágotai Rigó József: „Vártam a közönséget, de bizony ajtót senki sem nyitott rám. Kiálltam az ajtóba, s köszöntve őket, hívtam fel a járókelők figyelmét a megnyílt könyvtárunkra. Volt, aki legyintett, de voltak, akik bejöttek, és hónuk alatt egykét könyvvel távoztak, miközben ezeket a szavakat mondták: Na, végre, Kunágotán is van könyvtár, nem kell Kovácsházára utazni könyvért. Türelmének meg is lett az eredménye. Erről is a szerény vallomásából értesülünk, s a szürke, de precíz mondatok még a rideg kétkedő lelkét is felmelegítik: „Ebben az időben 14 lakosra jutott egy könyv. Községi tanácsunk 10 000 forintot adott könyv- vásárlásra, s 1960 végén 935 kötet könyvvel dolgoztunk, tehát 6 lakosra jut egy könyv. Ekkor 470 olvasó volt Kunágotán.” Másról is árulkodnak ezek a sorok; A könyvtáros szubjektív hite, buzgalma csak a helyi tanácsok a művelődéspolitikánkat helyesen értő és alkalmazó munkájával realizálódhatik. Mi az, ami az „alkalmi lap”-ból Szövetkezeti és nemzetiségi nap lesz Eleken A Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának és a német, a román, a szlovák nemzetiségi demokratikus szövetségek védnökséTető alatt a Hajdúszoboszlói SZOT gyógyüdülő Jelentős szakaszához érkezett a haj- dúszoboszlói SZOT gyógyüdülő építkezése: tető alá került a hatemeletes, vasbetonvázas épület. A háromszáz személyes SZOT gyógyüdülőben a legteljesebb kényelmen kívül a korszerű gyógyítási követelményeket is biztosítják. Az itt üdülők és gyógyulok helyben találják meg az ásványi anyagokban gazdag hajdúszoboszlói forrásvizet: külön ezer személyes strandmedencéje és fedett fürdője, iszappakoló ja, termálfürdője lesz a gyógyszállónak. A fürdőkből üvegfolyosókon jutnak a betegek az orvoshoz és szobákhoz. (MTI) még e cikkbe kívánkozik? Minden falusi könyvtáros megszívlelheti a gádorosiak törekvését. Az idén márciusban megszervezték a könyv barátainak körét, melybe elsősorban a régi olvasók tömörültek, azzal a céllal, hogy minél többen látogassák szeretett könyvtárukat. Egyelőre csak harminc tagja van, öregek, fiatalok: „Soraik közt ott van a 70 éves Hevesi János éppúgy, mint a 18 éves Perjési Mária”. A gádorosiak is kimennek az emberek közé, a munkahelyre. Fiókkönyvtárat szerveztek a Dózsa Tsz-ben, a termelőszövetkezet tagjai helyszínen cserélhetik a könyveket. A község 10 százaléka olvasója a könyvtárnak. Tervük, hogy a község lakosaiból még 5 százalékot beverbuváljanak az olvasók nagy táborába. Bízunk benne, hogy ilyen nagyszerű munka mellett sikerül is. Több reflexió arról számol be, milyen kapcsolatokat építenek ki a könyvtárak az egyes falusi társadalmi szervezetekkel. Gál Istvánná medgyesegyházi könyvtárost szoros szálak fűzik a helyi Nőtanácshoz. A szervezett parasztasszonyok növelik olvasóinak számát. Sőt, számos aktívája van, akik társadalmi munkában segítenek a könyvtári tennivalókban: leltároznak, könyvkiállítást készítenek elő. S itt bukkanunk rá egy másik nagy tanulságra, nem új, mégis jó, ha állandóan szemünk előtt tartjuk: kultúrforradalmun- kat népünk aktív, széles tömegeinek részvétele nélkül nem tudjuk megvalósítani. S kultúr forradalmunk jelenlegi szakaszában, melyben nagy szerepet játszik a könyvtár is, ezt csak úgy hajthatjuk végre, ha valóban őszintén, segítséget várva és adva, támaszkodunk a tömegszervezetekre. A falusi könyvtárokról szóló valamennyi beszámoló kulturális életünk nagy jelentőségű mozzanatait gyűjti egybe. Ezekből azt olvashatjuk, hogy a falusi könyvtáraink, mint Geszten, az egykori Tisza-kastélyban, művelődési központokká alakulnak ki. És ez a helyes. Az általános iskolák, a művelődési otthonok, a mozik mellett a falusi könyvtárak is a szocialista kultúránk erős váraivá és magvetőivé váltak. Krupa András iJeJ éJ cJV éJ el cl cl cl cl el el cl I Fórum 1961 „Biztosítani a békét az embereknek, kivívni valamennyi nép gyarmati elnyomás alól való felszabadítását, harcolni a szociális felemelkedésért, hogy mindörökre megszűnjön a nélkülözés, a betegség, a jogtalanság és a kizsákmányolás — ezek azok a célok, amelyért különböző nemzedékek embermilliói odaadták és odaadják minden energiájukat, erejüket és tudásukat. Az ifjúság — hatalmas, dinamikus, harcos erő, amely aktívan részt vesz az emberiség szebb jövőjéért vívott harcában... És minél nagyobb erővel harsog az ifjúság hangja a béke mellett, annál hamarabb érjük el azt a kort, amelyben megsemmisítenek minden fegyvert és az emberek nyugodtan dolgozhatnak, mert nem kell félniük pusztító nukleáris háború kitörésétől...” Ezekkel a szavakkal köszöntötte Hruscsov elvtárs azoknak a fiataloknak az összejövetelét, akik 91 országból gyűltek össze most Moszkvában, hogy megvitassák közös dolgaikat és választ adjanak arra a kérdésre: merre tartanak a XX. század második felének fiataljai. Nem véletlen, hogy a haladásnak éppen ebben a hatalmas metropolisában tartják meg a világ első ifjúsági Fórumát. Moszkva jelen korunkban olyan, mint Párizs volt a XVIII. század végén, amikor az új, haladó erők a sötét középkor fellegváraiban megbúvó feudalizmust ostromolták. Kétszáz évvel ezelőtt vigyázó szemüket Párizsra vetették a jobb világot akaró ifjak, mert a friss, forradalmi szellem onnan áradt, embermilliók onnan merítettek erőt a boldogabb jövőért folyó harcukhoz egész Európában. A XX. század Párizsa — Moszkva, ahonnan besugározza az egész földtekét a szent harc messze lobogó lángja a nélkülözés, a betegség, a jogtalanság és a kizsákmányolás ellen. Mennyi kezdeményezés, menynyi mozgalom, hány nagyszerű, az egész emberiség mély egyetértésével találkozó tett indult eí az új világnak ebből a hatalmas fővárosából — szinte felsorolni sem lehet. Csak a napokban zárult az a filmfesztivál, amely napokon át foglalkoztatta a világ közvéleményét, s ma újabb demonstratív, világméretű találkozó színhelye Moszkva. Színes forgataga az ifjúságnak — köztük mohamedán, katolikus egyesületek képviselői, fehér-, sárga- és feketebőrűek serege, akik nem biztos, hogy mindenben egyetértenek, de ami Moszkvába vitte őket, az egységes, minden legyőző akarat: a béke védelme Fórum 1961. Tömör elnevezése ez a találkozónak. De az ifjúság dinamikus hangja harsog ki belőle, melynek sok nemzetiségű képviselői Moszkvában még jobban meg akarják ismerni egymást, hogy még egységesebb erővel küzdjenek a békés holnapért. A mi képviselőinkkel együtt mi is ott vagyunk ezekben a napokban a Fórumon, s együtt harsog hangunk a többi nemzet fiaival a békéért, a háborús kardcsörtetök, a modern barbarizmus e XX. századbeli lovagjainak leleplezéséért. ív. d.) írásos bizonyítékaim gével július 30-án, vasárnap hagyományos termelőszövetkezeti és nemzetiségi napot rendeznek Eleken, a „négy nemzet falujában”. Az ünnepi nagygyűlés szónokául Harmati Sándort, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárát hívták meg. Ebbőit vannak arra, hogy már az alkalomból a községi művelő-^ gyermekkoromban hatá- dési házban a helyi termelőszövet- % rozottan elleneztem az kezet életét, az egy éve működő* alkoholfogyasztást. Grízképzőművészeti és még több szak-J papi, tejberizs és spenótkör munkáját bemutató kiállttá-f főzelék ez volt a fö sok nyílnak. A kulturális műsorban békéscsabai, eleki, kétegyhá- zi, battonyai nemzetiségi együttesek, ének- és zenekarok, továbbá német, román és szlovák nemzetiségű népdalénekesek szerepelnek. Több mint 70 millió egyetemeink fejlesztésére Felsőoktatási intézményeink ebben az évben számos új beruházással, értékes gépekkel, műszerekkel, vizsgálati eszközökkel gyarapodnak. A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint erre a célra 73,5 millió forintot költenek, s a pénz nagyobb részét — csaknem negyvenmilliót — új gyakorló műhelyek, laboratóriumok berendezésére, műhelycsarnok és egyéb építési beruházások megvalósítására fordítják. (MTI) r() ál a szálon A Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézete háromkötetes művet készít elő kiadásra „Nemzetközi kapcsolatok a második világháború után” címmel. * Pablo Picasso 80. születésnapja alkalmából Jeruzsálemben kiállítást rendeztek a mester 200 művéből. Az 1960/61-es évek olasz „Dávid’‘ filmdíját a következő filmek nyerték: De Laurentiis filmje, a „Vissza az úton’*, Visconti filmje, a „Rocco és fivérei”, Antonioni filmje, „Az éjsza- ka,s és az amerikai Metro Goldwyn— Mayer műtermeiben készült „Ben Húr*’. A legjobb női szereplő díját Sophia Loren, a legjobb férfiszereplő díját Alberto Sordi, a legjobb külföldi színész díját Brigitte Bardot és Chari-J ton Heston kapták. X ’ j Mexico City közelében, Daxacában. forgatják az első közös japán-mexikói» ételem. Ha mindezt elfogyasztottam: Hírős, Al- muska, Meggylelke, Utas üdítő, Bambi tették fel a koronát az ebédemre. így tehát ne csodálják, hogy meglett emberként is hűséges barátjuk maradtam ezeknek az ínyenc sűrítményeknek. Kérem, én Szilveszter éjszakáján is Bambit ittam, a feleségem születésnapján leittam magam Hírőssel és amikor megjelent az Alkohol című melodráfilmet. Címe: „Animas Truyano”, a? mám, örömömben annyi férfiföszerepet Tosiro Mifune, a nálunk * Ailmuskát ittam, ismert népszerű japán filmszínész j alakítja. * A moszkvai Állami Idegennyelvű Szepirodaími Kiadó az idén 760 művet jelentet meg 28 nyelven, 18 milliós összpéldányszámban. hogy tudllrezda városának idei Martin Andersen Nexő-díját Kari Zuchardt írónak, Wilhelm Rudolf festőnek és grafikusnak, valamint két zeneszerzőnek: 4 Karl-Rudi Grlesbachnak és Siegfried J Mégis... Engem már nem Kurznak ítélték oda, J lehet lebeszélni a Bammeg masnap sem tam, hol a fejem... Nem tagadom, szenvedélyemmé vált a gyü- mölcsszörp-ivás. Tudom, hogy vitaminmérgezést kaphatok. Azt is tudom, hogy krónikus gyomorégéssel szállíthatnak be gyümölcsléelvonókúrára. bírói, Almuskáról, Hírősről. Nem! Csakhogy van egy másik tulajdonságom is. Végtelenül smucig vagyok Én nem dobálom a forintokat, kérem. Minden garast a fogamhoz verek. Nem hiszik? Elmondok önöknek egy történetet. Majd megértenek! Az út tulajdonképpen Máiraderecskén kezdődött. Tikkasztó áprilisi hőség volt. Az első kocsmánál megálltunk. Az útitársak szerényen, csendesen kérték a maguk nagyfröccsét. Én a Bambi mellett maradtam. Nyertem. Kettőhúsz volt az egész. Velük le- szurkoltatták a kettő- nyolcvanat... Hatvan fillér is pénz. A Jóbarátban — utóvégre ez előkelő hely — már Hírőst ittam. Egyszer én is kirúghatok a hámból. Megúsztam potom háromötvenért. Ok itták azt a vacak fröccsöt kettőhatvanért. Jól van az nekik... Pfuj. Még gyermekkoromban sem ittam azt a lőrét! Csak a 90 fillér differencia fájt egy kicsit. Gondoltam, hogy csak Nógrád- ban megy ez így... Kitartó jellem vagyok. Tovább kísérleteztem. Ittam Hírőst Békéscsabán. Háromhúsz. A fröccs itt is csak kettő- nyolcvan. Ittam Vita Colát Orosházán — három- ötven, ülve. Még jó, hogy lehet kapni... A fröccs csak kettőhatvan. Gyopároson már nagymálnát kértem. Háromhúsznál egy granddal sem adják alább. A fröccs ára stabil' No, mondom, lost aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Csak limonádét iszom. Azért is! Még akkor is, ha gyo- morsavtúltengés miatt iszappakolásra kell járni. Micsoda lelketlenséa, két deci tisztán, állva: kerek három forint. Még mindig a fröccs a kifi- zetőbb... A szolnoki Tisza szállóban már tejesturmixra vetemedtem. Szégyen ide, szégyen oda, idült szörpista lett belőlem. Majd hasravágódtam! Még mindig a fröccs vezet. Arány: négyhúsz, hárcmötven! A Vita Coláról már nem is beszélek. Mert, ha jól számolok, ülve, zenével, némi borravalóval öt forinton alul nem úszom meg, ha belegebedek sem. Azt mondja valaki nekem, hogy így van ez rendjén. Akinek ilyen gyümölcsszörpös komplexumai vannak, aki már eddig elmerült a gyümölcslé élvezetébe — az fizesse meg. Fizesse meg, hogy a tisztességes iröccsivók, a szerény pálinkások, a sört hűsítőként nyakalók mind.en nap megvásárolhassák a napi alkohol „falatjukat”! Hát kérem! Mondtam, hogy smucig ember vagyok. Még szerencse. Legalább ez megállít a tékozlás útján. Mától kezdve fröccsöt iszom. Fröccsöt, ' mint a többi tisztességes ember. PÁSZTOR FERENC
