Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-25 / 173. szám

2 üépOjsáú 19G1. július 25., kedd »He forgassa ki a tényeket, Mr. Kennedy” — írja a Neues Deutschland — Berlin (MTI) A Neues Deutschland, a Német Szociálisba Egységpárt központi lapja első oldalon, keretben fog­lalt összeállításában így ír: „Kennedy elnök rágalmazza a Német Demokratikus Köztársasá­got Azt állítja, hogy az NDK olj'an állam, ahol nincs demokrá­cia és nincs szabadság, ezért az NDK-t nem lehet szuverén állam, nak tekinteni és egy véle kötött békeszerződés a nemzetközi jog szerint érvénytelen volna. De hi­szen ez hamisítás, Mister Ken­ned}', ön ezt nagyon jól tudja. Az NDK az egyetlen német állam, ahol a szabadság és a demokrácia nem hangzatos frázis, hanem va­lóság. íme, a bizonyítókok: 1. Szabadok vagyunk a kizsák­mányolástól. Az Amerikai Egye­sült Államok ezt a szabadságot nem ismeri, ott hatalmas konszer­nek szipolyozzák ki a népet. Igaz, ezzel szemben hatmillió amerikai Revansista kirohanások Nyugat-Németországban München (MTI) Jurinov, a TASZSZ tudósítója Ismerteti a volt német hadifog­lyok vasárnap Münchenben véget ért találkozóját, amely aljas szov­jetellenes és militarista tüntetéssé fajult Adenauer is felszólalt a ta_ lálkozón. Olyan állítással is elő­hozakodott, mintha a Szovjetunió véleménye szerint az egész német nép revansista lenne. Mesterkedé­sének az volt az értelme, hogy el­hárítsa a csapást a valóban revan­sista nyugatnémet körökről. (MTI) polgár szabad a munkától és a ke. nyérkeresettől, vagyis nincs mun­kája és kenyérkeresete. 2. Mi szabadok vagyunk agrész­szerűktől és az atomfegyverkezés­től. Az Amerikai Egyesült Álla­mok volt az az állam, amely meg­támadta Kubát és beavatkozott Laoszban. Az Egyesült Államok csörteti most az atomfegyvereket. 3. Mi szabadok vagyunk a fa­sisztáktól. Az NDK-ban a rács mö­gött ülnek a nácik. Az Egyesült Államokban viszont Birch és Rockwell fasiszta bandái a mun­kásokat és a négereket terrorizál­ják; 4. Mi szabadok vagyunk helyi uszítóktól. Az Egyesült Államok színesbőrű polgárai örülnének, ha ez a szabadság az önök országá­ban is meglenne. 5. Az NDK szabad a gengszterek garázdálkodásától. Nem az NDK- ban, hanem az Egyesült Államok­ban követnek el minden 46.6 má­sodpercben egy betörést, minden 36.1 percben egy szemérem elleni erőszakot és minden 64,4 percben egy gyilkosságot; 6. Az NDK polgárai szabadok a nyomortól, az éhínségtől és az öregség gondjaitól. Mielőtt önt, Mister Kennedy megválasztották elnöknek, kijelentette: „Minden este 17 millió amerikai polgár éhesen tér nyugovóra.. Nálunk nincs éhinség. Ha megbetegszik valaki, az állam gondoskodik róla. Ha pedig valaki eléri az öregségi korhatárt, az állam akkor is bizto­sítja megélhetését. Ezt a szabad­ságot, ezt a demokráciát az ameri. kai nép nem ismeri — írja a Neues Deutschland. A „szakállas” tagjelölt Megsimogatta több hónapos szalcállát s gyanakvó tekintettel vé­gigmért. A tagfelvételi ügyemben jött? — kérdezte. Mielőtt vála­szolhattam volna, hátat fordított és derékig belebújt a kombájnba. — Tulajdonképpen mióta tagjelölt? — érdeklődtem és utána- evickéltem a kallantyúk közé. Valami nehezen hozzáférhető megla­zult csavarral bajlódott. — Másfél éve — felelte, miközben egy pillanatra rámnézett. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem erőlködő lihegését. — Munkateljesítménye ...? — csaptam rá a kérdéssel. — Első vagyok ebben a körzetben — szólt és egy erélyeset húzott a csavarfejen. — Szeminárium...? — rohamoztam ismét bajt szimatolva. — Marxizmus-leninizmus első évfolyamára jártam. Most megyek a másodikba — felelte türelmesen és még nagyobbakat húzott a csavarkulccsal. ) — Földbirtokosok voltak a tisztelt szülők? — szegeztem neki a j vádat. — Igen — válaszolta csendesen. — Hat hold birtokunk, azaz földünk volt. A dédnagymamától örököltük. Azzal léptünk be a termelőszövetkezetbe. — Tehát nőügyek ...?! — mosolyogtam hamiskásan és ahogy az alkatrészek engedték, megértőén hátbaveregettem. — Nős vagyok. Szeretem a feleségemet. A világ kincséért sem kellene más — jegyezte meg, miközben a műveletet befejezve elé­gedetten bújt ki a kombájnból. Olajos kezét kifelé fordítva, alsó karjával megtörölte izzadó homlokát. — Az ég szerelmére, akkor meg miért nem vették még fel a hathónapos tagjelöltségi idő eltelte után a pártba? — néztem rá könyörgően, választ várva. — Egyszerű — gondosan eltette a ládába a csavarkulcsot —, o párttitkár egy éve iskolán van. A helyettese pedig nem akar hozzányúlni a „szakállamhoz”, sőt... — Miért nem akar hozzányúlni? — Büszkeségből... — Ezt nem értem. — Pedig ez is egyszerű. Tudja, ha valaki jön a felsőbb szer­vektől, akkor a titkárhely ette s hozzám vezeti őket és azt mondja rám, ő a legjobb kombájnosunk. Pártonkivüli bolsevik. — S ön mit szól mindehhez? — Mit szólhatnék? Ilyenkor leginkább félrehivom és megkér­dezem tőle, mikor terjesztik taggyűlés elé a felvételi kérelmemet. — Mire ő? — Könyörögve néz rám és megkér, legyek türelemmel. Azzal érvel, hogy ha párttag leszek, mindez kötelességemmé válik és ak­kor nem dicsekedhet a kiküldötteknek. — Ezek szerint a szakáll álszakáll — nevettem el magam ön- I kéntelenül a helyettes hiúságán. — Az — felelte szomorúan a kombájnos. A bizonyság kedvéért ! meg is ragadta a szakádat és előre húzta. A titkárhelyettestöl kap- I tam — folytatta. — Nem tudom, hol szerezte. Állítólag feketén ju- g tott hozzá. Boda Zoltán I Visszakozó lépések Nyngaton — Rusk nyilatkozata — Hammarskjold elindult Tuniszba Kommentárok a bizertai válság rendezésének lehetőségeiről New York (TASZSZ) Dean Rusk amerikai külügy­miniszter vasárnapi televíziós be­szédében ismét a nyugat-berlini helyzet rendezéséről előterjesztett szovjet javaslat ellen foglalt ál­lást A külügyminiszter szavai sze­rint az amerikai kormány»szkep­tikusan-« fogadja azt a szovjet ja­vaslatot, hogy miután Nyugat- Berlin elnyerte a szabadváros státusát, a nyugati hatalmak és a Szovjetunió adjon megbízható ga­ranciákat, amelyek megakadá­lyozzák, hogy bárki is beavatkoz­hasson a szabadváros ügyeibe. (MTI) New York Hammarskjöld ENSZ-főtitkár hétfőn hajnalban repülőgépen el­indult New Yorkból, hogy Sváj­con keresztül Tuniszba utazzék. Mint ismeretes, Burgiba tunéziai elnök meghívta Hammarskjöldöt, hogy a helyszínen vitassák meg a tunéziai kérdés rendezését. Tunisz Bizertában és környékén tovább tart a vasárnap reggel megkezdő­dött csend. A szembenálló felek azonban állásaikban maradtak és meglehetősen feszült légkörben várják a további fejleményeket. A tunéziai hatóságok hétfőn moz­gósították a főváros taxiállomá­nyát és ezeknek segítségével akar­ják a bizertai nőiket és gyermeke­ket Tuniszba szállítani. Az intéz­kedésre a járványveszély miatt volt szükség. Mint már jelentettük, a tunéziai kormány közzétette a bizertai csa_ tában elesettek, illetve megsebe­sültek számadatait: 670 halott és 1150 sebesült. A franciák ugyan­akkor csak 13 halottat ismertek be. Már ezek az adatok ékesen bi­zonyítják, milyen barbár módsze­rekkel folytatták a harcot a fran­ciák. Néhány nappal ezelőtt a Bizerta tuniszi város környékén fekvő francia támaszpont-rendszer fel­számolásáért folytatott harc véres szakaszába lépett. Tunézia függet­lenségét és szuverenitá­sát sértő francia katonai támaszpontot ugyanis 1961. július 18—20. között több ezer tunéziai ön­kéntes, a tunéziai sor- katonasággal karöltve harapófogó-szerű blokád alá vette. A francia kor­mány a tunéziai nép jo­gos követelésére erő­szakkal válaszolt, és ka­tonai támadást indított a támaszpont-rendszer be­járatát őrző és tunéziai kézben lévő Bizerta vá­ros ellen. (l ásd mellék- térkép balra lent.) Az utóbbi évek folya­mán Bizerta környékét Franciaország rendkívül erős támaszponttá épí­tette ki. Karoubánál flot-, tabázist, Sidi Ahmed-nél modern katonai repülő­teret, Menzel Bourguiba — a volt Ferryville — körzetében pedig óriási hadianyagTaktárt rende­zett be. A Földközi-ten­ger mindkét medencéjét és a Gibraltár—Szuezi hajóútvonalat ellenőrző bizertai támaszpont stra­tégiai jelentősége a leg­fontosabb afrikai francia flottabázis, a Mers el Kébir-i katonai támaszpont jelentősé­gével vetekszik. A francia intervenciós csapatok — legutóbbi jelentések szerint — Bizer- tát elfoglalták. A francia légierő egy­ségei tunéziai városokat bombáznak és heves harcok folynak francia csa­patok és tunéziai önkéntesek között, Garet el Hamel térségében is. A Sza­harának ezen a szakaszán ugyanis Bir-Romane és Fort Saint között nem állapították meg még a végleges ha­tárt, és Tunézia magának követeli térképünkön feketével ábrázolt szaha- rai területet. (9) — Figyeljetek — szól Laci. Nincs sok időnk. Ötkor indulni kell, hogy el tudjunk helyezked­ni időben. Lemegyünk a pincébe mindnyájan és a belső kis helyi­ségekben húzódunk meg. Minde­gyikben ketten, Sanyi pedig ve­lem lesz. Mi abba a helyiségbe megyünk, amelyikben az a sok denevér szokott lenni. Ti ketten a mellette lévőbe mentek. Ti velünk szemben foglaltok helyet, ti pe­dig a Kováccsal a sarokban lévő sötét fülkét foglaljátok él — oszt­ja szét Laci az őrsöt. — Kinél van spárga? — Nálam van — szól Varga, az őrs ezermestere. — Jó erős? — A nagy sárkányomat kibírta, összekötözzük őket? — Ha megérkeztünk, rákötsz egy téglát, átviszed a terem túlsó sarkába és amikor én megadom a megbeszélt jelt, lassan húzná kezded a padlón. De úgy helyezd el a fal mellé, nehogy felbukja­nak benne. — Papír kinél van? — Nálam — szólnak hárman is egyszerre. — Amikor csúszni kezd a tégla, elkezdi* ek zörgetni a zsebetekben, de egészen halkan, hogy alig le­hessen hallani. — Karcsi, te vágsz egy hosszú gallyat és kötsz rá valami rossz rongyot. — A táblatörlő! — szólt Ko­vács. — Jó, de holnap hozd vissza. Tücsök a legijedősebb, meg Zsí­ros. Kidugod az ajtón és végig legyezgeted a haját vagy a nya­kát valamelyiknek, de leheletsze- rűen, mintha egy „igazi szellem” simogatná. — Karcsi, te pedig apró vako­latdarabokat szedsz össze. Olyat, ami könnyen porlik, hogy ne na. gyón kopogjon. A padlóra dobá­lod őket, lassan, egyenletesen, mintha a szellemek kopognának. Vigyázz, hogy őket ne találd el. Egy moccanás nincs, amíg én nem adok jelt. Nehogy eláruljuk ma­gunkat. Ma este kísérteni fog a sánta gróf szelleme. Varga a komoly arcokat látva, kuncogni kezd. — Ezek már be­gyulladtak. Nézd Laci, sápadtak, mint a halál. Egymásra néznek, az arcok ko­molyak, csak a szemek nevetnek. Kovácsból tör ki először a kaca­gás, azután elragadja őket. Varga széttárja a kezét, szellem módra bicegve elindul és síri han­gon szólal meg. — Mit kerestek itt a sánta ' gróf birodalmában? Rettenetes halállal lakoltok bátor­ságotokért!.­Kovács löki hátba — hagyd ab­ba, mert meghalok a nevetéstől. Nevetnek felszabadultan. És ve­lük nevet szívből — talán hosszú idő óta — Sanyi is.

Next

/
Thumbnails
Contents