Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-23 / 172. szám

1 MEPUJSAa 1961. július 23., vasárnap Pillanatkép a tótkomlósi Rózsa-fürdőbó'l Kellemes vizszag csap meg, amint belépek a tótkomlósi Ró­zsa-fürdő vaskapuján és a két me­dence körül színes virágfejek kö­szöntének. A pázsit zöldje való­sággal harsog a koradélutáni fényben és sok kicsi nappali csil­lag lobban a vízen, mely hivoga- tóan csobog, hullámzik, integet: — Gyere, gyere, húsén átölel­sorban tisztaságával, gondozottsá- gával és vizének gyógyhatásával. A játékosan csacsogó haboknak nehéz ellenállni, de kevés az időm és még Jambrik Mihállyal, a ta­nácstitkárral van találkozóm, aki éppen a fürdő fejlesztéséről mond majd el néhány dolgot. Tájékoztatása rövid, tömör. — Egymillió 104 ezer forintot miként oldjuk meg? Ügy tervez­zük, hogy hidegvizet adó kutat fúrunk és a régiekkel összekap­csolva percenként 8—900 liter hi­degvízzel már boldogulhatunk. A szerződés szerint december 31-re készíti el a vállalat a bevezetés munkálatait, a napokban azon­ban — nagy örömünkre — azt kö­zölték, hogy már október 1-re ké­szen lesznek. Sajnos, az új kút vizét már csak a következő strandszezonban élvezhetik a für- dőzők, a kádfürdőkbe azonban már a télen bevezetjük. Ennyit mond Jambrik Mihály, a tanács titkára és mi — hivatalos dolgunk végeztével — mégiscsak engedünk egy röpke félórát a fénycsillámos víz hivogatásának és közvetlen interjút készítettünk az uszoda vizével, százak és ezrek nyári jóbarátjával. . Sass Ervin Sikeres tanácstagi beszámolók Részlet a tótkomlósi Rózsa-fürdőben. Megyénkben 55 és fél ezer vá­lasztó jelenlétében tartottak be­lek, nincs annál jobb a világon! Szép ez a fürdő és bizony nem nagy szó az, hogy a komlósiak öröme. Akármelyik városival fel­veszi a versenyt, persze nem be­fogadóképességével, hanem első­fordítunk a községtől mintegy 1700 méter távolságban lévő ter­málkút vizének bevezetésére. Az új kút vize jobb a réginél, hőfo­ka 86 Celsius, így aztán olyan gondunk is van, hogy a hűtést számolókat a tanácstagok az első félévben. Egyre inkább gyakorlat­tá válik az is a megyében, hogy a tanácstagok munkahelyeiken, az üzemekben, a termelőszövetkeze­tekben és a társadalmi szerveze­tekben tartják fogadásaikat, s bár a falusi lakosság idejét edfog­Tisenhéteser családi hás épül saját erőből, OTP kölcsönnel lalták a nagy mezőgazdasági mun­káik, mégis kettőezernél többen fordultak ügyeikkel, észrevétele­leikkel a tanácstagokhoz a fogadó­A családiház építkezések hely­zetéről , tájékoztatást adott az OTP hitelezési főosztálya. Államunk a családiház építke­zések támogatására az idén 850 millió forintot ad, kétszázmillió­val többet a múlt évinél. A tájékoztatás szerint az építés­ügyi minisztérium ebben az év­ben újabb típusterveket állít ösz- sze, amelyek közül a legjobba­kat, a legtetszetősebbeket az OTP forgalomba hozza. Végül elmondották, hogy a köl- csön-igényeket az idén ki tudta elégíteni az Országos Takarék- pénztár s jelenleg mintegy 17 000 családi ház épül állami támoga­tással. Kedvelt a társasház-épít- kezés is. Évente eddig 5 ház ké­szült el, de az idén csak a fővá­rosban 15 társasház befejezése várható. (MTI) órákon. Az első félévi tapasztalat az, hogy a lakosságot sokkal jobban foglalkoztatják a közérdekű kér­déseik s azok megoldásának mód­jai, mint régebben; a múlt évinél is többen szólaltak fel a beszá­molókon, s harmincezernél töb­ben mondták el véleményüket, számos javaslatot tettek a közsé­gek fejlesztésének előmozdításár:' is. Általában gúnyos értelemben szokták használni a maszek ki­fejezést. Azzal nincs is baj. ha megfelelő emberre mondják vagy olyanra, akire éppen ráillik. Milyen emberekre szoktak e jelzőt használni? Leginkább azokra, akiknek minden közös érdek mellékes, csak önmagukra gondolnak, s eközben attól sem riadnak vissza, hogy alkalomad­tán jól megvágják jámbor ügyfelüket. Talán éppen innen ered, hogy a maszek szó hallatára az ember képzeletében rögtön meg­jelenik az olyan típus, aki fittyet hány a társadalmi együttélés szabályaira, akinek mindennél előbbrevaló a saját zsebe és ké­nyelme. Elég csak egy kicsit megvakarni az ilyet, hogy azonnal ki­tűnjön: jövedelmének egy részét, nemritkán jelentősebb hányadát eléggé vitatható módon szerezte. Miért írtam le mindezt? Azért, mert néha minden ok nélkül olyan emberekre is rásiitik, hogy maszek, akik egyáltalán nem szol­gáltak rá. íme egy példa ehhez a megállapításhoz. A minap az Orosházi Vas- és Fémipari Kisz-ben jártam. Jónevű szövetkezet ez. Gyártmányai, mivel elsősorban exportra dolgozik a ktsz, sok or­szágba: Kínába, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Jugoszláviába. Hollandiába, Törökországba..., sót még Indiába is eljutnak. Az itt készített műanyagformázógép a magyar ipar egyik márkája külföl­dön. Valutát hoz az országnak a szövetkezet tagjainak munkája. Mégis, ahogy a szövetkezet párttitkára elmondta, nem egy eset­ben, olykor még vezető emberek is hol tréfásan, hol pedig komo­lyan maszek névvel illetik őket. Igaz, sokan közülük korábban kis­iparosok voltak. De mint a parasztok többsége, ők is új útra léptek. Szövetkeztek, közösen dolgoznak már több mint egy évtize­de. így jutottak el addig, ahol ma tartanak. Együttes erővel váltak képessé olyan exportcikkek gyártására, amelyek világhírűek, ame­lyek külföldön a magyar ipar hírnevét öregbítik. Jogosan fáj tehát az orosháziaknak, amikor mégis maszekok­nak titulálják őket. A legnagyobb sértésnek tartják önmagukra nézve. Nem is alaptalanul! „ Ez@rhé!százötven mezőgazdasági tanulót szerződtetnek augusztusban az állami gazdaságok Az állami gazdasagok az idén folytatják a jó elméleti és gya­korlati képzettségű szakmunkás­gárda kialakítását. Az általános iskolát végzett fiatalok közül az idén augusztusban 1750 jövendő szakmunkással kötik meg a szer­ződést. Azokon a helyeken, ahol az egyes szakágazatokban a leg­jobb eredményeket érték el, ösz- szesen húsz mezőgazdasági szak­mára képeznek ki új munkásokat. A fiatalok többek között a szán­tóföldi növénytermesztés külön­böző ágaival ismerkednek meg. A mezőgazdasági szakmunkás- képzés mellett a Munkaügyi Mi­nisztérium intézeteiben olyan ipari tanulókat is oktatnak, akik gyakorlatukat az állami gazdasá­gokban folytatják, és itt kapnak majd beosztást a szakmunkás- vizsga után. (MTI) 29 darab négytalálatos szelvény a lottón A 29. játékhétre 4 186 27« lottószel­vény érkezett a Sportfogadási és Lot­tóigazgatóságra. öt találat nem volt, négy találatot 29 szelvényen értek el, amelyekre 108 256 forintot fizetnek. A háromtalálatos szelvények száma 4495, nyereményük 349 forint. Kéttalálatos szelvény 102 954 darab volt, ezekre 15 forint 20 fillér nyeremény jut. (MTI) Csoór István: TERMOSZ A vonatot varta Somogyi Péter. Lapos kocsijával odaállt az állo­más kis kapujához és nézdelődött. Nem volt különösebb dolga, csaik ez,a mindennapi. Reggel behozza a gyerekeket az iskolába, utána idehajt az állomás elé, hátha jön valaki, aki a tsz irodájába akar kijutni. Nincs messze, nincs közel sem. Azért van a kocsi, hogy ne gyalogoljon egy jótétlélek sem. Rúgós, kényelmes kocsija van Somogyi Péternek. Három lócát csavaroztak a deszkákhoz, a tete­jére meg sátort húztak, hogy ne áz­zanak, ne fázzanak a gyerekek. Az első ülés fölött nincs ponyva. Pé­ternek nem kell. Nem gyerek már. Ázhat, fázhat, neki nem árt. Ko­mor embernek tartották a tsz-ben Somogyi Pétert. Azt mondták ró­la, hogy a padlásra jár nevetni és azt, hogy a tej is megsavanyodik a szájában. Ami igaz, igaz. Nem volt szószátyár, nem beszélte a nyelvét csipkésre. Megrágta a szót és csak akkor kiabált, ha már égett a ház. Beléje még nem látott senki. Aki csak egy kicsit is bele- pislanthatott, mást is észrevett. Szokott nevetni is, de csak úgy befelé, de belül’ olyan kacagást kanyarít ki, hogy örül még a lel­ke is. Kívülre meg nem volt rá­írva krétával semmi. A nagy, ko­nok, bozontos feje nem árult el semmit. Szeretett messzire nézni olyan tekintettel, amiben még pis­logás sem volt. Kemény, egyenes dereka is csak annyit mutatott, hogy félvállal kibillentene egy ra­kott kocsit a kátyúból. Kézfogásá­ba rettenetes erőt adott. Aki csak az ujjahegyét nyújtotta oda, an­nak megmarkolta úgy, hogy majd kiserkent a vér, ha nem is spric- colt, de a nadrágban biztos meg- csepperit az eresz. Nem nézett az emberek kalapja fölé, de mellé sem, hanem mindig szembe. Tud­ta is, ki a nyavalyás, ki az igaz, ki a hazudós, vagy ki a lopós. A gyerekekkel jól összefért. A gyerekek is vele. Azóta még job­ban, amióta a gyors indítást gya­korolják. Ezt szeretik az iskolások. Mind a kilenc, a hat fiú is meg a három lány is. Elevenségük ha­tártalan, olyanok, mint a tűzről pattant ördögök. Zúgnak, kacag­nak, a lázadó méhraj nincs na­gyobb hanggal. Eleinte civakod­tak a helyért. Mindegyik az első lócára akart pakolni és míg osz­tozkodtak, Péter megbiztatta a lovakat. A rántásra halomra bu­kott mind, sivítottak és kapasz­kodtak, nehogy szétszór ód jan ak. Azóta gyakorolják. Beszállnak a sátor alá, megállnak a lócák előtt es akkor Péter bácsi indít. Hirte­len ugranak a lovak a hámnak és a kilenc gyerek egyszerre huppan le a pádra: — Na még egyszer! Meg kell állítani a lovakat, hogy újból kezdődhessen a játék. Így megy minden reggel. Kacagásuk úgy szóródik szét a központ udva­rán, mint az ostorpattogás. Ve­lük nevet a napsugár is és ha fel­hős az ég, a szél széjjelcsapja a felhőket, hogy a kék ég bepillant­hasson a kocsi belsejébe. Néha túlontúl nagy a zsivaj. Ilyenkor az ostomyéllel fenyeget feléjük, ha nem csendesednek, ko­moran hátraszól: — Odakorcolok ...! De nem lehet, mert az első sor­ból már a nyakába csimpaszkodik a legkisebb legény, a Kistóth Já­nos gyereke. Kékmackós karjával átöleli a nyakát és a régi nótát kérdezi olyan hanggal, mintha ő volna a legvénebb ember a ta­nyán: — Péter bátyám, hányán van­nak a faluban Jánosok? Somogyi Péter úgy tesz, mintha te akarná rázni nyakáról a kds- fattyút. De nem lehet, mert olyan jó a gyerek puha húsa a borostás arcán, mintha naposliba pihéjével bizserélnék a hátát. A sustorgás is olyan forró, hogy szinte átsüt a másik füléig. Inkább szól, hogy békesség és öröm legyen a kocsi­ban: — Ketten kölyköm, én meg Ke­rekes András... Kacagnak a gyerekek és az új makadámúton vígan halad a ko­csi. Az akácfák hajbókolnak a szélben. Zöldbelobbant koronáju­kat félrefordítják, hogy a messzi erdő öreg tölgyei is elláthassanak eddig. A csizmaszárig érő vetést borzolja a szél és olyan hullámo­kat vét a hátán, hogy várni lehet, mikor önt el utat, hazat és min­dent. A harmateseppek csak pis- iantanak a kocsi felé, cseppenő könnyet ejtenek, mert nem fut­hatnak a kerekekkel és nem han- cúrozhatnak az iskolások között. Délután értük megy a kocsi. Az iskolában várnak rá, alig áll meg, már fent van mind a kilenc. Han­cúrozás, topogás, csak annak csüng az orra, aki véletlenül egyest húzott a lutrin. De annak sem so­káig, mert az indítás elfelejtet vele mindent. Mert kívánatos jó lehuppanni az ülésre. Hátukkal Úgy esnek neki a deszkának, hogy szinte reccsen és a cipők orra olyan kalapálást végez, hogy az érzékenyebb dobhártya kinyílik, mint a virág. Somogyi Péter ilyenkor szokott falatozni. Nagy kenyeret, nagy szalonnát és kolbászt olyan vasta­got, mint a kocsirúd. Ez is jó já­ték. Még nézni is. A gyöngyház- nyelű bicskának olyan az éle, mint a kifent beretvának; csak úgy ka­nyarít ja a kenyeret, metszi a sza­lonnát, alig győzik a nagy fogak a harapást. Jut a kis fogaknak is. Egy szelet kenyérre szalonna, kol­bász és Kistóth Jancsin kezdi So­mogyi Péter: — Kell katona? Nem szégyenlős a gyerek, egy­ből kivágja: — Kell! Megy a katona sorban, mire két­szer—háromszor fordul, üres a nagy bakó. Közben egy-egy szó is elcseppen. Néha Somogyi Péter is kérdez: — Te hogy szereted a katonát? Jancsi is úgy mint a többiek: — Nagy kolbász, kicsi kenyér... Így jobban telik az idő. Addig is telik valahogy, míg a vonatot várja. Ismeri már minden mozdulatát az állomásnak. Sárga színét, ami úgy fest a tavaszi nap­sütésben, mintha tojássárgájába mártották volna. A sínek háta fé­nyes, sima, táncot jár rajta a nap­fény. A kórincálő légy, ha rászáll­na, hanyattesne rajta, olyan tük­rös. Az utazó emberek sietnek, nagy pakkokkal cipekednek és fújtatnak, mint a mozdony. Nem sokan szálltak ki a vonat­ból. Egy embert közülük rögtön megismert. Még tavalyról. Járt már a tsz-ben. Akkor könyveket ajánlott, mindenfajtát. Erre tar­tott a kocsi felé. Nagyöblű táská­ját és kalapját a kezében lóbázta. A gyenge szél keresgette fejetete- jén a hajat, amit talált, meglebeg­tette és úgy csapta le a koponyá­jára, hogy keresztbe akadt mind. Fénylett áiz alacsony ember feje,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents