Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-23 / 172. szám
1961. július 23., vasárnap 5 N É F ÚJ 3 A G gyárunkhoz! Szilágyi Dezső gyár- idén április elejétől égetik benne vezető hirtelenjében összeszámol- a kőszivacsot. Méghozzá sokkal ta, hányán is keresték fel alagút- kemencéjüket működése óta. A Kivilágított ablakaival esténként olyan látványt nyújt ez az impozáns épület, mint egy óriási gyárcsamok. Sokan megcsodálják, amikor kitekintenek a vonat abla. kán. Az utazó emberek között kevesen gondolnák, hogy a hullámpalatető alatt téglaégető alagút- kemence húzódik meg. Sok szakmabeli megnézte már ezt az országosan is hírneves létesítményt, amely ott található a Mezőberónyi I. számú Téglagyár területén. Jártak itt már a mesz- szi Somogyból, a közeli Csongrád- ból, megyénk rokon gyáraiból és rögtönzött statisztika szerint időközben mintegy 250-en fordultak meg itt. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha dióhéjban elmondom e létesítmény történetét. A Békés megyei Téglagyári Egyesülés munkásai házilag építették fel és látták el a szükséges berendezésekkel és eszközökkel. Tavaly november közepén gyújtottak be először a kemencébe és év végéig kedvezőbb körülmények között, mint a régi, kis teljesítményű kemencében. kell csinálni — mondták szinte egyszerre a kocsirakók. Aztán arról beszéltek, hogy az alagútke- mencénél bizony jóval könnyebb a dolguk, mint korábban. Egészségesebbek a munkakörülmények, a régivel szinte össze sem lehet hasonlítani. Itt nincsenek kitéve a hőingadozásnak sem, mert nincsen szükség arra, hogy a kemencébe bemenjenek. Amikor ugyanis megraktak egy-egy kocsit, akkor hosszú vaskampókkal a kemence szájnyílásához húzzák. Ezután egy gombnyomással bekapcsolják a tolóművet, amely csigalassúsággal Kőszivaccsal rakják meg az égetökocsikat. még ki tudná felsorolni, honnan nem jöttek érdeklődök. Valameny- nyien elismeréssel beszéltek a látottakról. Többen meg is jegyezték; De jó lenne elvinni a mi próbálták ki, hogyan működik. Már az ekkori tapasztalatok rendkívül kedvezőek voltak. Beigazolódott, hogy nemhiába költöttek rá csaknem 7 millió forintot. Az Most pedig induljunk el egy kis körútra. A kemence egyik vegéhez Cinkóczki György vontatóvezető befutott a szállítmánnyal. Alighogy leállt a motor, Soós István és Vincze Imre fürgén nekiláttak az égetőkocsik rakásához. Az ember azt hinné, amikor rátekint, hogy az egész kőszivacs- rakomóny menten összeborul, mint egy kártyavár. A látszat azonban csal. Eddig még nemigen fordult elő, hogy az égetőkocsikról leborultak volna a szépen sorjába rakott kőszivacsok. — Megtanultuk már, hogyan görgeti befelé az égetésre szánt áruval teli kocsit. Így kezdődik itt az égetés. Igen érdekes, hogy a 900—1000 Celsius fokos hőmérsékleten, amelyben téglavörösre égnek a kőszivacsok, a kocsik is elég jól állják a „sarat”. A kemencében egyszerre 42 kocsi fér el. A 6-os kőszivacsból egyen-egyen 530 darabot helyeznek el, a 8- asból pedig 420-at. A kemence elejétől a végéig egy-egy kocsi általában 22 perc alatt teszi meg az utat. Amikor letelik ez az idő, a végén teljesen kigördül a még szinte izzó kőszivacs. A kemence végén kigördül az égetett áruval telt kocsi. mint az olaj. A napfény is kalimpál ódzva nyargalt végig rajta és nyakaszegetten surrant le róla, neki a kocsi ponyvájának. Integetett a kicsi ember és nevetve kiáltott Somogyi Péter felé: — Engem vár az elvtárs? Péter böffentett: — Nem! — Hát? — A fürdőgatyás Piuszt... Nevetett a könyves ember és Péter intésére felcihelődött a kocsira. Az ülésen fészket csinált magának és a táskájának. Péter a fény felé pislantott, de csak amy- nyit, mintha hunyorítana egy keveset, Eszébe villant a múlt esztendő, amikor nagyon emberesen lepocskondiázta a tsz udvarát. Széjjelrúgott a ganédomb. A szalmakazlat kikezdte az idő, a dereka vályús, messzire látszik, hogy dudvásodik. Az ekéket olyan fa- lással marja a rozsda, hogy kihal- latszik a kövesúti g. Az emberek alig álltak vele szóba. Ténfereg- tek. Egy bakonyi könyvet sem adott el. Akkor felhős volt a kicsi emberre. De az régen volt. Most nézzen majd széjjel. Most nem mondhat semmi rosszat Segített is neki a felszállásnál és míg a tavaszi kabátját hajtogatta fel, a lovak megrántották a kocsit, nem nagyon, csak egy kicsit. Ügy huppant le az ülésre, mint a gyerekek játék közben. Annyit nyögött csak: — Hinny e! Megfogta a ruganyos ülés sima fogóját és felguggolt. ;— A termosz...! Hó! A lovaikat visszarántotta Péter: — Mi baj? — A termosz! Mutatott a táskájára és az ülésre, amire ráhuppant: — Mi van vele? — Igencsak összetört. .. — Mi volt benne? — Tea. — Akkor nem kár... — Rummal! — Akkor kár... ! A táska erős szíjpántját csatol- gatta és a nyitott szájából előhúzta az üveget Nem zörgött, csak lötyögött Nem tört össze. Örömmel pakolta vissza és indultak tovább. A könyves ember nézte a tavasz fényeit A nyakkendő bőgj át megengedte és odatartotta a nyakát a napnak, mintha ketté akarná nyisszantatni vele. Egy ideig szótlanul ültek. A könyves ember du- rálta magát neki, mert nem ülhetnek egymás mellett, mint két száraz fa, hiszen az is beszél, ha percent benne a szú. — Hallom, új elnökük van. Igaz? — A... — Milyen ember? Hunyorított Somogyi Péter szeme, villant is egy keveset, de csak annyit, mint amikor a tapló szikrát kap a kovától: — Olyan istenes... — Na! Templomos? — Pap volt annak előtte..: — És most is tartja a regulát? — Ügy, ahogy... Gondolkozott a könyves ember és előre nézett az úton. Messzebbről fehéren emelkedtek ki a dombhátról a központ épületei, úgy terpeszkedtek, mint gőgös óriások. A megnőtt fák körülölelték és a .gyenge szélben úgy legyezték, mintha csak legyet hajtanának a házak orráról, A legelő teknőjében varjú csorda lakmározott és jóllakott hanggal kiabáltak a kocsi felé: — Kalács! Kalács! A varjúkról Somogyi Péter felé fordult és kérdezett újra: — Templomba is jár? — Gyónni is szokott... — Nicsakni ... Nicsakni. .. Rázta a fejét a kis ember és úgy csodálkozott, mint a kőrisfáról feléjük tekintő fakopáncs. Kicsit félrefordította a fejét és mintha csak a madárnak mondaná: — Hogy köszönnek, neki? — Ahogy szoktak: dicsértessék ... — így szereti? — Nagyon ... Annak nyert ügye van, aki így közelit felé... Az iroda kétszárnyú ajtójáig még töprengett a könyves ember, de ahogy leszállt a kocsiról és a tornác kőoszlopai között ment az iroda felé, legyintett. így kerek a világ. Somogyi Péter nem töprengett. Az istrángot leakasztotta a hámfáról és öles lépésekkel a táskás ember után ment. Akkor érkezett az. ajtóhoz, amikor az köszönt,. A firhang mögül látta az elnököt, a könyvelőt és az agronómust, amin csodálkozó tekintettel fordultak a köszönő felé: — Dicsértessék! Megropogtatta a szót, ha lúd, hát legyen kövér. Az elnök állt fel elébb. Két nagy szemét olyan nagyra kerekítette, amin befért az egész világ. Tenyerével rátámaszkodott az asztalra és várni lehetett, amint a vihar nagykapuja kivágódik sarkából és nekiindul a szélcsorda ezer szikrázó patával a tömött fekete felhők púposodó hátának. Nem' kellett a könyves embernek magyarázni. Érezte, hogy a kitört szél után jön majd az eső is, villám és iszonyatos égzengés. Elébe ment két rövid lépéssel és a kinyitott nagykapunak feszítette hátát: — Az istent abba a nagy drome- dárba... A nagyöblű táskáját kétkézre fogta és úgy vágta az üres asztalra, hogy benne a termosz jajdul- va csapódott szét. A tea megindult és lassú folyással futott szét a lejtőn, onnan pedig a földre. Erre már nevétett az elnök is, a főkönyvelő és kívül az ajtón Somogyi Péter is. Péter nem hangosan, csak úgy magának, befelé. De belül reszketett még a bélé is és kint a tavasz úgy ölelte át a nevetős embert, mint az anya a szopós gyerekét. Ez az égetési eljárás szinte forradalmasítja ezt a munkát. A régi kemencében, ahogyan a gyárban elmondták, 24 óra alatt rekordnak számított, ha 8—9 ezer kőszivacsot kiégettek. Az alagút-ke- mencében ugyanennyi idő alatt 24 ezer darabot is égettek. íme, micsoda óriási lehetőségek rejlenek ebben az országos hírű (ugyanis ezidáig ez az első) téglaégető alag- út-kemencében. Az égetés után még jó ideig hülni hagyják a rakományt, azután megkezdik lerakását, kazalozását vagy éppen a vasúti vagonokba szállítását. Néhány nap múlva ez az igen keresett építőanyag már ott is van a különböző építkezéseknél. Az alagút-kemence, ez az új létesítmény még nincsen teljesen készen. A tervek szerint tovább tökéletesítik. A kemence mellé mintegy 3 millió forintos költséggel — ugyancsak házilag — mű- szárítót építenek, hogy hasznosíthassák a felesleges hőt. Ekkor valósul meg igazán csak a teljes körforgalom. Eddig ugyanis, műszárító híjában, a kemencéhez csak tökéletesen kiszárított kőszivacsot szállíthattak. A szárítás általában két hetet vett igénybe. Ha a műszárító megépül, akkor már az 5—6 napos nyersárut szállítják ide, s míg ez végig ér a műszárítón, ami körülbelül egy napig tart, máris rakhatják be a kemencébe. így tehát nemcsak az égetés gyorsul meg, hanem a nyersáru szárítása is. Az. alagút-kemencénél találkoztunk ottj értünkkor Csizi Bélával, az Építőanyagipari Központi Csíz! Béla vegyészmérnök kísérletezés közben | Kutató Intézet vegyészmémöké- |vel. Amint ebből is kitűnik, nem- Icsak a téglagyártó szakembereket | érdekli ez a 'létesítmény, hanem a jj tudományt is. Ö azért jött, hogy a | helyszínen végzett kísérleteivel I tanulmányozza a kemence hőtechnikai viszonyait. Igen értékes ez, mert a tanulmányozás eredményeit itt, helyben is hasznosíthatják. Jelentős továbbá azért is, mert ezeket figyelembe veszik 3 majd az országban ezután épülő I alagút-kemencék tervezésénél, és ! építésénél. íme a tudomány így is segít, | hogy a jövőben még tökéleteseb- I bet alkothassanak. Nem azért I mondom ezt, mintha talán a herényi csodakemence nem lenne jó. Dehát nincs olyan jó, hogy _ még jobb ne lehessen. Különösen I ma, amikor rohamléptekkel fej- H lődik a technika. £ Podina Péter
