Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-23 / 172. szám
Í961. július 23., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Éjjel o traktorosokkal Egy Belorusz traktor szánt I az Előre Tsz új központja mögött. A volánnál Sipiczki János ül. Vál. tótársát várja. Olyan ügyesen vezeti gépét a keresztsorok között, hogy disztillerezetlen rész sehol se maradjon. Jól dolgozik, de jól is keres, Tíz nap alatt 2100 forintot kapott, s hónap végére meglesz a 3500 forintos kereset. — Jól megy a motor? — fordulok a sötétben felé. — Nagyon jó gépek ezek a traktorok — dicséri. — Erősek és könnyű a kezelésük. Amint beszélgetésbe kezdünk, elmondja magáról, hogy a múlt év őszén Kiváló dolgozó jelvényt kapott A Békéscsabai Gépállomás dolgozói ismerték el munkáját. Most is jól dolgozik. Teljesítményével az Előre-brigádban az első helyen áll. (Az imént járt nála a brigádvezető, attól tudja). Beszélgetésre nem sok ideje van. Így le sem lép az ülésből, csupán közelebb hajol, hogy a motor zajától jól halljuk egymást. — Az idén 2000 forinton alul még egyik hónapban sem kerestem. — És mire költik a keresetet? — Kismegyeren lakom. Most javíttattam a tanyát. Régi az épület, ráfért egy kis „kozmetikálás”. — A felesége megszokta már a traktoros-feleségek sorsát? — Meg. Tudja, hogy dolgozom, szépen keresek. A keresetet vele együtt osztjuk be. Nagy szórakozási lehetőségünk nincs1, de szépen megélünk. Van egy fiunk is, Jánoska. j A traktor felmordul. Olyan roppant erővel pufog, hogy ha nem vasból volna, darabokra menne. De itt most nem erről van szó, hanem a munkáról. Sipiczki ráteszi a tengelykapcsolóra a lábát és elindítja a traktort. * A gépállomás traktorától nem messze a szövetkezet „Belorusz”-a szánt. Kvasz Mátyás ül a gépen. — Nyújtott vagy két műszakban dolgoznak? — Megkombinóltuik mi a munkát — ugrik le a gépről. — Két traktora van a tsz-nek, amit a testvéremmel, Jánossal kezelünk. Az egyik a Hoffer, azzal nappal darálunk. Ez a gép szántásra már nem jó. A másik pedig ez a Belorusz. Ezt felváltva vezetjük. Most éppen én vagyok soron. Éjfélre jár. — Meddig dolgoznak? Tizenöt perc alatt itt vagyok. De... ha Totyak ott lenne, mit mondjak neki? — Mondd azt... hogy az aktatáskát azért viszed korábban, mert... nem akartál egyszerre sok csomagot vinni, nehogy gyanús legyen. — És ha ott van, nem tudom elhozni a gránátokat és ott kell hagyni a táskát. — Nem baj, majd estére megszerezzük, de ha ott lenne, úgy gyere vissza, hogy ne vegye észre, hogy az iskolába jössz. Inkább tegyél kerülőt. — Jó — mondja — és elindul. Az ajtóból még egyszer visszanéz, majd gyors lépéseit egyre halkabban veri vissza az üres folyosó. — Misi — szól Laci Kovácshoz — négyen menjetek utána. Hátha a jómadarak tényleg hamarabb érkeznének. Ha valami baj lenne, egyikőtök visszaszalad. Talán Veres, ő a legjobb futó. Ha nincs baj, Sanyi előtt érkezzetek, úgy, hogy ne vegye észre, hogy követtétek. Nem bizalmatlanságból mentek. Segítségképpen. Csak — Ameddig jólesik a munka. — És órában ez mit jelent? — Hajnali 2—3 óráig is, mint a kombájnosok. Röstell az ember korábban behajtani, mint ők. Ha egyszer dolgoznak, akkor nekünk is dolgozni kell, talán még jobban, odaadóbban, mint nekik, mert ők nem szövetkezeti tagok, de in a testvéremmel azok vagyunk. Az eke 17—18 centire szakítja a földet. A nemrég ázott talaj porhanyón omlik a kormánylemezről. Jó a szántás. Amint beszélgetünk, megpillantom Kvasz derekán a derékszíját. — Szolgálatban van? — kérdezem tőle tréfásan, közben Jasin, a szovjet futballcsapat kapuvédője jut eszembe, akire Szepesi György az egyik közvetítése alkalmával ezt mondta: — Jasin fején ott a micisapka, úgy látszik, nála ez elmaradhataitA Körös-vidék tavasszal alakult termelőszövetkezeteiben az elsők között fejezték be a kalászosok aratását. Tekintettel arra, hogy az elmúlt ősszel még kisparcellákba vetették a búzát, a terület nagy részéről kézi kaszával vágták le a kenyérnekvalót. A bucsai Béke Tsz-ben például egyáltalán nem vettek igénybe gépi segítséget. Az volt a kérésük, hogy aratásban az idősebb szövetkezetek nagytábláin dolgozzanak inkább, viszont talajmunkában, amit már ők is nagyüzemi módszerekkel végeztetnek, számítanak a traktorokra. A bucsai Béke, a pusztaföldvári Aranykalász, a köröstarcsai Űj Élet és a szeghalmi Egyetértés Tsz határában már kialakították a nagytáblákat, s ennek megfelelő(Tudósítónktól) Szorgalmasan dolgoznak a békéscsabai Kulich Gyula Tsz kera park széléig menjetek, oda a kőoszlophoz. Onnan el lehet látni a kastélyig. * Hárman maradnak a tanteremben. Számolják az időt. Két perc .. öt perc... nyolc perc, tíz perc. Az óra mutatója csigalassúsággal halad. Végre gyors lábdobogások a folyósón. A fiúk szaladva jönnek vissza. Ügy látszik, nincs baj. Gyorsan ment és pontosan — gondolja Laci. Kovács lép be elsőnek. Mindjárt itt lesz — szól. Már a saroknál lehet. Alighogy leülnek, Sanyi lép be az ajtón. Liheg. Szaladva jöhetett. — Itt van. Mind — mondja — és óvatosan leteszi a táskát az íróasztal mellé. Az arca kipirult. Enyhén mosolyogva mondja a táskára nézve: — Féltem egy kicsit, mert összeverődtek futás közben. — Jól van Sanyi — mondja Kovács mosolyogva és a többiek is elismerően néznek rá. (Folytatjuk) lan, azt jelenti, hogy szolgálatban van ... — Igen — néz rám nevetve. — Szolgálatban vagyok. Nem tudtam, hogy Kvasz miért kötötte derekára a derékszíját? Talán azért, hogy munkakabátját a derekához fogja? Vagy másért? S miközben ezen gondolkodom, végighúzza olajos kezét a csaton. — Katonakori emlék. — Kivár, gondolkozik. — Mindig velem van, ha dolgozom. A szomszédos táblán pöfög a Hoffer traktor. — Az is szánt — mutat Kvas2 a traktor irányába. — Az a gép a gépállomásé. Elköszönünk. Kvasz a fogás túlsó oldalára fordul, és halad a dűlő másik végére. A motorzúgás elvész az éjszakában. Dupsi Károly en készül a tarlóhántás, a nyári mélyszántás, illetve trágyázás. Az új termelőszövetkezet vezetői most készítik a részletes tervet, azt azonban már mindenütt tudják, hogy ősszel melyik táblába vetnek gabonát. Pusztaföldvárt az utóbbi években mintabaromfi- és állattenyésztő községként tartották nyilván. A néhány hónapos múlttal rendelkező Aranykalász Tsz tagjai elhatározták, hogy jó hírnevükhöz méltóan nagyüzemben is kialakítják a fejlett állat- tenyésztést. Ennek megfelelően tervezik a pillangós és egyéb takarmány termesztését. A szövetkezet tarlóján nemcsak a gépállomási traktorok, hanem egy saját erőgép is szorgoskodik, s éjjelnappal forgatja a talajt. nek és adnak át a MÉK-nek, amely a termelőszövetkezettől átvett áru nagy részét exportálja.' Mintegy 45 férfi és nő dolgozik a kertészetben Zsilák Mihály és Pólyák György munkacsapatvezetők irányításával. A fiatalabbak között példamutatóan dolgozik 70 éves létére Laezó Mátyás bácsi is. A kertészeti brigád tagjainak egy része rövidesen kapálja a korai karalábé helyére másodvetésként vetett zöldbabot és borsót. Munkában van állandóan a permetezve öntöző berendezés is, ennek köszönhető, hogy nagyon szépen fejlett a másodvetésű bab és borsó, de a silókukorica ie. A napokban beérik és hozzálátnak a magnak termelt bab és öt hold paradicsom szedéséhez is. Pár nap alatt befejezik az aratást a Kulich Gyula Tsz-ben. Bár a tagok augusztus 1-re vállalták a kalászosok betakarítását, de előreláthatólag július 25—28-ig befejezik. A termelőszövetkezet területén az aratással egy Időben történik a taríóhántás. A nyári mélyszántással együtt a tarló mintegy 65—70 százalékát forgatták már alá. A termelőszövetkezetben a pénz- előleg mellett munkaegységenként 80 dkg árpát és 2,80 kg búzát osztanak ki a tagok között. BORBlRÖ LAJOS tészeti brigádjának tagjai. Zöldpaprikát, hagymát, burgonyát és Nagyüzemi módszerekkel végzik a nyári ialajmunkákat a Körös-vidéki termelöszövelkezefekben Híradás a Kulich Gyula Tsz-ből még több más zöldségíajtát szed\ „mezsgYekarós” gondolkodásról Azok a szövetkezeti gazdák, akik csak egy vagy két éve váltak meg a kisparcelláktól, még nem érzik teljesen magukénak a közös gazdaságot, inkább munkahelynek, a vezetőket pedig munkaadó-féléknek tekintik. Sajátjuknak inkább a házuk körüli portát, a háztájit érzik. Azt látták már a belépés előtt, hogy kis gazdasagukban nem képesek arra, amire a nagyüzemek gazdái, hiszen sem a gép- sem az agrotechnikát nem tudják a néhány holdon úgy hasznosítani, mint a nagygazdaságban. De éppen azért, mert a föld birtokolásáért elődeik sokat verejtékeztek, sőt vérük is folyt, érthető: amikor leverhették a mezsgyekarót, beleitatódott abba minden paraszti vágy, végső beteljesülését látták életcéljuknak. S aligha lehetséges egy-két esztendő alatt any- nyi változás az ember gondolkodásában, hogy a régi, évtizedek alatt megrögzött „kaparj kurta, neked is lesz” szemlélet teljesen kivesszen, s hogy „teljes mellel” nekiveselkedjenek az új gazdálkodásnak. Mint ahogyan a munkásosztály sem valamiféle varázspálca érintésére alakult ki, hanem a körülmények, a nagyüzemi munka alakította azzá, cmi, a parasztságot is a nagyüzemi munka alakítja át, az törli ki fokozatosan belőle a kis- parcellás, a szűk, egyéni porta gondolkodási módot. Azért szükséges ezt szóvá tenni, mert helyenként bizonyos türelmetlenség tapasztalható. Ügy vélekednek azokról, akik még munkaadóknak tekintik a vezetőket, akiknek még ma jobban jár a kapa a kezükben, he. portájukon kapálnak, mint amikor a közösben, hogy „úgy sem változnak meg”. Pedig mennyire nincs igazuk, menynyire figyelmen kívül hagyják a mindennapi élet bizonyítékait, melyek nem mondanak mást, mint azt: a tapasztalat legyőzi a l e g m e g r ö g z öt - tebb szokásokat is. Vajon elképzelhető lett volna-e, hogy az örménykúti Petőfi ba- romfigondozója 8—10 esztendővel ezelőtt úgy bánjon a csibékkel, kacsákkal, mint ma? Alighai De éppen azért, mert évekig megszokta, hogy 100 és 100 csibét, kacsát neveljen és ne csak 1—2 kotlóaljjal, a szűk, egyéni portalátókör kitágult, s nemcsak a háztáji csibék kapnak friss vizet, friss almot, friss ennivalót, hanem a szövetkezeté is, amelynek így vált teljes gazdájává Ezért van az, hogy a csirkék 10 hetes korra meghaladják az egy kilogramm súlyt és a pecsenye- kacsák 8 hetes korban megütik a két és fél kilót. S mennyire nem egyszerűen munkahely csak neki a szövetkezet és nem munkaadók a vezetők, mutatja a következő dolog is: Amikor erős napfény éri a csibéket, hasura- val védi őket. Egyszerűnek tűnő dolgok ezek, de ezekben fejeződik ki a gondolkodásban végbemenő változás. Vegyünk egy ellenkező példát. A körösladányi Zalkában a háztáji kukorica ígér vagy 40 mázsa csövet holdanként, ugyanakkor a közös kukorica talán csak a felét. Bizonyára itt jobban járt a kapa egijeseknek a kezében, amikor a háztájit kapálták, mint amikor a közöst. De hogy menynyire a tapasztalás változtatja a gondolkodást, bizonyítja a következő eset is. A csanádapácai Köztársaságban, amikor „kihirdették”, hogy egy 12 holdas tábla olasz búza 43 mázsát adott holdanként, nem hitte el a szövetkezet néhány gazdája, valamiféle susmusra gondolt és az aratókombájnnál győződtek meg személyesen, hogy igaz. Amikor pedig későbben azt „jelentették” a vezetők, hogy egy 70 holdas tábla 40 mázsájával fizet, nem láttak benne semmi csalafintaságot, jólesően tudomásul vették. így van ez minden új dologgal. Az olasz búza is még ispieretlen volt, ahogyan az egy-két éve szövetkezetben lévő parasztoknak sem nagyon ismert a nagyüzemi gazdálkodás. Látják ugyan, hogy a 6—8—10 éves gazdaságok mennyire gyarapodtak, csak erre azt mondják: hiszen ha nálunk is így volna. Arra nemigen gondolnak, hogy egyik szövetkezet sem valamiféle varázspálca érintésére lett gazdag, hanem a szövetkezet gazdáinak az együttes erőfeszítésével, úgy, hogy évről évre jobban és jobban járt a kapa a közös kukoricaföldben is, s mind ritkábban fordult elő olyan eset, mint az egyik helyen, amikor újra fejtek, még 10 liter tej csurgóit a sajtárba és itatás után még 40 vödör vizet ittak meg a tehenek. Arról most nem kívánunk szólni, hogy a közös munka a céltudatos szervezésen kívül, mi mindent igényel még. Csupán az a szándék vezetett bennünket, hogy emlékeztessük a türelmet- lenkedőket: a kisparcellás, a szűk, egyéni porta gondolkodásmódot egyedül a nagyüzemi körülmények változtatják me g és semmi más. Tehát az sem minden, hogy valaki a belépéskor látta: a kisgazdaság nem képes arra, amire a nagyüzem. Ez még csak egy lépés a haladottabb gazdálkodás, a fejlettebb életforma felé. A többi csak azután jön. A közös munka során Hatódik bele a volt tmezsgyekarós”-ba, hogy minden paraszti vágy csak így teljesülhet, hogy itt válik igazán gazdájává az elődei verejtékével, vérével áztatott földnek. Cserei Pál IV-es földművesszövetkezethez főkönyvelőt keresünk. Fizetés kollektív szerint. Földművesszövetkezetd gyakorlattal rendelkezők előnyben. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban: Szövetkezetek Járási Központja Szentes, Kossuth tér 6. sz. 13099
