Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-23 / 172. szám
fits. NÉPÚJSÁG 1961. július 23., vasárnap A seiejtgyártás a munkásoknak is, az üzemnek is kárt okoz Pribolyszki elvtárs, a Békéscsabai Pamutszövő igazgatója elgondolkozva húzta fel a szemöldökét, amikor arról érdeklődtem, hogy mennyi selejtet gyártottak az elmúlt félévben, mennyi volt emiatt a forintkiesés az üzemben és mennyivel kerestek kevesebbet azok a dolgozók, akik a selejtet gyártották. — Ezt így nehéz megmondani. Én nem is tudom — nézett rám az igazgató. — Jobb lesz, ha felkeresi Dobóvári Béla főtechnológust és Némethi Ferenc technikust. Ök többet tudnak erről mondani. — Hm. Kicsit szokatlan kérdés — nézett fel a munkájából Némethi elvtárs. — Egyébként „jókor jött”. Ügy tudom, most elég sok selejtet gyártunk. — Aztán javasolta, hogy menjünk, keressük fel Dobóvári elvtársat, akivel megbeszéljük ezt a problémát. — Mintha kitalálta volna az elvtárs, éppen azokat a munkalapokat nézegettem, melyeken az áll, hogy a dolgozók mennyi selejtet gyártottak. Egyébként a szabvány szerint a puplin anyagok szövésénél nyolcvan százalékos elsőosztályú anyagot kell szőni. Sajnos, nálunk ez csak 61 százalék. — Ezt mi okozza? Talán nem jó a fonal? — Szó sincs róla. A legkitűnőbb szovjet fésűsfonallal dolgozunk. A seiejtgyártás oka elsősorban az egyes dolgozók hibája. Persze előfordul olyan eset is, hogy rossz a gép vagy a fonal összeragad. Ettől azonban még meglenne a 80 százalékos elsőosztályú áru. — Egyébként nagyon érdekes ez a téma — szólt közbe Némethi elvtárs. — Nézzük meg a munkalapokat — javasolta hirtelen. íme egy a sok közül. — Hrivnák Gizella III. osztályú, Durkó Ferencné II., Lipták Zsófia pedig I. osztályú anyagot szőtt a 66-os számú gépen. Egy másik példa: Nagyné a százas gépen IV. osztályú anyagot szőtt. — Ez az eset érdekes. Hiszen a három előbb említett dolgozó ugyanazon a gépen dolgozik. Tehát ez azt is bizonyítja, hogy egy kis figyelmességgel és lelkiismeretes munkával jó minőségű, selejt nélküli anyagot lehet szőni. Nagyon szeretném, ha megdicsérnénk Kudlák Jánosnét — jegyezte meg Némethi elvtárs. — Ez az asszony még nem gyártott selejtet. — Mindenki egyforma gépen dolgozik? — A szövőgépek egyformák. Akiket említettem — mondotta Dobóvári elvtárs —, mindnyájan a puplin inganyagot szövik. — Miért van akkor ez a nagy eltérés? — Őszintén meg kell mondani, hanyagságból és nemtörődömségből. Egyébként csináltam egy gyors számítást. Az elmúlt félévben a II.—III. és IV. osztályú áru gyártása több tízezer forint kiesést jelentett az üzemnek. Nem beszélve arról, hogy milyen kár ez a népgazdaságnak is. — Hogyan mutatkozik ez a dolgozók fizetésénél? — Érdekesen alakul. Ha valaki negyedosztályú anyagot sző, azért nem kap fizetést. Például az előbb említett Nagyné, aki a százas gépen dolgozik, egy gépnél 13 forinttal károsította meg saját magát. (Egy munkás hat gépen dolgozik.) Általában van olyan dolgozó, aki 200 forinttal is kevesebbet kap azért, mert osztályozott árut gyártott. Aki azonban selejt nélkül dolgozik, az a rendes fizetésén kívül 25 százalékos prémiumot is kap. Kudlák- nénak például az átlagkeresete 1500 forint körül van. De többször kapott már 1700 forintot is. Azok a dolgozók viszont, akik általában selejtet is gyártanak, ezer forintnál nemigen keresnek többet. — Mit tettek azért, hogy kevesebb selejtet gyártsanak? — Több olyan dolgozó van üzemünkben, aki minden hónapban gyárt selejtet. Ezekkel elbeszélgetünk és próbáljuk nekik megmagyarázni, hogy milyen sok kárt okoznak saját maguknak, az üzemnek és a népgazdaságnak, ha éppen hanyagságuk miatt az árut leosztályozzák. Azt is elmondjuk, hogy ez nagyban befolyásolja a nyereségrészesedés alakulását is. Ha rossz a minőség, kevesebb a részesedés. Reméljük, megértik a munkások és munkásnők, hogy ha selejt nélkül dolgoznak, akkor több fizetést kapnak és nem okoznak kárt a népgazdaságnak sem. ■lantyik Tibor A Szovjetunió a megbeszélések résztvevőinek egyenjogúságából indul ki A TASZSZ tudósítójának jelentése a genfi háromhatalmi atomértekezletről Genf (TASZSZ) A genfi háromhatalmi atomértekezlet pénteki ülésén elsőnek az Egyesült Államok képviselője szólalt fel. Az amerikai küldött teljes mértékig a Szovjetunióra hárította a felelősséget azért, hogy az értekezlet kátyúba jutott. Támadta a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy olyan adminisztratív tanácsot hozzanak létre, amely mindhárom államcsoportot képviselné. Carapkin szovjet küldött méltó választ adott az Egyesült Államok képviselőjének. Kijelentette, hogy a Szovjetunió, amikor a három tagból álló adminisztratív tanács létrehozását javasolta, a megbeszélések résztvevőinek egyenjogúságából indult ki és a kölcsönösen előnyös együttműködésre hívott fel. A nyugati küldöttségek azonban ragaszkodnak az egy adminisztrátor személyéhez, saját befolyásuk alá akarják vonni az ellenőrző szervet és az értekezlet munkáját saját propaganda-céljaikra használják fel. Nem a Szovjetunió bűnös azért, hogy az értekezlet kátyúba jutott, hanem a nyugati hatalmak képviselői, akik , nem reálisan közelítik meg e fontos és égető probléma megoldását. A szovjet küldöttség — folytatta Carapkin — a megbeszélések folyamán több ízben rugalmas volt és engedményeket tett a Nyugatnak, de a nyugati hatalmak képviselői nem támogatták e lépéseit. A Szovjetunió javasolta, hogy a nukleáris fegyverkísérletek betiltását az általános és teljes leszerelés keretében oldják meg, a nyugati kormányok azonban ezt sem fogadták el. Mint látható — mondotta Carapkin — a nyugatiak állásfoglalásának célja, hogy biztosítsák maguknak a nukleáris kísérletek felújításának lehetőségét, ezt — mint ismeretes — maga az amerikai sajtó is beismerte. Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy a genfi tárgyalásokat ilyen célokra használja fel. A TASZSZ tudósítója rámutat, a nyugati hatalmaknak a tárgyalásokon elfoglalt álláspontja, a nyugati küldöttek állandó mesterkedései, kedvezőtlen benyomást tesznek a sajtó képviselőire. A Nemzetek Palotájának újságíró- köreiben hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok és Anglia úgy Hruscsov elvtárs távirata Vasszerhez Moszkva (TASZSZ) Hruscsov, a Szovjet .Miniszter- tanács elnöke táviratot küldött Nasszemak, az EAK elnökének abból az alkalomból, hogy július 23-án ünnepük az Egyesült Arab Köztársaságban a forradalom napija A távirat megállapítja, hogy \vés’’. (MTI) „a békés egymás mellett élésért, a leszerelésért és a gyarmatosítás mielőbbi felszámolásáért folytatott együttes harc minden formájában és megnyilvánulásában "sz- szekovácsolja országaink népeit, amelyeket egyesít a béke és barátság feltételei között végzett I munkára való magasztos törektesz, mintha érdekelve lenne a tárgyalások folytatásában, hogy állítólag őszintén törekszik a megegyezésre. A valóságban azonban nemcsak, hogy kátyúba juttatták a tárgyalásokat, hanem valószínűleg nem riadnak vissza a megbeszélések végleges megszakításától sem. * A háromhatalmi értekezlet következő ülését július 24-én tartják. (MTI) Az olasz mezőgazdasági napszámosnők győzelme Róma (MTI) kereszténydemokrata nők nagy Ezen a héten hatalmas méretű tömegharcok zajlottak le az olasz mezőgazdaságban. E harcok keretében a több mint hétszázezer mezőgazdasági napszámosnő nagyjelentőségű győzelmet aratott. Eddig 30—40 százalékkal alacsonyabb bért kaptak, mint a férfiak. A mezőgazdasági nápszámos- nők hosszú éveken át kemény harcot vívtak e követelésük elismeréséért a CGIL és az olasz nőszövetség vezetésével. A nők a tüntetéseken és a sztrájkokban még a rendőrökkel is szembeszálltak. A része is részt vett ebben a harcban a kommunista és a szocialista nők mellett. Ez az egység meghátrálásra kényszerítette a földbirtokosokat és megállapodást írtak alá, amelyben elismerik a nők bérezési egyenlőségét a férfiakkal. Nagyjelentőségű eseménye ez az olasz nőmozgalomnak. Ugyanakkor azonban csak egy állomás a mezőgazdasági napszámosnők számára: folytatják ugyanis a harcot, hogy a társadalombiztosításban is a férfiakkal egyenlő elbánásban részesüljenek. Egyetlen szavuk sincs hozzá? Lapunkban sok-sok olyan írás jelenik meg, amely várja, sőt követeli az illetékesek válaszát, véleményét, ilyen vagy amolyap állásfoglalását. A politikai, a gazdasági és a kulturális munka számos területén akadnak javítani, kiigazítaná, helyrehozni valók és számos esetben éppen egy-egy új- ságközlemény hívja fel a szervek, intézmények, üzemek vezetődnek és dolgozóinak a figyelmét arra, hogy itt meg ott, ebben vagy abban ilyen és ilyen módon jobban, hasznosabban, közérdekűbben is lehetne csinálni. Az olvasók — szakmabeliek és nem szakmabeliek egyaránt kíváncsian lesik, várják az ilyen probléma-felvető, hibára mutató, ésszerű javaslattal előálló cikkre azok válaszát, akikhez vagy akikről szól az írás és akik ily módon a válaszadásra elő- sősorban illetékesek. Kicsi és nagy horderejű dolgok egyaránt előfordulnak ezekben a cikkekben, azonban minden esetben oly természetes lenne, hogy visszhang támadjon azok részéről, akiket a probléma felvetése elsősorban leéli, hogy érintsen és érdekeljen. Itt egy nem éppen hagy horderejű, de a kérdés lényegére tapintó példa. Elég bosszúságot okoz sokaknak az, hogy Békéscsabán — de más városokban is — a boltok nyitási, zárási és ebédszüneti ideje a legváltozatosabb. Szegény vásárló nemigen tudja fejben tartani őket, s emiatt gyakran talál lehúzott redőnyre, holott éppen akkor lett volna szabad ideje több boltban bevásárolni. Erről a nem éppen világrengető, de sok dolgozót érintő állapotról írtunk a Népújságban még a hónap elején. A vásárlóközönség részéről nyomban megtörtént a reagálás; többen telefonon keresték fel a szerkesztőséget és helyeselték, hogy felhívtuk az illetékesek figyelmét, ugyanez viszont nem mondható el magukról az illetékesekről, legalábbis semmi jelét sem tapasztaljuk ennek. Pedig érdekes lenne mindenki részére az, hogy például miként látja ezt a kérdést az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat vezetősége? Tudnak-e egybehangoltabb nyitás-zárási időt tervezni, avagy ez a feladat kizárólag a minisztérium hatáskörébe tartozik? Lehet, hogy érkezik még válasz tőlük is, mint ahogy azt a „Válaszolnak az illetékesek” rovat tartalma bizonyítja, előbb-utóbb, de akad visszhang a dolgozók köréből vagy a lap részéről felvetett problémákra, az ezekről szóló írásokra. Azonban még vannak illetékesek, akiknek egyetlen szavuk sincs az őket érintő cikkekhez. Arra gondoltunk, hogy „Egyetlen szavuk sincs hozzá?” címmel rovatot nyitunk, s ebben sorra vesszük őket, a közönyöseket. Mielőtt azonban rászánnánk magunkat, ezzel az írással hívjuk fel a figyelmüket ama egyszerű és természetes kötelességükre, amit törvény is erősít, hogy minden panaszra, építő bírálatra, javaslatra társadalmunkban minden felelős személy, , minden üzem, szerv, intézmény köteles felfigyelni és érdemben válaszolni. Bízunk abban, hogy ezekután a rovat megnyitására nem lesz szükség, ugye? Vagy egyetlen szavuk sincs hozzá? —húr — Kollárik János:- -^AKCIÖBA LÉP ” (8) — Te... te... ezt honnan tudod? — lepődik meg Sanyi. — Tudom. Azt is tudom, hogy Zsíros szerzi be a kaját, Kakukk meg a pénzt... te meg... — Honnan tudod? — néz szét csodálkozva Sanyi. — Tudom. — Azt is tudod, hogy... hogy én... száz... száz.. — Tudom, Sanyi. Azt is tudom. Ma délután én is ott voltam a romoknál. Mindent hallottam. —Én nem akartam. Higgyétek el... nem akartam. A száz forintot úgy vettem el, egy napra. Nem volt otthon senki és Totyak azt mondta, beteg az édesanyja, hogy meghal, ha nem visz neki gyorsan orvosságot. A receptet is mutatta. Sajnáltam az anyukáját. Meg... megloptam miatta... a szüléimét. Aztán már nem mertem róla szólni. Tolvaj lettem. Nem is jöhettem közétek. Elvesztettem a becsületemet...! — fakad fel a fájdalmas sóhaj Sanyi száján. — Az aljasok. Szétszórjuk őket! Gyerünk, ne várjunk — szól a harcias Kovács. — Csend! — csattan fel Laci hangja. Nincs szükség a heveskedésre. Meg kell fontolni mindent. Ma este — halkítja le hangját — szellemek leszünk. Értitek? Szellem-őrs lesz a Párduc-őrsből. Ellátjuk a bajukat Vállaljátok? — Vállaljuk! — Akkor kezdjük. Nekem már kész a tervem. Figyeljetek ide. A kézigránátokat el kell hozni még öt óra előtt. Sanyi, te... tudod hol vannak? — Igen. — El kell menni érte. — I... igen Elmegyek. — Nem félsz? — Elhozom. — Hány darab van? — Tizenkettő. — Menj, de óvatosan, a kastély baloldalán. Ott sok a bokor. Vállára teszi a kezét — a gránát veszedelmes, Sanyi. Vigyázz rá! — Nem félek Laci, csak... — Csak? — Nincs mibe tenni. A zsebemben nem fér el. — Itt van. Ebben elfér — nyújtja Varga Pista az aktatáskáját. — Megyek — szól Sanyi halkan. — Mennyi idő alatt érsz visz- sza? — kérdezi Laci. /
