Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-21 / 170. szám
M*l. július 21., péntek hépOjsAa 9 Eredményességi munkaegység-rendszer a szarvasi Táncsics Tsz-ben Teljes ütemben folyik a gabona aratása a szarvasi Táncsics Termelőszövetkezetben. Tagjai ebben az évben elmondhatják, hogy minden búzájukat — 1100 katasztrális holdat — géppel vágják. Két kombájn járja a nagy búzatáblákat, telnek a zsákok, amelyeket saját gépkocsival szállítanak tisztítás céljából a szövetkezet szérűjére. A két kombájn mellett négy trak- torvontatású és három lóvontatá- sú kévekötő aratógép végzi a régebben nehéz, verejtékes paraszti munkát. Ahogy a szövetkezet vezetőitől megtudjuk, jó gabonatermésre számít a közös gazdaság. Előzetes számításaik szerint holdanként elérik a 11 mázsás átlagtermést, ami annál is inkább szép eredmény, mert a szövetkezetben nagy az olyan búzaterület, ahol egy évvel ezelőtt még egyénileg gazdálkodtak. A felfejlesztés előtt a szövetkezet területe 2600 hold volt. A belépések után, illetve az Űj Élet Termelőszövetkezettel való egyesülést követően 4600 holdra nőtt a területe. Amíg a földeken a szövetkezet tagjai arról beszélgetnek, hogy nemsokára befejezik a búza aratását, addig a munkaügyi bizottság — amely ebben az évben alakult — az eredményességi munkaegység-rendszer bevezetésével kapcsolatban előállott egyenetlenségeket próbálja a lehető legigazságosabban egyenesbe hozni. A tájékozódás kedvéért el kell mondanunk, hogy a szövetkezet munkaügyi bizottsága 25 tagból áll, ők képviselik a szövetkezet valamennyi tagját a termelés minden területéről. Szükség szerint ülnek össze és megvitatják az észlelt hibákat és azokat orvosolják. A mostani teljes ülésen sürgős, halogatást nem tűrő, a szövetkezet minden tagját érintő problémákat vitattak meg. Napirenden szerepelt az az aránytalanság, amely durván mutatkozott meg az állattenyésztésben és a növénygróf csizmája a pince padozatán. Sőt elhozhatja szellem-rokonait is. Kerüljenek csali ezek a lovagok méltó társaságba. Vagy féltek? — Mi? Az őrs? —Igen, ti. — Nem. Nem félünk, de... nem tudom, hogy? — Nos, figyelj és az őrsi ülésen majd mindent megbeszéltek. Ott lesz Sanyi? — kérdezi váratlanul. — Azt hiszem. — Hát ha ő írta a levelet, akkor elmegy. De vajon ő írta-e? — ő, biztosan ő írta. — Te bízol benne? — Igen. Azt hiszem, rám újra hallgatni fog. — Persze, hiszen nemrég tnég jó barátok voltatok. — Igen, csak... — Ez a ti dolgotok, majd most rendezitek. Sanyinak fontos szerepet kell adni! Mondjuk, a kézigránátokat hozza el a kastélyból, mielőtt a többiek odaérnek! — Az veszélyes, tanár bácsi kérem. — örülök, hogy ilyen óvatos vagy és félted Sanyit, de nem maradhatnak ott. Az ő kezükben még veszedelmesebb. Ha vállalkozik rá... akkor bízhattok benne. De öt óráig el kell hozni onnan. — Egyedül menjen érte? termesztésben dolgozók munkaegysége között. Az volt ugyanis a helyzet, hogy amíg az állattenyésztésben egy-egy tag havonta megkeresett munkaegysége elérte sokszor a 100—130-at is, a növény- termesztésben egy növénytermesztő nem tudta meghaladni a havi 30—35 munkaegységet. A munkaügyi bizottság ülésének feladata az volt, hogy ezeket az egyenetlenségeket közös nevezőre hozza, megszüntesse. Természetesen a szövetkezet és a szövetkezeti tagok érdekeinek figyelembe vételével. Nem a növénytermesztők keresetének általános javításával, hanem az állattenyésztők keresetének arányos csökkentésével. Hisz teljesen helytelen például az, hogy a juhtenyésztőknek január óta júliusig 500—600 munkaegység gyűlt össze. Hasonló a helyzet a szarvasmarhák takarmányozói- nál vagy a baromfinevelőknél, ahol szintén megtaláljuk a havi 90—100 munkaegységet egy-egy dolgozónál. Jogos elégedetlenséget váltott ki ez a visszás helyzet a becsületesen dolgozó növénytermesztőknél, akik, mint például Hegyis Mihály is szorgalmasan járnak el dolgozni és munkaegységük a fent említettnek még az egyharmadát sem közelíti meg. Nem a jó kereset ellen folyt a küzdelem, hanem az iwazságfalan jövedelem ellen És itt felvetődik a kérdés: ki a felelős a dolgok ilyetén elfajulásáért? Már most nyugodtan elmondhatjuk, hogy nem a munkaügyi bi. zottság, beleértve a szövetkezet vezetőit, akiknek intézkedései nyomán vezették be az új eredményességi munkaegység-rendszert, hanem az a tapasztalatlanság, amely szinte természetes egy új elszámolási mód bevezetésénél. Az új módszer bevezetése jó volt, helyeslik a szövetkezet tagjai is és már az eddigi munkakedv és a munkaeredmények is bizonyítják helyességét. Sajnos, az első számításoknál hibák csúsztak be, amelyek csak most, bevezetésük után négy és fél hónappal orvosolhatók. Igen, mert ennyi idő kellett ahhoz, hogy az egész tagság alaposabban beleízleljen az újba, megismerkedjen vele. A legutóbbi ülésen számos munkafolyamatnál foganatosítottak munkaegységcsökkentést, főleg az állattenyésztésben. Tizenöt százalékkal csökkentették például a takaxmányo- zók jóváírható munkaegységét, egyharmadrésszel a juhtenyész- tőkét, a csirkenevelőkét, a szarvasmarhahizlalókét és így tovább. A növénytermesztőknél is történtek kiigazítások. Emeltek a jóváírható munkaegységek számát például á kazalrakóknál, aratás idejére a kévehordóknál és a sarokvágóknál. Mindezen határozatok annak figyelembe vételével történtek, hogy az állattenyésztők lényegében az év folyamán nagy erőfeszítést követelő munkát végeznek, míg a növénytermesztők többnyire csak az idénymunkáknál dolgoznak nagyobb erőfeszítéssel. Mindenesetre meg kell mondani, hogy nincs igazuk azoknak az állattenyésztőknek, akik az eddigi bérezés mellett kardoskodtak. Az biztos, hogy az ő munkájuk nem ismer vasárnapot, de a munkaügyi bizottság által elfogadott és határozatba foglalt módosított kereseti viszonyok mellett is megkeresik legalább a dupláját annak, amit megkeresnek a növénytermesztők. Ez viszont munkájuk jellegét és idejét tekintve jogos. De a változtatások megnyugtatták a növény- termesztőket is, akik úgy vélik, hogy ezután igazságosabb lesz a javakból való részesedés. Kondacs Pál Kiaknázatlan lehetőségek Az orosházi és a mezőkovácsházi járás termelőszövetkezeteinek gazdái gyakran mondogatják: Könnyű azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyeknek a földjei közel vannak a Körösök medréhez és az Élővíz-csatornákhoz, mert a legnagyobb kánikula sem fenyegeti termés- kieséssel a növényeiket. Mi csak jelentős költséggel készített csőrendszeres kútból öntözhetünk egy keveset. Valóban így van, például az eleki Lenin Termelőszövetkezet is csőkutakból öntöz, de tervbe vette, ha nem esik az eső, a téglagyár bányagödrének vizét locsolja rá a 40 hold vörösherére. Ebben a termelőszövetkezetben is sokszor elhangzott már a szárazság idején: bárcsak valamelyik Körös közelében lennének a földjeink! Köröstarcsán hosszú évek óta csak a rizstermelés jelentett ős az jelent ma is öntözéses gazdálkodást. Nincs ez ellen senkinek kifogása, sőt inkább öröm az, hogy Köröstarcsán 540 holdon termelik az értékes rizsét. De hogy ezenkívül néhány hold konyhakertészeten túl egyáltalán nem öntöznek szántóföldet, még azokat a növényeket sem, amelyeket a pihenő rizsföldekbe vetettek, szinte hihetetlen. Mostanában elég gyakran kerül ugyan szóba a szántóföldi öntözés Köröstarcsán. De hogyan? Ügy, hogy kellene Körösiar- csán egy magasvezetésű vízvezető csatornát építeni, s abból a helyi és a környékbeli termelő- szövetkezetek mintegy 5—6 ezer hold szántóföldet öntözhetnének. Ennek az elgondolásnak írásban is hangot adtak egy jó hónappal ezelőtt, s azon méltatlankodnak, hogy még nem jött rá válasz. Nem csoda, hiszen nem könnyű sem elutasító, sem igenlő választ adni egy olyan elképzelésre, amely több mint egymillió forintba kerülne. De az elképzelés egy magasvezetésű csatornáról egy kissé álomkép utáni szaladgálás is. Szó se róla, kellene egy ilyen csatorna, de véleményem szerint szinte jelentéktelen költséggel minden csatornaépítés nélkül máris több száz hold területet öntözhetnének a köröstarcsai termelőszövetkezetek barázdás módszerrel, mint ahogyan nagyon eredményesen öntöznek a kukorica, a cukorrépa és más növény termését megduplázva a méhkeréki, a gerlai, a békéscsabai Május 1 és a dobozi termelőszövetkezetek. Az ilyen öntözéshez mindössze szivaty- tyúmotorokra, ekekapára és néhány emberre van szükség. Szerezzenek be mielőbb a köröstarcsai termelőszövetkezetek is ilyen szivattyúmotorokat és öntözzék a vízhiánytól sárguló kukorica,t, lucernát. Sokkal jobb ezt tenni, mint a lászlózugi csatorna megépítésére várni, mert nem tudni, hogy mikor áll az állam rendelkezésére annyi pénz, hogy erre is több mint egymilliót fordítson. De érdemes volna elgondolkozni azon is, hogy milyen jelentősen növelhetnék a Büngösdi-csatorna két partján lévő növényeket a köröstarcsai termelőszövetkezetek, ha közösen egy öntözőhajót vásárolnának, vagy készíttetnének. Ez nem kerülne sem annyi pénzbe, sem annyi időbe, mint amennyibe a lászlózugi csatorna kerülne, s mégis több száz holdat tudnának megöntözni, ha az idén nem, jövőre. Addig is, amíg esetleg öntözőhajót szereznek be, s amíg elkészül a lászlózugi csatorna, éljenek a lehetőséggel, s eresszenek minél nagyobb területre vizet barázdás módszerrel. Kukk Imre Balesetvédelmi őrjáraton a Gyulai Vasipari Ktsz-ben — Egyedül! Az a leghelyesebb, így biztosak lehettek felőle. Ti pedig felkészültök. Lementek a kastély pincéjébe, de úgy, hogy meg ne lássanak benneteket. A kis helyiségben húzódjatok meg. Fél hat előtt már ott kell lennetek. — És? — A pincében hat órakor már alig lehet látni és a lovagok titeket a sötét mellékhelyiségekben egyáltalán nem láthatnak meg. Nos, rátok bízom, hogy aztán miként idézitek meg a sánta grófot. — Értem — mondja Laci enyhe mosollyal. A sánta gróf ma este megjelenik a rablólovagok között. — Nos, hát akkor lesz szellemjárás? — Lesz! — És az őrs, mit gondolsz, vállalni fogja ezt a... szellemesdit? — Azt tessék csak rámbízni. Ismerem őket... Vállalni fogja Sanyi is — válaszol Laci a tanár kérdő tekintetére. — Hát akkor menj és csak ügyesen. Jelszó legyen: Az őrs akcióba lép. — Igenis — tiszteleg vidáman Laci. — Az őrs akcióba lép! {Folytatjuk) A Gyulai Vasipari Ktsz baleset- védelmi statisztikája az elmúlt évihez viszonyítva ebben az évben nem a legjobban alakult. Ez a véleménye Szűcs Lajos elnöknek is. A „miértre” többen keresik a feleletet. íme a statisztika: 1960-ban 13 | baleset volt, s ez összesen 155 óra I kiesést jelentett. Ebben az évben már eddig 9 baleset történt, ami 91 nap kiesést jelent. Mi ennek az oka? i — Többször gondolkoztam már ezen én is — mondotta Szűcs elv- társ. — Ez annál is érdekesebb, ! hiszen amikor egy dolgozó bejön az üzemünkhöz, első teendő az, hogy balesetvédelmi oktatásban részesítjük. Erről külön naplót is vezetünk. — A ktsz-ben van egy bizottság, amely minden hónapban szemlét tart az egyes munkatermekben. A napló hamar előkerült. Íme, néhány bejegyzés: „A Papp csoportnál a fúrógép blztosttélta hiányzik A fúró- és köszörűgépek földelése nincs megoldva. Az öntödében nincs elég védőszemüveg és ami van, az is javításra szorul.” A naplóból azt is olvashattuk, S ’hogy ezek a hiányosságok már az első hónapokban is megvoltak. Miért nem javították ki?._ A műhelyekben éppen ebédidőt tartottak. A munkások az esztergapadokon, ládákon ültek. Az egyik műhelyben, ahonnan a fúrógép biztosítéka hiányzott, egy barnaképű, magas férfit szólított meg az elnök. — A szemle alkalmával hiányolták, hogy nálatok a fúrógépnél nincs biztosíték. Ez miért van? — így igaz — jegyezte meg a férfi. — Az oka pedig az, hogy nem lehet biztosítékot kapni. Már összejártuk a megye minden műszaki és vasboltját, de sajnos, nem kapunk. Egyébként ezt a fúrógépet nagyon ritkán használjuk, s akkor másik helyről teszünk oda biztosítékot. Az öntödében is szünetet tartottak a munkások. Az ebéd mellé előkerült a sakktábla is. A szemle alkalmával itt azt hiányolták, hogy nincs elég védőszemüveg és a kamáslit sem használják a dolgozók. — Ez nem így van — jegyezte meg Réti Béla —, a védőszemüveget általában használni szoktuk, azonban be kell vallanunk őszintén, a kamáslit nem mindig. Egyébként a védőszemüvegeket oly gyengén csinálják meg, hogy az élettartamuk nagyon rövid. Szinte naponta hozunk a raktárból 3—4 szemüveget. — S miért nem használják mindig a kamáslit? — Előfordul olyan eset, hogy a szikra bepattan a kamásli mögé. Amíg azt kibontja az ember, addig összeég a lába. Ha viszont a kamáslit nem használjuk és bepattan a szikra a bakancsunkba, csak lerúgjuk, különösebb égési sebet nem szenvedünk. Az esztergamühelyben szinte csak egy-két gép volt olyan, amelyiken rajta volt a védőberendezés. — Az a tapasztalatom — jegyezte meg az elnök elvtárs —■, hogy a védőberendezést nem mindig használják a dolgozók, persze hiba az is, hogy a gépeink már régiek és a forgófejet minden darabnál cserélni kell. Azt viszont csak úgy lehet, ha a védőberendezést leszedik. Ezért van az, hogy a dolgozók nem szívesen rakják fel. Eddig még nem történt baleset, de előfordulhat, máskülönben meg előírás, hogy használni kell. A Gyulai Vasipari Ktsz-ben a körsétánk alkalmával bebizonyosodott az, hogy a ktsz vezetői mindent elkövetnek azért, hogy a baleseti statisztika mást mutasson, mint most, ehhez azonban az is szükséges, hogy a munkások is betartsák a balesetvédelem elhárítására tett intézkedéseket. —tyik.
