Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-06 / 131. szám

t96I. június 6., kedd

NÉPŰJSAG

3

Egy élenjáró gépállomás „miislylitkairőr

A Medgyesegyházi Gépállomás 3 tavaszi tervteljesítésben eddig mindig az élen haladt. Több mint 140 százalékban teljesítette a tavaszi tervét. Hogyan és milyen módszerekkel érték el a szép eredményt? — erre kértünk választ Boros Mihály éhrtárstól, a gépállomás főmezőgazdászától. Boros elvtárs a kérdéseinkre a következőket mondta el:

— Az eddigi eredményeink titkát mi abban látjuk, hogy a lehető legkorábban hozzáfogtunk a tavaszi munkákhoz. Február utolsó napjaiban már dolgozott erőgépeink 70 százaléka. Március első felében szinte valamennyi, s folyamatosan bevezettük a két műszakot. Traktorosaink megértették, hogy a gépállomásra háruló nagy feladatoknak csak úgy tudunk eleget tenni, ha nem kíméljük időnket, erőnket.

Valamennyien becsülettel helytálltak

Vannak olyan traktorosaink, akik már az éves tervüknek csaknem 50 százalékát teljesítették, pedig a munkák zöme csak az aratással, csépléssel, őszi betakarítással kezdődik. Kvasz János és Varga Béla váltók tavaszi tervüket 200 százalékra teljesítették. Gácsér József és Varga József 150 százalékra, Vrbovszki Mihály és váltótársa 200 százalékra, Jamb- rik János és Szász László Sz— 100-as gépükkel az éves tervük 50 százalékát már teljesítették. Ezek a teljesítmények azt bizonyítják, hogy traktorosaink helytálltak.

— A tavaszi talajmunkák minőségében találtak-e kifogást a termelőszövetkezetek, és hogyan vannak megelégedve a vetéssel?

— Eddig még semmi kifogás nem volt, pedig 13 termelőszövetkezet 40 ezer holdas határa tartozik körzetünkhöz. Igyekeztünk mindent úgy megcsinálni, hogy az minőségi kifogás alá ne essék. Különben is a jó talajmunkával a további folyamatos munkákat könnyítjük. Ha a kukorica alá rögös, rossz vetőágyat készítettünk volna, akkor a vetésnél is, de a kapálásnál is meggyűlne vele a bajunk. Az első folyamatnál igyekszünk alapps munkát végezÍ

ni, s az így végigkíséri az egész munkafolyamatot. Sokszor hadakoznunk kellett a termelőszövetkezetek vezetőivel: használjunk különböző rögtörő munkagépeket, hogy minél jobb legyen a magágy. Azzal akartak erről bennünket lebeszélni, hogy nem tervezték be, és túllépik a beütemezett költségeket. Mi pedig igyekeztünk meggyőzni őket, hogy a jó magágy, a jó talajmunka csakis

az 5 hasznukat szolgálja

Nem is gazos az a terület, amelyet a gépállomás művel.

— Milyen állapotban vannak a gépek, mennyi időt töltenek el a javítással?

— A téli gépjavítás idején minőségi munkát végeztünk. Jóformán alig akad gép, amely a tíznapos dekád közben felmondaná a szolgálatot. Nagyon nagyszerű volt az a határozat, hogy 10 naponként minden erőgép egy nagyobb szervizen menjen át. Minden erőgépünk be van ütemezve, hogy melyiknek hányadikán, hány órakor kell a gépállomás központjában szervizre megjelenni. Azok a traktorosok, akik a kitűzött határidőre nem hozzák be a gépeiket, az előadódó hibákért ők a felelősek, sőt még büntetést is kapnak. A tíznaponkénti átvizsgálással, átola- jozással megakadályozzuk, hogy egy eltört alkatrész vagy más hibák miatt napokig álljon a gép.

Szombaton, június 3-án ünnepelte tízéves fennállását a Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár. Ebből az alkalomból Békéscsabán, a városi tanács dísztermében ünnepséget rendeztek. Az ünnepségen Szűcs Ferenc üzemi párttitkár megnyitó szavai után Bakó Ignác igazgató mondott beszédet. Ismertette a gyár megalakulásának történetét, majd elmondotta, hogy tíz év alatt 176 millió forint értékű terméket állítottak elő. Itt különösen említést érdemel a gyár által készített sílókom- bájnhoz gyártott hajtáselosztó, amelyből több mint hétezret szállítottak külföldre.

Bakó Ignác igazgató ezután arról beszélt, hogy a tíz év alatt korszerű műhelycsarnokot, irodaépületet, öltözőt,

De a rendszeres karbantartással az erőgépek élettartamát is növelni tudjuk.

— A nyári nagy munkákra hogyan készült fel a gépállomás?

— Azt mondhatnánk, hogy a gépeink már készen várják az aratás megkezdését! Az aratógépeket és kombájnokat is kijavítottuk. Az idén 21 kombájnunk és 7 aratógépünk segít aratni a termelőszövetkezetnek. Tizenkét új kombájnt az idén kaptunk, ezeket most próbáljuk ki. A kombájno- sok közül tizenhatan a kétegyházi szakiskolán tanulnak, s valameny- nyien gépre ülnek aratáskor. Cséplőgépeinken már az utolsó simításokat végzik a szerelők. Hamarosan kihúznak a termelőszövetkezetek területére. Az etetők és a gépkezelők jegyzőkönyvileg veszik át a gépeket és az aratás megkezdésével a cséplés is megindul.

A kalászosok mintegy 33 százalékát gépállomási gépekkel aratják. Ezenkívül a tsz-eknek is van aratógépjük, amelyet üzemeltetnek aratáskor. A gépállomás vezetői részéről mindent elkövetünk, hogy a vetésben, betakarításban a legmesszebbmenő segítséget adjunk a tsz-eknek, mert azt a jó eredményt, amelyet a tavaszi munkákban elértünk, szeretnénk továbbra is tartani — mondotta befejezésül Boros Mihály elvtárs.

Csepkó Eta

mosdót építettek, ami több millió forintba került. Ezenkívül új, korszerű gépeket vásároltak mintegy 10 millió forintért. A gyárban nagy gondot fordítanak a szakmai továbbképzésre is. Többek között harmincán elvégezték a minőségi ellenőrök részére rendezett tanfolyamot. Ezenkívül ötvenen művezető, valamint diszpécseri tanfolyamra jártak. A gyárban jelenleg öt többszörösen kiváló dolgozó van, akik nagyban elősegítik a minőségi munkát. Az újítómozgalom is évről évre fejlődött. Tíz év alatt összesen 1100 újítást adtak be, ami közel 3 millió forintos megtakarítást eredményezett. Különösen Annus Vince és Péli János újításai jelentősek, melyekkel 130 ezer forint megtakarítást értek el.

—tyik—

Tízéves a Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár

— Na, ne nézz így rám, nem háborodtam meg. Tudod te, hány süldő van nálam?-— Nem.

— Pedig megnézhetnéd egyszer. Eladom őket. Most nyolc hónaposak. A szerződötteket már leadtam. Ezek... tudod terven felül születtek — hunyorít egyet.

— Hány van?

— Tizenöt.

— Ezt nem tudtam. De ez nem sokat segít.

— És a Kovács Marcinak tudod hány van? Ö is el akarja adni.

— Há... hány?

— Neki is van vagy nyolc. Meg egy jó néhány szerződött süldő. Rossz helyen kerested azt a disznót. Mennyi hiányzik?

— Olyan százötven, de nem segít itt már semmi. Ennyi i.em lesz meg. Későn ébredtünk feL

Igaz, hogy későn ébredtetek 1 fel, de meglesz — mondja az öreg és nagyot csattant rá a becsukódó bicskával. — Meglesz — ismétli kétfelé törülve a bajú- szát, közben Balázs kétkedő tekintetébe kapcsolódik.

— Honnan lenne meg? Ennyit nem tudunk összeszedni a határból.

— Nem ismered te öcsém akkor a háztájit. Hát annyi itt a disznó, mint a nyűg. Mit gondolsz, az a három fiaskoca, tíz-tíz malaccal

kié volt, amit mindig elkergettél a lucernásból?

— Tudja a nyavalya.

— A Balogh Ferkóé. Most már hat hónaposak. Nagy Sanyinak, Tarkó Gábornak és Varga Illésnek is tele van az ólja disznóval. Aztán a fiamnak is akad egy jópár. Soroljam tovább?

— Én nem gondoltam a háztájira — lepődik meg Balázs.

— Nem hát. De szólhattál volna nekünk. Azóta már híznának az ólban. Meg aztán Veresék, meg a Monoriék sem adták volna el az övékét. Megadja a tsz is azt, amit a piacon kapna érte az ember. Még csak be sem kell hajtani a városba.

— Hát lehet, hogy igaza van Jóska bácsi. Megpróbálom — enyhül meg Balázs. — Estére nem jönne el velem? Felkeresném őket.

— Nem kell azt próbálni. Van borod otthon? — kérdez vissza az öreg.

—Borom? Nincs.

A kkor nem tudom, hogy kelle” ne megoldani.

— Miért? És, ha lenne otthon borom?

— Akkor estére elhívnám hozzád őket. Délután ráérek. Oszt vásárt csinálnánk fiam, ha már a komádi nem sikerült.

— Aztán maga honnan tudja, hogy ezek el akarják adni a süldőket?

— Megbeszéltük mi azt már korábban. Ezeket a tsz-nek neveltük. Becsületből. Tudod a kommunisták összedugták a fejüket, aztán tizennyolcán elhatároztuk, hogy... Szóval, meglesz a százötven.

— És miért nem szóltak eddig?-— Ügy gondoltuk, várunk míg

ti szóltok. Dehát észre sem veszitek, hol a disznó. Csak a vásárra szaladgáltok.

— Hát... erre igazán nem gondoltunk.

Azért kerestük a vásáron, mert megsínylette volna a munkaegység.

— Van parasztbecsület is fiam. Nem hagyjuk mi a szövetkezetét. Meghát... gondoltunk magunkra

is.

Balázs kétkedve néz Jóska bácsira.

— Hát, ha a tsz-nek adjuk el, kétszer keresünk rajta — nevet jóízűt az öreg.

— Hogy-hogy? Megint ugratni

akar?

II grat téged az ördög. Idefiv gyelj. Először keresünk rajta most, amikor eladjuk a süldőt. Azután keresünk rajta akkor, amikor leadjátok a hízókat. Most mondd, hogy megsínylette volna a munkaegység. Ne félts te minket öcsém. Megtanultuk mi, hogy’ kell egy rókáról két bőrt lehúzni.

Kollárik János

Ünnepeltek az építőmunkások

Egész héten azon szurkoltak a csabai építőmunkások, hogy vajon milyen idő lesz vasárnap. Érthető volt aggodalmuk, hiszen egyszer van egy esztendőben építők napja. Márpedig kellemesebb azt szép időben ünnepelni. Nos a „természetfelelős” mintha csak meghallgatta volna kívánságukat, vasárnap reggelre napsütéssel örvendeztette meg a KISZ-parkba igyekvőket.

Tíz óra előtt megindult a városból a menet. Autóbuszokon, motorkerékpárokon, kerékpárokon és gyalogosan igyekeztek az építőmunkások, hozzátartozóik és a vendégek az ünnepség színhelyére. Az árnyas fák alatt csakhamar itt is, ott is vidám csoportok telepedtek le a fűre terített takarókra. Piros fehérpettyes labSztankovics Gábor elvtárs köszönt! az építőmunkásokat

Izgalmas kártyaparti a szabadban.

dák szálltak nemsoká kézről kézre. Közben a Tatarozó héttagú zenekara, na meg a csapra ütött hordókból folyó habzó sör emelte a hangulatot.

Nemsokára hivatalosan is megvagy éppen az otthonról hozott hazai elfogyasztása után még inkább megélénkült a KISZ-park. A rögtönzött kézilabda-pályán a piros és zöld mezes lányok mérték össze erejüket, majd a színjátTámadnak a zöld mezes lányok a kézilabda-mérkőzésen.

kezdődött az idei építők napja szók, táncosok léptek fel. Minden. Sztankovics Gábor, a Békéscsabai felé vidám emberek hangját kap- Téglagyár üzemi bizottságának ta szárnyára az enyhe szellő. A titkára, az Építők Szakszervezete nap fénypontja délután fél 5-kor Központi Vezetőségének tagja kő- kezdődött. Ekkor léptek pályára szöntötte a résztvevőket jó szóra- az Építők és Tatarozó öregfiúk,

Szerencsét próbálnak az üvegre dobálok,

kozást kívánva valamennyiüknek. Az építőipari tanulók kórusának műsora után ki-ki igyekezett szórakozást keresni magának.

Az idősebbek rövidesen izgalmas kártyapartikat vívtak egymással, a fiatalabbak pedig elindultak szerencsét próbálni a tréfás játékoknál: a kacsahalászatnál, az üvegre dobásnál vagy éppen a tizenegyes rúgásnál. Délben az ínycsiklandozó marhapörkölt

hogy lejátsszák hagyományos labdarúgó-mérkőzésüket. Nem bírtak egymással, az eredmény eldöntetlen, 1:1 volt. S ha már egymással nem bírtak, annál jobban boldogultak a mérkőzés tétjével, a 100 liter sörrel.

Tegnap pedig a jól sikerült ünnep után újból megkezdték a munkát, hogy jövőre még nagyobb eredménnyel köszönthessék ünnepüket. Podina Péter