Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-30 / 152. szám
2 N ÉPÚJ S Á G 1961. június 30., péntek Irak ellenzi Kuwait ENSZ-tagságát Angolai hazafiak hadműveletei a gyarmatosítók ellen Mint a Reuter és az AP jelenti, Abdullah el-Mubarak El S zabban, Kuwait helyettes uralkodója, a kuwaiti fegyveres erők főparancsnoka kedden egynapos látogatásra Libanonból visszautazott hazájába, majd szerdán ismét Beirutba ment. A kuwaiti vezető rövidesen találkozik Hasszunával, az Arab Liga főtitkárával. Kuwaitban szerdán a hatóságok felszólították a lakosságot, őrizze meg nyugalmát. A kuwaiti rendőrség kérte, hogy mindenki térjen vissza munkájához és támogassa a kormányt. A DPA beiruti értesülései szerint Irakban ma csapatösszevonásokat hajtanak végre. A hírügynökség tudni véli, hogy Bagdadot nagyobb csapatkötelékek, elsősorban páncélos egységek hagyták el — „ismeretlen irányban*’. Kairó A kairói rádió jelentése szerint Szudán szerdán hivatalosan közölte, hogy Kuwaitot független államnak ismeri el. A szudáni miniszterelnök ezt az elhatározását táviratban közölte Kuwait sejkjével és Szaud-Ará- bia királyával. New York Irak ENSZ-küldötte szerdán sajtóértekezleten bejelentette, hogy hazája ellenzi Kuwait felvételét az ENSZ-be. „Kuwait Irak szerves része, nem tekinthető független államnak” — mondotta. Az ENSZ-küldött ugyanakkor hangoztatta, hogy Irak nem szándékozik fegyveresen érvényesíteni „történelmi igényét", a helyzet békés rendezésére törekszik. Kijelentette, hogy magának a kuwaiti népnek kell eldöntenie, kiván-e csatlakozni az „anyaországhoz”. A továbbiakban kifejtette, hogy az angolokat nyilván a kuwaiti olaj aggasztja. Megnyugtatásul közölte, hogy Irak nem óhajt nehézségeket okozni az angol és amerikai olajtársaságoknak adott koncessziók miatt. Irak és Kuwait egyesítése után az iraki kormány elfogadj ja és jóváhagyja a kuwaiti sejk által kötött megállapodásokat, tiszteletben tartja a koncessziókat. (MTI) Luanda (MTI) Az angolai felkelők a kedvezőtlen időjárási körülmények között továbbra is szívósan folytatják harcukat a gyarmati portugál katonaság ellen. Habár a portugál hadsereg a száraz időszak beálltával hatalmas területeket éget fel, hogy ily módon megszüntesse a felkelők egyik legkiválóbb rejtekhelyét, az embermagasságú fűtakarót, a gyarmatosítók most sem tudnak jelentős sikereket elérni a függetlenségért küzdő felkelők ellen. Tomaso Ferreira, az Angola felszabadításáért küzdő mozgalom harci alakulatainak parancsnoka jelentést tett közzé a Ducua és Tomboko város közelében folytatott hadműveletekről. A közlemény hangsúlyozza, hogy az említett helyeken 280 portugál katona vesztette életét. A felkelők portugál katonai objektumokat támadtak meg, illetve romboltak le, és az ellenségnek ily módon okozott károk kétmillió dollárra rúgnak. Az angolai népi hadsereg egyik alakulata Luanda közvetlen közelében portugál katonai előőrsöt támadott meg. Kemény harcokról érkeznek jelentések Sao Salvador térségéből is. Ezen a helyen az angolai hazafiak érzékeny veszteségeket okoznak a portugál hatóságoknak és számos gyarmati katonát megsemmisítettek, illetve harc- képtelenné tettek. A felkelők rajtaütöttek a gyarmati katonaság egyik alakulatán, amely a Mucocola és a Santa Cruz közötti útvonalat igyekezett megjavítani. Az összecsapásban számos ellenséges katona elesett. De Gaulle beszéde Verdunben A vár titka — Szovj et film — Verdun (MTI) De Gaulle elnök ötnapos országjáró kőrútjának első állomásán, Verdunben szerdán beszédet mondott. Az algériai kérdésről szólva kijelentette, Franciaország azt akarja, hogy Algéria független országgá váljék, de mindjárt hozzátette, hogy Algériának „Franciaország segítségére kell támaszkodnia”. Mint mondotta, Algériában együtt kell működnie a „két közösségnek” (az európaiaknak és az araboknak) és figyelmeztetett, ha ez nem következik be, akkor a francia kormány „kénytelen lesz külön választani azokat, akik nem tudnak együttműködni”. Beszéde további részében azt mondotta, hogy a nemzetközi helyzetet veszélyesnek látja és ezért egységre és erőre van szükség mind Franciaországban, mind a szövetségesek között, mert a gyengeség és az egység hiánya vonzza a vihart”. De Gaulle foglalkozott Franciaország jelenlegi fő problémájával, a mezőgazdaság kérdésével is. Elismerte, hogy súlyos problémák merültek fel, amelyeket — szerinte — „korszerűsítéssel” lehet megoldani. (MTI) KONGÓI HIBEK Leopoldville (MTI) Jacques Massena, a törvényes kongói kormány tagja, aki a kormánytól kapott megbízás alapján Leopoldvilleben tanulÉvadzárő ünnepélyt rendezett a szarvasi Erkel-kórus Június 23-án tartotta az 1960— 61-es évadzáró ünnepélyét a mányozza a kongói parlament összehívásának lehetőségét, szerdán a sajtó képviselői előtt kijelentette, kormányának másik két tagjával továbbra Is Leopoldvilleben marad. Közlése szerint két miniszter-társával együtt képviseli majd a törvényes kormányt a kongói parlament ülésein, mert Gizenga, a törvényes kormány vezetője nem szándékozik Leo- poldvillebe utazni. Bégen, nagyon régen élt I*rhvgeo9»~ urtxm egy híres tudós, akit úgy hlv- taJk, hogy Eldosztu, és egy kegyetlen zsarnok, Seimmar kán. A köm vöm egy magas hegyen állt, és az emberek „véres vár"-nak nevezték, annyi go- noezfcettet vittek véghez falad között. Eldosztunak volt egy csodálatosan szép és okos tanítványa, Metánét és a tudós úgy szerette öt, mint a saját lányát, Mlngecsaur népét az éhségnél is jobban kínozta a szomjúság, mert a gonosz kán kisajátította a forrásokat és csak földért volt hajlandó vizet adni. Eldosztu és Metánét már rég munkálkodtak azon, hogyan lehetne >ét- rehozni egy olyan oldatot, amelyik feloldaná a követ. Sok fáradságos napot és éjszakát dolgoztak a titok megfejtésén, és fáradozásuk nem volt eredménytelen — egy szép napon a kísérlet sikerrel Járt. Azonban Szimnar kén tudomást szerzett erről és elküldte gonosz varázslóját Gej Gőz Koszát Eldosztu- hoz, hogy mindenáron szerezze meg a csodálatos oldatot. A sok izgalommal teü filmet június 30-án és július 1-én mutatja be az orosházi Partizán Mozi, Malinovsxleij Finnországban Helsinki (TASZSZ) A V. Zaharov, a Szovjetunió helsinki nagykövete szerdán fogadást adott abból az alkalomból, hogy R. J. Malinovszkij marsall a Szovjetunió honvédelmi minisztere Finnországba« tartózkodik. (MTI) Egymillió könyv A nemrégiben megjelent Békés megyei Könyvtári Híradóban olvastuk, hogy már több mint egymillió könyvet kölcsönöznek ki évente Békés megye könyvtárai A nyolc járás területén a 245 könyvtárban 245 968 könyv áll rendelkezésre, melyet 42162 olvasó, tehát a lakosság kilenc százaléka vesz használatba. Az egyre növekvő olvasási kedvet szemléletesen mutatja be a következő néhány számadat, amely az elmúlt tíz év kölcsönzését tükrözi: 1951-ben 92 500 kötetet, 1955-ben 836 417 kötetet, 1959-ben 940 009- et, míg 1960-ban 1042 096 kötet könyvet olvastak a könyvtárlátogatók. szarvasi Erkel Ferenc vegyeskar. Az ünnepélyt a helybeli ruházati ktsz Körös-parti emeletes víkend- házában rendezték meg. A ruházati ktsz és a kórus tagjai között már régebben igen jó kapcsolat alakult ki és ezért az ünnepséget is közösen redezték meg. Az ünnepségen a vacsora után rögtönzött hangversenyt adott a kórus a vendéglátó házigazdáknak, a ruházati ktsz tagjainak tiszteletére. Este a Körösön csónakkirándu- lás, a víkendház termeiben tánc és egyéb szórakozás volt. Vietnami diákok Körösladányban Június 29-én, csütörtökön reggel kedves vendégek álltak munkába a körösladányi Magyar— Vietnami Barátság Termelőszövetkezetben. Tizenkét vietnami magyar ösztöndíjas egyetemista utazott az említett szövetkezetbe, hogy két napon át a növényápolási munkákba kapcsolódjanak. Mivel a községben nincs szálloda, a diákok elhelyezéséről a szövet- kezei^a^tóa gondoskodott. Fiatalabb koromban kedvenc kirándulóhelyünk volt — mármint nekem és öcsémnek — Fekete-Körös egyik kis „szigete”. Sziget volt az legalábbis, amikor magas volt a vízállás. A Körös egyik ága — lehetett három-négy méter széles — kedvesen ölelte körül ezt a kis birodalmat. Nemcsak jó pecázó- hely volt, hanem a keleti végén lévő homokos föveny kitűnő fürdőhelyet kínálgatott. Nem volt nagy ez a sziget, hisz fűig negyven méter hosszú és húsz méter széles ha lehetett. Ott feküdt, ahol a Fekete-Körös — mint egy szeszélyes óriáskígyó, a dobozi erdőkkel találkozva egy éles kanyarban dél felé vetette magát. Ez volt a ml kis birodalmunk, amelyet akkor azt hittük, senki sem ismer rajtunk ‘kívül. Rövid uralkodásunk idején nem is járt oda senki. Szép júniusi vasárnap volt azon a napon — lehettem vagy tizennégy éves, az öcsém pedig mindig kettővel utánam haladt —, amikor kora délelőtt útrakeltünk. Kerékpárral indultunk el, hiszen a szigetet lakásunktól jó pár kilométer választotta el. Mondom, szépen sütött a nap és az égen ... alig egykét felhőrongyocska tarkította az azúrt. Bizony nekimelegedtünk, mire a Fekete-Körös hídjának kaptatójára értünk. Innen már csak egy ugrás volt a sziget, a parton haladva. Tapostuk a pedált lelkesen, amikor mögöttem éles sziszegő hang, majd az öcskös bosszús reggeli imája hangzott fel — hogy az a... Hát persze, hogy leszállók én is, hiszen megszoktuk már, hogy a tövisek néha megkeserítik a szegény „kerekes” vándorok életét. — Na ülj fel ide — ^zólok hátra és úgy megyünk tovább. Én hajtok, öcsém pedig a vázon ülve vezeti az üres tömlőjű kerékpárt. Nyaktörő út ez így a magas parton, hisz a felszerelt horgászbotok miatt a két kerékpár csak tisztes távolságban tűrte meg egymást. Szóval jól kezdődött ez a nap de azért nem keseredtünk el. Mire a nap az erdő fölé kapaszkodott, kiértünk. Itt újra elpártolt tőlünk Fortuna, mert útban a szigetre, öcsém megfürdette a lyukas kerékpárt, persze úgy, hogy ő maga alatta feküdt. Volt egy „függő hidunk”, amelynek létrehozása a természet ötlete volt, mi csak továbbfejlesztettük. Szóval ez a híd, helyesebben mondva kidőlt fatórzs, szépen átívelte a keskeny vizesárkot, amit mi Körös-ágnak neveztünk. Ezen jártunk át a szigetre. Jól el volt rejtve a sűrűben. Ezt is csak „mi” tudtuk, hogy van. A kötelet már úgy kötöttük rá, hogy egy méter magasságban kövesse a korhadt törzset, egyrészt a fa gallyához, a szigeten pedig egy vastag égnek álló gyökeréhez erősítve, mivel a szigetről dőlt kifelé. Mint mindig, most is én megyek elöl, vállamon a kerékpárral, mert azt is bevittük a rejtekbe. Utánam az öccs. Persze tudni kell róla, hogy világéletében balkezes volt cs... most mégsem használta a kötelet. A kerékpár meg ... szóval beleakadhatott valamibe és... Én csaik a loccsanásra ügyeltem fel, na meg arra, hogy egy jó liternyi víz a nyakamba fröccsent. Amikor hátrafordultam — még a függőhídon állva — csak azt láttam, hogy a „Fortuna kegyeltje” — mármint az öcsém — a vízben ülve pislog rám, nyakában a kerékpárral. És... — én is megdöbbentem rajta — nevetett. Én néztem őt, ő pedig engem nézett, nevetve. Komolyan úgy éreztem magam... mintha... én estem volna a sárgás, agyagos vízbe, ő pedig a parton állva nevetne rajtam. Persze arra is gondoltam, hogy valami „más” baja lett hirtelen. — Állj fel, te ütődött és gyere ki onnan — mondom —, hisz sekély volt a víz. — Nem tudok — válaszolja mindig vihogva. — Hogyhogy nem tudsz? — hökkenek meg. Csak nem tört el valamije? — gondoltam magamban. De hiszen akkor nem nevetne — jut eszembe — tehát máshol lehet a baj. — Miért nem tudsz felállni? — kérdezem újra vegyes érzelmekkel. — A... a neve... nevetéstől. 1
