Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-27 / 149. szám

IMI. június 2T- kedu HÉPÚJSÁa 3 „n szántási verseny minőségi munka követelményt támaszt Tudósítás a békéscsabai traktorosok vetélkedéséről ii Tegnapelőtt, június 25-én vér­beli szántási verseny volt Békés­csabán, az első a megyében. Meg­nyitója volt ez a nyolc járás és Orosháza város legjobb traktoro­sai ezután sorra kerülő versenyé­nek, amit augusztus 10-ig bonyo­Részletkérdésekre nem volt idő, start- és táblaszámokat húztak a traktorosok, aztán felröppent a felvonulást, az összevettetés helyé­nek kimérésének kezdetét jelző rakéta. Az összevettetés helyének kimérésére fél óra hosszás időt A három első lítanak le értékes díjakért és azért a jogért, hogy augusztus 20-án starthoz álljanak a megyei szántá­si versenyen. A megyeit országos, azt pedig nemzetközi szántási ver­seny követi majd, melyet előrelát­hatólag Franciaországban rendez­nek meg ez év őszén. Békéscsa­báról néhány traktoros már biz­tosította magának a részvételi jo­got a megyei versenyre... De nem a végén, hanem az ele­jén kezdem. A békéscsabai ver­senyt hosszabb ideig szervezték újdonsága miatt, de még a ver­seny megkezdése előtt is maradt néhány fontos közölnivalója Csil­lag Nádor elvtársnak, a gépállo­mások megyei igazgatójának a verseny feltételeiről, szervezési módjáról, céljáról, annál is in­kább, mert erre az első versenyre eljöttek a járási tanácsok mező- gazdasági osztályvezetői, a megye gépállomásainak igazgatói, főmér­nökei és főmezőgazdászai. Megte­kintette a versenyt Marosújvári Gyula elvtárs, az FM Gépállomási és Qépesítési Főigazgatóságának vezetője is, s a verseny végén ő adta át a díjakat és az okleveleket a helyezéseket elért traktorosok­nak. Reggel 9 órára már kényes, egyenes sorban egymás mögé so­ElÉKStiS Munka közben az első helyezett rakoztatták a versenyzők a tizenhárom különböző tipusú traktort. Ismerkedni, beszél­getni igyekeztem minél több rajthoz álló traktorossal abból a meggondolásból, hogy nem tud­ni, ki lesz közülük a győztes. Elő­ször a sor elején álló lánctalpas DT, aztán az azt követő három Belorusz traktor vezetőjével: Bot­tá Pállal, Sipos Mátyással, Banyár Lajossal és Dohányos András bá­csival váltottam néhány szót. Dohányos András neve után azért írtam, hogy bácsi, mert ő volt a legidősebb versenyző, egy híján 60 éves. kaptak. A verseny egyik sarkala­tos feltétele, úgy kimérni az ösz- szevettetés helyét, hogy pontosan fejeződjön be a fogás szántása, s az összevettetés nem lehet bakhátas, de vakbarázdát sem lehet hagyni. Egyszóval, olyan egyenletes simá­nak kell lennie a szántásnak, amelyiken nem bukdácsol, nem rongálódik, nem törik a kombájn. Ezenkívül követelmény az egye­nes, az egyforma mély barázda, a tábla két végén a pontos kezdés és befejezés, no és a szép záró­barázda. Ezek a követelmények, meg az első ilyen verseny, de az első, második, harmadik helyezés­re való törekvés is (hiszen táska­rádió-, fényképezőgép- és karóra­nyerésről volt szó) idegessé tették a versenyzőket. De azért több ösz- szevettetés — különösen Domokos Gábor és Bottá Pálé, Uhrin Mihá­lyé, Banyár Lajosé — nagyon jól sikerült. — Ügy látom, csak a nagyon nyugodt természetű traktorosok­nak érdemes starthoz állni — mondotta egy-két elidegeskedett bemérés és összevettetés láttán Kiss Lajos, a Mezőgyáni Gépállo­más igazgatója. — Nálunk van egy nagyon nyugodt vérű traktoros, akit ha reggel megkérdeznek, csak délben válaszol. — Semmivel sem izgalommen- „ tesebb ez, mint egy futballmeccs ♦ — jegyezte meg az egyik verseny- $ bíró, Valach Endre főagronómus. t Domokos Gábor nyugodt volt, ♦ mosolyogva fordult a tábla mind- } két végén. — Meg akarom nyerni * az első díjat — mondta a kötelező | első négy forduló után. — Igaz, $ hogy csak egy első díj van, mi I pedig tizenhármán versengünk ér- ♦ te. Bizony ezért is nehéz díjat nyer­ni, de azért is, mert a sok verseny­bíró (valamennyi főmezőgazdász) szakavatott szeme mindent meg­lát, egy-egy kis hibáért pontokat írnak le. Ügy bizony. Pedig Kará­csonyi János, a Mezőberényi Gép­állomás brigádvezetője, akit a kí­váncsiság hozott el a versenyre, azt mondta, hogy ő a tizenhárom közül bármelyikhez hasonló szán­tást mindig szívesen elfogadna traktorosaitól. A legjobban az tet­szett neki, amit a 61-es rajtszámú Uhrin Mihály szántott Lanz-Bull- dogra függesztett kétvasú ekével.} — Tudnak ezek szántani, ha} akarnak — mondogatták a jelen- | levő tsz-elnökök elismeréssel. — ♦ De néha úgy elkapkodják, hogy $ sírni szeretne dühében az ember. « — A verseny fő célja a minősé- j gi munka, vagyis megláttatni a J gazdaságok vezetőivel a jót, hogy $ aztán csak olyat fogadjanak el a * traktorosoktól — mondotta rövid beszélgetésünk közben Marosúj­vári Gyula főigazgató. — Ezért ál­dozunk nagy összegeket a ver­senyre. De megtérül, amit ráfor­dítunk, terméstöbbletben, mert az a traktoros, aki a versenyen kivá­ló munkát csinált, később a tsz- ben sem csinál rosszat, nehogy rá­pirítsanak. Délután két óra felé került sor a jelenlevők mindegyike (mintegy 150 nézője volt a versenynek), de különösen a versenyzők által iz­gatottan várt eredményhirdetésre. Nem tévedtek, akik Uhrin Mi- hályra fogadtak, ő nyerte az első díjat, a táskarádiót, 76,65 ponttal. Második Domokos Gábor 75,29, harmadik Bottá Pál 66,89 ponttal. Mind a három első helyezett gép­állomási, de jól megállták helyü­ket a szövetkezeti traktorosok is Galambos József az Előre Tsz-ből ötödik, Salát Máté a Petőfi Tsz- ből hatodik lett. A megye minden tájáról szem­Helyes és jó a közösben tervszerűen gazdálkodni A baromfitenyésztés népgazda­sági szempontból is igen hasznos, mert aránylag kevés anyagi ráfor­dítással magas hozamot biztosít, különösen termelőszövetkezeti formában. így gondolkodott a geszti Egyetértés Tsz vezetősége is, amikor 1961. évi tsz-tervében a rántanivaló csirkék nagyüzemi tenyésztése is helyet kapott, s a baromfifeldolgozó vállalattal szerződést kötött. Fiatal szövet­kezetről lévén szó, nincs még elegendő férőhely, ezért a tsz-ta- gok felajánlották, hogy átmeneti­leg — némi átalakítással, jók lesz­nek az ő háztáji baromfióljaik, így történt például, hogy Davi- desz Pál tsz-tag tanyáján, egy fekvőkémény beépítésével 2000 csibe felnevelésére elegendő he­lyet tudtak létesíteni. Davidesz Pálné vállalta a csibék gondozá­sát, s a lelkiismeretes munka eredményeként, jó takarmányo­zással és antibiotikumok alkalma­zásával a kétezret majdnem mind sikerült felnevelnie. Ezek a na­pokban már eladásra kerülnek. Helyükbe tenyésztésbe fogták a következő kétezret. Az évi terv 8000. A szövetkezetiek nagyon sze­retnék szarvasmarha-állományu­kat növelni, fejleszteni. Tervük­ben már jelentős létszámú állat szerepel, azonban a férőhelyek e téren is bővítésre szorulnak. Ah­hoz, hogy a tervezést mégse érje csorba, pénzbeli kiesés se legyen, a tsz 2000 darab pulykát nevel fel. Helyes és jó a tervszerű gaz­dálkodás, különösen ha azt közö­sen csinálják. Krátky Judit, Geszt A legidősebb versenyző lélőként résztvevő járási és gép­állomási vezetők azzal az elhatá­rozással mentek haza a békéscsa­bai Előre Tsz-ben rendezett ver­senyről, hogy háziversenyeket ren­deznek, hogy a hivatalos járási vetélkedésen a legkiválóbbak mér­jék össze erejüket. Kukk Imre Kiállítás nyílt a szakmunkásvizsgát tett ipari tanulók remekeiből Az iparitanuló-intézetekben, is­kolákban is véget ért a tanév. A végzős tanulók immár elbúcsúz­tak az iskolától, a többiek pedig ősszel folytatják a tanulást. A Munkaügyi Minisztérium 611- es számú Békéscsabai Ipari-tanuló Intézetének tanárai és tanulói szombaton tartották meg a szabad­téri színpadon tanévzáró ünnepé­lyüket. A mintegy ezer részvevő előtt id. Zsilák György megyei igazgató mondott beszédet, amely­ben az intézet elmúlt tanévi mun­kájáról, eredményeiről szólt. El­mondotta többek között, hogy az első évesek átlagos tanulmányi eredménye 3,43, a másodéveseké 3,49, a harmadéveseké pedig 3,51 volt. A harmadévesek közül 224 tanulót bocsátottak szakmunkás- vizsgára. Közülük tizenhatan nem feleltek meg a követelményeknek, így a vizsgabizottság 3 —6 hó­napra visszavetette őket, hogy szakmájukban addig is tovább gyarapítsák elméleti és gyakorlati ismereteiket. Ugyanezen a napon nyílt meg az iparitanuló-intézetben a végzős tanulók vizsgamunkáiból rende­zett kiállítás. Különösen sok né­zője volt a bemutatott remekmű­veknek szombaton és vasárnap. De érdemes is volt megnézni a ki­állítást, mert a legtöbb vizsga­munka a tanulók szorgalmáról ta­núskodik. ötletes Nagy Miklós­nak, a Békéscsabai Téglagyár ta­nulójának miniatűr sínhajlítója, Valyuch Lászlónak, a Megyei Vil­lanyszerelési V. tanulójának re­mekműve: a motorvédelem áram­köreit szefnléltető eszköz. Vala­mennyi tanuló munkája méltán felkeltette a látogatók érdeklődé­sét. Igen szép munka Babinszki András fényezett asztala, Tóth Ist­ván (Békéscsabai Ruhagyár) maga­készítette motorgenerátora. A szép ruhák kedvelői örömmel láthatták a kiállításon a ruházati iparitanu­lók vizsgamunkáit. Rendkívül szépek azok a ruhák, amelyék a terem egyik sarkában kaptak helyet. Flender Dorottya, Flender Judit, Kelemen Anna íz­léses ruhái már most a szakma jö­vő mestereit idézik. Egy időre elnéptelenedik az in­tézet. Sok tanuló rövidesen a szak­munkások sorába lép, a többiek pedig a nyári pihenő után szorgal­masan készülnek az őszi tanév­nyitóra. (P-) /Jöl járó traktorosok Csillag Ferenc, a kétegyházi gépállomás erőgép­vezetője, a megye egyik legeredményesebb trakto­rosa, hat hónapos tavaszi tervét 400 normálhold- nyival túlteljesítette, s azon belül az előírtnál csaknem 500 normálholdnyival több talajmunkát végzett eddig. A harminckét éves traktoros október óta a sza- badkígyósi Szabad Föld Tsz-ben dolgozik, Vlagyi- mirec szovjet gyártmányú traktorával teljes egé­szében ő vetette és műveli a szövetkezet 214 hol­das négyzetes vetésű kukoricáját. Különösen a vetés kívánt nagy erőfeszítést, előre meg kellett jelölnie a süppedős helyeket, hogy a sártól ne duguljon el a vetőgép csöve. Mégis jól elvetette, nem maradt hiányos sor. Mint társai és a szö­vetkezet tagjai többen mondták, öröm ránézni erre az elevenszínű kukoricára, olyan szépen növekedik. Csillag Ferenc négyszer kapálta már meg gépével. A szövetkezet elérte azt, hogy tag­jainak csak egyszer kellett kiskapát kézbe ven­ni a négyzetes vetésű kukoricában, az esős idő ellenére sincs benne gaz. Csillag Ferenc minden percet kihasznál, már­ciustól a vetésektől kezdve, télen fagyban, hó­ban, tavasszal sárban, nyáron tűző napon helyt­áll. Pirkadástól naplementéig dolgozik a mező- gazdasági nagymunkák idényében. Gondosan karbantartja gépét, motorhiba miatt az idén még sohasem, csupán eső miatt fordult elő nála gép­állás. Eredményességét előmozdítja, hogy a tsz és a gépállomás brigádvezetőivel mindig előre megbeszéli a tennivalókat. Eső után a homokos részeken, ahol hamarabb lehet, folytatja mun­káját például a növényápolásban. A hét végén az egyik legfontosabbat, a szé- nabetakaritást végezte, mert körülbelül három­ezer mázsa kitűnő réti szénát kell idejében beka- zalozni a szövetkezet nagy állatállományának. Jól tudja, hogy milyen fontos ennek a betakarí­tása, ezért most is dupla munkaidőben, napon­ként tizenhat órát dolgozik. A következő napok­ban pedig az aratásban veszi ki hasonló módon részét. Szorgalmas munkájának meg is van a gyümölcse, nemrégiben házat vett kis család­jának a faluban. Március óta egyszer sem volt háromezer forinton alul a jövedelme, s úgy szá­molja, ebben a hónapban is három és fél ezer forint lesz a keresete. A legjobb traktorosok közt emlegetik Csatlós Istvánt, a kétegyházi gépállomás dolgozóját is. ö az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet­ben dolgozik Belorusz erőgépével. Hathónapos tavaszi tervét, az előírt 750 normálhold helyett 1368 normálholdnyira teljesítette, azaz 183 szá­zalékra eddig. A talajmunkákban pedig 235 szá­zaléknál tart: 500 'jrrmálhold helyett 1175 nor­málholdat végzett. Mint Schneider Ferenc, a gép­állomás üzemgazdásza megjegyezte, Csatlós Ist­ván 803 katasztrális holdon végzett sörművelést, s üzemanyag-kihasználása is figyelemre méltó, 17 mázsányi, 4760 forint értékű robbanó-üzemanya- got takarított meg hat hónap alatt. Ennyi üzem­anyag még további 270 normálholdnyi munka elvégzésére elegendő lenne. B. L.

Next

/
Thumbnails
Contents