Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-20 / 117. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. május 20., szombat Néhány tapasztalat pártszervezeteink növekedéséről fi párt élcsapat-jelleqének erősí­tése állandó feladat. Ha nem kí­sérjük nap mint nap figyelemmel ezt, s nem törekszünk következe­tesen a párttagság társadalmi és minőségi színvonalának állandó javítására, hibát vétünk, és ismét bekövetkezhet pártunknak egy olyan felhígulása, mint 1956 előtt, ami csorbítja, sőt lehetetlenné te­szi az akcióegységet. Ezért foglal­kozott különös gonddal a VII. pártkongresszus is ezzel a kérdés­sel. Országos és megyei tapasztala­tok azt mutatják, hogy a VII. pártkongresszus óta a párttagság összetételének alakulása kielégítő. Kedvezően fejlődnek pártszerve­zeteink mennyiségileg és minősé­gileg is. Pártunk helyes politiká­ja mind nagyobb szimpatizáns tö­megeket sorakoztat a pártszerve­zetek mögé. S ma már olyan köz­ségekben, termelőszövetkezetek­ben is van pártszervezet, ahol az elmúlt években még nem volt. 1957 óta hét és fél ezerrel növeke­dett megyénkben a párttagság létszáma.' Ezren és ezren vettek részt politikai oktatásban, jelent­keztek általános, közép- vagy fel­sőbb iskolákba a párttagok közül. Tehát ma a néhány év előttihez viszonyítva nemcsak számbelileg, hanem tudásban, műveltségben is gyarapodott a párttagság. E kedvezőnek mondható jelek ellenére van néhány körülmény, amely felhívja pártbizottságain­kat és alapszervezeteinket a párt- szervezetek tervszerűbb, körülte­kintőbb építésére. Nézzük meg például, hogyan alakult megyénk­ben a párttagság társadalmi ösz- szetétele? A párt mindenekelőtt a mun­kásosztály élcsapata, s ebből a szempontból a tagság származását illetően nincs is kívánnivaló. Me­gyénkben. a párttagságnak mint­egy 65,2 százaléka munkásszár­mazású (ide soroljuk a volt ag­rárproletárokat, mezőgazdasági munkásokat is). Ez az arány az 1957. évihez képest nem változott, sőt némileg javult. Javult a pa­rasztszármazású párttagok ará­nya is: 14,2 százalékról 15-re, ezen belül a szövetkezeti gazdák aránya 8,4-ről 11,3 százalékra nö­vekedett. Ez a gyors ütemű fejlő­dés a mezőgazdaság szocialista át­szervezését követő hetekben, hó­napokban következett be, amikor is az újonnan alakult termelőszö­vetkezetekben mintegy 280 szö­vetkezeti gazdát vettek fel a párt­ba tagjelöltség nélkül. Ma már mindössze csak két olyan terme­lőszövetkezetünk van, amelyikben még nem alakult pártszervezet, de ezekben is alakulóban van. Az új pártszervezetek rendkívül so­kat segítettek a tsz-vezetőségek- nek a közös munka megindulásá­ban. S hogy ma már valamennyi termelőszövetkezeti községünk ha­tárában dúsan ringanak a kalá­szosok, zöldellnek a kapások és szorgos növényápolás folyik a föl­deken — ez is egyrészt a meg­erősödött tsz-pártszervezetek ja­vuló politikai munkájának az eredménye. Nem alakult kedvezően a nők aránya pártszervezeteinkben. Me­gyénkben 23,09 százalékról 23,08 százalékra csökkent négy év alatt. Pedig ha csak azt vesszük figye­lembe, hogy megyénkben a lakos­ságnak több mint fele nő, ez is mutatja, hogy milyen kevés a nők aránya pártszervezeteinkben. Vál­tozatlan tehát a feladat, hogy ja- ] vítani kell a nők közötti politikai ! munkát, mindenekelőtt a termelő- szövetkezetekben, de textilüzeme­inkben is. Tapasztalat, hogy e két területen nem fordítanak erre elég gondot a pártszervezetek. Ezt a tényt az is tükrözi, hogy a nők társadalmi helyzetükkel ellentét­ben nem kapnak megfelelő helyet a vezetésben. Fokozottabban se­gíteni kell őket, hogy ez a helyzet megszűnjön. A termelőszövetke­zeti mozgalmat sem lehet megszi­lárdítani a nők nélkül, mint ahogy manapság el sem képzelhető a textilüzemek munkája női dol­gozók nélkül. Mind ebből követ­kezik. hogy pártszervezeteinknek kellő figyelmet kell fordítaniuk mind a női párttagok nevelésére, mind pedig arra. hogy arányuk­nak megfelelően kerüljenek nők is vezető pozícióba. Fogyatékosságok vannak párt- szervezeteinkben az értelmiségiek­kel való foglalkozásban is. Az ér­telmiségi párttagok aránya me­gyénkben rosszabb az országos át­lagnál. Különösen a műszaki ér­telmiség között hiányos pártszer­vezeteink munkája, falun pedig a pedagógusok, mezőgazdasági szak­emberek. s az orvosok körében. A tag- és tagj elöl tf el vételi munka sok helyen csak alkalomszerű, nem következetes, és nem mindig ve­szi figyelembe azokat az irány­elveket, amelyeket ezzel kap­csolatban a pártkongresszus leszö­gezett. Ezt az a tény is bizonyít­ja, hogy megyénk mintegy 110 Jf1 alapszervezetében tavaly nem vet­tek fel sem tagot, sem tagjelöltet. Némely helyen pedig, ahol fel­vesznek, nem gondoskodnak meg­felelően a tagjelöltek politikai képzettségének fokozásáról, nem vonják be őket a pártmunká­ba. egyszóval nem foglalkoznak velük tervszerűen. Ennek a követ­kezménye aztán az, hogy sok he­lyen „elfelejtődnek” a tagjelöl- k s már egy meghonosodott mon- ás szerint „szakállasak” lesznek. Jelenleg is 405 ilyen „szakállas” tagjelöltünk van, akiket hat hó­napnál jóval előbb vettek fel a pártba. A rendkívüli felvételek­nél is az a tapasztalat, hogy nem foglalkoznak kellőképpen a tag­jelöltség nélkül felvett párttagok­kal. Kívánatos ezt is pótolni. S most már — úgy gondoljuk — megerősödtek annyira a tsz-párt- szervezeteink. hogy ne rendkívüli felvételekkel erősítsék tovább a soraikat. fl fogyatékosságok ellenére azon­ban egészségesen fejlődnek párt- szervezeteink s egyre erősödik tö­megkapcsolatuk. Ha a helyenként és általában megmutatkozó nega­tívumokat is megszüntetik, to­vább erősödik a párt akció­egysége s ennek egész népünk lát­ja hasznát. Varga Dezső Segítséget Angola népénekl Moszkva (TASZSZ) Az Afroázsiai Szolidaritási Ta­nács szovjet bizottságának elnök­sége a szovjet nép nevében el­ítélte a portugál gyarmatosítók angolai kegyetlenkedéseit és kö­vetelte az ország függetlenségé­nek haladéktalan megadásét. A bizottság csütörtökön elfoga­dott határozatában felhívta mind­azon országok kormányait, ame* lyek' tagjai az ENSZ-nek és ame­lyek diplomáciai, kereskedelmi vagy más kapcsolatban állanak a portugál kormánnyal, haladékta­lanul kezdjenek gazdasági és dip­lomáciai bojkottot Portugália el­len, amely megsértette az ENSZ alapokmányának elsőrendű köve­telményeit. (MTI) KÖZLEMÉNY Sukarno elnöknek az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatásáról Kairó (TASZSZ) Kairóban Sukarno indonéz el­nök látogatásáról és Nasszer el­nökkel folytatott tárgyalásairól közös közleményt adtak ka. A két államfő megvitatta általá­ban a nemzetközi helyzetet, az Egyesült Arab Köztársaság és In­donézia kapcsolatait, valamint a semleges országok legmagasabb szintű értekezletének összehívásá­val kapcsolatos kérdéseket. A tár­gyalások során foglalkoztak to­vábbá a világ különböző részeiben folyó nemzeti felszabadító moz­galmakkal, az afrikai és ázsiai függetlenségi problémákkal, vala­mint azzal, hogy sokoldalú segít­séget kell nyújtani e' függetlenség kivívásához. A két elnök ismét megerősítette a főbb nemzetközi kérdésekben tett előző nyilatkozatait. (MTI) Terrorhullám a Dél-Afrikai Unióban Párizs (TASZSZ) Verwoerd fajüldöző kormánya tevékenyen készülődik május 31-ének „megünneplésére”, ami­kor a dél-afrikai szövetséget köz­társasággá kiáltják ki. A hadsere­get és a rendőrséget harci ké­szültségbe helyezték. A pai'la- mentben még folyik az új fajül­döző törvény vitája, Verwoerd rendőrsége azonban már megkezd, te a tömeges letartóztatásokat. Mit ért el Kennedy Kanadában? Washington (MTI) Kennedy elnök csütörtökön visszaérkezett kétnapos kanadai látogatásáról. A kiadott közös közlemény ellenére nem lehet vi­lágosan látni, hogyan reagált a kanadai kormány Kennedy köve­teléseire és hogy' miket vetett fel Diefenbaker miniszterelnök azok közül a kényes kérdések közül, amelyek egy idő óta zavarólag hatnak a két szomszédos ország viszonyára. Világosan meg lehet állapítani a következőket: 1. Kennedy erőteljesen felszólí­totta Kanadát, vegyen részt a Ku­ba elleni amerikai kollektív ak­cióban. Nemrégiben még Kanada ajánlotta fel, hogy belép az Ame­rikai Államok Szervezetébe, egy­ben javasolta, hogy közvetítene az Egyesült Államok és Kuba kö­zött. Akkor az Egy'esült Államok elutasította ezt a javaslatot. Most Kennedy javasolta Kanadának, hogy lépjen be az Amerikai Álla­) mok Szervezetébe és ott támogas­sa az Egyesült Államok Kuba-el- lenes politikáját. A kiadott kö­zös közleményben azonban nem említik Kubát, csupán annyit, hogy a két államférfi egyetért ab­ban. hogy a „nyugati féltekén fekvő bármely államnak a kom­munistákkal kötött szövetsége ve­szélyeztetné Latin-Amerika békés és demokratikus fejlődését”. Ez az általánosságban tartott mondat arra mutat, hogy Kennedy első követelése láthatólag nem járt ko­moly sikerrel. 2. A kanadai szónoki emelvény­ről az Egyesült Államok elnöke nemcsak Kanadához, hanem min­den NATO-ország vezetőjéhez, el­sősorban De Gaulle francia elnök­höz szólt. Világosan kifejtette, hogy véleménye szerint Kanadá­nak és a többi NATO-államnak sokkal többet kellene tennie kato­nai. politikai, diplomáciai és gaz­dasági téren a NATO megerősíté­sére. Többek között valósággal követelő hangon vetette fel, hogy a NATO-országokqak most már meg kell erősíteniük hagyomá­nyos fegyerzettel ellátott hadse­regeiket, modernizálniok a NATO stratégiát és taktikát, s egyesíte­ni a NATO-haderőket. Mint ismeretes, De Gaulle el­nök ellenzi ezt az elgondolást, és nem tartják véletlennek, hogy Kennedy elnök párizsi látogatása előtt néhány héttel hangoztatta ezt a pontot ilyen erőteljesen. Kanada válasza megint homá­lyos. A kiadott közös közlemény szerint a két fél egyetértett abban* hogy meg kell erősíteni a nyugati szövetséget és annak egységét, nincs azonban semmiféle konkrét utalás arra, hogy Kanada milyen mértékben venne részt a Kenne­dy által felvázolt elgondolások­ban. Egyáltalán nem derül ki sem a közös közleményből, sem a többi értesülésből, hogy mit tárgyalt a két államférfi a kínai kérdésről. (23) Egyszer, egy napfényes délelőtt, a nagyúr Jábált, az öreg pásztort küldötte értünk: Elohim angyalai tisztelnék meg újra őt és egész házanépét látogatásukkal. Dox Ten, Oren Xin, Doxir Teni és én indultunk útnak Jábállal, a Jordán i folyam partjának ligetei­ben Ábrahám sátora felé... Akkor már jól értettük minden szavukat, és kérdeztük Jábált: — Jábál, testvérünk, boldog vagy-e? Az öreg pásztor ránknézett és úgy válaszolt. — Elohim angyalai hozzánk jöt­tek, és Jábál boldog. Évezredek gondolat-fejlődése vá­lasztott el minket Jábáltól, s nem tudtunk beszélni vele. Szótlanul haladtunk az úton Ábrahám sá­tora felé. A vénember most is sátorának nyílásában ült, és meglátva min­ket felállt, meghajtotta magát a föld felé és szólt: — Elohim angyalai, ha kedves tenéktek a ti szolgátok, ne kerül­jétek el sátorát! Kérlek titeket, nyugodjatok le itt e lombos fa alatt és pihenjetek. Ábrahám újból meghajolt, és gyülekezett az ő rabszolga-népe sátora köré. — Erősítsétek meg magatokat az én kenyeremmel, amit szolgátok örömmel ad néktek. A parancsnok szólt: — Tedd úgy, ahogy mondod. El­fogadjuk. Akkor jött elénk Sárai. Ábra­hám felesége, kihez szólt a vén­ember: — Siess, végy három mérték fi­nom zsemlyelisztet, gyúrd meg és süss pogácsát a hamu alatt! Hozass elő a szolgákkal egy fiatal, kövér borjút és süttesd meg annak hú­sát, hogy megehessük azt. És hoztak elénk pogácsát, sült húst, vajat és bőrtömlőben tejet és ettünk azokból valamennyien. Dox Ten szólt Ábrahámhoz: —• Hol van a te feleséged, Sárai? Ábrahám vén, ráncos arcán fur­csa fintor futott át. Oren Xin ész­revétlenül a sugárfegyveréhez csúsztatta a kezét. A nagyúr megszólalt: — A sátorban, Uram, asszonyi állatnak ott vagyon a helye. — És hol a te gyermeked. Áb­rahám? — kérdezte Dox Ten. A vénember arcán most a gyű­lölet és a keserűség lángjai re­megtek. — Nincs énnékem igazi gyerme­kem, Uram! Sárai, az én felesé­gem, nem ismeri az anyák örö­mét. Megvénhedt és beteg az ő teste. — Az Úr angyala segít rajtad, Abrahám! Doxir Teni megértette a pa­rancsnok szavait. A sátorba ment, és megkereste Sárait. A tixoni tu­domány számára Sárai betegsége gyermekded betegség volt. Az or­vosnő néhány perc múlva vissza­tért és így szólt Ábrahámhoz: — A te feleséged, Sárai már meggyógyult. Megajándékoz téged egy fiúgyermekkel, és örömöd le­led majd benne! Abrahám leborult Doxir Teni lábai elé. — Elohim! Dicsőség a Te ne­vednek!... És mi is utánamondtuk ezt a ba­darságot. ... Egy kedves arcú, szép szemű rabszolgalány hozta az ételeket asztalunkhoz. Oren Xin felismerte benne azt a roskadozó, fiatal leányt, akit rakétánkhoz űzött a nagyúr parancsa, hogy ajándékot hozzon Elohim angyalainak. Szép leány volt. Oren Xin egyre többször felejtette rajta a szemét, és nem úgy nézte hajladozó, for­más nádszál-alakját, mintha Elo­him angyala volna. Amikor újra jött és gránátal­mát és piroshasú narancsot ho­zott, megfogta a leány kezét, és megkérdezte tőle: — Mi a neved? A szép szemű leány a földre om­lott. Madárka-szívébe reszkető fé­lelem költözött, és alig susogta: — Cilia ... Abrahám kivénhedt szemében barbár tűz lobbant. Ha Oren Xin megérti a vénem­ber arcának hirtelen változását, az első pillanatban megölte volna. De nem értette, és csak Cillát néz­te, nézte, nézte... Akkor még nem tudta, miért? Mi sem. Csak jóval később, ami­kor már nem tehettünk mást, csak annyit, hogy meghajoltunk egy bolygókon, világokon átívelő sze­relem tragikus' pusztulása felett, mely úgy hullott a semmiségbe, olyan fenséges-szomorúan, aho­gyan a pompázó virágok hullatják le szirmaikat az első őszvégi fa­gyos éjszakán... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents