Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-12 / 110. szám

2 HÉPŰJSÁG 1961. má jus 12., péntek Magyar—csehszlovák barátsági est Tótkomlóson A Hazafias Népfront Békés me­gyei bizottsága tizenegy községben magyar—csehszlovák, illetve ma­gyar—német barátsági estet, va­lamint a második világháború be­fejezéséről emlékező-e stet rendez májusban. A napokban Mezőme- gyeren magyar—csehszlovák, Csa- bacsűdön magyar—német, hétfőn pedig Tótkomlóson magyar—cseh­szlovák barátsági estet tartottak. A tótkomlósi községi művelődési otthonban hétfőn rendezett esten a békéscsabai szlovák tannyelvű gimnázium tanárai tartottak elő­adást, majd filmet vetítettek. Az esten a tótkomlósi magyar és a szlovák tannyelvű általános isko­la énekkara, tánccsoportja és sza­vaiéi magyar és szlovák műsor­számokkal szerepeltek. A következőkben Szeghalmon a második világháború végének év­fordulójáról emlékeznek meg, s többek között Kondoroson, Déva- ványán. Vésztőn, Szarvason, Bu- csán, Okányban és Zsadányban rendeznek barátsági esteket. Sok újdonságot mutatnak be a Budapesti Ipari Vásáron A kohó- és gépipar vállalatai as idén is rendkívül gazdag ki­állítási anyaggal, újdonsággal képviselik magukat a május 19- én nyíló Budapesti Ipari Vásá­ron. Többszörös milliomos az endrődi „kis cipőgyár Országos híre van már az end­rődi Cipész Ktsz-nek, amely a 14 évvel ezelőtti ócska „suszteráj- ból” 225 dolgozót — köztük 34 ta­nulót — foglalkoztató, korszerű „kis cipőgyár” lett. A virágzó üzemre sokkal találóbb lenne a nagy ipari szövetkezet elnevezés. Nemrégiben fénycső-világításos műhelycsarnokot építettek, amely. dol­ben szalagszerű gépesítéssel goznak. Az idén négyszázezer forint ér­tékű új géppel gyarapodik a több­szörös milliomos szövetkezet, amely a tavalyi 17 millió forint ér- tékűhöz képest csaknem huszon- kétmillió forintot érő, százötven- ezer pár női cipőt gyárt ebben az évben. BEMUTATKOZÁS — Jobban szerettem volna, ha megyei embert kapunk — fordult a' tsz elnöke a járási pártbizottság vezetője felé, miköz­ben lassan lépkedtek egymás mel­lett a földúton. — Miért lett volna jobb a me­gyei...? — Hát a megyeiek mégiscsak konyítanak a mezőgazdasághoz. Akárhogy nézem, a Csepeli Vas­műben csak nem búzát, kukoricát termelnek. Az elvtárs pedig onnan jött... — halkította le a hangját az elnök, mert már utolérték az előt­tük lépkedő fővárosi embert, amint az megállt a répaföld szé­lén és kutatva nézegette a zsenge leveleket. — No, azt nézegetheti — véle­kedett magában az elnök, és befe­lé mosolygott arra a gondolatra, hogy majd most megkérdi tőle az elvtárs, hogy ugyan mit vetettek ebbe a földbe...? — Nagyon gyenge ez a répa el­nök elvtárs — szólt megfontolt hangon a városi és hátrafordulva, nyugodt barna szemével kérdően nézett a tsz vezetőjére. — Ah! Ja...igen. Hát gyenge... — hebegte meglepetten az elnök, és hirtelen nagyon elkomolyodott. — Miért nem porozzák be...? — így az elvtárs. — Gondoltunk rá... — vágta vissza az elnök úgy, hogy a hang­geket — mosolygott biztatóan a városi. — iVa, még csak ez kel­lett — esett kétségbe az elnök, és úgy érezte, ha agyonütnék, akkor sem tudna visszamosolyogni azok­ra a barátságos tekintetű barna szemekre, melyek most egy kicsit vádlóan tekintettek rá. — Alig ér­kezett meg egy-két órája, s máris kifogásol, tanácsol, vitatkozik, és az ég a megmondhatója, hogy még mit csinál majd később, a hóna­pok alatt, amíg itt lesz. Biztos, könyvből tanulta az egész gazdál­kodást. Ha kaszát kellene fogni, meg csak nézné, hogy eszik-e vagy isszák — morfondírozott az elnök, miközben lelassította a lépteit, hogy lemaradjon. Lássa amaz, hogy nem esik hasra előt­te... A pesti elérte a lucernás szélét és szóba elegyedett az ott kaszáló emberekkel. — Na most rajtakapom — sza­porította meg a lépteit az elnök, s szinte zajtalanul került mögéje. — Elvtárs! Tudnak-e kaszálnia vasműben? — kérdezte nagy kí­váncsisággal, miközben alig észre­vehető ravaszkás hunyorítást eresztett meg a köréjük gyűlt gaz­dák felé. Azok cinkosan vissza­mosolyogtak. Előre élvezték, ho­gyan szabadkozik majd zavartan a nyakkendős, csupakultúra em­ber, aki nem kisebbre vállalkozott, mint hogy nekik akar segíteni a nagyüzemi gazdálkodásban. — Van egy fenőkövük? — né­zett körül az üzemi. — Ehun-e — adták a kezébe. A kasxn pengéje egy villámgyors mozdulattal a városi ujjai közó perdült, s a következő pillanatban: sitty-sutty, már su­hant is a kő jobbra-balra, ördön­gős fürgeséggel. — Érti a módját — szaladt az egyik gazda nyelvére az elisme­rés. Az elnök zavartan megvakarta a fületövét és jobban szemügyre vette a budapestit. Nem néz ki parasztnak, az biztos — állapítot­ta meg és szörnyen becsapottnak érezte magát, mert már régen fo­gott így mellé embernél. — Apám gazdasági cseléd volt. Gyerekkoromban én is uradal­makban dolgoztam... — szólalt meg csendesen a városi és még hozzátette: Azt hiszem, majd meg­értjük egymást. — Persze, hogy megértjük — jött meg barátságos szava az el­nöknek, s már messze eltávolo­dott a kis csoport a lucernástól, amikor az egyik kaszáló gazda megállt egy pillanatra a munká­val, és a távozók után bökve, át­kiáltott a szomszédjának: — Mond­tam én, Mihály bácsi, hogy csak úgy akárkiket nem küldenek Ide, hozzánk... Boda Zoltán Az erősáramú berendezéseket gyártó iparág a gyártmányok széles skálájával ismerteti meg a látogatókat. A Kábel- és Mű­anyaggyár szigetelő-anyagokkal, műanyagárukkal. normál- és hosszanjátszó hanglemezekkel, műanyag csapágyakkal, jármű­alkatrészekkel, háztartási és já­tékárukkal vesz részt az ipari se­regszemlén. Az iparág gyártmá­nyai között méltó helyet foglal el majd a Bajai Villamosipari Gyár háztartási porszívógépe. a 80 literes házi vízellátó beren­dezése és a különböző hegesz­tőgépek. Az Elekthermax be­mutatja a különböző elektromos háztartási cikkeket, köztük a villamos tűzhelyeket, automa­tikus szabályozású villamos va­salókat, padlókefélőgépet és a hőtároló kályhát. A Klement Gottwald Villamossági Gyár szabad-téren állítja ki az 50 ki­lovolt amperes, 220 kilovoltos transzformátort. A Villamos Ál­lomásszerelő Vállalat pedig kü­lönböző kapcsolóberendezése­ket, üzemi elektromos berende­zéseket visz a kiállításra. Az általános gépipari üzeme­ink elsősorban élelmiszeripari, vegyipari és erőművi berende­zéseket mutatnak be. Az Április 4 Gépgyár többek között be­mutatja az idén első ízben ex­portra kerülő hűtökompresz- szort. A Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár újdonsága a folya­matos vágókeverő gép lesz, a Hűtőgyár pedig a különböző fagylaltpultokon és hűtővitrine­ken kívül a háromszintes önki- szolgáló kis hűtővitrint állítja ki. A Kéményfémipari Vállalat különböző porkohaszati termé­keivel ismerteti meg a közönsé­get. A Kisalföldi Gépgyár az automata üvegzáró gépet mu­tatja be a látogatóknak. A So- phiana Gépgyár isimért gyárt­mányain kívül kiállítja újdon­ságait: az univerzális húsipari agregátot és a folyamatos hús­töltő berendezést. A Szellőző Művek gyártmányai közül az erőművi hűtőtorony makettjét, valamint a perselyelválasztó és füstgázszívó berendezés makett­jét bizonyára sokan megnézik majd a kiállításon. Ma mutálják be 5ékéscsabán Ivános Illés színdarabját Ma, pénteken este 7 órai kez­dettel a gyulai román tannyelvű gimnázium színjátszó csoportja a békéscsabai Balassi Bálint megyei művelődési házban bemutatja Ivá­nos Illés Hívnak a messzeségek c. háromfelvonásos színművét. A mai falusi életet ábrázoló hangu­latos. zenés, dalos színdarab ősbe­mutatóját nemrégiben tartották Gyulán, s most élénk érdeklődés előzi meg a békéscsabai bemuta­tót is. Emberbaráti célból 17 liter vér Mint már hírt adtunk róla, má­jus 8-án a Békés megyei Vérkon­zerváló Állomás a Vöröskereszt szervezésében térítés nélküli vér­adás! napot tartott Füzesgyarma­ton. A Vérkonzerváló Állomás dolgozói ezzel kapcsolatban el­mondották még, hogy 16,8 liter vért vettek le a 66 véradótól. Kü­lönösen nagyszámú véradó vett részt a Köszigeti Állami Gazda­ságból. A jó eredményhez hozzá­járult, hogy a község vezető em­berei véradókként jelentek meg, mint Budai István rendőrszáza­dos, valamint felesége, Lakatos István, a községi tanács vezetője, dr. Budai János körzeti orvos. A véradás befejezése után a Vörös- kereszt füzesgyarmati szervezete a kultúrotthonban vendégül látta a véradókat, mely alkalommal dr. Farkas Attila, a Vérkonzerváló Állomás vezető főorvosának he­lyettese köszönetét mondott a község dolgozóinak, a Vöröske­reszt aktíváinak, hogy önzetlen­ségükkel támogatták a gyógyító­munkát, megértve a térítés nélkü­li véradás emberi célját. súlyában benne volt az is: nem estünk a fejünk lágyára. — Nem gondolni kell, hanem megcsinálni... — nyomta meg a szót a másik, mert látta a növé­nyeken, hogy máris késett a poro­zás. — Mivel poroztunk volna? — óvatoskodott vissza az elnök. — DDT-vel. Harminc százalé­kossal... — Uh! — nyelte le az újabb meglepetést az elnök, de még nem adta fel a frontot. — Honnan ve­gyünk? — kérdezte tanácstalan- kodva. — Ezt igazán maguknak kelle­ne tudniuk, elnök elvtárs, elvégre jobban ismerik az itteni lehetősé­1100 aratógép érkezett Csehszlovákiából A kedvező időjárás miatt az idén az aratás előreláthatóan két héttel korábban kezdődik a szo­kottnál. A nagy munkához szük­séges gépeket a tervezettnél ko­rábban szállítják a külföldi cégek. Csehszlovákiából máris megérke­zett ezerszáz ZWZ 244-es típusú aratógép, amelyek többségét a termelőszövetkezetek kapják meg. (MTI) (16.) Fényhullám-vevővel még nem érhettük el a D-bolygót, pontosab­ban: a íényhullám-vevő 100 millió kodenen felül pontosan úgy visel­kedett, mint az ultrateleszkóp, csaik a célbavett égitest fénypont­ját vetítette a képernyőre. Megtaláltuk a D-bolygót! Horx Lend a rádiólokátor segítségével bemérte az Endroxlán és a D-boly. gó távolságát. — Ezerhá romszázötven millió kodén. A fényrakéta automatikus ve­zérlőberendezését átállítottak a D-bolygó már látható fénypontjá­ra. Az automata azonnal kiszámí­totta a szükséges pályamódosítást, és önműködően bekapcsolta az egyik segédrakétát. A segédraké­ta három másodpercig működött csupán, de ez a parányi oldal- energia elég volt ahhoz, hogy a rakéta csúcsa most már a D-boly­gó középpontját vegye célba. Az automatikus vezérlő állandóan követte a bolygó mozgását, és a szükséges pillanatokban a segéd- rakéták működésbe léptek, egyre sűrűbben, ahogy az Endroxlán 245 közeledett a bolygó felé. Még ezerháromszázötven millió kodén .. . Gyorsan repült az idő. Minden óránkat lekötötte az is­meretlen bolygórendszer megfi­gyelése, jegyzeteink ijesztő mér­tékben szaporodtak... Utunk két és fél esztendeje tar­tott már, amikor Xind Lind kel­lemesen csengő hangja újabb fel­fedezés lázával szólalt meg a fe­délzeti hangszórókban. — Dox, kérlek, azonnal jöjj fed hozzám! Percek múlva mi is tudtuk a szenzációt: Xind Lind a D-bolygó mellett apró kísérőt fedezett fel! Ez a felfedezés megváltoztatta Dox Ten tervét is.. . Hogyan ... ? Az események mindent elme­sélnek. Kettészeltük a Tellus—4 bolygó- rendszerének legnagyobb részét. A D-bolygó hatalmasra növeke­dett teleszkópjainkban és a loká­tor ernyőjén is fényesen csillo­gott. Xind Lind és Oren Xin már hosszú órák óta együtt dolgoztak, az ultrateleszkópok és a fényhul­lám-vevő adatait összesítették, ugyanakkor a további megfigye­lésekre is tetemes időt szakítottak. Az új világ bolygórendszere sorra elárulta titkait. Xind Lind felfe­dezte az E-bolygót, majd nem sok. kai később a Tellus—4-től mind­össze 58 millió kodenre keringő kicsiny F-bolygót is. Elhaladtunk a vöröses-sárga színt árasztó C- bolygó mellett, megtaláltuk két egészen elenyésző nagyságú kísé­rőjét, és fényhullám-vevőnkkel bepásztáztuk a bolygó felületét. Különös világ tűnt fel előttünk a vevő képernyőjén. Szétszórt ro­mokat láttunk, kopár hegycsúcso­kat, kietlen mezőket... Az épület­romoknak tetsző furcsa, szögletes testeket először nem tudtuk mire vélni. Később a bolygó több pont­ján feltűntek hasonló romhalma­zok, érdekes, gigászi erővel kiásott csatornarendszerek közelében, de az élő kultúra mozgását sehol nem vettük eszre. A parancsnok elgondolkozva né­zett maga elé. Horx Lend ugyan­úgy. A fényhullám-vevő képernyőjén újabb romok látszottak. — Kétségtelen — mondta Dox Ten —, ezen a bolygón évmillión, dók-, vagy csak évmilliókkal ez­előtt magasrendű lények éltek, dolgoztak... —... és harcoltak egymással, Dox. Horx Lend megjegyzése felkar varta gondolatainkat. — Igen, harcoltak, és bizonyára önmagukat pusztítottak ed. Az atomi'ombolás mérhetetlen ener­giákat felszabadító folyamatát pusztításra használták fel.. Egy tragikus robbanás iszonyatos lánc­reakciót indíthatott meg és pilla­natok alatt felbomlott, köddé vált minden élőlény ... Jeges borzongás futott végig a hátunkon, tekintetünket elfordí-

Next

/
Thumbnails
Contents