Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-12 / 110. szám

2

HÉPŰJSÁG

1961. má jus 12., péntek

Magyar—csehszlovák barátsági est Tótkomlóson

A Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága tizenegy községben magyar—csehszlovák, illetve magyar—német barátsági estet, valamint a második világháború befejezéséről emlékező-e stet rendez májusban. A napokban Mezőme- gyeren magyar—csehszlovák, Csa- bacsűdön magyar—német, hétfőn pedig Tótkomlóson magyar—csehszlovák barátsági estet tartottak. A tótkomlósi községi művelődési otthonban hétfőn rendezett esten a békéscsabai szlovák tannyelvű gimnázium tanárai tartottak előadást, majd filmet vetítettek. Az esten a tótkomlósi magyar és a szlovák tannyelvű általános iskola énekkara, tánccsoportja és szavaiéi magyar és szlovák műsorszámokkal szerepeltek.

A következőkben Szeghalmon a második világháború végének évfordulójáról emlékeznek meg, s többek között Kondoroson, Déva- ványán. Vésztőn, Szarvason, Bu- csán, Okányban és Zsadányban rendeznek barátsági esteket.

Sok újdonságot mutatnak be a Budapesti Ipari Vásáron

A kohó- és gépipar vállalatai as idén is rendkívül gazdag kiállítási anyaggal, újdonsággal képviselik magukat a május 19- én nyíló Budapesti Ipari Vásáron.

Többszörös milliomos az endrődi „kis cipőgyár

Országos híre van már az endrődi Cipész Ktsz-nek, amely a 14 évvel ezelőtti ócska „suszteráj- ból” 225 dolgozót — köztük 34 tanulót — foglalkoztató, korszerű „kis cipőgyár” lett. A virágzó üzemre sokkal találóbb lenne a nagy ipari szövetkezet elnevezés.

Nemrégiben fénycső-világításos műhelycsarnokot építettek, amely.

dolben szalagszerű gépesítéssel goznak.

Az idén négyszázezer forint értékű új géppel gyarapodik a többszörös milliomos szövetkezet, amely a tavalyi 17 millió forint ér- tékűhöz képest csaknem huszon- kétmillió forintot érő, százötven- ezer pár női cipőt gyárt ebben az évben.

BEMUTATKOZÁS

— Jobban szerettem

volna, ha megyei embert kapunk

— fordult a' tsz elnöke a járási pártbizottság vezetője felé, miközben lassan lépkedtek egymás mellett a földúton.

— Miért lett volna jobb a megyei...?

— Hát a megyeiek mégiscsak konyítanak a mezőgazdasághoz. Akárhogy nézem, a Csepeli Vasműben csak nem búzát, kukoricát termelnek. Az elvtárs pedig onnan jött... — halkította le a hangját az elnök, mert már utolérték az előttük lépkedő fővárosi embert, amint az megállt a répaföld szélén és kutatva nézegette a zsenge leveleket.

— No, azt nézegetheti — vélekedett magában az elnök, és befelé mosolygott arra a gondolatra, hogy majd most megkérdi tőle az elvtárs, hogy ugyan mit vetettek ebbe a földbe...?

— Nagyon gyenge ez a répa elnök elvtárs — szólt megfontolt hangon a városi és hátrafordulva, nyugodt barna szemével kérdően nézett a tsz vezetőjére.

— Ah! Ja...igen. Hát gyenge...

— hebegte meglepetten az elnök, és hirtelen nagyon elkomolyodott.

— Miért nem porozzák be...? — így az elvtárs.

— Gondoltunk rá... — vágta vissza az elnök úgy, hogy a hanggeket — mosolygott biztatóan a

városi.

— iVa, még csak ez kellett — esett kétségbe az elnök, és úgy érezte, ha agyonütnék, akkor sem tudna visszamosolyogni azokra a barátságos tekintetű barna szemekre, melyek most egy kicsit vádlóan tekintettek rá. — Alig érkezett meg egy-két órája, s máris kifogásol, tanácsol, vitatkozik, és az ég a megmondhatója, hogy még mit csinál majd később, a hónapok alatt, amíg itt lesz. Biztos, könyvből tanulta az egész gazdálkodást. Ha kaszát kellene fogni, meg csak nézné, hogy eszik-e vagy isszák — morfondírozott az elnök, miközben lelassította a lépteit, hogy lemaradjon. Lássa amaz, hogy nem esik hasra előtte...

A pesti elérte a lucernás szélét és szóba elegyedett az ott kaszáló emberekkel.

— Na most rajtakapom — szaporította meg a lépteit az elnök, s szinte zajtalanul került mögéje.

— Elvtárs! Tudnak-e kaszálnia vasműben? — kérdezte nagy kíváncsisággal, miközben alig észrevehető ravaszkás hunyorítást eresztett meg a köréjük gyűlt gazdák felé. Azok cinkosan visszamosolyogtak. Előre élvezték, hogyan szabadkozik majd zavartan a nyakkendős, csupakultúra ember, aki nem kisebbre vállalkozott,

mint hogy nekik akar segíteni a nagyüzemi gazdálkodásban.

— Van egy fenőkövük? — nézett körül az üzemi.

— Ehun-e — adták a kezébe.

A kasxn pengéje egy

villámgyors mozdulattal a városi ujjai közó perdült, s a következő pillanatban: sitty-sutty, már suhant is a kő jobbra-balra, ördöngős fürgeséggel.

— Érti a módját — szaladt az egyik gazda nyelvére az elismerés.

Az elnök zavartan megvakarta a fületövét és jobban szemügyre vette a budapestit. Nem néz ki parasztnak, az biztos — állapította meg és szörnyen becsapottnak érezte magát, mert már régen fogott így mellé embernél.

— Apám gazdasági cseléd volt. Gyerekkoromban én is uradalmakban dolgoztam... — szólalt meg csendesen a városi és még hozzátette: Azt hiszem, majd megértjük egymást.

— Persze, hogy megértjük —

jött meg barátságos szava az elnöknek, s már messze eltávolodott a kis csoport a lucernástól, amikor az egyik kaszáló gazda megállt egy pillanatra a munkával, és a távozók után bökve, átkiáltott a szomszédjának: — Mondtam én, Mihály bácsi, hogy csak úgy akárkiket nem küldenek Ide, hozzánk... Boda Zoltán

Az erősáramú berendezéseket gyártó iparág a gyártmányok széles skálájával ismerteti meg a látogatókat. A Kábel- és Műanyaggyár szigetelő-anyagokkal, műanyagárukkal. normál- és hosszanjátszó hanglemezekkel, műanyag csapágyakkal, járműalkatrészekkel, háztartási és játékárukkal vesz részt az ipari seregszemlén. Az iparág gyártmányai között méltó helyet foglal el majd a Bajai Villamosipari Gyár háztartási porszívógépe. a 80 literes házi vízellátó berendezése és a különböző hegesztőgépek. Az Elekthermax bemutatja a különböző elektromos háztartási cikkeket, köztük a villamos tűzhelyeket, automatikus szabályozású villamos vasalókat, padlókefélőgépet és a hőtároló kályhát. A Klement Gottwald Villamossági Gyár szabad-téren állítja ki az 50 kilovolt amperes, 220 kilovoltos transzformátort. A Villamos Állomásszerelő Vállalat pedig különböző kapcsolóberendezéseket, üzemi elektromos berendezéseket visz a kiállításra.

Az általános gépipari üzemeink elsősorban élelmiszeripari, vegyipari és erőművi berendezéseket mutatnak be. Az Április 4 Gépgyár többek között bemutatja az idén első ízben exportra kerülő hűtökompresz- szort. A Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár újdonsága a folyamatos vágókeverő gép lesz, a Hűtőgyár pedig a különböző fagylaltpultokon és hűtővitrineken kívül a háromszintes önki- szolgáló kis hűtővitrint állítja ki. A Kéményfémipari Vállalat különböző porkohaszati termékeivel ismerteti meg a közönséget. A Kisalföldi Gépgyár az automata üvegzáró gépet mutatja be a látogatóknak. A So- phiana Gépgyár isimért gyártmányain kívül kiállítja újdonságait: az univerzális húsipari agregátot és a folyamatos hústöltő berendezést. A Szellőző Művek gyártmányai közül az erőművi hűtőtorony makettjét, valamint a perselyelválasztó és füstgázszívó berendezés makettjét bizonyára sokan megnézik majd a kiállításon.

Ma mutálják be 5ékéscsabán Ivános Illés színdarabját

Ma, pénteken este 7 órai kezdettel a gyulai román tannyelvű gimnázium színjátszó csoportja a békéscsabai Balassi Bálint megyei művelődési házban bemutatja Ivános Illés Hívnak a messzeségek c. háromfelvonásos színművét. A

mai falusi életet ábrázoló hangulatos. zenés, dalos színdarab ősbemutatóját nemrégiben tartották Gyulán, s most élénk érdeklődés előzi meg a békéscsabai bemutatót is.

Emberbaráti célból 17 liter vér

Mint már hírt adtunk róla, május 8-án a Békés megyei Vérkonzerváló Állomás a Vöröskereszt szervezésében térítés nélküli véradás! napot tartott Füzesgyarmaton. A Vérkonzerváló Állomás dolgozói ezzel kapcsolatban elmondották még, hogy 16,8 liter vért vettek le a 66 véradótól. Különösen nagyszámú véradó vett részt a Köszigeti Állami Gazdaságból. A jó eredményhez hozzájárult, hogy a község vezető emberei véradókként jelentek meg, mint Budai István rendőrszázados, valamint felesége, Lakatos István, a községi tanács vezetője, dr. Budai János körzeti orvos. A véradás befejezése után a Vörös- kereszt füzesgyarmati szervezete a kultúrotthonban vendégül látta a véradókat, mely alkalommal dr. Farkas Attila, a Vérkonzerváló Állomás vezető főorvosának helyettese köszönetét mondott a község dolgozóinak, a Vöröskereszt aktíváinak, hogy önzetlenségükkel támogatták a gyógyítómunkát, megértve a térítés nélküli véradás emberi célját.

súlyában benne volt az is: nem estünk a fejünk lágyára.

— Nem gondolni kell, hanem megcsinálni... — nyomta meg a szót a másik, mert látta a növényeken, hogy máris késett a porozás.

— Mivel poroztunk volna? — óvatoskodott vissza az elnök.

— DDT-vel. Harminc százalékossal...

— Uh! — nyelte le az újabb meglepetést az elnök, de még nem adta fel a frontot. — Honnan vegyünk? — kérdezte tanácstalan- kodva.

— Ezt igazán maguknak kellene tudniuk, elnök elvtárs, elvégre jobban ismerik az itteni lehetősé1100 aratógép érkezett Csehszlovákiából

A kedvező időjárás miatt az idén az aratás előreláthatóan két héttel korábban kezdődik a szokottnál. A nagy munkához szükséges gépeket a tervezettnél korábban szállítják a külföldi cégek. Csehszlovákiából máris megérkezett ezerszáz ZWZ 244-es típusú aratógép, amelyek többségét a termelőszövetkezetek kapják meg. (MTI)

(16.)

Fényhullám-vevővel még nem érhettük el a D-bolygót, pontosabban: a íényhullám-vevő 100 millió kodenen felül pontosan úgy viselkedett, mint az ultrateleszkóp, csaik a célbavett égitest fénypontját vetítette a képernyőre.

Megtaláltuk a D-bolygót! Horx Lend a rádiólokátor segítségével bemérte az Endroxlán és a D-boly. gó távolságát.

— Ezerhá romszázötven millió kodén.

A fényrakéta automatikus vezérlőberendezését átállítottak a D-bolygó már látható fénypontjára. Az automata azonnal kiszámította a szükséges pályamódosítást, és önműködően bekapcsolta az egyik segédrakétát. A segédrakéta három másodpercig működött csupán, de ez a parányi oldal- energia elég volt ahhoz, hogy a

rakéta csúcsa most már a D-bolygó középpontját vegye célba. Az automatikus vezérlő állandóan követte a bolygó mozgását, és a szükséges pillanatokban a segéd- rakéták működésbe léptek, egyre sűrűbben, ahogy az Endroxlán 245 közeledett a bolygó felé.

Még ezerháromszázötven millió kodén .. . Gyorsan repült az idő. Minden óránkat lekötötte az ismeretlen bolygórendszer megfigyelése, jegyzeteink ijesztő mértékben szaporodtak...

Utunk két és fél esztendeje tartott már, amikor Xind Lind kellemesen csengő hangja újabb felfedezés lázával szólalt meg a fedélzeti hangszórókban.

— Dox, kérlek, azonnal jöjj fed hozzám!

Percek múlva mi is tudtuk a szenzációt: Xind Lind a D-bolygó

mellett apró kísérőt fedezett fel! Ez a felfedezés megváltoztatta Dox Ten tervét is.. .

Hogyan ... ?

Az események mindent elmesélnek.

Kettészeltük a Tellus—4 bolygó- rendszerének legnagyobb részét. A D-bolygó hatalmasra növekedett teleszkópjainkban és a lokátor ernyőjén is fényesen csillogott. Xind Lind és Oren Xin már hosszú órák óta együtt dolgoztak, az ultrateleszkópok és a fényhullám-vevő adatait összesítették, ugyanakkor a további megfigyelésekre is tetemes időt szakítottak. Az új világ bolygórendszere sorra elárulta titkait. Xind Lind felfedezte az E-bolygót, majd nem sok. kai később a Tellus—4-től mindössze 58 millió kodenre keringő kicsiny F-bolygót is. Elhaladtunk a vöröses-sárga színt árasztó C- bolygó mellett, megtaláltuk két egészen elenyésző nagyságú kísérőjét, és fényhullám-vevőnkkel bepásztáztuk a bolygó felületét.

Különös világ tűnt fel előttünk a vevő képernyőjén. Szétszórt romokat láttunk, kopár hegycsúcsokat, kietlen mezőket... Az épületromoknak tetsző furcsa, szögletes testeket először nem tudtuk mire vélni. Később a bolygó több pontján feltűntek hasonló romhalmazok, érdekes, gigászi erővel kiásott csatornarendszerek közelében, de az élő kultúra mozgását sehol nem vettük eszre.

A parancsnok elgondolkozva nézett maga elé. Horx Lend ugyanúgy.

A fényhullám-vevő képernyőjén újabb romok látszottak.

— Kétségtelen — mondta Dox Ten —, ezen a bolygón évmillión, dók-, vagy csak évmilliókkal ezelőtt magasrendű lények éltek, dolgoztak...

—... és harcoltak egymással, Dox.

Horx Lend megjegyzése felkar varta gondolatainkat.

— Igen, harcoltak, és bizonyára önmagukat pusztítottak ed. Az atomi'ombolás mérhetetlen energiákat felszabadító folyamatát pusztításra használták fel.. Egy tragikus robbanás iszonyatos láncreakciót indíthatott meg és pillanatok alatt felbomlott, köddé vált minden élőlény ...

Jeges borzongás futott végig a hátunkon, tekintetünket elfordí-