Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-12 / 110. szám

tWl. május 12., péntek NÉPOJSÁg 3 Negyedév alatt 18 újítás az Orosházi Gépállomáson Az Orosházi Gépállomás parkosított, fásított udvarán — a tarka f.ulipánszőnyeg. az örökzöld bokrok, útszegélyek és a termőre fordult 600 fiatal gyümölcsfa láttán — úgy érzi magát a látogató, mintha szanatóriumban lenne. A gépállomás dolgo­zói úgy vélik, hogy a szép környezet, tavasztól késő őszig nyíló virágtól illatos udvar nagy hatással van szépérzékükre és rend- szeretetükre. Az utóbbi években a műhelyben és a mezőn lelki­ismeretesen ápolt gépek láthatók. Békés megye legnagyobb gépállomása rendszeresen élen iár az időszerű munkákban. A szerelők és traktorosok egyaránt állandóan új megoldásokon törik a fejüket. Tavaly 16 értékes újítás látott napvilágot ezen a gépállomáson, közöttük nagy­teljesítményű műtrágyaszóró és egyéb gép. Ez év első negye­dében 18 újítást fogadtak el, s ezek a mezőn és szerelőműhely­ben könnyítik, gyorsítják és olcsóbba teszik a munkát. 400 né$y.<tíö.g.öl hogy „nevezett a múlt évben kora tavasztól, rövid szünetekkel és kihagyásokkal, egész éven át or­vosi kezelés alatt állott”. Papp Illés írásos igazolást kért az ötvösöktől, miután a tsz igaz­gatósága négyszáz négyszögöllel csökkentette háztáji földjét. Az igazolásokat mellékelte ahhoz a kérelemhez, amelyet az igazgató­ságnak küldött, hogy adják vissza azt a kis területet, ő igazán nem tehet róla, hogy betegsége miatt keveset dolgozhatott és csak 177 munkaegységet tudott teljesíteni. A válasz, amit a kérésére ka­pott, rövid, száraz, lélektelen. így hangzik: „Értesítjük, hogy terme­lőszövetkezetünk igazgatósága azt a határozatot hozta, hogy háztáji területet T. cím nevére nem mér”. Az ilyen kis kurta elutasítást, amelyben se indok, se egy kis em­beri melegség nincs, még akkor is jogtalannak tartja az ember ha egyébként jogos az elutasítás. De a négyszáz négyszögöl terület el­vételére véleményünk szerint nincs jogalapja a tsz igazgatósá­gának. hiszen Papp Illés beteg volt. De emellett is jóval több munkaegységet szerzett, mint amennyi egy hold háztáji földre jogot biztosít számára. Népi ellenzők a termelőszövetkezetekért Ezekben a napokban országos vizsgálathoz kezdtek a népi ellen­őrök. Sorra járják a termelőszö­vetkezeteket, hogy az ellenőrző bi­zottságok munkáját tanulmányoz­zák és e választott szervek tévé­Á traktorosok vagy a vezetők mulasztottak-e Dévaványán? A tavaszi mezőgazdasági mun­kák Dévaványán is jól előrehalad­tak. A határban alig maradt má­jus 1-ig műveletlen föld. Szépen fejlődnek a gabonák, a koratava­szon vetett növények is gazdag termést ígérnek. A gépállomás traktorosai a körzetükbe tartozó közös gazdaságok idei gazdag ara­tásához nagyon sok segítséget ad­tak. Mégis mi az oka, hogy a Dévavónyai Gépállomás április 30-ig tavaszi idénytervének mind­össze 56,8 százalékát tudta telje­síteni? Kik mulasztottak: a trak­torosok, a vezetők, vagy a terme­lőszövetkezetek nem adtak elegen­dő munkát? Kár lenne meghallgatás nélkül ez ügyben elmarasztalni a trak­torosokat, a gépállomás vezetőit vagy a termelőszövetkezeteket. Mégis, figyelembe véve az objek­tív körülményeket, a Dévaványai Gépállomás körzetében az emlí­tettekről összefüggésükben feltét­len beszélni kell! Milyen emberek a traktorosok? Munkaszeretők, szorgalmasak. Rö­viden így lehetne jellemezni va- lamennyiüket, mert fáradságot nem kímélve, a tavaszi munkák dandárjában a legnagyobb erőbe­dobással segítették a közös gazda­ságokat. Nem hízelgésből ismeri el Nagy József, az Aranykalász Tsz elnöke a szövetkezetükbe osztott traktorosok munkáját. — Tavasz folyamán, amikor a jó idő a vártnál korábban kö­szöntött ránk, kértem a gépállo­más brigádvezetőjét: hívja össze a szövetkezetünkben dolgozó trak­torosokat, ismertessük meg velük a feladatokat, mondják el ők is véleményüket: miben és hogyan tudnak rajtunk segíteni. Az ered­mény nem maradt el. A traktoro­kenységét helyes irányba tereljék. Elsősorban azt nézik meg, hogy a tsz ellenőrző szerve hogyan telje­síti megbízatását, milyen módszer­rel ellenőriznek, s milyen segít­séget nyújtanak a szövetkezeti gazdálkodás erősítéséhez. Tenyérnyi darabka ez az újkí- gyósi Aranykalász Tsz 9 ezer holdjához képest, s nagyon kevés ahhoz, hogy egy családot boldo­gítson. Mégis vita keletkezett raj­ta. Azért, mert ez a négyszáz négyszögöl föld Papp Illés háztáji­ját egészítette volna ki egy ka- tasztrális holdra. Ámde a tsz igaz­gatósága csak 1200 négyszögöl ház­tájit adott, mondván, hogy Papp Illés tavaly sokat hiányzott a munkából. így volt, nem tagadja ezt Papp Illés. Hiányzásainak azonban nyo­mós oka volt: betegség, orvosi ke­zelés. Dr. Sófalvi Csaba, a kakas­széki kórház adjunktusa négyheti pihenést, gyógyfürdőt javasolt ne­ki tavaly június végén, miután az orvosi vizsgálat kimutatta, hogy Papp Illés többféle betegségben (ischiászban, reumatikus bántal- makban) szenved. Az újkígyósi községi orvos is írásban igazolja, Jó búzatermést várnak az állami gazdaságok A május elsejei eső és a jelen­legi időjárás különösen jó hatással van a kalászosok fejlődésére. A szokásos időnél három héttel ko­rábban kalászol az olasz búza és az őszi árpa. Az állami gazdaságok fennállása óta nem vártak ilyen jó búzatermést ezen a vidéken, mint amilyet a gabonák jelenlegi állapota ígér. Ennek alapján 20 mázsás átlag búzatermésre számí­tanak, ami főleg az évek óta mé­lyen, fejlett agrotechnikai mód­szerekkel művelt nagytá bióknak, a jó magágykészítésnek, kiváló ve­tőmagnak és a gondos tavaszi ápo­lásnak az eredménye. tottufc a képernyőről. Félelmetes kétség szállt meg bennünket: — Talán a D-bolygón is ugyan­ez a helyzet? ... Lehet, hogy ré­gen elpusztult világok keringenek a Tellus—1 körül? Órákig fogvatartótt bennünket ez a töprengés, és érezhetően le­lassította szokásos programfelada­taink végrehajtását is. De nem sokáig! A parancsok mindenkit a központi kormányzófülkébe hí­vott. Oren Xin a fényhullám-vevő jel­fogóját a D-bolygóra irányította, és minthogy a bolygótól már csu­pán 20 millió kodenre voltunk, megkezdtük a részletes távolsági felderítést. A D-boiygó a fényhullám-vevő első nagyítási fokozatában meg­kapó szépséget árasztott. Kékes fénye lenyűgözött bennünket, hó­fehér gomolyfelhői vakítóan ver­ték vissza a Tellus—1 sugarait. Sajnos, csak a bolygó felénk for­dított oldalát láthattuk ... Ekkor határozta él Dox Ten, hogy elő­ször a bolygó kísérőjéhez csatla­kozunk, vonzását felhasználva, né­hányszor körülrepüljük azt, és ve­le együtt a D-bolygót is, hogy minden részletét alaposan átkutat­hassuk. Ezt a manővert pontosan 50 óra elmúltával kezdhetjük meg, mert akkorra ér az Endroxlán 245 az apró kísérő — melyet Xind D— l-nek nevezett el — közelébe. — A nagyí'tásf'fokozmi — hajolt a mikrofonhoz Dox Ten, és Oren Xin a fényhullám-vevő központ­ban azonnal végrehajtotta a pa­rancsnok utasítását. Most már a D-bolygó felhőréte­gét is áttörte a kép, és gyönyörű, soha, soha el nem felejthető lát­vány tárult elénk ... Hófehér sapkás hegyláncok, zöl­dellő erdők, rohanó folyamok, hömpölygő tengerek váltakoztak egymással; ahogy Oren Xin végig­vezette a bolygó felületén a fény­hullám-vevő jelfogóját. Az egyik szárazföldön hatalmas homoksi­vatag szikrázott, aztán — közel a kékszínű tenger partjához hatal­mas, gúlaalakú építmények lát­szottak, és városok! Városok! Oren Xin teljes energiára állt: vala­mennyien felkiáltottunk: — Városok! Lakott települé­sek! ... Mondanom sem keli, milyen boldogan borultunk egymás vál­lára, és kimondhatatlan öröm jár­ta át szívünket. Az elképzelt pusz­tulás nyomait sehol sem láttuk,*itt magasrendű, gondolkozó lények élhetnek, a mi régen keresett, el­ső kozmikus testvéreink!... Órákig elmerültünk a D-bolygó fénysugaraiból fényhullám-ve­vőnkben képpé változó távoli üze­netben : egymás után lebbentek elénk óriási városok, életről árul­kodó síkságok, mezők, erdők, fo­lyamok képei, és ez a látvány el­ragadó volt, mozdulatlanul, mere­ven néztük a képernyőt.:. Dox Ten is velünk együtt örült, lelkesedett, később azonban csen­desen megjegyezte: — A D-bolygó lakói még nem jutottak el a gondolat olyan óriási fejlődéséhez, mint mi, a Tixonon. Barátaim: már több órája nézzük a bolygó újabb és újabb részleteit, de sehol, sehol valamiféle maga­sabb technikai kultúra nyoma... A parancsnoknak igaza volt. Mi erre eddig nem is gondoltunk, annyira betöltötte minden gondo­latunkat az, hogy végre, végre megtaláltuk kozmikus testvérein­ket. Dox Ten nem tévedett. Sok meg­lepetés és kesei'ű csalódás várt még bennünket a D-bolygón, ami­ről akkor, azokban a percekben még semmit sem tudí nk... (Folytatjuk) sok megtették azt, amit á közös­ségért megtehettek. — Persze, voltak vitáink is a gépállomásiakkal, ezt nem tagad­juk. Ha néha illetéktelenül akar­tak munkát elszámolni, megaka­dályoztuk, sőt több esetben a munka minőségét is kifogásoltuk. Természetesen sorozatos bírálata­ink némi ellenállást váltottak ki a gépállomás vezetőiből. Ennek az lett az eredménye, hogy ez év januárjától kezdve csak egy alka­lommal tudtam a gépállomás igaz­gatójával és főagronómusával gaz­dasági dolgokról beszélgetni, ök nemigen járnak ide — esetleg a határban látogatják a brigádot —, ha pedig nekünk valamire szük­ségünk van, telefon is van a vi­lágon és kérjük segítségüket. Nem valami biztató a gépállomás vezetőjének és a szövetkezet elnökének kapcsolata — állapíthatjuk meg Nagy József tsz-elnök szavaiból. Talán egyedi példa, s kár lenne az egészből egy olyan következtetést levonni, amely a gépállomás vezetőit, igaz­gatóját és főagronómusát súlyo­san elmarasztalná. Azt, hogy a gépállomási vezetők, a szövetke­zetek kapcsolatában nincs minden rendben, Bak Imre, a községi ta­nács elnöke is megerősítette. —A legutóbbi községi tanács v. v. ülésén megvitattuk a gépállo­más munkáját. Hagymási főagro- nómus számolt be: mit segítettek az idén a termelőszövetkezetek­nek. Mi megbíráltuk a gépállomás két vezetőjét az olyan elképzelé­sek hangoztatásáért: „A szövetke­zetek csak dolgozzanak, majd a gépállomás követi őket. A gépál­lomás nem lesz hosszú életű az or­szágban, ezért mi ráérünk...” Ök azzal igyekeztek magukat mente­getni, hogy a körzetükben 850 lo­vat tartanak a szövetkezetek, és minden munkát azokkal végeznek, nem pedig gépekkel. Igaz, ha egy­szer a lovakat etetik, akkor dol­goztatják is. De az is igaz, hogy ma mér nem elég az Időjárásra hivatkozni, ami miatt a múlt év őszéről Dévaványán is több ezer hold föld szántása húzódott át a tavaszi idényre. Aki Ismeri a ványai határt, az tudja, hogy a tavaszi széltől kiszá­radt föld felszíne alatt milyen sá­ros a talaj. így nem csoda, ha ta­vasszal géppel nem tudnak szán­tani. Fogatos ekével Is csak 6—8 centis szántást tudtak csinálni. Nyilvánvaló, hogy az objektív körülményeket a tervteljesítés le­maradásának vizsgálatánál szám­ba kell venni, de viszont helyes felfigyelni arra is, amit a Szabad Föld Tsz elnöke, Barabás elvtárs tett szóvá: — Mintha a traktorosok nem ér­tenék megfelelően a négyzetes vetés jelentőségét és technikáját. A Szabad Föld Tsz-ben ugyanis az történt, hogy 150 hold kukori­ca május elsejét követő napokban még vetetlen volt. Amikor a gép­állomás felvonult és elkezdte a vetést, két nap alatt alig halad­tak kétszáz méternél többet mű­szaki hiba miatt, vagy a hozzáér­tés hiánya miatt. És amikor a tsz vezetői arra kérték a gépállomást, ha egyszer a négyzetes vetést nem tudják folytatni, akkor vessék sorosan a kukoricát, elutasításban részesültek. Majdnem egy heti könyörgés 'Következett ezután, mire a gépál lomás vezetői a szükséges erő- és munkagépek átcsoportosításával1 hozzájárultak a kukorica soros ve­téséhez. A gépállomás körzetében lévő termelőszövetkezetek panaszát folytathatnánk tovább. A pana­szok mellett azonban feltétlen meg kell említeni a dévaványai Lenin Tsz és a gépállomás jó kap­csolatát. Érdekes, hogy a Lenin Tsz vezetői egy bíráló szót sem mondanak a gépállomásiak mun­kájára. A szövetkezettel kötött munkaszerződés tavaszi tervét máris teljesítették s minden le­hetőség megvan ahhoz, hogy eb­ben a szövetkezetben tovább nö­veljék a gépállomás nyújtotta se­gítséget. Ezek után jogosan kérdezzük, mi az oka annak, hogy az egyik szö­vetkezet a lehető legjobb, a má­sik viszont a lehető legrosszabb véleménnyel van a gépállomás vezetőinek munkájáról? A gépál­lomás vezetői viszont miért iste­nítik a Lenin Tsz-t, mint jó nor­málhold „bányát”, ugyanakkor miért marasztalják el a többi kö­zös gazdaságot? A bíró szerepét rendkívül nehéz betölteni, mert a gépállomás tava­szi idénytervének teljesítése so­rán előállt helyzet nem pusztán az igazgató és a főmezőgazdász számlájára írható, hanem annak' a helytelen és rossz irányban fej­lődő kapcsolatnak, amelyet a szö­vetkezeti és a gépállomás! vezetők között olykor-olykor tapasztalni lehet. Nagy kár, hogy a traktoro­sok szorgalma, lelkiismeretes munkája, a föld megműveléséért érzett felelőssége nem tud olyan hatást gyakorolni a gépállomás főagronómusára és igazgatójára, hogy a munkák iránti közönyt a sokoldalú, tettre kész segítség vált­sa fel. Elsősorban ennek adnak hangot a kisebb termelőszövetke­zetekben, amikor szóvá teszik: nem kapják meg, sem Egresi igazgatótól, sem Hagymási főagro- nómustól azt a segítséget, amit né­hány évvel ezelőtt megkaptak. Nem törődik olyan ügybuzgalom­mal a szövetkezetek ügyével egyik vezető sem, mint az 1956—57-es években, vagy azt megelőzően. És mert magukra hagyták a közös gazdaságokat, a tsz-elnökök és főagronómusok arra a következtetésre jutottak: ha a részükre legmegfelelőbb idő­ben a gépállomás nem tud segíte­ni, akkor nem is keresik fel. Több szövetkezet önerejéből oldja meg a gazdasági feladatok többségét. Nem akarnak gazsulálni trakto­rért, munkagépért. Az ilyen szemlélet rendkívül káros, nemcsak a szövetkezetre, hanem a gépállomás működésére is. A hozamok további növelésé­nek biztosítására helyes lenne, ha a termelőszövetkezetek és a gép­állomási vezetők tisztáznák nézet- eltéréseik okait. Természetesen ehhez az szükséges, hogy ne csak a hibákat lássák egymás munká­jában, és ne akarjanak a kákán is csomót találni. Ehelyett találják „ meg azokat a közös vonásokat, amelyek a gépállomás minden dolgozóját, és a szövetkezetek va­lamennyi tagját a magasabb ter­méshozamok elérésében egységes­sé teszik. Dupsi Karoly

Next

/
Thumbnails
Contents