Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-11 / 109. szám
I HtPßJSAG 19*1. május 11., esütűrtök A szarvasi „Gimnáziumi Napok” megrendezése követendő kezdeményezés nyen és a kultúrműsorok tükrében j látható és mérhető fel. Az iskola KISZ-szervezete a névadó és zászlóavató ünnepségen csillantja meg a kommunista ifjúsághoz méltó, harcos helytállást, hűséget a párthoz, a néphez.” Mindez a valóságban is így, ilyen szépen és tartalmasán történt. Másként nem is lehetett, mert miként Lenint idézve, a cikk írója is hangsúlyozta: „Az életen és politikán kívül álló iskola hazugság és képmutatás.” Az eddig leírtak teljességéhez tartozik az is, ha valamelyik nap eseményei közül részletesebben is ismertetünk egy-kettőt. Például a szakkör: kiállítás az élet annyiféle területét ölelte fel, hogy a látogatók alig győzték szemmel követni és felbecsülni mindazt, amit a sokféle kiállított anyag nyújtott. Egy hatalmas tabló képei gimnazisták seregét mutatták be, amint a mezőgazdaság különféle ágazataiban serénykednek. Valóságos kis technikai remekek bizonyították, hogy az iskola diáKjai nagyszerűen megállják a helyüket a gyakorlati életben is, mint kohász, kovács, géplakatos, mechanikus, esztergályos, elektroműszerész, kerámiás, asztalos, de mint képzőművész is. Ami pedig — ismételjük — a tech. 1 nikai érdeklődésüket és gyakorlati készségüket illeti, olyan miniatűr > szélcsatornát és remek ködkam- í rát készítettek és mutattak be mű- j ködés közben, amilyennek az igazi változata bizonyára megállná a helyét felhasználásának igazi területén is! Dóth Kása Gyula, Kuruc/ Mihály és Kunos András tanároké az érdem, hogy lányaik, fiaik a politechnika elsajátításában ennyire előrehadatak. Egy teremmel odébb — Árvái Pál és Kovács György tanárok tökéletes összeállításában — képben, írásban, velős kísérőszöveggel, világos, érthető módon, mértéktartó arányokiban vonult el a látogató előtt a Vajda Péter Gimnáziumnak nagy pedagógusokban és neves embereteké vált tanítványokban gazdag múltja, története. Vonzott bennünket „A Köröstáj művészetünkben” című esti kultúrműsor is. Vajda Aurél tanár és irodalomesztéta egész szívét adta a műsor összeállításába és levezetésébe. Versben, szépprózában, dalban és tánccal modatta el azt, hogy ennek a vidéknek, a Körös- tájnak mennyire megvan a maga sajátos színe, hangulata, szépsége. Nemhiába szerette meg e tájat és népét a gimnázium névadója, az egykori igazgató, a Pestről idekerült költő és természetbarát, Vajda Péter, akiről az ö nagy barátja és igaz tisztelője, Petőfi Sándor „Vajda Peter halálára” című verses nekrológjában így írt: Sirassa benned, elhunyt férfiú, A termeszét leghívebb gyermekét... Az Alföldben Petőfit, s benne az Alföldet is szeretjük, hiszen ő bontotta ki gyönyörű tájleíró költészetében e rónaság minden rejtett gazdagságát, s egyebek mellett azért is szerette úgy Vajdát, mert ö is el tudott prerülni a síkság szépségének élvezésében. A gimnázium fiataljai közül Marsall György zongorán, Kiss György hegedűn, Megyeri Gabriella, űem- csák Mária és Erneszt Judit verssel, a Privler Pál tanár által vezényelt énekkar, s Bukovinszky Gizella népdalokkal, a művelődési ház koreográfusa részéről nagyon szépen, ügyesen betanított gimnáziumi vegyes tánccsoport pedig népi tánccal fejezte ki művészien mindazt, amivel szeretett Koros- tájunk múltja és izmosodó jelene eszünkre és szívünkre hat. Hogy azért mennyire más már e vidék, mint volt évtizedeknek, évszázadoknak előtte, azt a költő szavaival egyszerűen és mégis szívet megdobogtatóan fejezte ki az egyik versmondó: ... mezők hátán vígan pöfögnek traktorai a közösségnek: — Friss szelével sötét meséket fúj el az élet... Huszár Rezső Hűvös tavaszi szél borzolta a békéscsabai repülőtér végtelen gyepszőnyegét. Az égbolton ezüstösen csillogó vitorlázó repülőgép keringett, az országúton elsuhanó autóból valaki kihajolt, hangját ezernyi foszlánnyá tépve sodorta felém a szél — gyönyörű... Tétován léptem a téren összegyűlt fiatalok közé, a percenként felröppenő gépek, a fel-felharsanó „vigyázz, start” kiáltások furcsa légkört varázsoltak az emberek közé. Meglepődtem. A „bátrak sportját” űzők egyszerű, vidáman nevetgélő fiatal fiúk és lányok voltak, s bármennyire is kerestem az arcukon valami szokatlant, ami megkülönbözteti őket másoktól, csak a start előtti izgalmat láthattam. Több mint száz fiatal tagja van az MHS békéscsabai klubjának, Jól vizsgáztak az új rendszerű boltok Gyulán Hamarosan átadják Békéscsabán az új önkiszolgáló boltot A Szarvasi Állami Vajda Péter Általános Gimnázium tantestülete és diákjai április 28-tól 30-ig, három napon keresztül, gazdag műsorok szakadatlan áradatával ajándékozták meg szeretett lakóhelyük népét és mindazokat, akik ez alkalommal messzi vidékről Szarvasra látogattak. Az április j 28-i ünnepélyes megnyitót szavaló- ós kiejtési verseny, Kilián-próba és operaházi művészek vendégszereplésével ékített hangverseny követte. Másnap a gimnáziumiak nem kevésbé változatos programmal lepték meg az érdeklődők seregét. Folytatódott az ünnepélyes Kilián-próba, majd Nagy Ferenc elvtárs, a megyei művelődésügyi osztály vezetője megnyitotta a gimnáziumi szakkörök magas6zín- vonalü kiállítását. Ennek a napnak különösen kiemelkedő eseménye volt a gimnázium KlSZ-szerveze- tének névadó és zászlóavató ünnepélye, amelyen dr. Benczcdy József, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője mondott beszédet. Ezt az ünnepélyt méltó módon zárta le a gimnáziumi KlSZ-szervezet művészcsoportjának a műsoros estje. Másnap, 30- án a nap kedves, meghitt eseménnyel kezdődött, A Szarvasi öregdiákok Baráti Köre tartotta közgyűlését, igen-igen közvetlen hangulatban. Mindnyájan érezték — s ennek a felszólalók is hangot adtak —, hogy egyáltalán nem érzik magukat öregeknek ebben a világban, melynek a levegője íia- talítólag hat mindenkire. Utánuk ismét a fiatalság lépett a porondra. A Budapesti Kandó Kálmán Technikum és a Vajda Péter Gimnázium ifjúsága közt nemes sportvetélkedés kezdődött. Egymás iránti barátságban és sporttársi figyelmességben mind a két csapat győzött. A gimnáziumi napok berekesztése 30-án, este tábortűznél történt, s május elseje üdvözlésével ért véget. Vétenénk a teljesség ellen, ha nem említenénk a „Gimnáziumi Napok” tulajdonképpeni célját. Kezünkben az intézet Diák Híradójának áprilisi száma, melyben „Gimnáziumi napok iskolánkban” címmel Gábris Józsefné tanár közli rövid bevezető cikkében a napok célját és lényegét. Onnan idézünk: b,Egyetemeinknél, főiskoláinknál régi szokás ilyen napok rendezése, melyeken az oktatók és tanulók számot adnak arról, hogy az eltelt idő alatt milyen munkát végeztek... Gimnáziumi Napjainkon a tanulóifjúság és a tantestület közös munkája eredményeinek kell megmutatkozniuk. ^Kiállításon tárják elénk poü- technikad okatásban részesülő tanulóink, valamint a szakkörök — kézzelfoghatóan, szemmellátha- tóan — azt, amire képesek. Iroda, lomszeretetüfc az irodalmi szakkör pályázatán, a szavalóverseMegyérikbefi és az országban is elsőként Gyula volt az, ahol valamennyi iparcikk-szakmába tartozó boltot új kereskedelmi módszereknek megfelelően alakítottak át. A kísérlet célja olcsó, gyors és az egész kereskedelmi hálózatban alkalmazható átszervezési módszerek felkutatása, az új módszereknek az áruforgalomra, a költségekre, valamint a munka termelékenységére gyakorolt hatása volt, A Belkereskedelmi Minisztérium kollégiuma a napokban értékelte a múlt év tapasztalatait és megállapította, hogy a bevezetett új kiszolgálási módszerek kedvezően befolyásolták a boltok árú- forgalmát és számottevő mértékben növelték a boltok átbocsátó képességét. A közelmúltban kezdték meg a békéscsabai 53-as számú gyorskiszolgáló bőit átépítését is önkiszolgálóvá. Az átalakítási munkálatok befejezéshez közelednek és hamarosan átadják azt a közönségnek. Ha az Ipari Vásárra Pestre utazik, feltétlenül keresse fel az Úttörő Áruházat V., Kossuth Lajos u. 9., fiók XIII., Szent István körút 30., ahol gyermekét tetőtől talpig felöltöztetheti. Az Ipari Vásárra való tekintettel erősen felkészültünk tavaszi és nyári gyermekruházati különlegességekkel. Sötétkék öltöny 13-as 480,— Ft, színes 7/8 ballonkabát 13-as 415,— Ft, piros leánykaszandál 35—38 számig 153,— Ft. (x) Tíz nap is nagy idő Ha valamire várakozni kell, tapasztaltuk már, hogy viszonylag nagyon lassan telik az idő. Az ember ilyenkor szinte szeretné gyorsabb járásra bírni az órát. És igy vannak ezzel azok is, akik lakásra várnak. Ezerszer is eltervezik, hogyan rendezik be otthonukat, gondolatban már beleélik magukat az új környezetbe. És közben — akár az iskolás gyermek vakáció előtt — rendületlenül számolják a napokat: még egy hónap, fél hónap, tíz nap... rövidesen kezdődhet a költözködés. Tíz nap nem nagy idő. Ám annak, aki zsebében a kiutalással lakásra vár, mégis kegyetlenül hosszúnak tűnik. Ezt a bizonyos tíz napot próbálják az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói „kiiktatni” az új lakásra várók türelméből. Ha csupán egy-két lakásról lenne szó, akkor nem sokat jelentene az egész. Százharminchárom lakásnál azonban egyáltalán nem megvetendő dolog az építési határidők tíznapos csökkentése. Elég ehhez egy rövid számtani művelet, szorozzuk meg a 133-at 10-zel és máris megkapjuk a végeredményt, amely 1330 nappal egyenlő. És ez ha tetszik, ha nem (de miért ne tetszene!), mindjárt nagyszerűbbé teszi a vállalat dolgozóinak egyik idei versenyfelajánlását, amelyet a párt 1960. június 29-i és szeptember 13-i határozatai alapján tettek. Vállalták ugyanis, hogy a 133 lakásnál tíz nappal csökkentik az építési határidőket. Helyes törekvés, érdemes érte küzdeni. Az építömunkások is jól járnak teljesítésével, mert így minden bizonnyal olcsóbban építik fel a lakótömböket. Ez pedig a termelés gazdaságosságára, sőt még a nyereség alakulására is kedvezően kihathat. Mindez nem is lehet mellékes, hiszen a nyereségrészesedés osztásának lehetősége minden vállalatnál megvan. Ahhoz azonban a gazdasági feltételek megteremtése szükséges, hogy ne csak papíron legyen nyereség- részesedésre lehetőség, hanem a valóságban is. E vállalás teljesítésével ugyanakkor a lakásra várók is jól járnak, mert korábban költözhetnek új otthonaikba. Tíz nap is hosszú idő, ha valamire várakozni kényszerülünk. De lám, a munkaverseny erejével közmegelégedésre ennyit is le lehet faragni belőle. És ezt senki sem fogja rossznéven venni a vállalat dolgozóitól. Sőt!... P. P. im emberek között amely évről évre szép eredményeket ér el az országos ejtőernyős- és repülőversenyeken. Nincs szebb a repülésnél — mondta nevetve Dénesi Miklós, az egyik fiatal repülő-oktató. Arca derűsen mosolygott, hangjában határozottság csengett. Miközben beszélgettünk, egyetlen egyszer sem feledkezett meg arról, hogy a repülésre induló és visszaérkező fiataloknak egy-egy tanácsot adjon. Egymás után startoltak a gépek, újabb és újabb növendékek jelentkeztek felszállásra, közöttük nem egy lány is, akik talán cseppet sem izgultak kevésbé, mint a fiúk, de annál boldogabban jelentették a sikeres repülést. Az időt szinte rohanni éreztem. Órákig el tudtam volna nézni a magasban keringő gépmadarakat, s a bátor fiatalokat, akik büszkén szorongatták a botkormányt az oktatójuk mellett a gépekben. — Felszálláshoz elkészülni — hallottam a startjelző hangját és tekintetemmel igyekeztem kifürkészni a felszálláshoz készülődő Brannsteiner Laci arcát, amint a gépben ülve a kormányt igazgatta. Az alig tizenhat éves fiú kipirult arccal hallgatta oktatója utolsó tanácsait, csillogó szemei minduntalan a kék égre tévedtek, aztán határozott mozdulattal emelte fel kezét: — indulok! A kezdő repülők izgalma rám is átragadt. — Repülni szeretnék — gondoltam, mielőtt a kiáltás engem szólított felszálláshoz. A levegő kékjében Sohasem fogom elfelejteni azokat a perceket, amint a hatalmas szárnyú gépbe beültem. Néhány másodperc alatt erős hevedereket kapcsoltak rám, a mellettem ülő fiatal Dénesi Miklós mosolyogva nézte ügyetlen mozdulataimat, aztán indulást jelzett kezével. Láttam, amint megfeszül a vontatókötél, s pár pillanat múlva a végtelen kékségben szálltunk. — Békéscsaba... amott meg Gyula... — mutatott le, miközben egyre magasabbra emelkedtünk. A látóhatár valósággal eltűnt, alattunk az eltörpült város utcái, kéken kígyózó országutak, zölden virító vetések suhantak. Nem tudom, meddig repültünk a szelekben, s az idő szinte együtt rohant a géppel. „Vonzó a messzeség” — szokták mondogatni a repülők, és azt hiszem, igazuk van. Aki egyszer felszállt a felhőkbe, örökké ott szeretne élni, mint ezek a repülni vágyó fiatalok, akik éveken keresztül látogatják a repülőteret, és akik közül igen sokan egy életre megszeretik a repülő-sportot. Wegroszta Sándor Első világháborúbeli Zeppelin-bombát találtak Angliában Az angliai Roterhamban egy építkezésnél egy fel nem robbant bombát találtaik, amelyről Ifi- derült, hogy az első világháborúban egy német Zeppelin dobta le. Kiderült, hogy a bombát 1916. szeptemberében a közeli Sheffield város elleni egyetlen légitámadásnál dobták le. Most, majdnem 45 évvel később egy acélgyár területén felrobbantottad
