Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-11 / 109. szám
IMI. május 11., csütörtök KÉPÚJSÁG 5 3 levél 3 tsz életéről Még százával akadna sajtóba | mánynak valót is. Saját erőnkre való eredmény. A következő leve- j támaszkodtunk eddig és támaszlemben azokról is írok. ! kódunk továbbra is, hogy a tagság jövedelme a költség csökkentéséAZ ELSŐ Növénytermesztés terén, a növényápolás dolgaiban ott tartunk, hogy egyszerűen nincs már mit részletezni. Tavaszi szántás, talajelőkészítés száz százalékosan kész, az ősziek kezelése is megtörtént. A veteményesek háztájiba 100 négyszögölenként kiadva, a tagság, a családtagokkal együtt szorgalmasan végzi a munkát. Megépült 80 négyzetméternyi területen a ker- tészház, üvegházzal együtt. Hatvanezer forintba került. Húsz ka- tasztrális holdnyi öntözéses kertészet tartozik hozzá, öntözéses gazdálkodással kísérletezünk még 50—50 katasztrális holdon lucernával, cukorrépával és kukoricával is. Megépült a tejház. A legkorszerűbb gépekkel szereltettük fel. így például van benne egy 300 liter teljesítményű íölözőgép. Lesz hűtőberendezés is. Az állattenyésztő beállítása óta a tej napi 100 literrel több, ezzel több a tejszín és a vaj, aminek az egész község lakossága, de főként az óvoda és az iskolai napközi aprónépe örül! Állattenyésztési vonalon általában voltak problémák, de a pártós tanácsszervek ebben is segítségére siettek tsz-ünknek. így aztán három — agráregyetemet végzett — szakember került hozzánk. Az eredmény nem maradt el. Szak- irányításuk következtében az istállóátlag 5,5-ről 9,8-ra, a fejési átlag pedig 7 literről 11-re emelkedett. Sertéstenyésztésnél is emelkedés mutatkozik. Ma már a dara értékesítési, hasznosítási aránya az eddigi 12 százalékról 27 százalékra nőtt. Oláh András Kunágota, Bercsényi Tsz A MÁSODIK Naponta olvassuk a Népújságot, és benne^azokat az eredményeket, melyeket a megyében lévő tsz-ek elérnek. Nálunk a lapnak 80 előfizetője van. Szeretnék, ha eredményes munkájukról az újságban is olvashatnának, hiszen olyan eredmények ezek, amelyek nem alávalóbbak egyetlen más tsz-énél sem! Pedig tavaly futottunk fel 700 katasztrális holdról 4000-re. Nem volt sem a vezetésnek, sem a tagságnak könnyű dolga ilyen helyzetben. A vezetésben is voltak hibák, de mindez már nagyrészben elmúlt, és csak rosszallólag gondolunk a bajokra, a súlyosabb gondokra. Az 1961-es esztendő, mondhatnánk a „fordulat éve” volt. Szilárd vezetéssel, jól elkészített tervvel indultunk az idei évnek. Célunk, hogy amit beterveztünk, meg is termeljük. Ennek érdekében a vezetőség és a tagság szorosan együttműködik. Minden hónap utolsó napjaiban brigádgyűléseket tartunk, megvitatva az elmúlt hónapban végzetteket és felkészülve a következő tennivalókra. Ilyen módon a tagság és a vezetőség mind közelebb kerül egymáshoz. Hogy jól haladnak-e a munkák? Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy eddig kiegyeltünk 70 katasztrális hold mákot, meg- saraboltunk 150 kát. hold cukorrépát, s már eddig elvetettünk 400 kát. hold kukoricát és 100 kát. hold csalamádét. Mivel állatállományunk állandóan növekszik, folyamatosan vetjük a szálas takarvel még tovább növekedjék. Még sok mindenről írhatnék, de ezekről később, hiszen továbbra is levelezője akarok lenni a Népújságnak. Veres István Kardoskút. Kossuth Tsz A HARMADIK Valamikor nemigen jutott az egyszerű falusi ember ahhoz, hogy színielőadást lásson. Ma már azonban ez nem is újság. Mégis az volt a közelmúltban nekünk, al- máskamarásiaknak, mikor megjelentek körünkben a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz kultúrcso- portjának a tagjai, és a művelődési otthonban előadták Tóth Lajos, orosházi tanár Vajúdó világ című darabját. A darab a tsz- szervezésről és általában a szövetkezeti élet gondjáról-öröméről szól. Olyan problémakörben mozog, ami minden falűsi ember előtt ismeretes, tehát érdeklődéséhez legközelebb álló. A színművet azok játszották, akik részére íródott: tsz-dolgozók, egyszerű emberek. A kapa, a gyeplő, a jószág mellől, a vontató kormánykereke mellől jártak el esténként a próbákra, s' éjt nappallá téve fáradoztak a siker érdekében. Nem hiába dolgoztak. Községünk lakosságának nagyon tetszett a szép és művészinek mondható előadás. Balázs Tibor, a darab rendezője úgy osztotta el a szerepeket, hogy mindenki a maga egyéniségének legmegfelelőbb személyt alakíthatta. Dicséret illeti mindazokat az 50—60 esztendős „színészeket”, akik a Vajúdó világot a nézők előtt megelevenítették. A szereplők nagyobbik százaléka ugyanis már nem fiatal. Különösen sok tapsot kapott a Bokor Mihály gazdálkodót megszemélyesítő Kovács István. Ezúton is köszönjük mi, almáskamarásiak a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz kultúrcso- portjának az előadásukkal szerzett szép estét. Kérjük, hogy minél több községbe látogassanak el, és okozzanak hasonló örömet. Székely Sándor Almáskamarás o Gondolom, nemcsak ón voltam az egyedüli, aki kárhoztató imát mormolt, mikor május elsején reggel fölébreüt. Ezidén sem maradt el a már-már hagyományossá váló májusi eső, ami ugyan közismerten aranyat ér, de sajnálkozást is vált ki belőlünk, meg bosz- szúságot, amint látjuk a lelkes készülődés eredményét, a rengeteg gyönyörű dekorációt — csuromvizesen. Az eső elálltával mégis sikerült némileg túltennünk magunkat ezen az érzésén. Ügy voltunk, mint a viccbeli apa, aki veri a fiát, hogy örömet szerezzen neki — ha abbahagyja a verést. Nos. nagynehezen elállt az eső, aminek nagyon örültünk. Ebben a jobb időben is volt azonban néhány kellemetlen „esőcsepp”, ami a hangulatot a reggelihez fordította vissza, bosszúsra, sajnálko- zóra. © Nagy nyüzsgés volt a ligetben. Felnőttek, gyerekek, öregek, fiatalok. Hinták, lacikonyhák, sörözők, bazárok ... Mindenki felszabadultan, önfeledten szórakozott. Nagyon sok léggömb ... Itt is, ott is szétpukkan egy. A gazdája — egy-egy kisgyerek — sírva fakad. Egyszer csak érdekes jelenségre leszünk figyelmesek. Tíz-tizenkét éves lehet az a fiú, aki mindig jót kacag, ha egy kisebb fölsír. Amerre elmegy, egymás után pattannak A megyei tanács mezőgazdasági osztálya az elmúlt oktatási évben 62 ezüstkalászos tanfolyam vezetésére biztosított előadót, összesen 1271 termelőszövetkezeti gazda vizsgázott eredményesen az első és második évfolyam tananyagából. A másodéves tanfolyam-hallgatók — számszerűit 466-an — oklevelet és ezüstkalászos gazda jelvényt kaptak. Több tsz-községben, mint például Dobozon is az ezüstszót a drága pénzen vett örömök. Minden kacagás másnak három forintjába és egy kisgyerek sírásába kerül. Gombostűjével sok léggömböt kiszúrhatott már, mikor néhány úttörő figyelmes lett a kis garáz- dálkodóra. Ezek gyorsan közrefogták. Az igyekezett menekülni előlük ... Eltűntek a forgatagban ... Később az úttörőkkel összetalálkoztunk. — Mit csináltatok vele? — Elbeszélgettünk! — mondta nevetve, tenyerét mutatva az egyik pajtás — ha a szép szó nem hasznai neki! — tette még hozzá kipirult arccal. © Nyolc és tíz év közötti lehetett az a két-három gyerek, akikkel az egyik lacikonyha előtt elhelyezett asztalok között találkoztunk. Dél sem volt még. A gyerekek azzal „szórakoztak”, hogy az asztalokon hagyott sörös, boros stb... poharakat hordták vissza a sátorhoz. Dülöngéltek, mert közben mindig elfogyasztották, ami maradékot a vendégek a pohárban hagytak. Nem lenne hálás dolog részleteiben elemezni ezt a helyzetet, de úgy gondolom, a Vendéglátó Vállalat a szabadtéren berendezett sö. rözőkertben megkímélhetné vendégeit az ilyen kellemetlen ..esőcseppektől”. kalászos gazdák folytatják tanulmányaikat. Szakmunkásvizsgára készülnek. A dobozi Petőfi Tsz- ben rövidesen száz órás szakmun- kásvizsga-előkészitó tanfolyamot nyitnak. Azok a szövetkezeti gazdák, akik a száz órás tanfolyamon részt vesznek és a körzetbe tartozó mezőgazdasági technikumban eredménnyel vizsgáznak, mezőgazdasági szakmunkásokká válUszt—Bartdk-est Kondoroson A Liszt—Bartók zenei hónap kezdeten nagyszabású hangversenyt rendeztek május 10-én Kondoroson a községi művelődési otthonban. A hangversenyre igen szép számmal jöttek el a termelőszövetkezeti tagok, valamint az általános iskola felső tagozatának tanulói és a nevelők. Az este megtartott hangversenyen a Szarvasi Önkéntes Tűzoltó Testület fúvószenekara és a József Attila művelődési ház vegyeskara vendégszerepeit. nak. Beck Zoltán Befejeződtek az ezüstkalászos gazdatanfolyamok Valaki eltévedt Pl rés lett egy íróasztal. Mögöt- ^ te elhagyottan búsul a barnára fényezett szék, az irodában életnek semmi nyoma. Az asztalon munkaidőben soha nem tapasztalt rend. Tapper, tintatartó, az üveglap alá még csak egy apró figyelmeztető feljegyzés sincs becsúsztátva. Nem tehetek róla. de a szokatlanul nagy rend láttán olyan érzés fog el, mint amikor talpig feketébe öltözött gyászoló emberrel találkozom. És ha a nemrég még az asztal fölé hajoló, dolgozó emberre gondolok, akkor valami úgy összeszorul bennem. Mindig ilyen érzés fog el, amikor arról hallok, hogy valaki lelépett az útról... Igen, egy ember megint eltévedt az élet bonyolult útvesztőjében. Egy időre elveszett önmaga, családja, sőt most úgy érzi, hogy a társadalom számára is. Egyszerű ember volt. Harcos proletár, akit a népi hatalom formáit emberré és emelt komoly beosztásba. A károgók ilyenkor lekicsinylő hangsúllyal, kárörvendően mondogatják: „Kiemelt káder...” X/ajon igazuk van-e? A válasz ” csak egy lehet: Nincs! Felszabadult életünkben a múlt eleinyomottjai, kisemmizettjei jelentős szerephez jutottak. Olyan emberek kerültek fontos munkakörökbe, akiknek bölcsője felett (ha egyáltalán volt) a munkás vagy szegényparaszt szülők nyomorúsága volt a takaró és akik csaknem mindig azt hallották otthon, hogy: „Nincsen, kisfiam", „Elfogyott, kislányom”. És olyankor a vérző szívű anya a fal felé fordulva törölgette könnyeit. Azokat a könnyeket, a múlt nyomorúságait a társadalmi viszonyok változása szinte teljesen eltörölte, az elnyomottaké lett az ország. És ezt tartja ma helyesnek és igazságosnak e hazában minden olyan ember, akinek szívügye a társadalmi haladás. De emberek vagyunk, ha szivünk tántoríthatatlanul is a proletárhatalomé, mégis követünk el hibákat, sokszor elítélendő meggondolatlanságokat. Ezek bizony sokat ártanak a pártnak, a munkáshatalomnak. mert vannak, akik általánosítanak, ilyenkor azt mondják, hibát követett el a párt, a munkáshatalom. S így ölthetnek társadalmi jelleget az egyedi esetek. Dolgozóink egyre fejlődő tudata azonban ma már a legtöbb esetben fel tudja fogni, hogy nem a párt és nem a munkáshatalom vétkezett, hanem egy ember feledkezett meg magáról. És ez óriási, felmérhetetlen különbség. T ermészetesen sem ez a tény, ' sem pedig a proletárszármazás nem lehet mentség az elkövető számára. Kétségtelen igazság, hogy ragyogó holnapunk építése közben történik hiba is. Egy- egy ember lelép az útról, megbotlik, kiesik az egyenes sorból és tántorogva keresi az életegyensúlyt, másokat az ital tesz ingadozó léptűvé, megint másokat sokat Ígérő női szemek csillogása kábít. Ezek az indítóokok leginkább együtt jelentkeznek, mert szinte törvényszerűen következnek egymásból. És miközben egy-egy megtévedt ember sorsa felett sajnálkozunk, gondoljunk magunkra úgy, hogy tanuljunk is belőle. És mégis megbotlanak emberek, mert nem elég meggondoltak, mert nem eléggé néznek a „lábuk” alá. Egyébként paradoxonnak hangzik, de véleményem szerint a megtörtént esetekben, szinte kivétel nélkül szerepet játszik az állandóan javuló anyagi jólétünk is! Nem vitás, hogy az életszínvonal javulásában jóval előbbre vagyunk, mint a szocialista tudat kialakításában! Azt mondja egy régi mondá** sunk: „A lejtőn nehéz megállni”. Ez azonban szerintem inkább a műit igazsága volt, ahol a lefelé bukón még löktek is egyet, mert kevesebb lett a ve- télytárs. Ma viszont a szocialista életfelfogás és együttérzés erkölcsi normaként szabja meg számunkra, hogy segítsünk a megté- vedteknek. Segítsünk, hogy megtalálják az elvesztett egyensúlyt. Mert igenis van megállás a lejtőn, sőt a lefelé vezető út felfelé is vezet! Természetesen felfelé nehezebb az út, de ha van akaraterő, akkor sikerülni fog, mert egy egész társadalom segít ebben! A hibát azonban az elkövetőnek kell helyrehoznia, más ezt helyette el nem végezheti. írásom elején azt céloztam, hogy egy ember bizonyos időre elveszett a társadalom számára. Hogy ez az idő mennyi lesz, az teljesen csak tőle függ. Meg kell mutatnia, hogy botlása csupán múló emberi gyöngeség volt, és lesz elég akaratereje megtalálni önmagát és visszaállítani a megbomlott családi közösséget. Ezt különben parancsolólag megköveteli a gyermekei sorsáért való felelőssége és az együtt átnélkülözött idők kitörölhetetlen emléke is! Tehát elsősorban tőle, a ma botlott emberétől függ, hogy hibáját holnap jóvátéve, holnapután ismét az első sorokban meneteljen. Természetes azonban, hogy ebben a társadalomnak is segítenie kell. Nem szabad a bajbajutottat magára hagyni. Még akkor sem, ha addig, míg baj nem lett, eltolta magától a segítséget nyújtó kezeket, rosszindulatúnak nyilvánította a baráti figyelmeztetéseket. Gondoljunk ilyenkor arra, hogy akit még nem égetett meg a tűz, az könnyelműen ugrál át fölötte. Igaz, hogy figyelmeztették: „Vigyázz. megégsz!” és azt mondta válaszul: „Törődjetek a magatok dolgaival!” Mégsem szabad magára hagynunk. Sértődöttség nélkül, mi, az egészségesek álljunk a „megégett” mellé, hiszen a betegnek ápolásra van szüksége |^| éllé kell állnunk annál is in- 1 kább, mert a beteg lélek görbe tükröt állít önmagának. Vagy jóvátehetetlenül reménytelennek látja életét, vagy pedig dacos látni nem akarással süllyed ítélőképessége mindegyre jobban a becsületesség mércéje alá. Akár egyik, akár másik esetről legyen is szó, egyformán káros társadalmunkra, mert egy tegnap még becsületes ember elveszett a ma és a holnap számára, pedig a szocialista építésnek minden becsületes dolgozó emberre szüksége van! Erre gondoljunk mindig, egyenes úton járók és eltévedtek egyaránt. E gondolatokat egy embernek, egy barátomnak a sorsa váltotta ki bennem. Tudom, sokan kíváncsiak is rá, vajon kiről van szó. Nem mindegy? Okulni így is lehet belőle. A tapasztalatokat is levonhatják belőle az egyenes úton járók is, meg a mellékútra tévedtek is. Ügy gondolom, ez a lényeg. És én mindig különös megbecsüléssel tekintek azokra az emberekre, akik elég erőseknek bizonyultak ahhoz, hogy levetkőzve hibáikat, visszatérjenek az egyenes útra. O. Kovács István
