Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-11 / 109. szám

íwi. május 11., csütörtök sépOjsaa 3 2 2 e % e r hold lucernából azázmUUá faunt táMelkwétel A lucernaszéna renden szárítá­sa évszázados hagyománya volt mezőgazdaságunknak. Igen, csak volt Ez a külterjes lucernaszéna- készítési mód, a maga óriási veszteségeivel, pénzben szinte ki- fejezhetetlen költségeivel mar a múlté. Nem igényel nagy szaktu­dást, hogy megállapítsuk: a lu­cernaszéna renden szárítása, ka­szálásról kaszálásra 40—45 száza­lékos fehérje- és keményítő-tarta­lom elvesztésével jár. Sőt esős, vagy bő harmatos időben a ta­karmányszalma minőségével egyenrangú lucernaszénát kazlaz- hattak be állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben. Ezek az óriási veszteségek az év­százados megszokoltsággal az idei évben megértek a sutbadobásra. Állami gazdaságainkat — túlzás nélkül állíthatjuk — a mezőgazda- sági technika fejlődésével többé nem érik olyan nagy veszteségek a pillangósvirágú takarmánynö­vények betakarításánál, mint ed­dig érték. A Békés és Csongrád megyei Állami Gazdaságok Igaz­gatósága a területén lévő 22 ezer hold lucernaterület korszerű beta­karításával évente százmillió fo­rint többletbevételre tesz szert. Kedden, május 9-én a Felsőnyo­mási Állami Gazdaságban mutat­ták be a lucernaszéna-készítés új Uj gépek a MEZÖSZÖV-nél A MEZÖSZÖV Vállalat békés­csabai telepére néhány nappal ez­előtt új gépszállítmány érkezett, Parabola-tükröket és tejházi be­rendezéseket raktak be a Szerda­helyi utcai raktárba. A parabola- tükröket a pecsenyecsirke-neve- léshez használják a közös gazda­ságokban, s azért hozattak ebből a cikkből nagyobb szállítmányt, mert egyre több termelőszövetke­zetben sikeresen használják. A tejházi gépekkel szövetkezeteink­ben még csak most ismerkednek. A MEZÖSZÖV-nél tsz-ek részére máris kaphatók fejőgépek, hűtőgé­pek és tejszeparátorok. módszerét. Vámosi Jenő, a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet ku­tatója hároméves kutatómunka után kidolgozta a magyar viszo­nyok között legjobban megfelelő, aránylag kevés beruházást igény­lő, ugyanakkor kiváló minőségű, magas fehérje- és keményítő-tar­talmú széna készítésének nagy­üzemi módját. Az új módszer lényege az, hogy a lucernát a levágás után renden fonnyasztják 45—50 százalékos víztartalmúra, majd rendsodróz- zák, rendfelszedők segítségével pótkocsira rakják és a szérűskert- ben előkészített szárítóberendezé­sen szakaszosan bekazalozzák. A szárítóberendezés végered­ményben egy nagy teljesítményű ventillátorból áll. Megyénk állami gazdaságaiban ezekből a ventillá­torokból évek óta nem is egyet tar­tanak kihasználatlanul. Ezeket a ventillátorokat beépítik a kazal al­jába. Lécek és deszkáik segítségé­vel légutafcait készítenek a talaj felületén és a légutak fölé oszlop- szerű légkamrákat képeznek ki úgynevezett fadugók segítségével. Egyszerre készítik el a kazal alap­ját, 3—3,5 méter magasságban. Közben az egész kazal a ventillátor működése folytán levegőáraimban áll. Öt-hat napon át így ülep- szik, szárad a széna. (Ennyi idő elegendő ahhoz, hogy tökéletesen beszáradjon). Miután a kazal alap­ja beszáradt, a kazalozást tovább folytatják, újabb 2,5—3 m magas íonnyasztott lucernával. Egy-egy kazalban 18 vagon szénát tárolnak. A Felsőnyomási Állami Gazda­ságban jelenleg három hidegleve­gős szér.aszárító-berendezés mű­ködik. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kutató megta­lálta a kiváló minőségű lucerna- készítés nagyüzemeinkben alkal­mazható módját. Persze az állami gazdaságban nemcsak a legkorszerűbb mód­szerrel készítik az illatos, zöld színre szárított szénát. Érdemes végignézni a felső­nyomási gazdaság központi ma­jorjának szérűskertjét, ahol csak­nem négyezer szénaszárító áll­vány sorakozik, mind megrakva lucernával. Ezzel az állványos módszerrel a renden-szárításhoz képest szintén tetemes mennyisé­gű fehérjét, keményítőt vonnak el az időjárás és a nap „foga” alól. Mert foga van az esőnek, foga van a napnak, mihelyt ázik a lucerna- széna, vagy a megázott szénára rásüt a nap. örvendetes, hogy er­ről az állami gazdaságok után egy­re gyorsabban jönnek rá a terme­lőszövetkezetekben is. Nyilvánvaló, hogy az ipar nem tud elegendő mennyiségű ventillá­tort és villanymotort gyártani — záros határidőn belül —, hogy valamennyi termelőszövetkezet a Vámosi-féle eljárással készíthesse a lucernaszénát. Addig is, amíg eddig jutunk, helyes lenne, ha a megyei tanács mezőgazdasági osz­tálya tapasztalatcserére hívná még most a szénabetakarítás időszaká­ban a lucematermesztésben élen járó közös gazdaságokat, akár Felsőnyomásra, akár a megye bár­melyik állami gazdaságába, hogy ezeknek az embereknek fehéren feketével bebizonyítsák: a lucerna- széna hagyományos betakarítási módja a népgazdaságnak milyen óriási veszteségeket okoz. Ekkor kellene rávilágítaná arra is, hogy a liucernaszéna állványon való szárítása mennyi terméstöbbletet eredményez mennyiség és minő­ség szempontjából, és milyen le­hetőséget nyújt lucernásaink nö­vényegészségügyi védelmében. Igen, erről is beszélni kell, mert ma már nem elegendő csak meg­termelni a lucernát és csak any- nyit betakarítani, amennyit a kár­tevők meghagynak, hanem ma már az a cél, hogy a kártevők foga alól minden lucemalevelet húz­zunk ki, védekezzünk — különféle porozószerekkel — a lárvák, bo­garak ellen. Csakis ebben az eset­ben érhetjük el, hogy lucernater- mesztésünk az állami gazdaságok és a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet példája nyo­mán 35—45 százalékkal növekszik, s a lucernamag-fogásban elért eredményünk pedig csakis a kor­szerű termelési eljárások alkal­mazásával háromszorozódhat meg. Dupsi Károly — Itt vagyok — válaszolt a csillagásznö. — A rádiólokátor számítása sze­rint ezerötszázmillió kodén távol­ságra vagyunk a Tellus—4-től. Csak ezerötszázmillióra! — Lehetetlen! Hiszen akkor már látnunk kellene a B-bolygót is. A különleges, gyűrűs bolygót, Dox! — Nem értem — tűnődött Dox Ten. — Máris jövök — szólt még Xind Lind és megfigyelő fülkéjé­ből egy karcsú, fémesen csillogó létrán leereszkedett a központi kormányzófülkébe. A rádiólokátor négy ernyője lassan forgott körbe a fényrakéta négy külső pontján. A rádióelekt­romos hullámok bepásztázták a körülöttük elterülő tér minden részletét. Horx Lend felkiáltott: — A B-bolygó ezernégyszázmil­lió kodén távolságban kering a Tellus—4 körül. Saxo Len meg­állapítása szerint pontosan ezer- négyszázmillió kodenre. Az eiír- rés semmi esetre sem lehet több néhány ezer kodennél. Xind Lind bólintott. — Ügy van. Emlékszem, magam is ellenőriztem a számításokat. Nem lehet tévedés. A rádiólokátor ernyőjén azon­ban még mindig csak a Tellus—4 fénypontja villogott. De egyszer csak megelevenedett a lokátor ernyője. A Tellus—4 bolygói fel­fogták és visszaverték a hatal­mas energiával kibocsátott rádió­elektromos hullámokat és vissza­érkezve, a lokátor ernyőjén apró, piciny fénypontokban vibráltak az űrhajósok előtt. Xind Lind lepkekönnyű mozdu­lattal ugrott a központi kormány­zófülke ultrateleszkópjához és di­adalmasan felkiáltott. — Drága barátaim, megérkez­tünk! A B-bolygó furcsa gyűrű­jével alig van távolabb tőlünk 100 millió kodennél. A lokátort való­színűleg a gyűrűs bolygó mágne­ses kisugárzása zavarta meg, any- nyira, hogy csak a nagy tömegű Tellus—4-ről visszaverődő erőtel­jesebb hullámok jutottak el a jel­fogókig. A távcső képmezejében a B- bolygó kacérkodott gyűrűje mö­gé bújva az idegen világból ér­kező fényrakétával. Valamennyien ott szorongtunk a központi kor­mányzófülkében, csak Oren Xin rohant fel a fényhullám-adóvevő központba, hogy a kormányzóte­rem fényhullám-képernyőjére va­rázsolja a B-bolygót, egészen kö­zelről. A tixoni tudomány e nagy­szerű találmánya lehetővé tette, hogy madárrepülésnyi magasság­ból szemlélhessünk bármely égi­testet, ha azt 100 millió kodenre megközelítjük... A kormányzófülkében minden fényforrást kioltottunk, csak a műszerek zöldes-sárga fényei vib­ráltak tovább. Oren Xin beszélt a fedélzeti rádión.. — Kapcsolom a B-bolygót... A rádiólokátor ernyője mellett azúrkék ragyogással világosodott meg a fényhullám-vevő külső képernyője. Először sugárzó, fe­hér fényfátylak lebegtek a sze­münk előtt, aztán kitisztult a kép... A gyűrű egy óriási része lát­szott, a Tellus—4 visszaverődő fé­nyében, aztán Oren Xin növelte a vevő nagyítását és egyre közelebb­ről láthattuk a bolygó felszínét. Kietlen, furcsa világ tárult fel előttünk. A gyűrűs bolygó felüle­te sehol sem árulta el az élet leg­csekélyebb nyomát sem. Oren Xin kikapcsolta a fény­hullám-vevőt. Kissé lehangolódtunk, de Xind Lind — aki már régen elfelejtette szerencsétlenségét — újra vidá­man felkiáltott. — Dox, látom az A-bolygót is! Néhány egységgel távolabb a C, igen, a C-bolygó... Xind Lind növelte az ultrate­leszkóp nagyítását: az elektromos nagyítás-fokozó szerkezet teljesít­ményét a felső határig állította... — ... A D-bolygó! Tisztán, kive­hetően látszik a képmezőben. (Folytatjuk) Hogyan védekezzünk a kukoricamoly ellen A kukoricamoly elsősorban ott sza­porodik el nagyobb mértékben, ahol a kukoricát nagy, összefüggő területe­ken termesztik. Magyarországon leg­nagyobb a fertőzöttség Békés és Fe­jér megyében. Országosan a kártevő legalább 8 százalékos terméskiesést okoz. Megyénkben ez a szám eseten­ként eléri a 15—20 százalékot is. Most, amikor közös gazdaságaink mindent megtesznek a nagy termésátlagok el­éréséért, feltétlenül számításba kell venni a kukoricamoly terméscsökken­tő hatását, és meg kell szervezni az el­lene való védekezést. A kukoricamoly kártételei először júliusban a címerek letöredezése jelzi, majd a hernyók berágják magukat a szárba, és felülről lefelé haladva káro­sítanak. A belülről összerágott szár, különösen ha sok a hernyó, nem szál­lít megfelelő mennyiségű táplálékot a csőbe, és így kényszerérés következik be. További kártétele a fiatal csövek­ben van, melyeket hosszában átrágja, és ezzel a további fejlődést megakadá­lyozza. Később pedig a kukoricasze­meket rágja meg, valamint a kukorica csutkájába is berág, mely tároláskor könnyein megpenészedhet. A kukoricamoly mindig hernyó alak­ban telel a kukorica, kender, cirok szárában, de tavasszal már nem táp­lálkozik, ott bebábozódik. A lepkék ki­rajzása június közepe és július eleje között zajlik le. az esti órákban. A nősténylepkék tojásaikat a legnagyobb kukoricatövekre rakják, mégpedig a levelek fonákjára. 16—18 darabot egy csomóba. A hernyók egy héten belül kikelnek, majd szétmásznak, és egy­szerre több csövet is fertőzhetnek. A kukoricamoly elleni védekezésben nagy szerepet játszik az agrotechnika. Régi tapasztalat, hogy a korán vetett kukorica molyosabb. mint a később vetett. Ebből azonban helytelen azt következtetni, hogy későn kell vetni a kukoricát. Arra kell törekedni, hogy egyszerre nagyobb területen vessünk, nehogy egy-egy danab korai vetés csa­logató jellegű legyen. Ilyen közvetett védekezés a kapálás is, mert a gyomos kukorica kedvező mikroklímát biztosít a hernyóknak. Törés után a mély szárvágás a legfontosabb teendő. A tavaszra meghagyott, lábon áHó szár a molyfertőzésnek következő évi alapja, a rosszul leszántott szár szintén áttelelteti a hernyókat. Az ér­vényben lévő rendelet értelmében az előző évi termésű kukorica- és cirok­szárat, csumát, vagy szárítva eltett csalamádét május 15-ig folyamatosan fel kell etetni, vagy más módon fel­használni. Felhasználatlanul maradt ilyen növényi részeket május 15 után csak elvermelve szabad készletben tar­tani, fél méter vastagon szalmával — melyet helyes HCH-val leszómi — és e fölött fél méter vastagon földdel befedve kell elvermelni. Az így elver­melt növényrészek egész nyáron hasz­nálhatók tüzelőnek, de a vermet min­den kibontás után gondosain be kell takarni. Legbiztosabb védekezési mód a ku­koricaszárnak a besilózása, vagy pedig szár tépés után gondosan alá kell szán­tani. A kártevőnek kenderszár útján való terjedésének megakadályozása érdeké­ben az FM Növényvédelmi Szolgálata 1952/1958. számú körrendeletével köte­lezte a kender feldolgozó üzemeket, hogy a kukoricamollyal fertőzött téte­leket külön kazlakban kell tárolni, és legkésőbb a termelési évet követő má­jus 15-ig feldolgozni, vagy a fertőzött kenderszárat beáztatni köteles. Varga Mihály növényvédelmi szakmérnök Baráti segítség A pusztaföldvári Lenin Terme­lőszövetkezet tagjai szorgalmasan művelik 1700 pold földjüket. Ide­jében vetették el a koratavaszia­kat és volt erejük ahhoz is, hogy a múlt hét végén 40 szövetkezeti gazda három napra átmenjen a Szőlős: Állami Gazdaságba segít­séget adni a 154 hold mák egye- léséhez. Tttztospénzfotíás ÁLLATFORCALMI VÁLLALATTAL Csatornaavató ünnepség Szén tanóráson Megyénk egyik legnagyobb ön­töző-berendezését épitik a békés- szentandrási termelőszövetkeze­tek. A községben működő vízgaz­dálkodási társulat fogja össze e munkát. A községbeliek, valamint a Szegedi Vízügyi Igazgatóság és egyéb szervek segítségével a Hor­ga oldal-Gödény lapos határré­szen elkészült az első öntözőíürt, amely több mint ezer holdat fog­lal magában. Az építkezés első szakaszának lezárására és az ön­tözéses termesztés elkezdésére a Szentandrási Vízgazdálkodási Társulat május 25-ét határozta meg. Ekkor tartanak csátornaava- tó ünnepséget.

Next

/
Thumbnails
Contents