Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-11 / 109. szám
2 népújság 1961. május 11., csütörtök GONDOK TERVEK MEDGYESBODZÁSON Zorin leveie az ENSZ 15. közgyűlésének elnökéhez az angolai helyzetről A MEZŐ KOVÁCSHÁZI JÁRÁSBAN leggyengébben a med- gyesbodzási termelőszövetkezetek zárták az elmúlt évet. A 44 forintos munkaegység helyett 14— 16 forintot osztottak, s mivel a tervezett 44 forintra szabták az előlegeket, a mérleghiány következtében olyan ritka eset állott elő, hogy sok szövetkezeti gazdának ebben az évben vissza kell fizetni a tavaly előlegként felvett összegek egy részét. Ugyanakkor soknak, mint Serfőző Bélának is, 2—3 ezer forinttal tartozik a ts2 tavalyról, mert a rengeteg termés- kiesés miatt zárszámadásra már nem jutott annyi pénz, hogy mindenkit kielégítsenek. Elgondolható, hogy mindez nem jó irányban befolyásolta a hangulatot a medgyesbodzási termelő- szövetkezetekben. S a fentiekből az is kitűnik, hogy elsősorban azért jutott idáig a Petőfi és a Dózsa Tsz, mert egyik helyen sem volt, de különösen a Dózsában nem, előrelátás a vezetésben. Nem a szövetkezeti gazdák tehetnek a történtekről, hanem a vezetőségek, amelyek tagjai „jó szívükre” hivatkozva, nem törődtek sokat a fegyelem szilárdításával, s messze állottak attól, amit jó munkaszervezésnek nevez a köztudat. Hogy csak néhány példát említsünk. A két tsz-ben 170 holdon termeltek mogyorót, mely a „gyengébb” években is meghozza a maga jövedelmét. A tagok rendesen megművelték a mogyoróföldeket, sőt le is szüreteltek, mintegy 600 mázsát szedtek le és raktak kúpokba. 600 mázsából mégis csak 90 mázsát értékesítettek. A többi a földeken rohadt. Egyszerűen azért, mert nem szervezték meg a betakarítást. A kukoricánál sem volt különb a helyzet. Csaknem 500 holdról törték le a termést, alig egy hét alatt a Dózsában. Ez mutatja, hogy a szövetkezeti gazdák nem voltak restek a munkában. Mégis 1500 mázsa kukorica 50 százalékban „defektes” lett, elértéktelenedett, mert arra már nem futotta az „irányításból”, hogy valaki be is hordja a termést. Csodálni való-e, hogy ilyen nemtörődömség láttán szinte mindenki magának igyekezett kaparni a közösből? Akármennyire elítélendő ez, mégsem csodálni való, mert egyenesen azokból az állapotokból következett, amelyek a vezetésben uralkodtak. Szándékosan írtunk a fentiekben együtt a két termelőszövetkezetről. Egyrészt azért, mert sajnos egyik sem volt lényegesen jobb a másiknál, másrészt pedig azért, mert már a sárszámadás előtt felismerték a jobbat akaró szövetkezeti gazdák a hibák okait és kiálltak amellett, hogy új vezetőséggel olvadjon együvé a két termelőszövetkezet. EZ AZ ÜJ GAZDASÁGI ÉV megkezdése előtt meg is történt. A tagok megkérték Baukó János elvtársat, a helyi tanács elnökét, hogy jöjjön át az Egyetértés Tsz- be, mert az ő erős keze, határozottsága kell ahhoz, hogy rendbe- rázódjanak a dolgok, céltudatos, szervezett gazdálkodás alakuljon ki a medgyesbodzási gazdag földeken. Baukó János elvállalta az elnökséget. De segített a megyei pártbizottság és a megyei tanács is a medgyesbodzásiaknak. Egy hónappal ezelőtt a párthatározatra új főagronómus érkezett hozzájuk Budapestről, Kamár Kálmán személyében, aki a gazdaság szak- irányítását látja el. Néhány napja pedig Lipták Pál elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa ment Medgyesbodzásra, hogy a tsz-pártszervezettel együtt elsősorban politikai téren segítse a több ezer holdas és több száz tagú termelőszövetkezet megszilárdítását. — Mennyi nehézséggel találkoz- ! tunk az elején, mikor a fegyelem erősítéséhez láttunk hozzá! — mondja a hatalmas termetű Baukó János, aki február óta elnöke az Egyetértésnek. — Még az új brigádvezetőket is, akik megértették, hogy a tsz erősödésének az alapja a fegyelem szigorú betartatása, azzal akarták elhallgattatni egyesek, hogy: „Te csak ne beszélj a közös vagyonról.” — Miért?! — háborodott fel az egyik brigádvezető ezen a megbeszélésen. — Majd megmondom négyszemközt — harapta el a szó végét a felszólaló. — Miért négyszemközt?! — ki-J áltotta a brigádvezető. — Mondd j csak meg most nyíltan, hogy együtt vittük a kukoricát a közösből. Hát igen, együtt vittük. De ez már megszűnt! Minden másképp lesz ezután. Aki pedig a tavalyit akarja folytatni, jobb ha most mindjárt odébbáll. — AZ VOLT A HELYZET tavaly — magyarázza Baukó János, hogy a lovak is széjjel voltak még és sokan úgy gondolták: viszünk 1 kassal nekik a közös takarmányból. Aztán az egy kasból kettő lett, majd három és ki tudja, hogy hány. Az ellenőrzés hiánya a kapzsiság, a kupeckedés! szellemét kezdte erősíteni olyannyira, hogy egyesek már lovat is vettek újra. Palkó Ferenc a hét elején hozta csak be a lovát. Sőt, Páger István szamarat vásárolt. Mikor a főagronómus felszólította őt, hogy igáját, amivel fuvarozik, hozza a közösbe, kijelentette:\ „Az alapszabály nem rendelkezik j arról, hogy szamarat se lehessen | tartani a háztájiban...” Igen ám. csakhogy kiderült, hogy Páger szamara egyáltalán nem szamár, hanem öszvér, s a tagok is követelték a közösbe adását. — Azért az ilyesfajta bökkenők, s a tavalyi rossz évvége ellenére is szorgalmas munka indult meg nálunk a tavasz elején — j folytatja Baukó elvtárs. — Igaz. 1300 hold szántatlan terület maradt őszről, de azt is felszántottuk. S hogy a gazdák hangulata bizakodóbb, azt a zöldellő határ, s a közös fedél alatt növekedő szép jószágállományunk mutatja. 235 anyakocánk, 260 hízónk, 130 tejelő tehenünk és 150 növendékmarhánk van. Mindez azért nem kevés... — NEM KEVÉS, DE NEM IS MINDEN — szólt most Lipták Pál elvtárs, majd így folytatja. — Én csak néhány napja vagyok itt, még nem beszélgettem sok emberrel, de ezekből a beszélgetésekből is adva van a feladat, mégpedig az, hogy elérjük: a tagság érezze teljesen magáénak a termelőszövetkezetet. Mert nem érzi. Van olyan hangulat, hogy: mi dolgozunk, csak lássuk, „hogy fizet a vezetőség?” Mintha a munkaegységérték növekedése nem a tagságon múlna elsősorban. Persze a vezetőség is sok mindent tehet. De csak együtt a tagsággal, hiszen nem valamiféle kapitalista nagyüzemről van szó, amelyben napszámosok és vezetők vannak, hanem közös tulajdonban lévő földekről, jószágokról. S hogy ezek hozama, fizetsége mennyi lesz, az mindenekelőtt a tulajdonosok hozzáértő, lelkiismeretes, szorgalmas munkájától függ. Nos, lő feladatomnak tartom, hogy a partszervezet segítségével ezt megértessük a szövetkezeti gazdákkal. — A termelőszövetkezetben 28 párttag van, mellettük széles pártonkívüli aktíva-hálózatot akarunk létrehozni, amely segít majd ebben a munkában. Ezalatt a tömegszervezetek: a KISZ, a nőta- nács, a tanácstagok, a népfront segítségét is értem. Bensőségesebb kollektív életet akarunk kialakítani, hogy esténként a munka után összejöjjenek a szövetkezeti gazdák biiiárdozni, beszélgetni, jobban megismerni egymást. Talán a kultúrbázat fogjuk kiigényelni erre a célra.. Legközvetlenebb feladatnak pedig a tavaszi munkák pontos és szakszerű elvégzését tartják az új vezetők, mert a jó gazdasági munka, párosulva az élettől duzzadó politikai munkával lehet egyedüli alapja annak, hogy ez év végére már csak rossz emlék legyen a tavalyi kedvezőtlen zárszámadás Medgy es bőd záson. Varga Dezső New York (TASZSZ) V. A. Zorin, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője kedden a következő szövegű levelet juttatta el F. Bolandhoz, az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának elnökéhez: „Elnök úr! Mint ismeretes, a közgyűlésnek az angolai helyzettel foglalkozó ülése 1961. április 20-án különleges határozatot hozott e kérdésről. A határozat rámutat Angola népének súlyos helyzetére, valamint a portugál gyarmati hatóságoknak az angolai nép ellen irányuló tevékenységére, amelynek folytatása, a közgyűlés véleménye szerint — „veszélyeztetheti a nemzetközi békét és biztonságot”. Ez a helyzet aggodalmat keltett a közgyűlésen, amely felhívással fordult Portugália kormányához. hogy Angolában mielőbb vezessen be olyan intézkedéseket és reformokat, amelyek célja a közgyűlésnek a gyarmati országok és népek függetlenségéről szóló deklarációjának a végrehajtása. A portugál gyarmatosítók tevékenységének következményeként azonban a helyzet Angolában egyre rosszabbodik. A közgyűlés említett deklarációjának végrehajtása helyett a portu- gái kormány megtorló intézkedéseket foganatosít az angolai nép ellen, amely törvényes jogainak megvalósítására törekszik, szabadságot és függetlenséget akar Angolába egyre nagyobb számú portugál csapatokat küldenek, hogy hadműveletet folytassanak az angolai nemzeti felszabadító erők ellen. A különböző jelentések szerint — ide tartoznak a világsajtóban megjelent hírek — csupán a legutóbbi hat héten a portugál gyarmatosítók csapatai és rendőrsége több ezer afrikait ölt meg. A portugál kormány ily módon durván megsérti az ENSZ alapokmányából reá háruló kötelezettségeket és a közgyűlés határozatait, továbbra is a gyarmati elnyomás politikáját folytatja Angolában és ezzel veszélyezteti Afrika e területének, valamint az egész világnak a békéjét és biztonságát. Népújság-uap Hu nyári Május 9-én rendezték meg Hu- nyán a Népújság-napot, s ezzel együtt a szokásos ankétot. Az Aranykalász Termelőszövetkezet kultúrtermében Gyebnár Vince községi párttitkár beszélt az aktíváknak az előfizetés jelentősége, ről. Hunyán eddig 23 előfizető volt, s a Népújság-nap megrendezése után 67-tel emelkedett a számuk. így 90 családhoz jut el ezután a Népújság. Különösen jól dolgoztak az Üj Élet Termelőszövetkezet aktívái, ahol összesen 19 előfizetőt gyűjtöttek. Az Aranykalászban 15-át. Élenjárt K. Tóth András, a tsz elnöke, Búza Sándor es Tarhos 1stván. A tanácsnál is szép ered ményt értek el. Gellai András tanácselnök egymaga 7 előfizetőt gyűjtött. A földművesszövetkezct- nél Szurovecz István 4, a pedagógusok ugyancsak négy előfizetőt szereztek a Népújságnak. Igen jelentős, hogy a 67 új előfizető közül 52 termelőszövetkezeti tag. A délutáni órákban megtartott an- kéton az aktívák sokáig együtt maradtak. Javaslat hangzott el a Népújság baráti köre megalakítására is, melynek tagjai rendszeresen tájékoztatják majd a szerkesztőséget a községben történő eseményekről és a község életéről. Ilyen körülmények között szükséges gyors intézkedések ; meghozatala, hogy a közgyűlésnek az angolai kérdésben elfo- I gadott határozatát valóra vált- | sák. A Szovjetunió ENSZ-képvise- lete fontosnak tartja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjait azonnal tájékoztassák, milyen eredménnyel járt a közgyűlésnek a portugál kormányhoz intézett felhívása az angolai kérdésben, valamint tá- I jékoztassák azokról az intézke- ! désekről, amelyeket az angolai j kérdéssel foglalkozó albizottság j tagjainak kinevezésére tettek. A közgyűlés határozata ugyanis előírja, hogy ez az albizottság azonnal lásson hozzá a közgyűlés által kitűzött feladatok végrehajtásához.” (MTI) tor teljesítményét a legmagasabbra fokozta. Az ernyő középpontjában sziporkázó fénypont jelent meg: a Tellus—4! — Végre — sóhajtott megköny- nyebbülten a parancsnok —, már azt hittem, sose látjuk meg újra az apró sárga csillagot. A lokátor automatikus számí(15) Horx Lend a kibernetikus számológépen a rakéta pályaelemeit, sebességét ellenőrizte: a műszerek pontos értéket mutattak. — Sebességünk 358 ezer kodén óránként. Dox Ten megfelelőnek találta. — Az előre kiszámított értékhatárok között. Helyes! Fényrakétánk háromszázszor lassabban, de még mindig nagy sebességgel haladt, A pályaelemek ellenőrzése után nagy pillanatok következtek. Dox Ten és Oren Xin bekapcsolták a központi kormányzófülke távolságmeghatározó rádiólokátorát. A lokátor ernyőjén felvillant a három részre osztó kettős fehér sugárnyaláb. Horx Lend a meteorit-rajokat jelző automatákat is működésbe helyezte, Xind Lind a rakéta megügyeleti szolgálatot láttunk ei a rádiólokátornál. A műszerek jelzéseit és az Endtó-berendezése már jelezte is a fényforrás távolságát. — Ezerötszázmillió kodén! íigyelőfülkéjében teleszkópjait irányította a Tellus—4 felé, jómagam pedig Oren Xinnel együtt Dox Ten mellé kaptam beosztást: roxlán 245 pályaelemeit harmadszor is ellenőriztük. Minden rendben! — mondta vidáman Horx Lend, majd Dox Ten a rádióloká Meglepődve néztünk össze. Horx l end feljegyzéseiben lapozott. — Figyelem, Xind! — hajolt a mm-o^onboz Dox Tea.
