Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-07 / 106. szám
1961. május 7., vasárnap NÉPÖJSAG 3 Sorbanállás... udvariatlanságért? Régente nagy divat volt a sor- banállás. A szűkös világ, a szükség hozta azt magával. Pedig különösebb közvéleménykutatás nélkül is becsületemre állíthatom, hogy roppant kevés lehet azoknak a száma, akik kifejezetten szeretnek sorban állni. A sorbanállás rémisztő, unszinpati- kus jellegét bizonyára az a világ alapozta meg, amikor a gyárak előtt százak és százak várakoztak kígyózó somokban, hogy munkát vállaljanak, de — a legtöbbször hiába... A sorbanállás intézménye ma sem ismeretlen, de szűk területre szorult, vagy éppenséggel célravezető, hasznos értelmet nyert. A pestiek például sorban állnak a villamos- és buszmegállóknál, mert ez így helyes. A „gyengébb nem” képviselői „sorban ülnek” a fodrásznál, mert — megérdemlik... A bélyeggyűjtés rajongói megszámlálhatatlan lábú őslényként kígyóznak a Fila- télia előtt, mert Gagarin-bélye- get akarnak venni. Egy-egy jó film előtt megtaláljuk a sorbán- állást a mozipénztár előtt is. Nem hiányozhat a „sorban-cso- szogás” akkor sem, amikor Népstadionunk százezres lelátója kiürül. Mindezek pedig olyan „tárgyi nehézségek”, amelyek szinte ki- küszöbölhetetlenelc. De semmi esetre sem lehet cél az, hogy kultuszt vagy sportot csináljunk a sorbanállásokból, ellenkezőleg: még szűkebb körre szorítani ezt az egyáltalán nem kedvelt jelenséget. Tüstént ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor egyik barátom elmesélte, hogy mi történt vele a Békéscsaba 1. sz. postahivatalnál. A körülményekből úgy vélte, hogy valamiféle felmérést vagy közvéleménykutatást végeztek a hivatalnál a Szegedi Postaigazgatóságtól ott járt magasrangú tisztviselők, mert néhány ügyféltől is véleményt kértek. Barátom szóvá tette, hogy jobb munkaszervezéssel esetleg megoldható lenne — különösen csúcsforgalom idején —, hogy egyes ablakoknál ne kelljen sorban állni. „Ön még sohasem állt sorban a húsbolt előtt? Majd megtanulnak a felek itt is sorban állni!” — volt a rideg válasz, amelynek tónusából inkább rendreutasítás csengett, semmint magyarázkodás. Az előzékenység mindenesetre hiányzott belőle... Mindenki jól tudja, hogy a szocialista embertípusnak viszont fő jellemvonásai közé tartozik az előzékenység, udvariasság, a jobb megoldásokra való törekvés. A szocializmust formáló ember teszi pedig mindezt önzetlenül, a közösség érdekében, mert így helyes. S hivatalainkban is egyre inkább tért hódít, egyre terebélyesebb, mélyebb gyökeret ver az a helyes felfogás, hogy a hivatal dolgozói vannak a lakosságért és nem megfordítva. —r —s Megkezdték a cukorrépa egyelését A békéscsabai Kulich Gyula Tsz-ben igen jól haladnak a tavaszi munkákkal, nemrég fejezték be a borsó, zöldhagyma és egyéb vetemény sarabolását, s a napokban megkezdték a cukorrépa egyelését is. A termelőszövetkezet szép eredményeket ért el a ba- baromíitenyésztésben is. A napokban adták át az első rántani- való csirkeszállítmányt a Baromfifeldolgozó Vállalatnak. A csirkék 70—80 deka súlyúak voltak. fására vesztette el öntudatát, az oxigén-tömlő sértetlen maradt. Két gyors injekció azonnal megtette hatását: Xind Lind szempillái megrebbentek, s szemében újra az élet fényei tükröződtek. Dox Ten föléje hajolt. — Xind, drágám, már nincs semmi baj! Nyugodj meg... Xind fáradtan tekintett a férfira. — Bocsáss meg. Dox, meggondolatlan voltam... Még a biztosító- övét is elfelejtettem... szégyellem magam... Még mozogtak az ajkai, még mondani szeretett volna valamit, de hirtelen mély kábulat nehezedett reá: elaludt. Doxir Teni társnője homlokát simogatta. — Most néhány órát aludni fog... Ha felébred, már nyoma sem lesz rajta az átélt szörnyű félelemnek. Jól végződött ez a szerencsétlenség, parancsnok — mondta Dox Ten felé fordulva —, örüljünk ennek. — Drága Xind — suttogta Dox Ten —, borzalmas érzés lehetett... — Kérem, ne zavarja — szólt határozottan az orvosnő —, ez itt az én birodalmam... azért itt mégis csak én parancsolok — mosolygott megnyugodva Dox Tenre, aki csendesen kilépett a fülkéből. A koromfeketén ásító Ür egykedvűen villogtatta be csillagfényeit az Endroxlán 245 ellipszis alakú ablakain. A fényrakéta gyorsan közeledett a Tellus—4 bolygórendszerének határaihoz... Az űrhajósok — Xind Lind és Doxir Teni kivételével — a központi kormányzófülkében gyülekeztek Horx Lend bejelentette, hogy 30 óra múlva meg kell kezdeniük a nagy fékezést. — A nagy fékezés manővere 50 órát vesz igénybe — mondotta Horx Lend. A rövid tanácskozás során megállapodtak abban, hogy a fékezés időszakában mindenki beosztási helyén marad. A fékezés első fázisa 30, második fázisa pedig 20 óra időtartamú. A fékezést megelőző 30 órában mindenki ellenőrzi a rábízott műszereket, gépeket és robotautomatákat. Dox Ten kissé fáradtan nézte a táncoló műszer-mutatókat a félkörálakban körbefutó ferde vezérlőasztalon. A hirtelen csendet Xindon Tor törte meg. — Barátaim! Elhatároztam, hogy a nagy fékezéssel egy időben megkezdem lejegyezni utunk krónikáját, mely most érkezik legizgalmasabb és legcsodálatosabb szakaszához. Dox Ten elmosolyodott. — Száz évvel lesznek idősebbek a tixoni hegyek, mezők, folyamok és tengerek, mire visszatérünk... Az öregek meghalnak, a Felújítják Orosháza vízvezeték-hálózatát Kicserélik a régi vizvezető csöveket Orosházán. A munkálatokat a varos saját költségén végezteti. Kenunkon eppen a hegesztők dolgoznak. A földbeercsztés előtt összehegesztik a csöveket. (A képet az „Ünnepnapok-hétköznapok” fotópályázatra küldte: Schiller Jenő, Orosháza, Rákóczi u. 9.) Korszeréí egéssséghás épül Pusztaföldváron — Feltétlenül nézzék meg az épülő egészségházat, nagyszerűen, gyorsan dolgoznak a Békés megyei Építő és Tatarozó Vállalat dolgozói — mondotta érezhető örömmel a pusztaföldvári községi tanács elnöke, Révész elvtars. Valóban gyorsam dolgoznák az építők. Két hónappal ezelőtt, március 10-én látott hozzá Farkas László 11 tagú komplex építőbrigádja a 750 ezer forint költséggel épülő modern egészségházhoz, s már tetőmagassagig emelkedtek a falak. — Ha anyaghiánnyal nem küzdöttünk volna, már fent volna a tető is — mondotta a biigádveze- tő, Farkas László. fiatalok nem ismernek bennünket. Xindon Tor, barátom, ird, írd csak a krónikát! Xindon Tor szeme különös fényben ragyogott. — Tudod, mi lesz a krónika címe, Dox Ten? Talán az, hogy: „Fényrakétán az ismeretlenbe”... vagy: „Kozmikus látogatás”... A fedélzeti hangszóróban Doxir Teni hangja csendült fel. — Parancsnok, Xind Lind felébredt. Már mosolyog, semmi baj. — Köszönöm. Kérem, nagyon vigyázzon rá... — Ne féljen, parancsnok. Xindon Tor könnyű, hordozható hangrögzítőt szedett elő és néhány pillanat múlva kellemes muzsika áradt szét a központi kormányzófülkében a komor műszerek, automaták és a csendben hallgató űrhajósok között. — A Kék Távolság dallamharmóniája — ismerte fel kedvenc zeneszámát Dox Ten és halkan dudorászni kezdett. A világűr konokul hallgatott körülöttük. Az Endroxlán 245 negyvenkét fénysugár-év távolságra távolodott el a Tixontól, ahol indulásuk óta már közel fél évszázad telt el. Milyen különös játéka ez a Térnek és az Időnek! Vajon emlékeznek-e még rájuk?... (Folytatjuk) — Talán rövid a határidő, hogy ilyen gyorsan dolgoznak? — Nem. Csupán arról van szó, hogy a vállalatnak ez az egyedüli brigádja, amelynek kísérletképpen előre utalványozták a muukát Ez azt jelenti, hogy határidőtúllépés, pluszmunka nem lehet. Hát ezért igyekszünk. De ilyen brigáddal, mint ez, lehet is. Bár még nemrégen dolgozunk együtt és mint szakemberek is elég fiatalok, általában kettő- és hatévesek vagyunk, de mindenki tudja a kötelességét, itt nincs különbség szakember és segédmunkás között. Verebély István, Lipták József, Vajda Imre, de én magam sem állok meg a falon és kiáltok oda a segédmunkásnak, hogy hozzon maltert, ha elfogyott, hanem le- ugrunk, aztán megfogjuk a habarcshordó végét. Hát ezért haladunk. — Nem látszik olyan fiatalnak, mint aki hat évvel ezelőtt vált szakmunkássá — jegyeztem meg. — Az úgy volt, hogy már több mint 5 évig dolgoztam segédmunkásként a vállalatnál, amikor szakmunkás-vizsgát tettem, mint Vác, Visegrád, Esztergom. Erre jár ezer Békés megyei tsz-gazda. Ma, vasárnap a tsz biztosítási és önsegélyező csoport szervezésével ülnek hajóra Budapesten, hogy a Duna hazai legszebb tájait bejárják. Amit a felszabadulás előtt és után a íöldhözragadtság következtében nem tehettek meg, most megtehetik. Túlléphetnek a falu határán. Nem kell félniük, hogy éhesen maradnak a lovak, a tehenek, a sertések, a baromfiak. Távollétükben a közösben azokat is megetetik. S amíg ők Visegrád falai között Mátyás király hagyatékával ismerkednek vagy Eszterem nevezetességeit tekintik meg, átképzés. Szeretek a vállalatnál dolgozni, mert megbecsülnek bennünket Tavaly is egy-egy karórát és oklevelet kapott az a huszonhét dolgozó, aki már tíz éve dolgozott a vállalatnál, köztük én is. — Úgy látszik, hatalmas, sok helyiséggel rendelkező lesz ez az épület — néztem körül. — Bizony, hai-mi cnégy ajtót rakunk be, ez csaknem ugyanannyi helyiséget jelent. Azt, hogy mi minden lesz benne, csak tervrajzról tudom felsorolni. Ezzel ki is terítette a tervrajzot, amelyen pontosan meg van határozva a fogászat, az orvosi rendelő, a laboratórium, a röntgen, a hidrofor, az eü. rendelő, több öltözőfülke és a tágas várószoba helye. Védőnői lakás is készül tágas szobával, konyhával, előtérrel és előszobával. — Körülbelül mikorára lesznek készen az épülettel? — kérdeztem búcsúzóul. — Azt nem tudom pontosan megmondani, de annyi bizonyos, hogy jóval a határidő előtt — válaszolta Farkas László magabiztosan. — ki — odahaza addig is minden rendben megy. Nálunk a szövetkezet, a szövetkezés hozta egyenesbe ezeket a dolgokat. Szövetkezet nélkül még ma is földhözragadt lenne a paraszt és mert szövetkezetben van. országot, világot láthat. Megismerkedhet saját hazájával, népének múltjával, a íöldhözragadtság küzdelmes éveivel, fojtogató nyomorával. Ezek megismerésével körültekintőbben ítélheti majd meg mai életét, rajzolhatja meg önmaga és családja jövőjét, annak az emberi képzeletnek a valóra válását, amelynek szemtanúi vagyunk, amelyért az ő szívükkel együtt a miénk is dobog. —sik. Ezer tsz-gazda a hajón
