Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-05 / 104. szám

19OT. május 5., péntek népűjsAe 3 Két és fél ezer pecsenyekacsát gondoz, ezerötszáz rántanivaló csirkét adott át a Barneválnak két gyulai szövetkezet A mezőgazdaság szocialista át­szervezésével átmenetileg erősen ősökként az árubaromfi-tenyész­tés. Kevesebbet kap a piac és ke­vesebbet tudunk exportálni. Jelen körülmények között igen fontos szerepet játszik a háztáji baromfi­tenyésztés elősegítése, amelynek komoly szószólója a gyulai nőta­nács. Fontos továbbá, hogy szö- vetkézeteink a lehető leggyorsab­ban rátérjenek a baromfik nagy­üzemi tenyésztésére, amely nem­csak pótolja a kiesést, hanem többszörösére tftdja emelni a jól jövedelmező áru baromfi tenyész­tését. Városunkban két szövetkezet nyúlt merészen e probléma meg­oldásához. A* Erkel Ts* már tavaly komoly lépést tett a Gyula környékén elterjedt pulyka nagyüzemi tenyésztésének beveze­tésére. Bár a kísérleti év gyakor­latlanság, szakemberek, férőhely hiánya miatt több nehézséget oko­zott,' nem jártak rosszul. A puly­katenyésztés, gondozóik áldozatos munkája folytán, jól jövedelme­zett Ebben az évben kacsákkal kezd­ték. A naposkacsák szépen fejlőd­tek. Elhullás alig volt. Az egyhó­napos kacsák ma már megközelí­tik a másfél kilogrammot Te­nyésztőik kétműszakos, éjjel-nap­pali váltással, áldozatkészen dol­goznak. özvegy Papp Ferencné és Nyistyár Zsuzsanna tavaly a puly­katenyésztésben elért eredménye­kért jutalmat is kaptak. Most a kacsák nevelésében járnak élen. Dicsérjük meg Őket mi is úgy, mint tette ezt Szabó János edvtárs, a tsz elnöke. Nem mindennapos eredményt mondhatnak maguké­nak, két kiló takarmányból csak­nem egy kilót gyarapodtak a prí­ma minőségű, export pecsenye­kacsák. A közel két és fél ezer ka­csa sok gondot ad lelkiismeretes gondozóinak, de reméljük, hogy a minimális elhullás a tsz-t bősé­ges jövedelemhez, a kacsák gon­dozóit pedig megérdemelt prémi­umhoz juttatja. A kacsák első szállítmánya több tízezer forint tiszta jövedelmet je­lent. Ezek leadása után — több váltással — hasonló szállítmányok felnevelését tervezi k. Néni mond­tak le a tavaly már bevált pulyka, tenyésztésről sem. Így a baromfi­nevelés a szövetkezet egyik leg­fontosabb jövedelmi forrásává vá­lik. A Vörös Csillag termelőszövetkezet csak ez évben vezette be a nagyüzemi baromfi- tenyésztést. Meg kell hagyni, nem is volt túl szerencsés ebben. Na­poscsibéik közül az első napokban még a borúlátó tervezésnél is na­gyobb volt az elhullás. Azóta vi­szont szélien fejlődnek. A hétezer darabból már ezerötszáz rántami- való csirkét adtak át a Barnevál­nak, csaknem 80 dekás súlyban. A többit a napokban szállítják. A baromfi-törzstenyészet kialakítá­sa céljából ugyancsak háromezer sárga magyar fajtát kaptak a kö­zelmúltban. Súlyos hiba, hogy a békéscsabai Barnevál a törzste­nyészet részére is válogatlanul szállított. Így a csibék között bi­zony sok csenevész akad. • Reméljük, hogy e két tsz kezde­ményezése után a többi gyulai szövetkezet is részt kér a baromfi- tenyésztésből, hogy minél hama­rabb felszámoljuk e fontos étke­zési cikk átmeneti hiányát, s meg­növekedjen a magyar baromfi-ex­port hírneve. (K) Egy budapesti vásárló levele a Békéscsabai Ruhagyár dolgozóihoz Tisztelt Elvtársak! A Békéscsabai Ruhagyár készítményeiből két darab 59 forintos férfiinget vásároltam férjemnek. A kifogástalan szabás és varrás elismerésünket váltotta ki. Férjem mindig csak ezeket az ingeket kéri, hogy ezekből vegyek a jövőben is. Férjemnek megígértem, hogy majd megint a Békés­csabai Ruhagyár készítményeiből vásárolok részére inget. A kifogástalan munkáért, kérem, ha mód van rá, dicsérjék meg azokat, akik készítették ezeket az árukat. Még egyszer kérem, elismerésünket átadni szíveskedjenek. A két darab MEO-jegyet mellékelem. További jó eredményeket, erőt, egészséget kívánok az üzem dol­gozóinak. Sárközi Béláné Budapest V., Váci u. 54., I. em. 9. A Il-es varroda 7-es szalag dolgozói bizonyára jóleső érzéssel fogadták az elismerést, ugyanis az említett ingeket ók készítették. Eg-y ítj gyárról... Jogügyi ankétet rendeznek termelőszövetkezeti: vezetőknek Békéscsabán A Hazafias Népfront megyei bi­zottsága, a városi népfront-bizott­ság jogügyi munkacsoportja, a megyei termelőszövetkezeti tanács és a Magyar Jogász Szövetség Békés megyei csoportja május 6- án. szombaton délelőtt 9 órai kez­dettel ankétot rendeznek a me­gyebeli termelőszövetkezetek ve­zetői részére Békéscsabán, a váro­si tanács dísztermében. A nagy­szabásúnak ígérkező ankéton dr. Sárándi Imre, a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ad­junktusa Termelési szerződésekből eredő jogviták, s a termelőszövet­kezeti tagok felelőssége a termelés emelésében címmel tart előadást. A termelőszövetkezetekkel kap­csolatos jogügyi kérdésekkel fog­lalkozó tanácskozásra meghívták dr. Nezvál Ferenc igazságügyi minisztert és dr. Benedek Jenőt, a Magyar Jogász Szövetség főtitká­rát is. Ez a riport tulajdonkeppen két évvel ezelőtt kezdődött, amikor elindult egy terv a megvalósulás útján Gyomén, megyénk legkor­szerűbb kenyérgyára alapjának lerakásával. Akkor még a tűző nap melege csalogatta az emberek ve­rejtékét, s ma, két év múltén már a fütőtér, a szép világosbar­nára sült kenyér melege készteti a munkásokat homlokuk megtör- lésére. A gyárat körülölelő nyárfákat is tetőző, füstölgő kémény, a bol­tokban friss, szinte önmagukat kínalgató kenyerek annak bizo­nyítékai, hogy megkezdődött a termelés, hogy a már régen óhaj­tott friss süteményt újra élvezhe­tik a gyomai emberek. Az első nap Május elsején az ünneplők örömmel kiáltottak fel: füstöl, fű­tőnek a kenyérgyárban. S másnap már zúgott a lisztet szívó gép, kü­lönös zenét adva ringott a szita, íel-felvillanó jelzőlámpák jelez­ték a liszt súlyát, s munkalózban égett mindenki. Az első nap volt ez, az első munkanap a kenyér­gyárban. Kérdések özöned válto­gatták egymást az emberek fejé- i ben: Vajon sikerül-e? Milyen lesz [ a kenyér? Hogy süt a kemence? ; És ezen az éjszakán nem hunyta le a szemét a gyárban senki. De még­érte, mert megszűnt az aggodalom, választ kaptak a sok kérdésre. Szerdán reggel pedig, amikor meg­jelent az újságíró, kissé karikás szemmel, de mosolyogva, maga­biztosan mondta Dankó elvtárs: — Sikerült. kor az automatikus vezérlőszer­kezet leállította a segédrakétákat, az Endroxlán 245 fénymotorjai vették át a rakéta gyorsítását. A sebesség 20 ezer kodén felé köze­ledett és másodpercről másodperc­re fokozódott. A start után 15 perccel Dox Ten hangja csendült fel az Endroxlán fedélzeti rádióján. — Figyelem! Tizenöt perce re­pülünk A központi kormányzó­fülkében minden rendben. Hívó­számok szerinti sorrendben min­denki jelentkezzen. Horx Lend, az Endroxlán alko­tója a központi kormányzófülké­ben tartózkodott, közvetlenül Dox Ten mellett. Kioldotta a tes­tére erősített védőburkolatot, Dox Tenre mosolygott és intett a fejé­vel, hogy kitűnően érzi magát. Pillanatok teltek el és Xindon Tor, aki a hármas hívószámot kapta, máris jelentkezett. — Hármas hívószám! Xindon Tor. Semmi baj, remekül érzem magam. Engedélyt kérek a rádió­elektromos összeköttetés helyre- állítására a Tixon BX—999 kuta­tóállomással. — Engedélyezem — felelte Dox Ten. — Négyes hívószám! Oren Xin vagyok, a fényhullám adó-vevő vezérlő-fülkéből. Enyhe szédülést érzek. Különben minden rendben! — Ötös hívószám. Xind Lind, a megfigyelő központból. A védő- burkolatot kioldottam. Semmi rendkívüli... — Hatos hívószám. Doxir Teni. Minden rendben. — Orvosnő! Kérem, nézze meg Oren Xint! Vigyázzon, még a súlytalanság állapotában vagyunk. A mesterséges gravitációt egy óra múlva kapcsoljuk be. Dox Ten megnyugodva hallgat­ta néhány perc múlva Doxir Teni jelentését. — Oren Xint megvizsgáltam! Erősítő tablettát kapott... Kis szünet után az orvosnő hangján hallatszott, hogy moso­lyog. — Csupán az történt, hogy nem tartotta be szigorúan az in­dulás előtti étkezési előírásokat... Gyorsan peregtek az események. Xindon Tor hangját vitte el a fe­délzeti rádió az Endroxlán 245 /alamennyi fülkéjébe — Parancsnok, a rádióelektro­mos összeköttetés helyreállt. A Tixon BX—999 jelentkezett. A ké­szüléknél Xen Her. Jelentést vár. Dox Ten közelebb hajolt a mű­szerfalba épített apró csillám­mikrofonhoz. — Endroxlán 245 jelentkezik! Dox Ten beszél. — Üdvözlet a Tixonról, Dox Ten barátom! — hallatszott a távolból Xen Her hangja. — Az indulás kitűnően sikerült. Minden rendben. Xen Her közölte a kapcsolat- tartás idő-menetrendjét. — Amíg a távolság megengedi, rádióelektromos hívás 15 percen­ként. Rendkívüli esetben azonnal. A fényhullám adó-vevő bekapcso­lása azonnal kötelező, amint a rá­dióelektromos összeköttetés gyen­gül. Jó utat, Dox Ten! Jó utat! A Tixon BX—999 kutatóállomás kilépett a hullámsávból. Xindon Tor kikapcsolta a készüléket és kitekintett a rádió- és televízió­központ ellipszis alakú ablakán. A fényrakéta sötétségben száguldott. Körül a csillagok szúrós fényei világítottak, mozdulatlanul. Mö­göttük és előttük a végtelen tér ásított... (Folytatjuk) Ebben a szóban benne volt min­den. Benne az átélt izgalom, de benne az az örvendetes tény is, hogy na késve is, d£ a gyomaiak óhaja, jogos vágya valósággá lett. És most járjuk végig a helyisé­geket, fényképezzük le a látotta­kat, a filmet előhíva bemutatjuk megyénknek ezt a korszerű üze­met. A filmet a kornak megfele­lően hangossá, beszélővé tesszük, kísérőül a gépek zenéjét adjuk, s megszólal benne a szereplő is, az alkotó ember. Mindent gép csinál A 1 a borát őri umban vagyunk. A mintegy százezer forintot érő mű­szerek között kissé álmosan, bo­gárfekete haját félresímítva Bo- hus Erzsébet megbízott üzemveze. j tőt, a laboratórium vezetőjét talál­juk. ,— Egész éjjel nem aludtam — mondja, s úgy néz, mintha csodál­kozna, pedig csak álmosságát sze­retné titkolni. A kis helyiség nem sokban kü­lönbözik a többitől, hiszen fehér itt is minden, mint másutt. — Mint megbízott üzemvezető, mit vár a gyártól? — Sokat. Ilyen korszerű üzem nincs a megyében. Jóformán min­dent gép csinál..; S fiatalságát cáfoló nagy szak­mai ismerettel sorolja el, amire kiváncsiak voltunk. Várja a ke- nyár állandó jó minőségét, a ter- melékenyseg növelését. Miközben beszél, fáradtságát legyőzve figyeli munkáját, figyeli a kenyér útját. Ne is zavarjuk tovább, inkább kö­vessük tekintetét, kísérjük figye­lemmel mi is a gépek, az emberek munkáját. Majdnem mindent gép csinál, ismételhetjük Bohus Erzsébet sza­vait. A liszt zizegve fut fel az emeletre, ahonnan nagy huppa- nással zuhan alá a kovászolóüst- be. Sózógép, vízkeverő, lisztada­goló, hydraulikus emelő és sorol­hatnánk tovább a gépiek sokasá­gát. Az emberek kézzel nem is nyúlnak máshoz, mint a gombok­hoz, amellyel bekapcsolják ezeket a gépeket. Akaratlanul is arra gondolunk, vajon mire képes a gyár gépeivel és munkáskollektí­vájával együtt? Kísérőnk pedig, Dankó elvtárs szinte véletlenül, éppen erről beszélt: — Huszonnégy óra alatt tíz-ti­zenkétezer süteményt, nyolcvan mázsa kenyeret tudunk adni a la­kosságnak. Tiszta helyiségek, fürdőszoba, fény Mindez még az emeleten tör­ténik, s mire elérünk a földszint­re, már sodorják a kiflit, az ada­golóból egymás után hullnak ki a kosárba a kétküós veknik. A gép innen sem hiányzik. Igaz ugyan, hogy ez az utolsó állomás, vagyis eddig automata a gyár, de ezután már kézi erőre van szükség. Érde­kes az adagoló, nagyszerű gép, s ami még említésre méltó: magyar. Ez a második az országban és büszkén mondhatjuk róla, hogy nagyszerű. A következő teremben hosszű- nyelű lapátok kígyóznak oda s vissza. A sütőteret ördöngős gyor­sasággal töltik meg, avagy ürítik ki a mesterek. Friss kenyér illata terjeng a levegőben, s innen már egyetlen állomás a végcélig: a fo­gyasztókig. És itt véget is érne a film, ha közben nem beszéltek volna a szereplők a régi üzemről, ha nem beszéltek volna lelkesedéssel az újról. Ezt pedig nem hagyhatjuk ki. Hadd tudják meg azok is, akik reggelenként megveszik a sü_ teményt, s nem gondolnak arra, hogy embertársaik éjszakai mun­kája gyümölcsét tartják kezükben. Düledező falak,. párás levegő, pislákoló lámpafénnyel megvilágí­tott kemence, csutkát cipelő szak­munkás, dagasztastól eres kezek, fáradtan ballagó emberek. És hogy •teljes legyen a kontraszt, íme egy másik: laboratóriumnak is beillő tiszta helyiségek, gépek halk zú­gása, fürdőszoba, fény. Az előbbit elmondotta Gőzön Mihály és Fa­lusi László, kik részesei voltak a réginek is, az utóbbi azonban már a ma valósaga. Majnár József Szakmunkás-vizsga a szeghalmi Halasi Állami (Tudósítónktól) Nemrégiben 23 dolgozó vizsgá­zott a szeghalmi Halasi . Állami Gazdaságban. Ezek a tanulók részt vettek a hároméves mezőgazdasá­gi szaktanfolyamokon és az ezen szerzett ismereteket mutatták be a vizsga napján. A feleletek bebi­zonyították, hogy Záborszky Kál­mán mezőgazdasági szaktanító és dr. Nagy Zoltán a járási főállat­orvos, valamint Ombódi József, a gazdaság vezető mechanikusa jól adta át tudását a hallgatóknak. Az elméleti és gyakorlati előadó Gazdaságban sokon elsajátították a szántóföldi növénytermelő, gépkezelő és a júhtenyésztési ismereteket. Külö­nösen jól vizsgázott Barna Pál, Brüher András, Nagy Károly, Szél István, Szóráth András, Vas­vári Sándor. Gáli Lajos, Elek Im­re, Gulyás János. Sebestyén Mi­hály, Túri Gyula és Urcuca János. A vizsgán jelen volt Láda András, az MSZMP járási titkára, vala­mint több vezető. A vizsgázó hall­gatók rövidesen mestervizsgát tesznek és mezőgazdasági mesteri oklevelet kapnak.

Next

/
Thumbnails
Contents